[Filmekről] KIM Yoo-song: RACE TO FREEDOM: UM BOK DONG (2019)

김유성: 자전차왕 엄복동



Az ismertető spoilereket tartalmaz!

Számtalan történelmi és/vagy életrajzi mű született már oly módon, hogy az alkotók az ismert és hiteles, de töredékes elemeket elképzelt adalékokkal egészítették ki. Soha senkit nem zavart ez a megoldás, ha a kiegészítések szervesen illeszkedtek az eredeti, valóságos részletekhez, és nem torzítottak azokon. 

Dél-Koreában viszont hatványozottan érzékeny területet érintenek az ilyen alkotások. Míg egyik irányvonalként érzékelhető a keserű múlt ellensúlyozására a felemelő történelmi mítoszok gyártása, melyek a nemzeti identitás megerősítését is kívánják szolgálni, addig ezek ellenében is folyik küzdelem a túlzottan nacionalista, történelemhamisítástól sem visszariadó, hamis nemzeti nimbuszt tápláló alkotások elutasításával. A Race to Freedom: Um Bok Dong (Verseny a szabadságba: Um Bok Dong) bemutatása előtti időkben ismét fellángolt a vita, mely végül úgy temette maga alá a filmet, hogy azt a nézők valójában nem is látták. Pedig a történteknél szebben is ünnepelhették volna a nemzeti függetlenségi mozgalom 100. évfordulóját, melyre végül a 2017-ben forgatott film bemutatását halasztották.

De ki is volt Um Bok Dong?

A nemzeti hőssé lett kerékpáros versenyzőről meglehetősen keveset tudunk a sporteredményein kívül. Annyi bizonyos, hogy Um Bok Dong (más átiratokban Uhm, Eom) 1892-ben született vidéken. Korea Japán általi megszállásának évében, 1910-ben kezdett versenyezni. Első nagy győzelmét 1913-ban aratta hatalmas számú, 100.000 néző előtt, egy használt bicikli nyergében. Onnantól kezdve megállíthatatlanul nyert a japán versenyzőket maga mögött hagyva, és a sikersorozata olyan jelképpé avatta, akiben a nemzet önbecsülésének megmentőjét látták a japán uralom alatt nyögő koreaiak. A közönség tombolva szurkolt neki az utolsó kör alatt, mikor Um Bok Dong bevetette sprintelő specialitását, és a nyeregből kiemelkedve, a pedálokat állva tekerve hajrázott a célig. Néhány évvel később, 1919-ben kitört a nemzeti függetlenségi mozgalom, melynek leverése után Japán úgy döntött, hogy eltapossa Um Bok Dongot is. A csodafegyver Mori Takahiro japán versenyző lett volna ellene, aki mégsem bírt a joseoni bringakirállyal. Amikor egy versenyén csalással akadályozták meg a győzelmét, Um Bok Dong felháborodásában ledöntötte a győzelmet jelképező zászlót. Ott helyben megverték, és csak az mentette meg, hogy a tömeg berohant a pályára, hogy megvédje. Ekkor Japán már minden versenyzőjét versenybe hívta  ellene. Um Bok Dong külföldön is aratott sikereket, főként Kínában. Bár egyes hírek szerint 1929-ben visszavonult az aktív versenyzéstől, ehhez képest még 55 éves korában a mezőny legidősebbjeként indult az 1948-as londoni olimpia kvalifikációs versenyén, ahol elismerésben részesült. Kerékpárja pedig bekerült Korea nemzeti kincsei közé, melyet ma múzeumban csodálhatunk.

Kim Yoo-seong rendező

Kim Yoo-seong, aki egyszemélyben a film írója és rendezője, a száraz adatokat és a hősi legendát itt is egy elképzelt történettel egészítette ki. A film két szakaszra osztható, az elsőben Bok-dong családi hátterét ismerjük meg, és annak történetét, hogy miként találkozott a kerékpározással. A második szakasz már a fővárosban játszódik, ahol a fiú bejut egy sportegyletbe, és megkezdi versenyzői pályafutását. Itt kerül kapcsolatba az ellenzéki mozgalommal is.

* SPOILERES FILMISMERTETŐ KÖVETKEZIK *

A film a főcím előtt egy felvezetéssel kezdődik. Egy kerékpárversenybe csöppenünk, melyet a japánok fölényesen nyernek. A japán versenyzők szavakban is alázzák a koreai indulókat, a koreai nézők semmiféle reményt nem táplálnak a koreaiak győzelme iránt, a dísztribünön pedig a koreai uralkodón gúnyolódik a japán helytartó. Végül a koreaiak elmennek a kocsmába leinni magukat, gyerekeik pedig a japán versenyző nagyszerűségéről kántálnak. Ezután az ellenállók egyik összejövetelén találjuk magunkat, ahol a vezető, Ahn Do-min (Ko Chang-seok) fegyveres felkelést akar kirobbantani, míg ellenlábasa, Hwang Jae-ho (Lee Beom-soo, aki a film producere is volt) azt bizonygatja, hogy ez vesztésre lenne ítélve a koreaiak morális állapotát tekintve, ezért elsősorban azt kell elérni, hogy az emberek akarják is a függetlenséget. Ez pedig békés eszközökkel is kiváltható, amelyek egyike akár a kerékpárverseny is lehet, mert ha a koreaiak le tudnák győzni a japánokat, akkor önbizalmat adnának ezzel az embereknek.

Úgy tűnik, hogy a film készítői Bok-dong karakterének megközelítéséhez a sportember alakját övező általános szeretetet vették alapul. "Nézz Ahn Chang-nam repülőjére fent az égen, nézz Um Bok-dong kerékpárjára a földön." - szólt egy népdalszerű korabeli sláger a két példaképről, melyet persze csak titokban volt szabad énekelni. Ennek megfelelően Bok-dong alapvető tulajdonságaivá az egyszerűséget, a tiszta naivitást és a jólelkűséget tették. 

Nagyon hasonló családi mintát használtak, mint a nagyszabású Taegukgi: The Brotherhood of War című háborús eposzban. A hagyományos koreai családi szereposztásnak megfelelően a Bok-dong köré írt történetben is a legidősebb fiú a családfenntartás oszlopa, míg Gwi-dong (Shin Soo-hang), a fiatalabb fiútestvér taníttatásban részesül. A két fiú és húguk között nagyon bensőséges a kapcsolat, annak ellenére, hogy apjuk nem tekint rájuk egyenlő szeretettel és büszkeséggel. Bok-dong a világ legtermészetesebb módján robotol, leghőbb vágya mindössze annyi, hogy kicsit könnyíteni tudjon munkájának nehézségén. Ennek lehetőségét találja meg egy csodálatos, új eszközben, melynek neve kerékpár. 

Ennek a szakasznak a filmes ábrázolása bár nagyon életszagú és vitális, mégis egyféle bukolikus idillt áraszt, melybe valóban mesei jelenetek is szövődnek. Egészen rendkívüli szépségű az a jelenet, amely Bok-dong ábrándozását mutatja a vágyainak egén felragyogó kerékpárról. Ne feledjük, hogy ekkor még a japán megszállás előtti években járunk, tehát a békés és vidám, bár küzdelmes élet idealizált ábrázolása az elveszett valóság megszépült emlékképe is. 

Szerencsétlen fordulatok összjátékának következtében azonban Bok-dongot és családját kemény csapás éri, és ezért mindkét fiúnak maga mögött kell hagynia addigi életét. A kisebbik fiú Mandzsúriában vállal munkát, Bok-dong pedig mint a mesék szerencsét próbáló legénye, a nagyváros, Szöul felé veszi útját. Az idegen közegben tévelygő hiszékeny fiatalember azonnal bele is fut egy gazfickóba, Lee Hong-dae-be (Lee Si-eon), aki majd későbbi versenyzőtársa lesz (ez szintén hiteles elem, valóban volt Um Bok-dong mellett egy állandó koreai versenyző). Ha ez nem lenne elég, még belekeveredik az ellenállók egyik terrorista akciójába is, mivel ekkorra a japánok már átvették az ország feletti hatalmat. Egészen különleges, ahogyan ebbe az egyébként nagyon feszült jelenetbe beleszövik a helyzetkomikumot, bemutatva, hogy Bok-dong akaratlanul majdnem meghiúsítja az akciót, mivel a fiúnak egyszerűen fogalma sincs semmiről. A véletlen mégis elvezeti egy kerékpáros sportegyletbe, ahol otthonra talál, valamint Kyeong-jára (Min Hyo-rin), egy hozzá azonnal vonzódni kezdő, nagyon kedves lányra, aki a film egyik humoros alakja is.

Innentől két párhuzamos történetet látunk, melyek összekötő eleme a Bok-dongban (Jung Ji-hoon) ébredező szerelem, melyet a különös lány, Kim Hyun-shin (Kang So-ra) iránt kezd táplálni, akivel az ellenállók között találkozott. Váratlanul egymásba futnak az egyletben is, ahol Bok-dong még nem tudja, hogy a lány és vezetőjük, Hwang Jae-ho rokonok, és mindketten az ellenállók közé tartoznak. 

A sejt tagjai továbbra is fegyveres akciókat szerveznek, melynek következtében egyre nagyobb veszélybe kerülnek, többen életüket is vesztik vagy elkapják őket a japánok. A film megmutatja a besúgóhálózat működését és az embertelen megtorlásokat is. 

Bok-dong azonban nem tartozik az ellenállók közé. Az ő problémája kizárólag a saját útjának megtalálása, melyet váratlanul kiderülő tehetsége ki is jelöl a számára. Neki a versenyzéshez kell felnőnie, és a vele kapcsolatos következő jelenetek ezt az érési folyamatot mutatják be. 

Bok-dong első versenyének képeit egy balsikerű fegyveres akció képeivel váltakozva látjuk. A sebesült Hyun-shin az egylethez menekül, ahol végre bontakozásnak indulhat a kapcsolat közte és Bok-dong között. A lány eközben kezdi belátni Hwang igazát, mivel Bok-dong győzelmeinek következtében megváltozik a koreaiak hozzáállása, a gyerekek már koreai hősökről énekelnek, és sztrájkokról is érkeznek hírek. Azonban a fegyveres ellenállók közül utolsóként életben maradt lány magánakcióba kezd. Hwang és Bok-dong hiába siet a lány megmentésére, a lányt megölik, Bok-dongot pedig elfogják a japánok.

A valóságnak megfelel az a mozzanat, hogy Um Bok Dong legyőzésére szólítottak fel minden japán kerékpáros versenyzőt. Az már filmes kiegészítés, amit a végső összecsapásban résztvevő Katzura alakja köré szőttek. Mielőtt visszahívják, a parkolópályán lévő, ebbe beleőrülő fickó abnormális módon szórakoztatja magát Mandzsúriában, élet-halál urát játszva. Áldozatává válik Bok-dong testvére is, bár a filmből nem derül ki, hogy Bok-dong értesül-e erről. 

Bok-dongot azonban a japánok nem merik simán eltenni láb alól, inkább kegyetlenül megkínozzák, és ebben az állapotban versenyezni kényszerítik a csúcsformában lévő Katsura ellen. A verseny kimenetele egyértelműen megjósolhatónak látszik.

* VÉGE A SPOILERES FILMISMERTETŐNEK *

A film az 1920. május 2-i versenyig követi Um Bok-dong útját, ahol a valóságban Mori Takahiro volt a legnagyobb ellenfele. Másnap a Dong-A Ilbo így számolt be a Gyeongseongban tartott versenyről:

Amikor nyolcan bátran nekivágtak a fordulónak, a középmezőnyből sajnos mindenki lemaradt mögöttük, csak Um Bok-dong és egy japán állta a versenyt. Um Bok-dong harminc kör körül járt, a japán öt körrel lemaradva mögötte, így a dicsőséges első hely kétséget kizáróan Umra várt. De valamiért a játékvezető hirtelen megálljt parancsolt, és Um nem tudta visszafojtani a haragját. "Micsoda ravasz módszer, hogy megpróbálja tőlem elcsalni az első helyet!" - kiáltott fel és odarohant a győzelmi zászlóhoz. "Győzésre álltam! A fenébe is!" Amikor letörte a zászlórudat, a körülötte lévő japánok azonnal odagyűltek és ütlegelni kezdték Umot, megsebesítették a nyakát, már a vére is folyt. A tömeg sikoltozott, majd a pályára rohanva azt kiáltozta, hogy halálra verték Um Bok Dongot. Káromkodtak, köveket dobáltak, felháborodott viselkedésük, szitkozódásuk már veszélyes fokra hágott. Szerencsére a rendőrök feloszlatták a tömeget. A versenyt végleg lefújták. Később majd teljes részletességgel beszámolok, de egyelőre ennyit közölhetek. Az történt, hogy kényszerrel raboltak Joseontól, és amikor visszarabolták tőlük, próbáltak elrettentő ítéletet hozni. [forrás]

A film képsorai nagyjából követik ezt a leírást, és teljes mértékben felidézik a verseny hihetetlen izgalmát.

A záró képsorok választ adnak a film vezérmotívumát képező morális dilemmára, melyek alternatíváit a filmbeli történések java része kifejtően érzékelteti. A végső pontot Hwang teszi az egyetlen lehetséges válasz mellé. 

A filmes karakterek elég jól megírtak, sok szerethető és emlékezetes van közöttük. A japánok (akiket mind koreai színészek játszanak) talán kissé túl vannak karikírozva, ami érdekes módon kétféleképpen is hat. A helytartók esetében erősen infantilizálja őket, míg Katsura esetében vérfagyasztóvá teszi a figurát - bár meglehet, hogy egyszerűen Jung Suk-wonnak csak izgalmasabb szerep jutott.

Lehetetlen egyenként méltatni a kiválóan játszó színészeket. Jung Ji-hoont (Raint) azonban ki kell emelni, mert elég érdekes meglepetéssel szolgált ebben a szerepében. Ránézésre keresve sem találhattak volna az igazi Um Bok-dongtól testi adottságaiban jobban elütő színészt. Azt sejteni lehetett, hogy a küzdőszellem viszont össze fogja kapcsolni őket, és ez rendesen vitte is előre a versenyek jeleneteit. De ki gondolta volna, hogy Jung Ji-hoonban rejtőzik egy ilyen kedves vidéki fickó is? Bár van abban némi igazság, hogy már túlkoros a 17-18 éves fiú eljátszásához, mégis egyszerűen ragyog, ahogy a falusiakkal beszél és viccelődik, az pedig ismét a mérhetetlen színészi alaposságáról árulkodik, ahogyan ennek a karakternek a leghétköznapibb mozdulatait is végiggondolta és kivitelezte - nem tudtam elégszer megnézni, ahogyan hallatlan természetességgel a hazaérkező fiú beszélgetés közben rálocsolta a vizet a fáradt lábaira - és még rengeteg hasonló, apró mozzanatot lehetne megemlíteni. Csakúgy, mint az udvarlása egyik pazarul kivitelezett jelenetét. Korábbi filmjében, a R2B: Return to Base-ben már volt egy rész, melyben eltéveszthetetlenül a burleszk eszközeivel élt. Itt megismétli ezt, a lánytól zavarba jövő fiú mutat be egy hasonlóan burleszket idéző csetlés-botlást. Versenyzőként is hiteles sportember, tudjuk, hogy hónapokat fordított a megfelelő és korhű versenyzési technika elsajátítására. Bár mindegyik vetélytársa elképesztően kidolgozott fizikumú, Bok-dongnak az az alulvilágított, szinte rejtett jelenete mégis döbbenetes, melyben egy malomkő forgatásával erősítő izomkolosszusként csodálhatjuk meg.

Hangsúlyozandó az a visszafogottság is, amellyel sem a színész, sem a film készítői nem avattak bátor és tudatos nemzeti hőst Um Bok-dongból. Bok-dong nem gondolkodik a haza sorsán, nincsenek lázadó hajlamai és a szabadsággal kapcsolatos elméleti megfontolásai sem. Csak él és tapasztal, és van egy belső iránytűje, mely azt mutatja, hogy nem helyes, ami az emberekkel történik. Az ő mozgatórugói a szeretetből, a tisztességből és az emberi méltóságérzetből fakadnak, melyekhez hozzáadódik az érzelmi indíték, hiszen kedvese kérésének akar megfelelni. Egyébként egy átlagos fickó, akinél egyszerűen betelik a pohár, és indulatba jön. 

Mindezt azért kell kihangsúlyozni, mert a film ellen ágálók legfőbb érve az volt, hogy a készítők a függetlenségi mozgalom hősét akarták faragni Um Bok-dongból, aki nem is méltó arra. Előástak ehhez korabeli újságcikkeket, melyek valóban arról tudósítanak, hogy a későbbiekben Um Bok-dongot elítélték lopott kerékpárokkal való üzérkedésért, majd néhány évtized után újra hasonló vád érte. Azonban azt is megírták, hogy mindkét esetben az Um Bok-dong által működtetett kerékpárüzlet dolgozói is érintettek voltak. Furcsa az a tény, hogy az első esetben Um Bok-dong végig tagadta a bűnösségét, és töredékét is kapta a többiek büntetésének, melynek másfél éve után azonnal visszatért a versenypályára. A második eset már az élete vége felé történt, ahol őt meg sem büntették, annyira nyomorult volt az élete. Úgy tudjuk, hogy magányosan halt meg a koreai háború egyik bombázásában.

Azonban ezek az események már kívül esnek a filmben feldolgozott időszakon, tehát Um Bok-dong filmben látható teljesítményeit nehezen, illetve csak visszamenőlegesen  árnyékolhatják be.

Nem szeretnék részrehajló lenni, és azt sem érzem feladatomnak, hogy a koreaiak hősét megvédjem a koreaiaktól, csak furcsállom, hogy a magabiztosan ítélkezők fordítva működtek, mint ahogyan azt a  tényeket elképzelt eseményekkel kiegészítő filmesektől elvárjuk. Az ő fantáziálásuk kitöltötte a két ismert esemény közti időteret, feltételezve, hogy Um Bok-dong állandó tevékenysége a lopás volt - erről a koreai Wikipédia szócikkében is hosszasan értekeznek. Pedig biztosat ők éppen úgy nem tudhatnak, mint ahogyan mi sem. Ám hogy a hatalmas igazságfeltáró igyekezet közben miért nem ötlött fel bennük annak a lehetősége, hogy a kiiktatni kívánt versenyzőt talán a japánok is megpróbálhatták ily módon ellehetetleníteni, azt nem értem. Mint ahogyan azt sem, miért nem feltételezték, hogy talán még az Internet előtti Joseonban is híre ment volna annak, hogy a hősként tisztelt versenyző valójában egy pitiáner tolvaj. Valahol csak nyoma maradt volna ennek a csalódásnak, nem?

Ami viszont tény: a film bemutatása előtt már tele voltak a közösségi felületek lehúzó írásokkal. A bemutató napján pedig a filmes oldalakon megjelentek a nézői értékelések százai, szinte kivétel nélkül a lehető legalacsonyabb adható minősítést megjelölve - az időzítésből ítélve főként úgy, hogy még nem is láthatták a filmet, ami egy előre eltervezett troll-akciót sejtet. Ki is kiáltották a filmet a valaha készült legrosszabb koreai filmnek, ami persze egyszerűen éppen olyan nevetséges, mint amennyire hazugság is. Akik meg is nézték a filmet, azok normális módon a valódi értékének megfelelően sokkal magasabbra értékelték. A trollok akciójának viszont az lett az eredménye, hogy a potenciális nézők egyszerűen meg se merték közelíteni a mozitermeket, így a film nevetségesen alacsony, mindössze 173 ezres nézőszámot ért el. Ezért lehet azt állítani, hogy a filmet szinte senki sem látta, vagy legalábbis csak elenyésző töredéke azoknak, akiknek mégis volt véleményük róla. Ami pedig végképp szégyenteljes, az annak módja, ahogyan a közösségi médiában kikezdték a film alkotóit és szereplőit, köztük elsősorban a főszereplő Jung Ji-hoont. Két évet kellett várni arra, hogy a film újra elérhető legyen a hazai közönség számára a koreai Netflixen, és így végre mindenki nyugodtan megnézhesse a megszégyenítés veszélye nélkül. 

Érdekes módon egyetlen szakmai fórum sem emelte fel szavát egy szellemi alkotás ily módon való megsüllyesztése ellen, ami azért is sajnálatos, mert ez felbátoríthatja a netizeneket hasonló megmozdulásokra. Kivételt képezett a 39th Golden Cinema Film Festival, amely a koreai operatőrök szervezete tagjainak szavazatai alapján a filmet rendezői és operatőri díjjal jutalmazta, különös tekintettel a filmben látható operatőri munka újító megoldásaira. Természetesen ezt követően már a médiában is megjelentek olyan cikkek, amelyek felvetették a film újraértékelésének szükségességét.

Volt még egy erősen támadott eleme a filmnek: a CGI. Hirtelen az összes netizen szakértő lett, és ízekre szedték a látottakat. Azonban nem volt teljesen igazuk. Ha valaki kikockázza a filmet, akkor valójában felfedezhetők hibák - mint bármely más, még csúcskategóriás alkotásban is -, de a nézők ezekből vajmi keveset érzékelhetnek. Ugyanakkor grandiózus látványokat is köszönhetünk a számítógépes munkálatoknak, ilyen például a verseny helyszínéül szolgáló velodrom látványa. Azt pedig soha nem szabad elfelejteni, hogy a nagyon nagy költségvetésű koreai filmek büdzséje is csak töredéke egy hasonló kaliberű amerikai produkcióénak, márpedig azok költségvetések jelentős részét éppen a számítógépes utómunkálatok nyelik el. A filmkészítésnek pedig éppen ez az ágazata, mely vélhetően elérhetőbb árú szolgáltatást tud nyújtani, még tanulóidőit éli Dél-Korea hazai filmgyártásában.

A Race to Freedom: Um Bok Dong egyúttal sportfilm is. Nem lehet említés nélkül hagyni azt az alaposságot, amellyel a korabeli versenyek fizikai körülményeit megteremtették, beleértve a versenypályát és a kerékpárokat is, melyek hiteles másolatok voltak. A versenyzőket alakító színészeknek el kellett sajátítaniuk a maitól teljesen eltérő kerékpározási technikákat is. A legostobább felvetések szerint maga a kerékpárverseny már nem tud izgalmas lenni a mai kor emberei számára, mivel túlságosan lassú és nem elég látványos. A film erre mélyen rácáfol. Nem hazudik nagyobb sebességet és jobb pályát a korabelinél, amely a technikai adottságok függvénye volt, de a drámai hatás nem is ezekből fakad, hanem az emberi küzdelmekből. Valamint az érdekes látószögekből és kameramozgásokból. Például a versenyzők haladási irányával szembekocsizó kamera sokszorosára pörgeti az amúgy sem lassú haladási tempót. 

Összegezve, a film nem csúcskategóriás, teljesen eredeti remekmű, de nincs is miért szégyenkeznie. Sokrétű izgalmat kínáló, akciókat és romantikát sem nélkülöző, érvényes gondolatokat tartalmazó, látványos mozi. Ráadásul az a fajta, amelyen átsüt, hogy szeretettel és gondossággal készítették.

A fentiekből talán érthető, hogy miért zárom úgy ezt a bejegyzést, hogy a koreaiaknak most van egy olyan filmjük, melyet talán egyszer majd rehabilitálniuk kell, ahogy az az ártatlanul elítélteknek kijár. És egyáltalán nem bánnám, ha a jövőben szégyenfoltként tekintenének arra, ahogyan ezzel az alkotással elbántak.