Figyelmeztetés: Az ismertető kicsit spoileres!!!
Nagyszerű élményt nyújtó misztikus thrillerrel jelentkezett a nem kevésbé titokzatos Kim Tae-hyung rendező, akiről néhány fotón és az ehhez a filmhez kapcsolódó tudósításokon kívül nem nagyon találtam semmit az Interneten, még az életkorát sem tudtam kideríteni. Egyfilmes rendezőnek tűnik, ami azért furcsa, mert A 8. éjszaka érett alkotás.
 |
| Kim Tae-hyung rendező |
A film egy kitalált buddhista történettel indul, melyet szanszkrit nyelven hallhatunk Lee Sung-min veretes előadásában, ami önmagában is lenyűgöző teljesítmény.
A legenda arról mesél, hogy 2500 évvel ezelőtt Buddha megakadályozta, hogy egy pokolbéli szörnyeteg szenvedést hozzon a világra. Kitépte a szörny mindkét szemét, és a világ távoli pontjain rejtette el azokat, őrzőket rendelve melléjük, akik feladata, hogy lehetetlenné tegyék a két szem újbóli találkozását. Azonban a szöveg egy jóslatot is tartalmaz arról, hogy a vörös hold idején az egyik szem feltámad, és elkezdi bejárni a másik szem felé vezető hétnapos útját, mely hét mérföldkőből áll. A mérföldkövek emberek, akikben a szem testről testre vándorol, mindegyikük halálát okozva.
A szemeknek sajátos szimbolikája van, mely összefüggésben áll a buddhizmus földi szenvedésről szóló tanításaival: a Vörös Szem a kínt, a Fekete Szem a szorongást jelképezi. Emellett a film számos, hinduizmusból átvett elemet is tartalmaz.
Az eseményeket egy antropológus professzor indítja el, aki a Gyémánt-szútra igazolására kutatott a Vörös Szem után, végül meg is találva azt. Azonban a tudományos világ csalással vádolta, és ebbe beleőrülve dönt úgy, hogy igazának bizonyítására az alkalmas időpontban elszabadítja a Vörös Szemet, ami el is kezdi bejárni a mérföldköveken át vezető útját.
A halálán lévő, Fekete Szemet őrző Ha-jeong szerzetes (Lee Eol) megérzi a bajt, és útjára indítja tanítványát, hogy riassza Park Jin-sut, aki az ő helyébe lépve a Szem őrzője lesz. Park Jin-su - aki most egy építkezésen dolgozik - régebben ördögűzést végző buddhista szerzetes volt Seonhwa néven. Marcona, szófukar fickó, aki csodálatos párost alkot a hírnök Cheong-seokkal, a hallgatási fogadalmat tett fiatal szerzetestanonccal. A fiúnak nincs hová mennie, ezért rátapad Seonhwára, és miközben mindenhová követi, beleveti magát a hegyi kolostor magánya után eléje táruló nagyvárosi élvezetekbe. Seonhwa küldetése, hogy megtalálja és megölje Ae-rant, a szűz sámánt (Kim Yoo-jung), az egyedüli ismeretes mérföldkövet, és ezzel lehetetlenné tegye a szemek találkozását, vagyis a szörnyeteg feléledését.
A szem útját kirajzoló rejtélyes halálesetek nyomában jár a rendőrség is, bár a történetben távolról sem a nyomozási munkájuk lesz domináns.
Ahogy haladunk előre a történetben, egyre világosabbá válik, hogy minden szereplő karmikus kapcsolatban áll egymással. Bár lineáris eseménysornak tűnik, ahogyan a Szemnek végig kell haladnia a mérföldköveken, mégis nem várt fordulat következik be, mely elvezet a grandiózus végső összecsapáshoz.
Az egész film pazar látványvilágú, gyönyörűen vannak fotózva a helyszínei, járjunk akár városi sikátorokban, sivatagban vagy hegyvidéken. Még arra is futja, hogy tegyenek néhány filmes utalást: a kezdő jelenet láttán bizonyára mindenkiben felötlenek az Indiana Jones képei. Ötletgazdag VFX csapat munkája a természetfeletti jelenségek látványos, mégis mértéktartó audio-vizuális leképezése - az Univerzum hangjaként zengetett OM még bennünk is rezegni fog sokáig.
A film nem nélkülözi a horrorfilmekre jellemző hatásokat sem, melyek elsősorban a mérföldkövekhez kapcsolódnak. A beléjük költözött Szem zombivá változtatja őket. Már a Train to Busanban láttuk, hogy a koreai filmesek milyen újításokkal tudtak élni a zombik megjelenítését illetően. Ott koreográfusok tették egyénivé a zombik mozgását, melyhez hasonlót addig még nem láttunk. Itt egy másik bravúr következik be, mely nemcsak a maszkmesterekre, hanem főként a színészekre bízza a zombik azonos viselkedési sémáinak, főként mimikájának megjelenítését. Ezek hatalmas színészi bravúrok, mert a valós arcukat változtatják különböző groteszk maszkokká.
A végső összecsapás drámai, egyszerre vannak benne jelen az emberi erőfeszítések, a lélektani manipuláció síkjai, és a démoni erőknek feszülő spirituális tudásból nyert képességek.
A film azonban nemcsak a felszínen látható küzdelemről beszél. Mindazok mögött meghúzódik egy mélyebb, életfilozófiai sík, ami Seonhwa spirituális érését tartalmazza. A sorsa elől korábban elmenekülő szerzetes bezárkózott a magányába, az átélt csapások miatti fájdalmának sötétségébe. A démonnal való szembenézés egyben a sorsával való szembenézés is: fel kell ismernie, hogy mire rendeltetett, és megértenie, hogy melyik apró történés miként vezetett az életfeladatának, vagyis a karmájának beteljesítéséhez.
"Seonhwa! Most, hogy rájöttél az értelmére, ideje, hogy felébredj a szomorú álmodból!" - hangzik el, és a szerzetes homlokán megnyílik a spirituális harmadik szem, a kép pedig kifehéredik - vagyis bekövetkezik a megvilágosodás.
A film végén ismét megjelenik a cím, mely most egy újabb értelmezési tartományt rendel az eredetihez: 'A 8. éjszaka' feliratban megfordul a nyolcas, mely így a záros időtartamban játszódó pokoli küzdelmet végtelenre változtatja.
Érdekes, hogy sokan, talán az előzetes alapján, horrorfilmre számítottak. Csalódásként kellett megélniük, hogy Kim rendező filmje lassabban csordogál egy szokványos horrornál, és bár ijesztő elem van benne bőven, mégsem él a frásztörő hatások vágyott sokaságával. Ezért lehet, hogy a horrorra vágyók kevesebbet kapnak, mint amit reméltek, de a figyelmes néző sokkal többet, mint ami remélhető. Feszült, jól építkező történetet, mélyen átélt színészi alakításokat, és az élet értelmére figyelmeztető tanítást is kapunk, természetesen a buddhizmus megfontolandó nézőpontjából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése