[Tévédrámákról] ALICE (2020)

앨리스

SBS, 2020, 16 rész
Műfaj: drama, sci-fi, thriller
Írta: Kang Cheol-gyoo, Kim Ga-yeong-I, Kim Gyoo-won
Rendezte: Baek Soo-chan
Adatok bővebben: Wikipédia / HanCinema

Az Alice a tudományos-fantasztikus sorozatok egyik igen jól sikerült darabja, amely az időutazás népszerű témájával foglalkozik. Nagyszerű építmény a szerkezete, mely kellőképpen bonyolult ahhoz, hogy a nézőket thrilleres izgalmak között folyton éber figyelemre késztesse, elegendő töprengeni valót adva a magyarázatok megtalálására.

A történet szerint 2050-ben sikerre vezettek a kutatások és lehetővé vált az időutazás. A kutatók szándéka az volt, hogy lehetővé tegyék a múltbéli szeretteinkkel való találkozást és az elkövetett hibáink helyrehozását. Egy Alice nevű vállalkozás létre is jött erre a célra, melynek székhelyét 2020-ba telepítették. A cég időutazásokat szervez a jövőből érkező klienseinek, akik közül úgy tűnik, hogy egyre többen áthágják a felállított szabályokat, melyeket a világ rendjének megőrzése érdekében hoztak.

A sorozat főszereplője Park Jin-gyeom (Joo Won) nyomozó, aki kollégáival együtt számos megmagyarázhatatlan esettel szembesül. Ezeknek nyomába eredve felmerül benne a gondolat, hogy időutazókkal állnak szemben, ami képtelenségnek tűnik. A nyomozás vezeti el egy fizikus kutató hölgyhöz, Yoon Tae-yihez (Kim Hee-sun), akivel találkozva a nyomozó döbbenten észleli, hogy a nő pontos hasonmása az édesanyjának, akit tíz évvel azelőtt rejtélyes körülmények között megöltek. Jin-gyeom azért lett rendőr, hogy megtalálja anyja gyilkosát, aki után azóta nyomoz.

A szálak elvezetnek egy Kuiper nevű kutatóintézethez, és egyre többször belefutnak az Alice munkatársaiba is. A 2020-ban folyó nyomozást hamarosan időutazások is tarkítják, melyeknek Tae-yi és Jin-gyeom a részesei. Ezek az utazások új információkkal és felismerésekkel gazdagítják a két főszereplő előéletét, valamint rámutatnak a jelenkori nyomozásban megválaszolandó kérdésekre. A történetben feltűnő szereplőket több alakban látjuk, akik saját maguk különböző időbeli vagy másik dimenzióbeli változatai. Ennek megfelelően változnak a jellemzőik és a szándékaik is. Végül felsejlik egy ismeretlen csoportosulás is, amelynek tagjai egy titokzatos Mestert követnek.

A sorozat történetének kibomlása egy misztikus elemre épül. Az időutazások megkezdésével egyidejűleg a híresztelések szerint született egy írás is, a Próféciák könyve, amely megjósolja az időutazások végét, valamint tartalmazza a végső leállításuk módozatát. Ki az utazások folytatásáért, ki azok befejezéséért, de mindegyik szervezet elszántan küzd a könyv megszerzéséért, melyet meg is találnak, majd utána többször gazdát is cserél. A problémát a könyvből kitépett és eltűnt utolsó oldal jelenti, mely a végső próféciát tartalmazza. Miközben ennek holléte után kutatnak, a történet előre haladtával megismerjük a könyv egyes részleteit, és a cselekményben látjuk az azoknak megfelelő eseményeket. 

Jin-gyeom utazásai minden alkalommal anyja halálának napjára vezetnek vissza. Mindig ugyanazt látjuk más-más változatban, néhány újabb elemmel kiegészülve, de a végeredmény mindig ugyanaz, megölik az édesanyját. A végső lap jóslatának és egy paradoxonra épülő tanmesének a megismerése hozza el a változást, mely befolyásolja az édesanya és Jin-gyeom cselekedetét is.

Az Alice így kielégíti mind a sci-fi, mind a misztika iránt rajongók elvárásait. Yoon Tae-yi professzor előadásain át mindig kapunk néhány mondatnyi ízelítőt a kvantumfizika rejtelmeiből, és eljátszunk olyan közismertebb elemekkel is, mint amilyen a "Schrödinger macskája" néven elhíresült példázat. 

A bonyolult szövétnek ellenére a sorozat egésze meglehetősen koherens, mégis - ahogyan az nem ritka az ilyen történetek esetében - megválaszolatlanul hagy bizonyos kérdéseket. Ilyen például a párhuzamos valóságok és a záró példázat paradoxonjára felelő végső megoldás viszonya. Nehezen értelmezhető, hogy miért őrződik meg az eredeti nap - még ha módosult formában is - az időutazó szereplőivel, és hogyan maradhatnak meg vagy hívhatók elő olyan emlékek, melyeknek gazdái sosem léteztek. Persze szentimentális utalásokat kapunk a szeretet mindenhatóságára vonatkozóan, de ez mégsem illeszkedik a történet szigorú logikai rendjébe. 

Talán a furcsaság magyarázata abban keresendő, hogy a sorozat alkotói ki akarták elégíteni a romantikára vágyó nézők óhajait is, és valljuk be, hogy ezt mesterien tették. Mert annak ellenére, hogy többször is hangsúlyozzák a logikus magyarázatot, mégis mindvégig lebegtetnek egy másik lehetőséget is: a nyomozó vajon mindenkor édesanyja különböző életkori változatait látja, vagy a fiatalabb és idősebb nő két különböző dimenzió egymástól független, önálló élettörténetű és személyiségű lénye-e? Valójában filmnéző rutinunk látja bele a szerelmi vonzódást is a kapcsolatukba, ami rögtön kiváltja a berzenkedésünket is a természetellenes anya-fiú kapcsolat ellenében - ráadásul a lezárás is nyitva hagyja ezt a kérdést. Pedig ha figyelmesen nézzük a közös jeleneteket, azok egyikében sem történik más, mint ami anya és gyermeke között bármikor megeshet. Egy következő széria készítéséhez mindez cliffhangerként is értelmezhető, így nem meglepő, hogy már meg is érkezett a folytatás híre.

Ki kell emelni a film látványvilágát, melyben a futurisztikus helyszínek, események és eszközök szemet gyönyörködtető tervezésben és kivitelezésben láthatóak - pazar az Alice épülete, a hozzá vezető út, a drónok és a fegyverek, a büntető bilincs működése, vagy akár az idő lefagyásának megjelenítése is. Hatásos a titokzatos könyv visszafogott láttatása is. A belső terek valószerűek és életteliek, legyenek azok múlt-, jelen- vagy jövőbeliek.

Nem nélkülözzük az akciókat sem, jól kivitelezett, meglepően ötletes autós üldözéseket és kaszkadőr-mutatványokat élvezhetünk. 

A két főszereplő karaktere magasan kiugrik a többi közül, mivel mindkét színész sokszínű játéklehetőséget kapott a gazgagon megírt szerepe által. Kim Hee-sun alakításában pontosan érzékeljük a jelenkori és az időutazó Yoon Tae-ji személyiségbeli eltéréseit. Míg a fiatal lány cserfes és életvidám, nagyon határozott, éles eszű lény, addig az anyai szerepben lévő nő finom és mélyen érző, aggódó, szeretettel teli ember. Nem lehet elmenni szó nélkül az anya finoman nőies, érett szépsége mellett. 

