Sztárparádé, még gyerekcipőben járó sztárokkal
A 2002-es Labdarúgó Világbajnokságot közösen rendezte meg Japán és Dél-Korea. Az időnként még kissé jeges viszonyok a két nemzet között éppen olvadóban voltak, és ez néhány koprodukciós drámát is eredményezett. Elsőként a Friends (Barátok) címűt, amely mérföldkő a koreai és japán tévédrámák történetében, ugyanis ez az
első közösen készített sorozat, a japán TBS és a koreai MBC összefogásának köszönhetően. A mindössze négy epizódból álló mini-szériát két részben
mutatták be, 2002 februárjában, először Japánban, majd másfél hét múlva Koreában.
Mi más is lenne alkalmasabb a közeledés kifejezésére, mint egy szerelmi történet? Meg is született egy nem túl mély, de nagyon kedves rom-kom, melynek történetét úgy vezették, hogy még ott is megmaradjon a két főhős közötti barátság, ahol a szerelem éppen csorbát szenved. Meg is kérdezik egymástól, hogy akkor most azért barátok vagyunk, ugye? És egy hangsúlyos igen a válasz, amiből a cím is ered.
A rövidke drámába azért elég sok minden belefért: számos jól alkalmazott romantikus klisé (a találkozás csodás első napja), majd néhány melodramatikus fordulat a szerelmesek többszöri elszakadását okozva, nem túl drámaian, de kellően fájóan felvillantva a társadalmi és kulturális különbségeket a két nemzet között, megengedőbbnek és megértőbbnek ábrázolva a japán családi kapcsolatokat, míg rigidebbnek, mégis nagylelkűnek mutatva a koreai szülőket, és jólnevelten tekintélytisztelőnek, mégis lázadónak a fiatalokat.
A romantikus szerelmi történet főszereplői a filmrendezőnek készülő koreai fiú, Kim Ji-hoon és a japán áruházi eladó lány, Asai Tomoko. Hongkongban járva hozza össze őket a véletlen, melynek két együtt töltött nap lesz a vége, amit a fiú filmjének forgatásával töltenek. Annak ellenére, hogy nincs egyetlen olyan nyelv sem, amelyen szavakban megérthetnék egymást, ez nem akadály számukra a közös hullámhossz megtalálásában.
Miután mindketten hazatértek a saját hazájukba, a kalandot levelezéssel folytatják, melynek során alaposabban megismerik egymást. A vonzalom egyre erősebb, és mindent megtesznek azért, hogy újra találkozhassanak. Mire ez megvalósul, már megismerjük a fiatalok családi hátterét is. A fiú egy hagyományos szemléletű koreai család egyetlen gyermeke, akinek az apja már eltervezte a jövőjét, és elvárja, hogy a fiú kövesse a számára kijelölt utat. Fia filmes tanulmányait csak átmeneti hóbortként kezeli, amit elnéz, de Ji-hoon is úgy érzi, hogy a család érdekében kötelessége leszámolni a vágyaival. Tomoko ezzel szemben anyja árnyékában él, aki a válás után egyedül neveli őt. Bár az anyja mindenben támogatná, de Tomoko nem találja helyét a világban, sikeresnek látott anyjához mérten értéktelennek gondolja magát.
A fiú és a lány, miközben felfedezik egymás világát, a saját kérdéseikkel is szembesülnek. Óhatatlanul támogatják egymást abban, hogy megtalálják a saját útjukat.
Nem könnyű a helyzetük, mert számolniuk kell a kapcsolatukat befolyásoló kulturális különbségekkel, melyekről keveset tudnak. Megjelennek kéretlen intrikusok is, akik feljogosítva érzik magukat arra, hogy beavatkozzanak a kapcsolatukba. Nagyon beszédes az első találkozási próbálkozás, amelynek során Tomoko kirándulni megy Szöulba a többnapos ünnep alatt, és fogalma sincs arról, hogy az időpont (valószínűleg a Chuseok) idején a fiúnak milyen kötelezettségei vannak, amelyek miatt nem lesz elérhető.
A történet számos nehezítő tényezőt mutat be, melyekkel a hasonló
helyzetben lévő fiataloknak szembe kell nézniük. Az utazásokhoz szükséges
pénzt sem könnyű előteremteniük, és a fiú kötelező katonai szolgálata is
közbeszól. Nem felejtik el bemutatni azt sem, hogy a koreai fiúk a besorozáskor úgy gondolják, hogy ha éppen kapcsolatban állnak, akkor nem köthetik magukhoz a hosszú szolgálat idejére a kedvesüket, ezért inkább szakítanak vele.
A koprodukció tényéből azonban sejthetjük, hogy most egy boldogan végződő Rómeó és Júlia történetet fogunk látni, még ha számos megpróbáltatást is kell átvészelniük a fiataloknak. Jelképesnek mondható, hogy az első koreai koprodukciós dráma éppen Japánnal valósult meg, és még ennél is jelképesebb, hogy a fiatalok boldogságának beteljesülése a két ország szebb közös jövőjének is ígérete.
A dráma bájos női főszereplője a színész és énekes Fukada Kyoko. Filmbeli párja az ekkor mindössze 24 éves Won Bin, akinek azóta is ez az utolsó drámaszerepe (előtte már hétben játszott), hogy szakítva a sorozatokkal, olyan legendás filmek főszerepében láthassuk, mint a Tae Guk Gi: The Brotherhood of War, Bong Joon-ho Motherje, vagy a kultikus The Man from Nowhere – majd azután eltűnjön a filmvilágból, azóta is lebegtetve, hogy visszatér-e valaha.
A két kiemelt mellékszereplő női tagja, Han Hye-jin is itt még a szárnyát bontogatja, hogy néhány év múlva olyan szerepekkel kápráztassa el a nézőket, mint a Jumong felejthetetlen So Seo-no-ja, vagy a Be Strong, Geum-Soon!, a Jejoongwon, vagy a Kind Words hősnői.
Mellette feltűnik még Lee Dong-gun, aki szintén csak 22 éves, és még a Sang-doo, Let's Go to School! jóhumorú orvosszerepe is előtte áll, nem is beszélve az olyan kiváló alakításokról, mint például a Sketch sorozatgyilkosa.
Bár szerelmi történetről van szó, ezúttal nem feledkezünk bele a romantikába, a történet is elég feszes, a rendező nagyvárosi képei, a japán és szöuli metropoliszok váltogatása és azok lüktető élete eleve jó ritmust ad a drámának, amit a bátor kamerahasználat, például a kézikamera remegése a kétségbeesett izgalom kifejezésére, nagyon filmszerűvé teszi a sorozatot.
A dráma zenéjét Cho Sung-woo, a dalok szövegét Horikawa Reimi (Remedios) jegyzi. A dallamok a témához illően líraiak, könnyedek, néhol kissé szomorkásak. A betétdalokat Lee Soo Young és Yuri éneklik, a One címűt angol és koreai változatban is felvették.
Mi más is lenne alkalmasabb a közeledés kifejezésére, mint egy szerelmi történet? Meg is született egy nem túl mély, de nagyon kedves rom-kom, melynek történetét úgy vezették, hogy még ott is megmaradjon a két főhős közötti barátság, ahol a szerelem éppen csorbát szenved. Meg is kérdezik egymástól, hogy akkor most azért barátok vagyunk, ugye? És egy hangsúlyos igen a válasz, amiből a cím is ered.
A rövidke drámába azért elég sok minden belefért: számos jól alkalmazott romantikus klisé (a találkozás csodás első napja), majd néhány melodramatikus fordulat a szerelmesek többszöri elszakadását okozva, nem túl drámaian, de kellően fájóan felvillantva a társadalmi és kulturális különbségeket a két nemzet között, megengedőbbnek és megértőbbnek ábrázolva a japán családi kapcsolatokat, míg rigidebbnek, mégis nagylelkűnek mutatva a koreai szülőket, és jólnevelten tekintélytisztelőnek, mégis lázadónak a fiatalokat.
A romantikus szerelmi történet főszereplői a filmrendezőnek készülő koreai fiú, Kim Ji-hoon és a japán áruházi eladó lány, Asai Tomoko. Hongkongban járva hozza össze őket a véletlen, melynek két együtt töltött nap lesz a vége, amit a fiú filmjének forgatásával töltenek. Annak ellenére, hogy nincs egyetlen olyan nyelv sem, amelyen szavakban megérthetnék egymást, ez nem akadály számukra a közös hullámhossz megtalálásában.
Miután mindketten hazatértek a saját hazájukba, a kalandot levelezéssel folytatják, melynek során alaposabban megismerik egymást. A vonzalom egyre erősebb, és mindent megtesznek azért, hogy újra találkozhassanak. Mire ez megvalósul, már megismerjük a fiatalok családi hátterét is. A fiú egy hagyományos szemléletű koreai család egyetlen gyermeke, akinek az apja már eltervezte a jövőjét, és elvárja, hogy a fiú kövesse a számára kijelölt utat. Fia filmes tanulmányait csak átmeneti hóbortként kezeli, amit elnéz, de Ji-hoon is úgy érzi, hogy a család érdekében kötelessége leszámolni a vágyaival. Tomoko ezzel szemben anyja árnyékában él, aki a válás után egyedül neveli őt. Bár az anyja mindenben támogatná, de Tomoko nem találja helyét a világban, sikeresnek látott anyjához mérten értéktelennek gondolja magát.
A fiú és a lány, miközben felfedezik egymás világát, a saját kérdéseikkel is szembesülnek. Óhatatlanul támogatják egymást abban, hogy megtalálják a saját útjukat.
Nem könnyű a helyzetük, mert számolniuk kell a kapcsolatukat befolyásoló kulturális különbségekkel, melyekről keveset tudnak. Megjelennek kéretlen intrikusok is, akik feljogosítva érzik magukat arra, hogy beavatkozzanak a kapcsolatukba. Nagyon beszédes az első találkozási próbálkozás, amelynek során Tomoko kirándulni megy Szöulba a többnapos ünnep alatt, és fogalma sincs arról, hogy az időpont (valószínűleg a Chuseok) idején a fiúnak milyen kötelezettségei vannak, amelyek miatt nem lesz elérhető.
A koprodukció tényéből azonban sejthetjük, hogy most egy boldogan végződő Rómeó és Júlia történetet fogunk látni, még ha számos megpróbáltatást is kell átvészelniük a fiataloknak. Jelképesnek mondható, hogy az első koreai koprodukciós dráma éppen Japánnal valósult meg, és még ennél is jelképesebb, hogy a fiatalok boldogságának beteljesülése a két ország szebb közös jövőjének is ígérete.
A dráma bájos női főszereplője a színész és énekes Fukada Kyoko. Filmbeli párja az ekkor mindössze 24 éves Won Bin, akinek azóta is ez az utolsó drámaszerepe (előtte már hétben játszott), hogy szakítva a sorozatokkal, olyan legendás filmek főszerepében láthassuk, mint a Tae Guk Gi: The Brotherhood of War, Bong Joon-ho Motherje, vagy a kultikus The Man from Nowhere – majd azután eltűnjön a filmvilágból, azóta is lebegtetve, hogy visszatér-e valaha.
A két kiemelt mellékszereplő női tagja, Han Hye-jin is itt még a szárnyát bontogatja, hogy néhány év múlva olyan szerepekkel kápráztassa el a nézőket, mint a Jumong felejthetetlen So Seo-no-ja, vagy a Be Strong, Geum-Soon!, a Jejoongwon, vagy a Kind Words hősnői.
Mellette feltűnik még Lee Dong-gun, aki szintén csak 22 éves, és még a Sang-doo, Let's Go to School! jóhumorú orvosszerepe is előtte áll, nem is beszélve az olyan kiváló alakításokról, mint például a Sketch sorozatgyilkosa.
Bár szerelmi történetről van szó, ezúttal nem feledkezünk bele a romantikába, a történet is elég feszes, a rendező nagyvárosi képei, a japán és szöuli metropoliszok váltogatása és azok lüktető élete eleve jó ritmust ad a drámának, amit a bátor kamerahasználat, például a kézikamera remegése a kétségbeesett izgalom kifejezésére, nagyon filmszerűvé teszi a sorozatot.
A dráma zenéjét Cho Sung-woo, a dalok szövegét Horikawa Reimi (Remedios) jegyzi. A dallamok a témához illően líraiak, könnyedek, néhol kissé szomorkásak. A betétdalokat Lee Soo Young és Yuri éneklik, a One címűt angol és koreai változatban is felvették.
Klikk a képre! ▶️
. . .
SOUTH KOREA / JAPAN | K-DRAMA / J-DRAMA | FRIENDS (프렌즈 / フレンズ) | WRITTEN BY HWANG SEONG-YEON, OKADA YOSHIKAZU | DIRECTED BY HAN CHEOL-SU, DOI NOBUHIRO | 2002 | 4 EPISODES | MBC, TBS
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése