Valahogy elkerültek az Aema figyelemfelkeltő anyagai, ezért csak találomra, a rövidsége és Lee Hanee neve miatt kattintottam rá a Netflixen. Fel sem merült bennem, hogy az utóbbi idők talán legkiválóbb drámájára esett a választásom.
(A szerző képernyőképe az Aema sorozatról.)
Kezdjük azzal, hogy általában vígjátékként jelölik meg, legfeljebb
dramedyként. Ha ezen műfajoknak lényegi eleme, hogy mosolyra fakasszanak
bennünket, akkor az Aema biztosan egyikbe sem tartozik, mert bár nagyon
szórakoztató, de egyáltalán nem ingerel nevetésre. Vagy van, aki nevetni tudna
azon, ahogy a férfiuralmú szórakoztatóipar szexuális tárggyá degradálja és
kiárusítja a művésznőit, vagy azon, ahogyan az így kiszolgáltatott nők mégis
küzdenek az érvényesülésükért, önbecsülésük megőrzéséért? Mert az
Aema éppen ezekről szól, mégpedig szabadszájúan, sokszor vulgárisan, valóságos
történelmi eseményeket beleépítve a fikciós cselekményébe.
1981-ben
járunk, amikor egy filmproducer a céges rendezvényen éppen arról beszél, hogy
az 1980-as években új világ köszönt Dél-Koreára, melyet "a képernyő, a szex és
a sport" fémjelez majd, és ezekre a koreai mozi válasza, a filmipart
felpezsdítő csodafegyvere a szex lesz.
(A szerző képernyőképe az Aema sorozatról.)
Mivel a filmben számos
történeti utalás található, nem honi nézőként úgy éreztem, hogy nem árt
ezeknek utánajárni. Először az a tény döbbentett meg, hogy a drámában 36 éve
fennálló kijárási tilalomról beszélnek. Kiderült, hogy ebben semmi túlzás
nincs, az 1945-ben bevezetett, éjféltől hajnali négy óráig tartó kijárási
tilalmat csak 1982. január 5-én szüntették meg. A 80-as évektől beköszöntő
jobb világ Park Chung-hee elnökhöz köthető szlogen volt, amellyel a
politikáról akarta elterelni a figyelmet, de valójában sem az ő, sem a meggyilkolása után őt követő Chun Doo-hwan idején sem enyhült a diktatúrák szorításán semmi. A
fenti hármas szlogen, vagyis a lakosság elbutítására utaló "3S-politika"
kifejezés csak egy későbbi újságcikkből terjedt el. A filmipar szigorú
cenzúrája továbbra is érvényben maradt, ezzel találkozunk az Aemában is,
amikor a készülő film címét meg kell változtatni, valamint a forgatókönyvet 36
(!) helyen átdolgozni.
Ez a film viszont nem kitaláció, a Madame Aema valóban
létező alkotás, melyet Jeong In-yeob rendezett, és 1982. február 6-án mutatták
be, a koreai filmtörténet első, moziforgalmazásba került erotikus
alkotásaként.
A Madame Aema (1982) filmplakátja. A kép forrása: Wikipedia / Fair Use.
Azonban mi vezethetett a megszületéséhez, ha nem az ország vezetőségének
enyhítő, hangulatjavító intézkedései? Talán a legfontosabb mozzanat, hogy az állandó amerikai
jelenlétnek köszönhetően akadálytalanul áramlottak az országba a nyugati világ
kulturális és társadalmi jelenségei. Nyugaton ekkor már éppen csúcsra járt a
szexuális forradalom, mely a 60-as évektől teljesen átírta a szexualitáshoz
való viszonyt. A fogamzásgátlók használatának elterjedésével a fiatalabb
generációk gondolkodása és viselkedése nyíltabbá vált a testiséget illetően
is, mely az arról való beszédtől kezdve a szexuális fantáziák vállalásán át
egészen az öltözködés átalakulásáig mindent áthatott. Nem volt mentes ettől a
művészet sem. Explicit tartalmak jelentek meg élvonalbeli rendezők
alkotásaiban, pl. Pasolini Dekameronja már 1971-ben, Bertolucci Utolsó tangó
Párizsban c. filmje már 1972-ben elkészült. De nem volt ez máshogy a
szexualitást eleve sokkal nyitottabban kezelő Japánban sem, ahol 1976-ban
mutatták be a japán-francia koprodukcióban készült Érzékek birodalmát, Ósima
Nagiszu viharos fogadtatású filmjét.
