Márta - Tom Waits

Két nem koreai "kakukktojás" dalfordításom egyike, mivel a szerzőjük, Tom Waits egyszerűen csak nagyon fontos a számomra. Megszokhattuk, hogy a koreai filmek, különösen a drámák hajlamosak a mindent elsöprő szerelmi érzések bemutatására, amelyhez bámulatos dalokat is írnak. Számomra mégis ez a Mártával folytatott telefonbeszélgetés a legmegindítóbb vallomás egy életre szóló szerelemről. A Closing Time (Záróra) című albumon jelent meg 1973-ban.

MÁRTA

Központ, ezt a számot kérem
Oly sok idő eltelt

Ráismer még a hangomra
Ha sírástól remeg?
Halló, halló, te vagy az, Márta?
Itt a vén Tom Frost
Interurbán hívlak téged
De ne aggódj, mennyiért
Majd' negyven éve vagy tán több is
Most Márta, hívj vissza
Igyunk meg egy kávét
S beszéljünk meg mindent ott
És... azok a napok rózsa, költészet és próza
És, Márta, nekem minden csak te voltál s neked én
Nem voltak holnapok, s a bánat-csomagot 
Eltettük, hogy lesz majd esős nap
Olyan idős lettem, érzem, s te sem fiatalodsz
A férjed hogy van, s hogy a kicsik?
Tudod, hogy én is házas vagyok?
Szerencse hogy lett, akinél 
Biztonságra lelsz
Túl ifjak voltunk és bolondok
Most érettek vagyunk
És... azok a napok rózsa, költészet és próza
És, Márta, nekem minden csak te voltál s neked én
Nem voltak holnapok, s a bánat-csomagot 
Eltettük, hogy lesz majd esős nap
Mindig oly hirtelen voltam
Most is az vagyok
És mindennél fontosabb volt
Hogy a FÉRFI én vagyok
Talán az, hogy együtt legyünk
Még nem kellett jobban
Márta... Márta...
Szeretlek, nem látod?
És... azok a napok rózsa, költészet és próza
És, Márta, nekem minden csak te voltál s neked én
Nem voltak holnapok, s a bánat-csomagot 
Eltettük, hogy lesz majd esős nap
S a meghitt estek emlékével
Reszketve jövök feléd


(Saját fordítás, Harudo11 néven)




MARTHA

Operator, number please
It′s been so many years
Will she remember my old voice
While I fight the tears?
Hello, hello there, is this Martha?
This is old Tom Frost
And I am calling long distance
Don't worry ′bout the cost
'Cause it's been 40 years or more
Now, Martha, please recall
Meet me out for coffee
Where we′ll talk about it all
And those were the days of roses, poetry and prose
And, Martha, all I had was you, and all you had was me
There was no tomorrows, we′d packed away our sorrows
And we saved them for a rainy day
And I feel so much older now
And you're much older too
How′s your husband and how's the kids?
You know that I got married too?
Lucky that you found someone
To make you feel secure
′Cause we were all so young and foolish
Now we are mature
And those were the days of roses, poetry and prose
And, Martha, all I had was you, and all you had was me
There was no tomorrows, we'd packed away our sorrows
And we saved them for a rainy day
And I was always so impulsive
I guess that I still am
And all that really mattered then
Was that I was a man
I guess that our being together
Was never meant to be
And Martha, Martha
I love you, can′t you see?
And those were the days of roses, poetry and prose
And, Martha, all I had was you, and all you had was me
There was no tomorrows, we'd packed away our sorrows
And we saved them for a rainy day
And I remember quiet evenings
Trembling close to you


Forrás: Musicmatch