* Az ismertető spoilereket tartalmaz! *
Kilenc évvel ezelőtt Lee Jeong-beom író-rendező The Man from Nowhere (Ajeossi, magyar címen: Bácsi)
című filmje tarolt a mozikban, sikere bejárta a világot. Mostani filmje, a Jo
Pil-ho: The Dawning Rage (Az ébredő düh) hasonló alapsémát követ: a
rosszfiú találkozik egy gyereklánnyal, akivel kegyetlen dolgok történnek,
melyek megindítják és bosszúra sarkallják. Azonban a két film között nagy a
különbség, még az első egy koherens alkotás, most tárgyalt filmünk több sebből
vérzik.
|
| Lee Jeong-beom rendező |
Elsősorban abban, hogy a története és karakterei számos klisét tartalmaznak.
Kezdve mindjárt a főhőssel, aki a bűnözőknél is rosszabb zsaru tipikus filmes
figuráinak egyike, nem véletlenül a film koreai címe 'a rossz zsaru'. Jo
Pil-ho (Lee Sun-kyun) eléggé átlátszó karakter, nem tűnik többnek, mint ami:
egy korrupt, kisstílű nyomozó, aki kenőpénzekért elsimítja a pitiáner bűnözők
ügyeit, egyéni boldogulásának finanszírozásához pedig egy tolvaj fickóval
szövetkezve bankautomatákat rabolnak ki. Még az sem teszi igazán különlegessé,
hogy a belső elhárítás szemmel tartja, mert a rendőrségen belüli korrupció
miatt nem fenyegeti igazán nagy veszély. A karakter kezdetben csupa
külsőségből építkezik, mocskos a szája és folyton eljár a keze.
A bonyodalom akkor következik be, amikor tudtukon kívül ugyanott és ugyanakkor
hajtják végre akciójukat, mint a hatalmas Taesung Csoport, akik éppen a
cégbirodalmat terhelő iratanyagokat őrző épületet röpítik levegőbe. A
helyszínen sebesülten talált Jo Pil-hóra ezután a rendőrség és a cég
gengszterei is rászállnak, mert rajta keresztül vezet az út a Taesung elleni
egyetlen bizonyítékhoz.
Ekkor lép a történetbe Mi-na (Jeon So-nee), egy középiskolás korú lány a
barátnőjével együtt. Mi-na leginkább egy vadóc utcagyerekre hasonlít, de a
szokásos üldözősdik közben Jo Pil-ho belelát a lányok életébe, érzéseibe.
Persze nem az a meghatódós fajta, de egymásra vannak utalva, és emiatt segítik
is egymást. A barátnőt a nyomozó felesége veszi gondjaiba, Mi-nát azonban
felőrlik életének veszteségei és a depresszív beállítottságú lány Jo Pil-ho
szeme láttára véget vet az életének.
A nyomozó ekkor már szembesül azzal, hogy a lány vesztét és az ő
fenyegetettségét is egy sokkal nagyobb és gátlástalanabb erő okozta, mint amivel
a saját, szűkösebb világában valaha is találkozott. A történetben addig még
csak a verőlegényekkel, köztük az arcot is kapó Kwon Tae-joo-val (Park
Hae-joon) került összetűzésekbe, de eljött a pillanat, amikor a
főgonosznak számító Taesung elnökével is szembesült. Az a szenvtelenség,
amellyel Jung Yi-Hyang (Song Young-chang) pénzben méricskéli az emberi életek
értékét, mélyen felháborítja a nyomozót. Egyéni akcióba kezd, melynek során
leszámol mindkét alakkal.
A film erőssége Lee Sun-kyun alakítása, aki viszi a vállán a történetet. Jól
hozza a nem sokat problémázó Jo Pil-ho figuráját, és pontosan azzal a tétova
zavartsággal mutatja meg érzelmi megindultságait Mi-nával kapcsolatban,
ahogyan az tőle elvárható. Zsaru létére nem egy rettenthetetlen akcióhős,
sokat bénázik az erősebb ellenféllel szemben. Szerencsétlenségére a végső
nagy leszámolás jelenetei annyira el vannak túlozva, hogy azok már szinte a
hősiesség ellentétébe fordulva inkább nevetségesen hatnak. De ennél sokkal
nagyobb baj, hogy valami hiányzik a nyomozó karakteréből, ami miatt nem
tudunk azonosulni vele, ezért a film végén is csak nézünk rá, mint a
moziban, de nem rendülünk meg.
Ezért azonban nemcsak a nyomozó karaktere a hibás. Nem lehet úgy hőssé
válni, hogy nincs valódi ellenfél. Kwon nem az, hiszen ő csak egy
verőlegény, abból is az egyik klisés fajtának, a nyalka öltönybe bújtatott,
jól képzett, kegyetlen harcművészek egyikének lett megírva.
Azonban Park Hae-joon nem tudja ezt a karaktert maradéktalanul életre
kelteni, minden erős ütése ellenére van benne valami puhányság, ami nem
teszi hitelessé. De még nála is sokkal nagyobb gond van a Taesung elnökével,
aki csak egy fogatlan oroszlán. Eddig még nem is találkoztam olyan erőtlen
főgonosszal, mint amit Song Young-chang játszott, aki teljesen hétköznapi
értelemben volt inkább gusztustalan, mint a hatalmával fenyegetést ébresztő
sötét alak.
A film legelevenebb szereplője a Mi-nát játszó Jeon So-nee, akinek sokféle
oldaláról volt lehetősége megmutatni karaktere jól megírt személyiségét. Nem
véletlen, hogy Lee Sun-kyun is a vele közös jelenetekben hozza a legjobb formáját, és
remélhetőleg ezekre fogunk emlékezni ebből a filmből, nem a béna
befejezésre.
Bár az még mindig jobb annál az erkölcsi ficamnál, amit a film elkövet.
Teljesen indokoltnak vélem a koreai nézőközönség felháborodását, amikor
azzal szembesültek, hogy a forgatókönyvben Mi-na régi barátnőjét a
Sewol-katasztrófa áldozataként szerepeltették. Ráadásul a film végén
felidézték az osztálytermek látványát, melyekben virágok borították a halott
diákok padjait. Ne feledjük, hogy ez egy akció-krimiben történt, ami nem
több, mint egy kereskedelmi film. Még az sem elég indok, hogy a film végén
az elnök éppen hatalmas diákközönség előtt szónokol, akiknek alapítványi
támogatást nyújt a Taesung Csoport. Nyilván nem is tilos ilyen módon
aktualizálni egy történetet, de az ember jóérzése mégis tiltakozik ellene,
még ha a rendező állítása szerint a bemutató előtt ki is kérték az áldozatok
hozzátartozóinak véleményét.
A fenti hibák mellett a filmnek vannak erényei is, melyek miatt nem teljes
időkidobás a megtekintése. Annyira semmiképpen sem rossz, mint amekkora
bukás volt a koreai nézettsége. Jó a tempója, látványosak az akciói, a
zenéje is kellően alátámasztja a feszültségeket. De így is csak erős
közepes, tehát ha nem vagyunk időmilliomosok, akkor a rendező munkái közül
inkább döntsünk a nagyszerű Ajeossi mellett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése