[Filmekről] Nam Dae-joong: THE FIRST RIDE (2025)

남대중: 퍼스트 라이드

* Az írás spoilereket tartalmaz! *

Nam Dae-joong rendező 2025-ben visszatért a tíz évvel korábban forgatott első játékfilmjének a témájához, ami a barátság volt. Azonban míg a The Last Ride egy traumatikus eseményre való felkészülés története, addig a The First Ride (Az első utazás) a trauma túlélésének, feldolgozásának a drámája. 

Ahogy azt az első drámában is megcsodálhattuk, a rendező a nehéz téma ellenére vígjátékot rendezett, mégpedig élénk, pezsgő, mindenféle komikus helyzettel eljátszó darabot, mely még összetettebb és csavarosabb a korábbi filmjénél. Azonban már az első elhangzó mondatban figyelmeztet bennünket, hogy szomorú történetet fogunk látni...

Nam Dae-joong író-rendező

... aminek eleinte nyoma sincs. Most négy fiatalemberrel találkozunk, tehát a három testőr mellé belép D'Artagnan is, mégpedig oly módon, hogy a kisiskolában maguk közé fogadják a mindig magányos kisfiút, Yeon-mint (Cha Eun-woo). Elválaszthatatlanok lesznek, pedig nagyon különböző karakterek. Az elnöknek készülő Tae-jung (Kang Ha-neul) eminens tanuló, és kiváló a verekedésben is. Geum-bok (Kang Young-seok) utál tanulni és nem nagyon tudja, hogy mihez kezdjen magával, ezért folyton a buddhista szerzetes anyja terelgeti. Do-jin (Kim Young-kwang) meglehetősen furcsa, magába forduló fiú, aki az életkedvét is elvesztette, miután egy sérülés miatt abba kellett hagynia a kosárlabdázást. Yeon-min jelentéktelennek tartja magát, azt hiszi, hogy valami nevetséges furcsaság van rajta, ami kiváltja mások figyelmét - nem is gyanítja, hogy valójában a szépségéért csodálják. Végül rátalál arra, ami igazán érdekli: világklasszis DJ szeretne lenni. Ez a hobbija elvarázsolja Do-jint is, akivel így még közelebb kerülnek egymáshoz. Belelátunk a fiúk családi viszonyaiba, küzdelmeikbe, hogy azok lehessenek, akik szeretnének lenni. Így közeledünk az érettségihez, amikor a baráti négyes kitalálja, hogy mielőtt a továbbtanulás miatt elszakadnának egymástól, menjenek el egy közös utazásra Thaiföldre. Azért éppen oda, mert a DJ, akiért rajonganak, ott fog fellépni. A dolog azért is fontos, mert Yeon-min családja Új-Zélandra fog költözni, így tőle mindenképpen elszakadnak. 

Mindent bevetnek, hogy elnyerjék a szüleik támogatását, ami végül sikerül. Az útból mégsem lesz semmi, mert nevetséges módon lemaradnak a buszról, ami a repülőtérre vinné őket. Kénytelenek hazatérni, Yeon-min pedig elválik tőlük.

Mindezt a főcím előtt tudjuk meg, Yeon-min elbeszélésében. Tíz év múlva találkozunk velük újra. Tae-jung egy parlamenti képviselő titkára, Geum-bok az anyja templomában tetovál és készül a szerzetessé avatására, Do-jint viszont kórházban találjuk, ahol évek óta pszichotikus tünetekkel kezelik. Azonban a barátságuk nem múlt el, továbbra is összejárnak. Do-jinnak is gondját viselik, aki hírül veszi, hogy utolsó alkalommal fog fellépni hajdani kedves DJ-jük, ezért kezdeményezi, hogy váltság valóra a tíz évvel korábbi tervüket. Nemsokára útra készen áll a csapat, de Do-jin magával cipel egy életnagyságú, Yeon-minra emlékeztető figurát, és még hozzájuk csapódik a szintén Ok-sim (Han Sunhwa) is, aki kislánykorától szerelmes Tae-jungba. Nem kapunk magyarázatot arra, hogy kivel mi és hogyan történt, ehelyett számtalan zűrös kalandba keveredünk, főként hőseink tapasztalatlansága és ügyetlenkedése miatt. Ezek mind komédiába illő veszélyhelyzetek és megmenekülések. Egyik akcióból a másikba csöppenünk, miközben azt érzékeljük, hogy a fiatalemberek erős figyelemmel vannak egymás iránt, amelyből különösen sok irányul a valóban csodabogár Do-jin felé. 

A rendező egyszerűen megvezet bennünket. Már a film kétharmadán is túl járunk - egészen addig gyanútlanul szórakoztunk, sőt úgy éreztük, hogy a megtörtént a beteljesedés is -, amikor hirtelen valódi életveszélyt jelentő helyzetbe kerülnek a hőseink. És ekkor történik valami: bekövetkezik az, amire a rendező a film elején figyelmeztetett, hogy valójában egy szomorú történetet látunk. Megtudjuk, hogy mi okozta Do-jin mentális megzuhanását, és eljön az igazság pillanata is, amikor szembe kell néznie a történtekkel. Kibomlik előttünk a régi tragédia, és a jelen újabb tragédiával fenyeget. Azonban a baráti összetartás felülír mindenféle félelmet, kimenekít a veszélyből mindenkit: élőt és élőnek képzeltet egyaránt. A traumával való szembenézés gyógyító erejű, így nem marad más hőseinknek, mint visszatérni a hétköznapi életükbe, munkahelyi viszonyok és szerelmek útvesztőin át. 

A realitás elfogadásával ismét együtt lehet a négy barát, köztük Yeon-min is, aki eleven fa alakjában magasodik föléjük, miközben a befejező rész narrátora a magára talált Do-jin. A vége főcím után pedig elhangzik a buddhista szerzetessé lett Geum-bok elköszönése: "Figyelmesen/körültekintően távozzanak!" - mely egyszerre mintha azt is mondaná, hogy az imént látott életmese után most rajtunk a sor, hogy ügyeljünk az életünkre. 

A főszereplő színészek mindegyike kiválóan tájékozódik a rendező bonyolult terepasztalán, nem tévednek el sem a komédia, sem a tragédia viszonyai között. Azonban ki kell emelni közülük Kim Young-kwangot, aki végtelen természetességgel kelti életre Do-jin a bonyolult karakterét. Soha nem játszott egyszerű szerepeket, de azok sorát most jelentősen gazdagította egy merőben új személyiséggel.

Nam Dae-joong, aki ezúttal is írója és rendezője a filmnek, magasra tette a mércét, amit sikerrel átugrott. Egy ideig úgy tűnhet, mintha káoszba vezetné a történetet, de a csavarral mindent szépen megold. És ami a legfontosabb: ismét eléri, hogy a harsányságok közepette mély és szívhez szóló történet részesei lehessünk.