(A szerző képernyőképe az Aema sorozatról.)
Mindezek nyomán
világossá vált, hogy a nagyközönség részéről érdeklődésre tarthatnak számot az
erotikus tartalmú filmek, melyek valóban mentőövként tűnhettek fel a mozik
számára, melyek kellőképpen rettegtek a színes televíziók akkori
térnyerésétől. Franciaországban megszületett az első Emmanuelle film, mely az
első X-besorolású film lett az Egyesült Államokban, és Dél-Koreában is
népszerűvé vált. A film már távol állt a magas művészettől, műfaját tekintve a
softcore pornográfiába tartozott, melynek kultfilmjévé nőtte ki magát, és
további számos folytatás követte.
Úgy tartják, hogy ezek a trendek
nem hagyták érintetlenül a koreai nagyközönség ízlését és igényeit sem,
melynek kielégítésére mutatták be a Madame Aema című filmet 1982-ben, mely már
hazai készítésű film volt, egy összesen 11 részből álló sorozat nyitánya. A
címe eredetileg Madam Emma lett volna, ami direkt utalás az
Emmanuelle-filmekre, a cenzúra miatt kellett megváltoztatni. Így lett az
Emmából Aema, aminek jelentése "kedves lovam" - és ez tartalmilag nem kevésbé
mutat a filmelődre.
A mostani Aema sorozat e film
készítésének az elképzelt története, számos ismert jelenetének forgatását
láthatjuk benne. Éppen ezért röviden érdemes összefoglalni a 82-es film tartalmát:
ebben Aema egy rossz házasságban élő feleség, akit az alkoholistának tűnő
férje folytonosan megcsal és megalázóan viselkedik vele. Egyik részegsége
alkalmával balul sül el a kötekedése, a megütött férfi meghal, és ezért a férj
nyolc évre börtönbe kerül. Kislányukat ekkor a család elveszi Aemától, aki
évekig hűségesen látogatja a férjét a börtönben, ám a kiéletlensége egyre
inkább elhatalmasodik rajta. Régi szerelmével találkozva szexuális kalandokba
bonyolódik, de miközben már menekülne a helyzetből, a férfiból előtör az
agresszió, ami majdnem Aema megerőszakolásához vezet. Aemára rátalál a szerelem
is, de mégsem képes azt választani, helyette rendes hagyománytisztelő
feleségként visszatér a börtönből szabaduló férjéhez, aki fűt-fát ígér a
megváltozásáról, egészen a hamarosan elkövetkező első telefonálásáig, mellyel
ismét az éjszakai kimaradását jelzi Aemának.
(A szerző képernyőképe az Aema sorozatról.)
(A szerző képernyőképe az Aema sorozatról.)
(A szerző képernyőképe az Aema sorozatról.)
Tehát a Lee Hae-yeong által írt és rendezett új Aema című sorozat folytonosan
reflektál erre a filmre, miközben megismerjük a köréje írt konfliktusos mezőt.
A gyártási folyamat ura természetesen a filmstúdió producere, Goo Joong-ho
(Jin Sun-kyu). Hímsoviniszta, mocskos szájú alak, aki a minél nagyobb haszon
érdekében a férfinézők szexuális gerjedelmeinek szolgálatába akarja állítani
mind a színésznőit, mind a szerzőit. Senkit nem vesz emberszámba, viszont a
rendelkezésére álló lehetőségekkel önként kiszolgálja a hatalmon lévők élveteg
igényeit, amire az sem ad felmentést, hogy az adott viszonyok között a
filmkészítés erősen függ ezen személyek és a sleppjük hangulatától, hiszen
közben a saját zsebére is dolgozik.
(A szerző képernyőképe az Aema sorozatról.)
(A szerző képernyőképe az Aema sorozatról.)
(A szerző képernyőképe az Aema sorozatról.)
(A szerző képernyőképe az Aema sorozatról.)
(A szerző képernyőképe az Aema sorozatról.)
Cégének ékköve Jeong Hui-ran (Lee Hanee),
az országszerte imádott filmes díva, akit szerződése még egy utolsó film
elkészítésére kötelez, de nem kívánja eljátszani a mocskos film felkínált
főszerepét. Büntetésül Goo kieszeli, hogy a főszerepre szerződtet egy kezdő
színésznőt, Hui-rant pedig mellékszerep vállalására kényszeríti. Sin Joo-ae
(Bang Hyo-rin) a reménytelen sorsa elől menekülne a filmiparba, és kellőképpen
elszánt és bevállalós ahhoz, hogy éljen a váratlanul felkínált lehetőséggel.
(A szerző képernyőképe az Aema sorozatról.)
(A szerző képernyőképe az Aema sorozatról.)
(A szerző képernyőképe az Aema sorozatról.)
(A szerző képernyőképe az Aema sorozatról.)
(A szerző képernyőképe az Aema sorozatról.)
(A szerző képernyőképe az Aema sorozatról.)
(A szerző képernyőképe az Aema sorozatról.)
Ezzel viszont el is kezdődik a két nő hatalmi villongása, ami lassan
megértéssé és szövetséggé alakul. Rájövünk, hogy mindkét nő sokkal okosabb és
érzékenyebb annál, mint amit a férfiak gondolnak róluk. Hui-ran kezelésbe
veszi a forgatókönyv íróját, Kwak In-woo-t (Cho Hyun-chul), aki saját
szexuális fantáziálását követve élettelen és hamis történetet vet papírra, és
azt gondolja művészi finomságúnak. Hui-ran viszont ihletet ad neki a történet
olyan átírására, ami az erotikus történetet ötvözni tudná a vágyott
igényességgel. Ez a film azonban sosem születik meg, mivel a cenzúra
közbeavatkozik, melyre hivatkozva Goo visszairatja az egész eredeti
ocsmányságot. A két színésznő hiába adja bele színészi tudásának legjavát, a
végeredmény számukra szégyenteljes lesz. Történik eközben, hogy Goo a
pályakezdő színésznőt is belekényszeríti a titkos játékába, melybe Joo-ae
belemegy, ám mégsem képes végigvinni a rárótt "kötelességet". Végül
szerencsésen megússza az egészet, de rájön arra, hogy milyen megpróbáltatások
állnak Hui-ran csillogó népszerűsége mögött. Amikor a következő orgia egy
fiatal színésznő halálával jár, Hui-ranban elszakad a cérna, és úgy dönt, hogy
ország-világ előtt kitálal a színfalak mögötti történésekről.
(A szerző képernyőképe az Aema sorozatról.)
(A szerző képernyőképe az Aema sorozatról.)
Fontos mozzanat
még eközben, hogy Hui-ran megtalálja azt a szerepet, amit egész életében el
akart játszani, és ezért harcba is száll Kwon Do-il (Kim Jong-soo) nagynevű forgatókönyvírónál, aki
hezitál a nő színészi előélete miatt. Végül ennek a kapcsolatnak köszönhetjük az írás folyamatát megelevenítő film noir betétet.
(A szerző képernyőképe az Aema sorozatról.)
(A szerző képernyőképe az Aema sorozatról.)
(A szerző képernyőképe az Aema sorozatról.)
Számtalan karakter és történeti mellékszál színezi még ezt a fő vonulatot,
bevilágít a filmipar sötétebb kulisszáiba, a sajtó és a díjkiosztók
működésébe, a kért és kapott ellenszolgáltatások világába. A Madame Aema és az
Aema minden egymáshoz kapcsolódó jelenete külön-külön értelmezhető a férfiak
és nők eltérő nézőpontjából, vagy éppen homoerotikus nézőpontból, sokszor
szimbolikus tartalommal is bírnak, és át is értelmeződnek. Így lesz a
közösülést vizuálisan leképező lovaglásból a két nő vágtája a szabadság felé,
mely a fővárosi forgalom lüktető csomópontján, ország-világ előtt vállaltan
történik, vagy így lesz a szadista szeretőből a feleségének átnyújtott,
erotikusan megalázott, közszemlére kitett fétistárgy.
(A szerző képernyőképe az Aema sorozatról.)
(A szerző képernyőképe az Aema sorozatról.)
Úgy
tűnik, hogy történelmi fikcióként az Aema időben visszafelé dolgozik, hiszen a
80-as évek elejére reflektál, de a legnagyobb különlegessége, hogy előre is
tekint, a jelenünk felé. Lehetetlen nem észrevenni, hogy a kiváltságosok
orgiái nem a 80-as éveket idézik, sokkal inkább beleláthatóak a közelmúlt
botrányai is (l. Burning Sun), amit zenei utalások is erősítenek. Az Aema,
mint filmes alkotás nincs túl jó véleménnyel a férfiak által berendezett,
patriarchális-konfuciánus elvekre (vagy azok torz megvalósulására) alapozott
társadalmi rendről. A család fontosságáról papoló, nemek között
egyenlőtlenséget teremtő, a hétköznapi, természetes emberi szexualitást
leszedáló erkölcsi kánon beteges eredményt produkált. Kitermelte magából az
álszent felszín mögötti voyeurködés, a kukkolás "kultúráját", melynek az
Aemához hasonló filmek csak előszelei voltak, az emberi magánszférába hatoló, vagy teljes életeket tönkretevő módozatai valójában az Internet megjelenésével
robbantak be igazán. Ennek ellenére az Aema nem hangzatosan feminista mű, a
sommásan megfogalmazottak ellenére nem ellenséges a férfiakkal. Ahogy én
látom, sokkalta inkább erőteljes figyelmeztetés a valódi változások
szükségességére, arra, hogy a nők helyet kérnek maguknak a férfiak által
félresiklatott világ helyrehozatalában.
(A szerző képernyőképe az Aema sorozatról.)
A sorozat
mindössze hat részből áll, szinte lehetetlennek tűnik, hogy azt a gondolati
gazdagságot sikerült ilyen rövid időtartamba belefoglalni, amivel a dráma
rendelkezik. Ehhez még hozzájárul a filmes látványvilág, mely hitelesen és
festőien idéz meg egy korábbi, még ismerős, de már mégis eltávolodott, retró
hangulatot. A kulisszák mindenben tökéletesek, a legapróbb tárgyaktól kezdve a
ruhákig és egyéb kiegészítőkig, vagy az utcaképekig bezárólag. Még ezeket is
áthatja a film lényegi mondandója, hiszen minden a hierarchiáról szól: a
divattervezők kreációi éppen úgy, mint a "kis senki" színésznőcske
lemeztelenítése és felcicomázása a "felajánlás rítusára". A dráma zenéjét
Dalpalan jegyzi, aki a képekkel teljes összhangban járul hozzá a korhangulat
és a drámai feszültségek megteremtéséhez.
(A szerző képernyőképe az Aema sorozatról.)
A dráma uralkodója az isteni Lee Hanee, és ebben semmi túlzás nincs. Minden
pillanata pazar és démoni, mintha a valóságban is egy noir-film vampja lenne. Elképesztően
alakul át a gyönyörű és érzéki színésznővé, még a beszédmódját is
megváltoztatja egy alig artikuláló, finomkodó kiejtésre, itt nyoma sincs Lee
természetes, mélyen búgó orgánumának. Bang Hyo-rin nem ennyire istenadta módon
dekoratív, viszont lépésről lépésre változva nő bele a díva szerepébe,
miközben erotikus kisugárzása az első pillanattól kezdve erős. A producert játszó Jin Sun-kyura
szinte nem is lehet haragudni a világlátása miatt, mert olyan
természetességgel létezik az előítéletes, fafejű bunkóságában, mintha más
hozzáállás nem is létezne a világban. Ennek megfelelően az ocsmány beszéd is
úgy folyik a szájából, mint csapból a víz - rémületesen valószerűvé téve ezt a
sok helyről ismerősnek tűnő karaktert. A Hui-rannal való dobálózós
akciójelenetük pedig igazi filmes csemege.
A karakterek
mindegyikén érződik a színészi átgondoltság és mély beleélés, ezért hiába
sorolhatnám a nagy neveket, nem teszem. Ahogy azt a dráma látványvilágáról
írtam, ugyanaz igaz a színészi alakításokra is, melyek szervesen illeszkednek
abba a nagyszerű összképbe, melyet az Aema képvisel a különlegesen jól
sikerült drámák sorában.
Jogi nyilatkozat: A cikkben felhasznált összes kép az Aema című sorozatról a Netflix tulajdonát képezi, és itt a Fair Use feltételei szerint használjuk kritikai és tudományos ismertetési céllal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése