악의 마음을 읽는 자들
SBS, 2020, 12 rész
Műfaj: dráma, krimi,
rejtély, thriller
Rendező: Kim Jae-hong 김재홍, Park Bo-ram 박보람
Forgatókönyv:
Seol Yi-na 설이나
Adatok bővebben:
HanCinema
/
MyDramaList
Nyugdíjba vonulása után számos médiaszereplést vállalt, eleinte tanácsadóként, majd szórakoztató műsorokban kamatoztatta kiváló előadói vénáját.
Kwon Il-yong szakmai tapasztalatait több könyvben foglalta össze. Elsőként 2018-ban jelent meg az Akik olvasnak a gonosz szívében című könyve, melynek megírásában egy újságíróból lett szerző, Ko Na-mu segítette. Ez az írás lett az alapja a 2020-ban bemutatott azonos című drámának, mely angolul A sötétségen át címet kapta. Kwon Il-yong nem a saját nevén szerepel a történetben, hanem Song Ha-yeongként és Kim Nam-gil játssza a szerepét. Yoon Eo-chul drámabeli karaktere Gook Yeong-soo, akit Jin Sun-kyu játszik.
A dráma két szorosan összefüggő cselekményszálon bontakozik ki. Ezek egyike a profilozó egység létrejöttének története és a létjogosultságáért folytatott küzdelme. Indításként egy körképet kapunk az aktuális rendőri eljárásokról, melyek gyors és lesújtó eredménye egy ártatlan áldozat börtönbe juttatása lesz. A szervezeten belül vannak renitens személyek is, akik a nem túl nagy testületi fegyelemnek köszönhetően a saját útjukat járják, bár ezért kitaszítottak lesznek. Mégis ők hozzák helyre a hibát, és ezzel lehetőséget nyernek a profilozó egység megalakítására. Értetlenség és megalázottság a részük, nevetség tárgyát képezik a gondolataik, ezért partizán módszerekkel tudják csak segítségre bírni azokat a kollégáikat, akik kissé nyitottabban állnak hozzájuk. A rendőrség egyre súlyosabb esetekkel szembesül, sorra csődöt mondanak a hagyományos megoldások, egyre aggasztóbb az egyhelyben járás. Song és Gook eközben elszántan és saját erőből tanulmányozza az amerikai szakirodalmat, gyűjti a tapasztalatokat a tetthelyeken és a korábbi bűnesetek elemzésével, miközben járják a börtönöket, ahol mélyinterjúkat készítenek a gyilkos elkövetőkkel.
 |
| Jin Sun-kyu |
A dráma másik szála erre a munkára épül, pontosabban Song Ha-yong profilozóvá válásának folyamatára, amelyben Kim Nam-gil nagyon megtalálta a testhezálló szerepet, és emlékezetessé is vált benne. A rendkívül introvertált személyiségű, folyton saját útját járó nyomozó nem nagyon lelte a helyét a rendőri közegben addig, amíg nem lett az új egység tagja. Itt végre hivatalosan is azt csinálhatja, amit eddig az intuíciói alapján tett.
 |
| Kim Nam-gil |
 |
| Kim Nam-gil |
 |
| Kim So-jin |
Bár kezdetben mindenben akadályozzák, lassanként találó meglátásaival kivívja a kollégái elismerését, mivel több bűnügy is megoldódik ezeknek köszönhetően. Song azonban munkamániás, és ő sem mentes néhány gyerekkori traumától, bár őt ezek inkább a hivatása felé terelik. Mivel az új munkának még nincsenek szabályai, így határai sem, Song egyre mélyebbre merül a kegyetlen sorozatgyilkosok gondolkodásának és lelkületének kiismerésébe. Az előtte feltáruló, addig ismeretlen világ feltérképezése azonban kikezdi a saját személyiségét, ami komoly válsághoz vezet. A dráma egyik kérdése, hogy miként őrizhető meg az egészséges személyiség integritása ebben a józan észt veszélyeztető közegben. Meglepő és rendkívül találó módon a dráma egy fontos pontján Nietzschét idézik:
"Aki
szörnyekkel harcol, az vigyázzon, hogy közben ne váljon szörnyeteggé.
És ha sokáig nézel a mélységbe, a mélység is beléd fog nézni."
A bűnözők tanulmányozása során óhatatlanul felmerülnek olyan kérdések, melyekre természetesen nem adhatók egyértelmű válaszok. Mint arra, hogy az ember születhet-e eleve jónak vagy gonosznak, vagy ha jónak születünk, akkor mi tesz néhányunkat gonosszá, miközben mások ezt el tudják kerülni. Ezen a mezsgyén haladva a dráma nem titkolva üzeneteket is megfogalmaz, kicsit talán iskolásan kimondva, de szerencsére mégsem didaktikusan. Felhívja a figyelmet a kisgyerekkori nevelés, az érzelmi biztonság, a szülők szerepének fontosságára éppen úgy, mint a szociális együttműködésre, az egymás iránti odafigyelésre. Ám jóval túllép ezen a körön, amikor a szakma nézőpontján keresztül felvet átfogóbb társadalmi meglátásokat, és azokból von le a jövőre vonatkozó következtetéseket. Döbbenetes, amikor Song megfogalmazza, hogy az aktuális bűnözőtípusokat mi magunk neveljük ki, így a valós élettől elidegenedett urbánus lét lett a melegágya a motiváció nélküli gyilkosságnak, vagyis az ölésnek pusztán az ölés élvezetéért.
A drasztikus események sorában szinte alig észrevehetően, mégis kellő hangsúllyal érzékelteti a dráma a megtartó erőket: például az éppen magányosan élő Gook esetében a családjától érkező születésnapi felköszöntést, és ennek tükörképét Song születésnapján. A történetből teljesen hiányzik a szerelmi szál, ehelyett egy emlékezetes anya-fiú kapcsolat képét kapjuk Song és édesanyja esetében.
A mellékalakok nagyon elevenek, kellőképpen elegendőt tudunk meg róluk ahhoz, hogy megértsük a cselekedeteik mozgatórugóit. Érvényes ez a rendőrségi munkatársakra, vezetőkre egyaránt, akkor is ha segítőket vagy akadályozókat látunk, vagy ha éppen megváltozik a hozzáállásuk a profilozók munkájához.
A téma sajátosságából következik, hogy a bűnözők is erőteljes megvilágításba kerülnek, ezért az őket játszó színészek gazdag játékteret élveznek a gyilkosságok kegyetlenségének bemutatásától a vallomások során megnyilvánuló pszichopátiák megjelenítéséig.
 |
| Kim Joong-hee |
 |
| Han Joon-woo |
A drámát a sokféle szín ellenére meglehetősen egységes kompozícióvá gyúrta írója, Seol Yi-na. A két rendező, Kim Jae-hong és Park Bo-ram nem fél semmit megmutatni, tehát bőven láttatnak brutalitást, ostobaságot, borzongást keltő félelmet, de ezeket igyekeznek egyensúlyban tartani a normális emberi érzelmek megmutatásával. A dráma 12 része eleinte a bűnesetek mellett inkább a rendőrség belső állapotaira koncentrál, középtájon érzékelhető a tempó kissé leülése, de ez hamar elmúlik, és a pszichologizáló második rész nagyon felpörgeti az érzelmi feszültséget.