A hét évvel korábbi Good Doctorban már láthattuk, hogy Joo Won milyen elképesztő hitelességgel jelenítette meg az autisztikus jellemzőkkel bíró főszereplőt. Most is valami hasonlót kellett mutatnia, mert a filmbeli nyomozó egy alexitímia nevű problémával küzd, amely lehetetlenné teszi a számára nemcsak érzelmeinek kifejezését, hanem azok magában vagy másokban történő felismerését is. Az ilyen emberek az érzelmeket a kísérő testi jegyekből (gesztusok, arckifejezés és hasonlók) azonosítják, valamint tanulással képesek ledolgozni ebbéli hátrányukat. Bár a sorozatkészítők előszeretettel alkalmaznak ilyen karakterjellemzőket, ebben az esetben ez többszörösen gazdagítja Jin-gyeom életre keltésének játéklehetőségét. Egyrészt folytonos humorforrás a faarcú nyomozó törekvése a viselkedési normák követésére, melynek ilyen párbeszédeket köszönhetünk, mint ez a kihallgatásrészlet az iskolás Jin-gyeom és egy rendőr között:

- Ugyanabba a színházi szakkörbe járunk.

- Színház? Színész akarsz lenni?
- Nem. Anyám kényszerít, hogy járjak, azt mondja, hasznos.
- Hasznos? Mire?
- Még nem segített, szóval nem tudom.

Másrészt kiismerhetetlenné és titokzatossá teszi ezáltal a karaktert, mert sosem lehet tudni, hogy Jin-gyeom mire gondol. Szélsőségesen túlzó megjelenítésében pedig ez a jellemző vérfagyasztóvá teszi a karakter egyik változatát. Joo Won soha nem esik ki a szerepéből: legyen az indulattól vezérelt vagy fájdalommal járó akció, az arca szinte rezzenéstelen marad, mindig a tekintete árulkodik az érzéseiről, melyekkel természetesen ő is rendelkezik, még ha nincs is annak tudatában. Ezen a merev külsőn keresztül mégis az érzések teljes arzenálját képes átvinni, amitől a színészi játéka ismét tökéletes és emlékezetes marad. És akkor még nem is említettük az akciójelenetekben mutatott nagyszerű teljesítményeit. Ha mindez nem lenne elég, akkor Jin-gyeomot három különböző életkorában is láthatjuk, melyeket a mozgásuk és hangjuk különbözőségével tud hitelessé tenni, az egyik változatot egy kiváló maszkmesteri teljesítmény segítségével.

További remek karakterek sokaságával találkozunk a sorozatban, és a színészválasztások többsége is telitalálat. Néhány gyengébb karakter - számomra ilyen volt Ko nyomozó (Kim Sang-ho), a dráma egyetlen tökéletesen hiteltelen jelenetében a rendőrségen felfordulást okozó Tae-yi nevelőapja (Choi Jung-woo), vagy az időutazó pszichopata testvérgyilkos (Lee Jung-hyun-I9) - mellett nagyszerűeket is látunk, mint Choi Won-youngot a Kuiper vezetőjeként vagy Yoo Joo-mant a sorozatos gyilkosságok elkövetőjeként. Az Alice tagjai mind telitalálatok, akik talán különleges, mégse dominánsan érzékelhető sminkjüknek köszönhetően különböznek a jelenkori figuráktól. Bár Yoo Min-Hyuk szerepében Kwak Si-Yang szinte mindvégig jelen van a történetben, a szerepét lehetett volna sokkal hangsúlyosabbá tenni, mert így kissé halvány maradt a nyomozóval alakuló kapcsolata az érdekes és jól megformált karakter ellenére.

Az Alice eseménydús, feszes, meglepő fordulatokban gazdag sorozat, mindenképpen érdemes a megtekintésre. Különösen azért, mert a filmes izgalmakon túl számos olyan morális kérdést is felvet, melyek a sorsunkba való beavatkozással, vagy a nagyszerű emberi találmányok és a felhasználásukat befolyásoló mohóság és gátlástalanság következményeivel kapcsolatosak.