[Tévédrámákról] SANG-DOO, LET'S GO TO SCHOOL! (2003)

상두야, 학교가자!


KBS, 2003, 16 rész
Műfaj: dramedy
Írta: Lee Kyun-hee
Rendezte: Lee Hyeong-min
Adatok részletesebben: Wikipedia / HanCinema

Egy évvel a Winter Sonata bemutatása után a sorozat egyik rendezője, Lee Hyeong-min egy újabb drámával jelentkezett, ez volt a Sang-doo, Let's Go To School! (Sangdoo, menjünk iskolába!) A forgatókönyvet Lee Kyun-hee jegyzi, aki már a nyolcadik megfilmesített munkájánál tartott, mégis ezzel a drámával alapozta meg szakmai tekintélyét. Az átütő erejű történetnek köszönhetően a rendező el tudta kerülni a Winter Sonata hibáit, és a rendező-forgatókönyvíró páros kiváló teljesítményéhez hozzáadva a főszereplő, Jung Ji-hoon (Rain) karizmatikus alakítását, a dráma sikerre ítéltetett. Be is következett a díjeső, a főszereplők a színészi szakmai díjakon túl a népszerűségi díjakat is besöpörték, és rajtuk kívül több mellékszereplő is elismerésben részesült. A drámát a közönség rendkívüli szeretettel fogadta, a nézettsége epizódról epizódra emelkedett, míg végül 39,1 százalékos fővárosi  és 38,4 százalékos országos nézőcsúccsal zárt.

A sorozatot a romantikus komédiák közé szokták sorolni, de a valóságnak sokkal inkább megfelel egy újabb keletű megjelölés, a dramedy. Ahogy a mozaikszó mutatja, ebben az esetben a komédia és a dráma elemei olyan elegyet alkotnak, amelyben egyik sem hangsúlyosabb a másiknál. Ennek megfelelően a dramedy sajátos képességeket és hozzáértést igényel mind a színészek, mind a rendezők részéről, hiszen sokan teljesítenek jól a vígjátékok vagy a komoly konfliktusokat feldolgozó drámák terén, azonban igen ritka azok névsora, akik mindkettőben megállják a helyüket. A Sangdoo, Let's Go To School! iskolapéldája annak, hogyan lehet ezt a különös műfajt megvalósítani.

A dráma fő íve egy romantikus szerelmi történet. Az iskolai szerelmesek elszakadnak egymástól, majd később teljesen más élethelyzetben találkoznak újra. A tanár lánynak komoly párkapcsolata van, a fiú sorsa kisiklott, és emiatt esélytelennek tűnik, hogy visszahódítsa hajdani szerelmét, aki iránt fellángolnak az érzelmei. De nem adja fel a küzdelmet, míg célba nem ér. A párkák eközben gonosz szálakat is fonnak köréjük, melyek kétségessé teszik a beteljesülést. Ez a történet eddig egy meglehetősen szokványos drámát ígérne, azonban e sorozat különlegességének titka a főhős karakterének összetettségében rejlik. 

Sang-doo talán a legszínesebb drámai karakter, akit koreai sorozatban láthattunk. Különleges élethelyzete miatt párhuzamosan az átlagosnál jóval többféle életszerepet is betölt, és ezek mindegyike más-más arcát mutatja meg a karakternek. Ezek a különböző arculatok sokféle színészi játékra nyújtanak lehetőséget, kidomborítva az arculatra jellemző domináns tulajdonságokat. Így áll össze egy rendkívül komplex karakter, vagyis Sang-doo személyisége. Ugyanakkor a dramedy szabályainak megfelelően a karakter minden arculatában megmerítkezik drámai és vígjátéki helyzetekben is.

A fiatalember magányosan él és egyedül neveli kislányát, annak ellenére, hogy a gyerek - elsőre kétes életűnek tűnő - anyja folyton körülötte kering. A kislány kórházban van, ahol leukémiával kezelik. A kórházi költségek előteremtése Sang-doo elsődleges célja. A fiatal apa ragaszkodása az életének értelmét jelentő kislányhoz, valamint az apaszerep minden árnyalata Sang-doo komoly és felelősségteljes, aggódó arcát vagy éppen szülői rémületét engedi láttatni, valamint azt az ösztönös képességét, amellyel vigaszt és bátorítást tud nyújtani a betegséggel küzdő gyermeknek - a gyermek nyelvén, játékosan és ötletesen.

Sang-doo középiskolai tanulmányai megszakadtak, amikor a fiatalok börtönébe került. Mivel a családja elhagyta, a szabadulása után nem maradt számára más lehetőség, mint élni a nagybátyja által nyújtott lehetőséggel, aki selyemfiúvá képezte. Dzsigolóként középkorú nőkre szakosodva szédíti az unatkozó vagy kiégett asszonyokat, kicsalva tőlük a pénzüket. Azonban az így szerzett összes bevételét a kórházi költségekre fordítja. Ebben a szerepkörben elsősorban a komikusi képességeket lehet megcsillogtatni, ugyanakkor láthatjuk Sang-doo gazemberes árnyoldalát is. Bónuszként kapunk egy paródiát Jung Ji-hoontól, azt a jelenetet, amelyben Sang-doo egy meleg selyemfiú alakjában megleckézteti a nagyarcú dzsigoló-társat.

Egy merész döntést követően Sang-doo ismét beiratkozik egy középiskolába, ahol a szerelme lesz az osztályfőnöke. Ez a vígjátéki helyzet a leggazdagabb játékterep, hiszen Sang-doo-ból egycsapásra válik leszidható diák, megszívatható osztálytárs, rangját kivívó vezéregyéniség, miközben iskolai egyenruhában is vonzónak kell maradnia a vágyott nő számára. Azonban ide is magával cipeli életének minden terhét, látjuk ájulásig dolgozni az órai szünetekben. 

A szerelmi küzdelem terepe túlnyúlik az iskolán, és Sang-doo miközben esetlenül, de elszántan udvarol a kedvesének, kétségbeesetten próbálja visszaszerezni egykori önmagát, és emlékeztetni arra a lányt is. Miközben Sang-doo romantikus lélek, ez a küzdelem sokszor megmutatja elcsigázott, megfáradt arcait is.

A dráma főhőseit a kórházi helyszín is összeköti. A szerelmi háromszög másik férfi tagja, a lány jegyese ott dolgozik, és történetesen Sang-doo kislányának kezelőorvosa. Így Sang-doo nem sok titkot tud megőrizni előtte, az orvos látja, hogy mivel keresi a kenyerét, és mélyen megveti ezért. A két férfi vetélkedése kezdetben nagyon kiegyenlítetlen. Sang-doo egyszerre van függő és kiszolgáltatott helyzetben a lánya miatt, miközben le kellene győznie a behozhatatlannak tűnő előnyt, amelyet a férfi a státuszánál fogva is élvez a lányért folytatott versenyfutásban. Kettejük kapcsolatában Sang-doo állhatatos, elszánt arca rajzolódik ki, aki a vesztésre álló szerepben is harcol a méltóságáért. Ökölharc és lelki párbaj jellemzi a kapcsolatukat, mely végül egymás iránti tisztelettel átitatott barátságba torkollik. 

A dráma azon pontján, ahol Sang-doo a tisztességes pénzkeresettel próbálkozik, szakmák sokaságában kell hitelesen helyt állnia - a karakternek is, de az őt játszó színésznek is, aki e téren ismét pazar lehetőséget kap képességei megcsillogtatására.

Ha mindez nem lenne elég, akkor a színésznek el kellett tudnia játszania Sang-doo egykori középiskolás lényét is, az első és ártatlan szerelem megélését. 

Ebből a hosszú felsorolásból látszik, hogy Sang-doo karakterének minden arculatára fel lehetne húzni egy-egy újabb drámát. Azonban Jung Ji-hoon (Rain) mindezt egyszerre játssza el, mégpedig minden különösebb erőlködés nélkül. Az alakítása azért is meglepő, mert ez az első főszerepe, tehát távolról sem nevezhető rutinos színésznek. Ráadásul jóval fiatalabb (21) a megformálandó karakternél (27). Azonban hatalmas karizmája van, világot lebíró akarata, elképesztő humorérzéke, kamaszos tisztasággal vegyes férfias sármja, valamint életkorához képest váratlan, rejtett képessége a karakter belső, nagyon mély szomorúságának kifejezésére. Gondoljunk csak az osztálykirándulás tengerparton játszódó barlangi jelenetére, vagy az egyik dzsigolóként végzett 'munka' közben bekövetkező összeomlására, amikor a magára zárt fürdőszobában bénultan csak engedi magára a vizet. 

Jung Ji-hoon egy csiszolatlan gyémánt ebben a drámában. Bár a drámai jelenetekben brillírozik, a játéka még nem mindenhol kifinomult, különösen a vígjátéki helyzetekben harsány még kissé. De gond nélkül megoldja a legnehezebb feladatot: egységben tartja a karaktert. Sang-doo-t az egymástól szélsőségesen eltérő arculatok mindegyikében hitelesnek találjuk, kerüljenek bár komikus vagy drámai helyzetbe. Kiemelt példa erre az orvossal való összjáték, melyben a vérbő komédiázástól kezdve a vetélytársi kakaskodáson át a férfias összetartásig minden előfordul, és ezek a nagyon különböző lépések mégis töretlenül vezetnek el a két férfi kapcsolatának gyökeres megváltozásához. Amire pedig már Jung Ji-hoon első szerepében fel lehet figyelni: a karakter érzelmeinek minden rezdülése tökéletesen tükröződik az arckifejezése mellett hangjának árnyalataiban is, mellyel bámulatosan bánik. 

A drámában egyáltalán nincs üresjárat, minden epizód jól felépített, ritmusvesztés nélkül haladunk előre a konfliktusokkal való küzdelmekben. Bár ez a történet sem nélkülözi a társadalomrajzot, a mozgatórugók itt valóban sorsszerűek. Olyan együttállások keletkeznek, melyek emberi erőfeszítésekkel kivédhetetlenek és megváltoztathatatlanok. A dráma katarzisát éppen ez váltja ki - hiába küzdenek erejükön felül a hőseink, úgy tűnik, hogy egy nagyobb erő lebírja őket. Miközben Sang-doo-t mélyebben megismerve egyre nemesebb emberi léleknek látjuk, útja megállíthatatlanul vezet a széthullás felé. Bár a drámában végül tisztázódnak az összekuszálódott családi kapcsolatok, mégsem kapunk megnyugtató befejezést, csak annak égi mását. 

Mivel romantikus történetről van szó, számtalan megindító helyzetet élünk át, melyek meghatódásra ingerelnek. E drámában viszont nem fordulnak elő hatásvadász effektusok. Ha könnybe lábad a szemünk, az mindig a kegyetlen realitásokból fakad, legfeljebb a zenei aláfestés hangsúlyozza néha túlzottan az érzelmi feszültséget. De a szereplők közül senki nem sír pusztán a sírás kedvéért, ha könnyek csordulnak, azoknak hitele van. Sang-doo jelenetei között ezért vannak felejthetetlenek (például amikor végletekig kizsarolt lélekkel a kislánya ölelésétől remél egy kis melegséget, vagy amikor levágja a kislány kezelésektől hullani kezdő haját). 

Ami a társadalomrajzot illeti, sok téren elég részletes képet kapunk. A tanár lány családjának története az uzsorásokkal, vagy az eredetileg jól szituált családból származó Sang-doo marginalizálódása beszédesen árulkodik az életben bekövetkező váratlan fordulatokról, melyekben nincs segítség a számukra. A kórházi kezelés költségeinek előteremtése prioritást élvez minden egyéb tervvel és vággyal szemben. Sang-doo-nak ez a legnemesebb cselekedete, mégis ez is teszi a legkiszolgáltatottabbá, útja ezért vezet ismét a büntetés felé. Érzékeny pontot érinthetett a fizetett selyemfiúkkal szórakozó középkorú asszonyok humoros, mégis kendőzetlen ábrázolása. A családi életből titokban kikacsintó nők történetei bemutatják az örömöket hajhászó kapzsi szépasszonyok mellett a rideg párkapcsolatban élő, kiéletlen feleségeket is, akiket éppen emberi vágyaik tesznek könnyű prédává. Se-ra történetén keresztül a lányokra vadászó modellügynökségek ténykedésébe is belelátunk. Sang-doo iskolai jelenlétén keresztül pedig egy iskolai mini-drámát is kapunk, tanárok és diákok életének, a diákközösség belső viszonyainak ábrázolásával. 

A főhősnő szerepét Gong Hyo-jin játssza, aki eleinte tényleg olyan pedáns, ahogyan azt egy fegyelmezett tanító kisasszonytól elvárjuk. De szerencsére ennél színesebb egyéniség, ezért jól megállja a helyét a vicces és az érzelmes helyzetekben is. Olyan nőt látunk benne, aki nem kiszolgáltatottja senkinek, saját maga dönt az életének nagy kérdéseiben. Független, határozott nő, aki nagyon érzelmes is, bár a bizalmát nehezen adja. Bár tele van kétségekkel, a látszatok mögött meglátja a valóságot, ezért tud küzdeni is a szerelméért - ezek a tulajdonságai teszik őt Sang-doo méltó társává.

Jung Ji-hoon legnagyobb játszótársa azonban az orvost alakító Lee Dong-gun. Ha nem lenne félreérthető, akár azt is mondhatnánk, hogy sokkal nagyobb kémia működik közöttük, mint a szerelmespár között. Lee is ért a komédiához és a drámához is, talán ezért emlékszünk a két szereplő közös jeleneteire sokkal inkább, mint a szerelmi huzavonákra.

A dráma titkos ásza Song Min-joo, akit Sang-doo lányának szerepében láthatunk. Csodálatos gyerekszereplő, aki az orvossal is, és az apjával is egyaránt lenyűgöző harmóniában alakítja a szerepét. 

Nagyon különböző ízekkel gazdagítják a drámát a további mellékszereplők, akik közül kiemelkedik a Sang-doo nagybátyját játszó Lee Young-ha. A kissé faragatlan, de magát nagyon menőnek gondoló öregedő dzsigolóról végül kiderül, hogy csupa szív és lélek, még ha azt sajátosan fejezi is ki. Emlékezetes párt alakítanak a hősnő édesanyját játszó Jung Ae-rivel. 

 

Hong Soo-hyun pedig meggyőző átalakuláson megy át a kezdeti tévelygő, Sang-doo-ra csimpaszkodó, kissé közönséges nőből egy érettebb, sokkal felelősségteljesebb személyiségbe. 

A dráma intim hangulatait szemet gyönyörködtető, mesei képek teremtik meg. A sorozat zenéje együtt lélegzik a képekkel, hol könnyed vidámsággal, hol fájdalmasan, de nem csúszik át dagályosságba. Talán egyetlen jelenetben tűnik feleslegesnek, mert Sang-doo és Bori hajlevágási jelenete önmagában is annyira erős, hogy a túltengő háttérzene csak megzavarja azt. Az egész soundtrack legendás, szinte minden betétdalból sláger lett. 

A Sang-doo, Let's Go To School nem múló lenyomatot hagy nézői lelkén, melyre minden szomorúsága ellenére mégis mosolyogva emlékszünk.