Mi lehet annál izgalmasabb, mint ha az embernek saját elméje rejtett
tartalmai után kell kutakodnia? És mi a helyzet akkor, ha nem lehetünk
meggyőződve arról, hogy elménk nem játszik-e csalóka, illuzórikus játékot
velünk? A filmes izgalmak királya a lélektani thriller, amelyben soha,
semmiben sem lehetünk biztosak. Elveszítjük a kapaszkodóinkat, és nem
tudjuk, hogy a valóság útvesztőiben, vagy téveszméink labirintusában
járunk-e.
A Forgotten (Elfeledve, koreai címén Emlékek éjszakája) című film éppen erre
a bizonytalan mezsgyére vezeti főhősét, és rajta keresztül a nézőket is.
Jang Hang-jun mesteri forgatókönyvet írt, melyből ahhoz méltó filmet
rendezett. Nincs nagyobb bűn, mint lelőni egy ilyen film "poénjait", ezért
megpróbálok rébuszokban írni arról, hogy mire számíthatnak az
érdeklődők.
 |
| Jang Hang-jun rendező |
A film játékidejének majdnem pontosan a felénél következik be egy sokkoló
erejű fordulat. A főhőssel együtt tükörbe tekintve pillantjuk meg a
hihetetlen valóságot, és ez a jelenet két részre osztja a történéseket. Az
első szakaszban egy családot látunk, melyben a fiatalabbik fiú, Jin-seok
pszichés gondokkal küzd. A családtagok szerető gondoskodással tekintenek rá,
legalábbis úgy tűnik, míg egy váratlan esemény fel nem ébreszti a fiúban a
gyanút, hogy valami nincs rendben. Nyomába ered bátyjának, aminek
eredményeképpen nemcsak Yoo-seokról, hanem a család többi tagjáról is
kiderül a fiú világát felforgató igazság. A fordulópontot követően
megismerjük annak indokait, hogy milyen cél elérése érdekében tévesztették
meg Jin-seokot. De nem jutottak eredményre, mert Jin-seok memóriája nem
tartalmaz semmit azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amellyel vádolják, hiába
avatják bele részletesen a vele történtekbe. A fiú meg van győződve az
ártatlanságáról, ezért menekülni kezd. Egy véletlen baleset következtében
azonban visszatér a memóriája, és végre megtudjuk, hogy mi is történt
valójában. Az igazság pillanata teljesíti be Jin-seok és Yoo-seok sorsát
is.
Eközben mindent megkapunk a filmben, amit egy thrillertől várhatunk.
Sejtelmes hangokat, misztikus színhelyet, véres borzongást és ördögi
konspirációkat. A kulcsmozzanatokba nemcsak a lélek téveszméi játszanak
bele, hanem egy szakmai közreműködő is segíti a megtévesztést. A Forgotten
olyan pszichothriller, melyben egy pszichológus aktív beavatkozásával is
találkozunk. Egyes jeleneteket többször is látunk, melyek az ismétlésekben
új értelmet nyernek.
A főszerepben Kang Ha-neul hibátlanul játszik, és erősen el kell
gondolkodnunk, hogy nem két színészt láttunk-e Jin-seok karakterének kétféle
megjelenési formájában. De nem, mindvégig Kang idézi elő a megtévesztő
illúziót, amelyben nagy szerepe van a kiváló smink- és maszkmesternek is.
Kang Ha-neul a fizikai átalakulás mellett a karakter mindenféle
lelkiállapotát kiváló átéléssel tudja megmutatni, a kedves, békés arctól kezdve a
feldúlton át egészen a pszichotikus tünetekig.
Nem ekkora eltérésekkel, de a Yoo-seokot játszó Kim Mu-yeol is
különböző alakokban tűnik elénk. Egyik megjelenésében a mozgásával is
kiválóan játszik. Az ő karakterének árnyalatai a jóságostól a bosszúállóig
terjednek, de még a legártatlanabb megjelenésében is érezhető valamiféle
fenyegető árnyalat.
A rendező mértéktartóan, de hatásosan alkalmazza a feszültségkeltés filmes
eszközeit, a kinagyított részleteket, az éles kontrasztú kiemeléseket, vagy
éppen a sejtelmes homályokat. Különleges képi kompozíciókat kapunk a hideg
és meleg színek, furcsa látószögek kombinálásával.
Bár a lélektani thrillerek nem igényelnek időbeli konkretizálást, Jang
Hang-jun mégis lehorgonyozza a történések kiváltó okát a koreai történelem
közelmúltjába. Az 1987-es gazdasági válság következményei kényszerítik a
főhőst rossz útra, és ugyancsak ezek elől keresi a menekülés lehetőségét a
felbujtó. Bár ez a motívum senki számára nem adhat felmentést, az események
drámaiságát még elevenen a közös emlékezetben őrző nézők számára
mindenképpen erősebb kötődéssel járhat a megidézett emberi tragédiákhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése