SZEMELVÉNYEK A KOREAI KÖNNYŰZENE TÖRTÉNETÉBŐL [1] – Definíció és az első lépések (1910-1927)

Ha a koreai populáris (népszerű) zene történeti áttekintésére törekszünk, akkor először meg kell határozni, hogy miféle zenéket is tekintünk a megnevezés tárgykörébe tartozónak. Mivel most nem az elméleti fejtegetés a cél, ezért egyszerűen átveszem az Encyclopedia of Korean Culture szócikkében is használt, Lee Ching Ching által adott meghatározást:

A modern kor óta a tömegmédia és kereskedelmi előadások révén terjedő,

a közönség körében szívesen énekelt dal. Sláger. 

Ez a legszűkebb definíció, amiben teljes az egyetértés. Ennek megfelelően nem tartozik a popzene körébe a modern kort megelőzően keletkezett, szájhagyomány útján terjedő népzene és a klasszikus zene, az azon belüli feldolgozásaival együtt. Azonban léteznek érintkezési pontok és áthajlások, mint a folk, vagy bizonyos klasszikus zenei feldolgozások. Mivel rendkívül szerteágazó zenei jelenségről van szó, a részletesebb definiálásra számos kísérlet történt, melyek jelentősen el is térhetnek egymástól, különösen érdekes a világzenével (world music) kapcsolatos értelmezési bizonytalanság.

Egy különbségtételt érdemes megemlíteni: 
A populáris zene tág fogalom történetileg és műfajokat átfogó jellege miatt is. Beleértjük a korábbi korok népzenétől elütő, jellemzően urbánus közegben fogyasztott népszerű zenéit (nyugaton a trubadúrdalok, udvari és báli tánczenék, varieté/vaudeville zenék, operett, musical, jazz, az egyéb kortárs könnyűzenei műfajok stb.). Bár a populáris zene kifejezést sokszor használjuk rövidítve popzeneként is, ezzel az elnevezéssel egy konkrét zenei műfajt is megjelölünk, mely a populáris zene tág körén belül csak egy részegységet képez. 

Mivel a tömegtermelés és a tömegmédia együttes jelenléte jellemzően a második világháború utáni időszakra állt elő, ez kedvezett a tömegkulturális termékek expanziójának, a popzene berobbanását is ehhez az időszakhoz kötik. Ekkorra teljesedett ki (elsősorban Amerikában) a szórakoztatóipar új ága, amely a zene körén jóval túlterjedt, és végül a 60-as években elnyerte a nevét is: modern popkultúraként lett megnevezve. A popzene e kulturális jelenségegyüttes létrejöttének egyik motorja volt, és egyúttal annak részét is képezi. Számos egyéb jellemző mellett a popzene alapvető sajátossága, hogy különös tekintettel van a célközönség igényeire, egyszerre kiszolgálja és alakítja azt, valamint az első olyan irányzat, mely önálló fogyasztói rétegként célozta meg a fiatal korosztályokat. Ez esetben a popkultúra és a pop art (popművészet) nem felcserélendő fogalmak, utóbbi az 1950-70 közötti művészeti irányt jelöli, mely Angliából indulva az Egyesült Államokban bontakozott ki.

A nyugati térségben elsősorban a késő 40-es, 50-es évek eleji rock and rollt nevezik meg a popzene előszobájaként, de vajon hová nyúlnak a popzene gyökerei Korea távoli (vagy annak tűnő) világában?

Fel kell idézni, hogy a Joseon Birodalom az országot ért véres támadások következtében a külső és belső stabilitás, valamint a kulturális sajátosságok megőrzése érdekében a 19. század nagy részében még a teljes elzárkózás politikáját folytatta, melynek az 1910-ben bekövetkezett Japán általi annektálás vetett véget. A "remetekirályság" évei alatt nem nagyon érte idegen behatás a koreai zene világát sem, legyen szó akár az udvari, akár a népzenéről. Azonban a 19-20. század fordulójától kezdve ez a helyzet jelentősen megváltozott, főként annak következtében, hogy a japán megszállók magukkal hozták mind a saját zenéiket, mind az azon is nyomot hagyó külföldi zenéket, sőt Joseonba már előttük is bejutottak a világ sok tájáról érkezők, így a koreaiak közvetlenül is érintkezésbe kerülhettek egyéb kultúrák képviselőivel.

Érdemes megnézni két filmes részletet, melyek árulkodnak a változásokról. Az első a Jejoongwon című drámából való, a jelenet 1884-ben játszódik. Látszik, hogy egy magánháznál tartott "party" résztvevői többnyire külföldiek, akik saját szokásaiknak megfelelően szórakoznak - erre egyes koreaiak még csak rácsodálkoznak, mások már igyekeznek aktívan bevonódni. A második részlet a Modern Boy című filmből való. Az 1930-as években járunk, amikor a japánok már alaposan berendezkedtek a bekebelezett országban. Komfortérzetükről saját szórakozási lehetőségekkel is gondoskodtak. A Japánban érzékelhető trendek befolyásolták a Joseonban működtetett zárt klubok kínálatát is, melyekbe koreai vagy zenészként, vagy kollaboránsként juthatott be. Több filmben, sorozatban is láthatunk hasonló jeleneteket, a hangulat amerikaias, meglehetősen fülledt, a táncparketten dúl a swing, a színpadon szinte mindig jazz szól, de előkerülnek más típusú népszerű zenék is. 

Jejoongwon, koreai tévésorozat

Modern Boy, koreai játékfilm

Röviden tekintsük át, hogy ebben a korban milyen jellemzői voltak a japán népszerű zenének, amit általánosan rjúkōkának hívtak, bár később ezen csak az 1920-1960 közötti populáris zenéket értették. A nyugati hangszerekkel való megismerkedés a Meidzsi-korban (1868-1912) megtörtént, a következő, Taishō-korszakban (1912-1926) a hangszerek és a zenei technikák már széles körben ismertek voltak. A rjúkōka érdekes zenei keveredést mutatott, mert a gyökerei némiképp a nyugati klasszikus zenébe is nyúltak, de a blues és a jazz hatásai is erősen érződtek rajta. A dallamokat többnyire a japán pentaton skála szerint írták, az éneklésben pedig legatót (a hangok összekötése) használtak, szemben az enkára jellemző kobusi énekstílussal. A modern enka és a poppusu két olyan műfaj, ami később a rjúkōkából ágazott el, ennek ellenére több rjúkōka énekes eléggé megvetően nyilatkozott az enkáról.

Noriko Awaya - Wakare No Blues (1937)

Néhány mondat erejéig tekintsünk előre a japán könnyűzene helyzetére a második világháború végéig: miközben még 1937-ben is olyan híres szerzemények jelentek meg, mint Noriko Awaya előadásában a Wakare No Blues (Búcsú Blues), melynek zeneszerzője, Hattori Rjoichi még a blues ízére emlékeztető japán őshonos zenét próbált létrehozni, lassan bezárultak a kapuk a jazz előtt, amit a háború éveiben betiltottak. Sok zenész ezért külföldre menekült, Hattori például Sanghajba. A korábbi zenék helyét ideiglenesen a katonai indulók vették át, azonban a háború után igazi jazz-boom következett be Japánban. Érdekességként megemlítve, hogy a visszaköltöző zenészek mellett sok kínai zenészt is találni, akik a kommunista hatalomátvétel elől menekültek Japánba.

Gyűjtemény a második világháború előtti japán zenéiből:

Japanese Retro Hits - The Pre War Years, Volume 1

Japanese Retro Hits - The Pre War Years, Volume 2

Japanese Retro Hits - The Pre War Years, Volume 3

Japanese Retro Hits - The Pre War Years, Volume 4

  Japanese Retro Hits - The Pre War Years, Volume 5  

Most vissza Koreához, vagyis Joseonhoz, ahogy a japánok nevezték frissen bekebelezett "tartományukat". Biztos, hogy a koreaiak számára nem a szórakoztató zene jelentette a legnagyobb problémát, hiszen elsősorban a megváltozott státuszukkal és a japánok ellen folytatott függetlenségi harcaikkal, vagy éppen egy kényszerű együttélési forma kialakításával lehettek elfoglalva. Ugyanakkor zúdultak rájuk az új hatások is, és nyilván keresték a korszerű, nekik szóló, hozzájuk illő önkifejezési formákat.

A popzene első lépéseit megelőző időkből a Dong-A Ilbo számolt be a gramofon szöuli bemutatásáról és az első felvételek meghallgatásáról, ami egy bankett keretében történt 1899. áprilisában. Az első, nem popzenét tartalmazó lemez anyagát 1907-ben vették fel Osakában, ahonnan az Egyesült Államokba szállították, ott préselték a lemezeket, amiket azután visszaszállítottak Joseonba értékesítésre - eleinte ez volt az albumok megjelentetésének szokásos útvonala. Japán 1909-ben vált képessé saját lemezek gyártására, és a következő évben megkezdték a koreai lemezek kiadását is, először Japánban készítve a felvételeket, majd Szöulban, ahol 1925-ben létrehoztak egy ideiglenes stúdiót. Mindennek az lett a következménye, hogy a második világháború végéig Joseon e téren is a japán piacnak lett alávetve.

Így még jobban érthető, hogy az első koreai próbálkozások a saját popzene megteremtésére is japán késztermékek átszabásával történtek. Nincs abban nagy újdonság, hogy népszerű dalokhoz írtak saját, koreai szöveget, és ezeken keresztül próbáltak hangot adni életérzéseiknek - így történik ez sokszor a világ bármely pontján, és teljesen általános jelenség a népzenében.

Egy kimutatás szerint 12 koreai szövegű dal jelent meg lemezen 1910 és 1929 között, ezek közül négy idegen dallamra énekelt koreai szöveg, de nem saját írású, csak az eredeti lefordítása, tehát ezek semmilyen szempontból nem tekinthetők koreai szellemi terméknek. További háromban az idegen dallamhoz már koreaiak által írt saját szöveg társul, a többi pedig zenéjében és szövegében is koreai alkotás.

A koreai gramofonlemezek sorsa eléggé hányatott, nagyon sok egyszerűen megsemmisült. Van, amelyikből alig néhány példány maradt fenn, ezek ma csillagászati áron cserélnek gazdát, ha eladásra kerülnek. A kor felvételeit főként a National Gugak Center és a Korean Popular Music Museum őrzi, de a Nemzeti Könyvtár és a közszolgálati műsorszolgáltatók archívumaiban is sok anyag megtalálható.

Ebben az írásban a második csoportba tartozó dalok szerepelnek. Ennek az átvett dallam - saját, új szöveg ötvözetnek önálló nevet is adtak, changga (창가)  névvel jelölték meg az ilyen dalokat.

1923


Az első olyan dal, amelyben az idegen dallam új koreai szöveget kapott 1923-ban jelent meg az Ilchuk (Columbia) Records kiadásában. Bár éppen a szövege miatt fontos, a szövegíró neve feledésbe merült.

Valójában a dalt két évvel korábban vették fel, ami még közelebb volt az 1919-es megmozdulásokhoz. A függetlenség elvesztése, a kilátástalanság átsüt a dal szövegén, melynek a végén mégis megcsillan a remény. Érdekes, hogy nem adományként várva, hanem önerőből tenni akarva érte.

Azonban amit hallunk, annak hosszú története van. A Park Chae-seon és Lee Ryu-saek éneklésével felvett dal címe itt "These Windy Years" (Zaklatott idők), ami már az új koreai dalszöveg címe. De szó sincs arról, hogy a dallam japán lenne, azt ők is átvették, és többféle szöveggel, különféle helyzetekhez igazítva alkalmazták. 

Ennek a sokféle átalakulásnak az útja:

• 1737-40-ben jig dallamaként jelenik meg Piso ar y Gwair / Piss on the Grass címmel John Walsh londoni kiadónál a Caledonian Country Dances 3. kötetében
• Amerikába átkerülve egyházi himnuszként éneklik
• 1805-ben Jeremiah Ingalls amerikai zeneszerző kiadta a The Christian Harmony című dalgyűjteményét, amelyben a dallam When We Arrived At Home / Garden Hymn / Love Divine címmel szerepel
• 1885-ben Yumenoge címmel iskolai dalként terjesztették Japánban
• 1910-ben Shichirigahama's Lament / Mashiroki Fuji no ne címmel énekelték Japánban siratóként egy kompbaleset diákáldozatainak emlékére
• 1910-ben a hívő keresztény In Hak-cheon hangszerelte és új szöveget írt hozzá These Windy Years címmel, ezt a változatot 1921-ben vették fel és 1923-ban jelent meg lemezen
• 1933-ban a dalt Chae Gyu-yeop énekelte Hope Song (Reménydal) címen, ami a mai napig használatos maradt
• 1936-ban Kim An-ra énekelte Egy elvtárs emlékei / Egy diáklány dala címmel.
  
  

A fentiek sokkal részletesebben kibontva, sok videómelléklettel az egyes változatok meghallgatásához megtalálhatók ebben a blogban:  

이 풍진 세월(1921), 희망가(1933), 동무의 친구(1936)

Nézzük meg alaposabban a koreai szövegváltozatot! Látható, hogy a szövegben zárójelbe téve az egyes részek pontos értéséhez hanja írásjegyekkel írt kiegészítéseket fűztek. 


희망가

이 풍진 세상(風塵世上)을 만났으니 나에 희망이 무엇인가

부귀와 영화를 누렸으면 희망이 족(足)할까

푸른 하날 밝은 달 아래서 곰곰히 생각허면

세상만사가 춘몽중(春夢中)에 다시 꿈 같구나

담소화답(談笑和答)에 엄벙덤벙 주색잽기(酒色雜技)에 침범하야

전정사업(前程事業)을 (잊었)으면 희망이 족할까

반공중(半空中)에 둥근 달 아래서 갈 길 모르는 저 청년아

부패사업(腐敗事業)을 개량(改良)토록 인도(引導)합소서

나의 할 바는 태산같고 가는 세월은 살 같으니

어느 누구가 도와주면 희망이 족헐가

돋는 달과 지는 해야 바쁜 일 없거든 가지 마라

전정사업(前程事業)에 전후사(前後事)를 분별키 어려워

밝고도 또 밝은 이 세계를 혼돈천지(混沌天地)로 아는 자야

무삼 연고로 이때까지 꿈속에 살었나

이제부터 웬수에 마음에 (난망)을 저바리고

문명에 학문을 배우기를 시급히 지어라



Zaklatott idők (Reménydal)


E zaklatott világban élve, vajon mi adhatna reményt neked?
Ha gazdag lennél és dicső, az nyújtana-e reményt?
Ha fényes hold vagy kék ég alatt eltűnődve magadba révedsz,
a világ álomnak tűnik, egy tavaszi álomnak.
Ha élvezetekbe merülnél, csak innál, s üresen fecserésznél,
ha céljaidat feladnád, az nyújtana-e reményt?
Neked, aki azt sem tudod, hogy merre is indulj el az ég alatt, 
a dolgod forduljon jóra, és mutassanak utat!
Dolgaid halma már Taebek-hegy, s az idő száguld, mint a kilőtt nyíl.
Ha valaki segítene, az nyújtana-e reményt?
A Nap s Hold járása nem a dolgod. 
Hogy mi és miért történik, az nem mindig átlátható.
E fénynél fényesebb világot hogyan láthattad zavarosnak?
Miféle okod volt arra, hogy álomban élj eddig?
Az élet nem ellenséged, a kétségeid hagyd magad mögött,
és láss neki művelni magad egy emberibb világért.

(Saját fordítás)

1926


Ebben az évben adták ki Yun Sim-deok legnagyobb slágerét, A halál dalát, amihez annyi érdekesség fűződik, hogy külön írtam róla, tehát keressétek a következő bejegyzésben.



1926


Ez a felvétel merőben elüt az előzőektől, mivel jókedvű, vidám dal. Eredetileg Yun Sim-deok énekelte fel 1922-ben, ami 1926-ban jelent meg a több felvételt tartalmazó lemezén. Ezt a felvételt sehol sem találni, valószínűleg elveszett, ezért egy 1928-ban kiadott lemezről hallhathatjuk meg a dalt, amin Lee Jeong-suk énekelte.

A dallam állítólag egy Nankyeongjong 남경정(南京町) néven népszerűvé vált japán sláger. A cím jelentése Nankin-negyed (Nankinmachi), ami a japán városok kínai részeinek megjelölése. Bár a dal szövegírója lenne a legfontosabb, sajnos róla ismét nem tudunk semmit. A koreai szöveg címe a Jongno kereszteződés helyi használatú köznyelvi neve lehet.

Lee Jeong-suk 이정숙(貞淑)

Lee Jeong-suk énekesnőről, bár egyike volt az első legnépszerűbb háromnak, alig tudni valamit. Személyes adatai elvesztek, még a születési és halálozási dátuma sem ismeretes, akárcsak a családi kapcsolatai. 1924-ben debütált, számos felvétele jelent meg 1934-ig, köztük gyermekdalok is.  

자라메라

종로 네거리에 해가 저물어 

엿장사 영감님 지나가누나 

가위 소리 딱딱딱딱 엿목판 메고 

설렁설렁 다니는 늙은 엿장사 

단쇠 단쇠 엿단쇠 단쇠 단쇠 엿단쇠 엿을 삽시오 

은동아 복동아 자아 자 어서 자고 내일 만나자 

약현(藥峴) 산모롱에 해가 저물어 

어정어정 돌아가는 늙은 엿장사 

딱딱딱딱 딱따가딱딱 가위 소리 내면서 

어정어정 돌아가는 늙은 엿장사 

전깃불이 들어왔네 저녁 연기 자욱했네 내일 또 보세 

자아 자 어서 자고 자아 자 어서 자고 내일 또 가자


JARAMERA

Jongno keresztútnál hol lemegy a nap,
arra jár az öreg cukorkaárus.
Ollója csitteg-csattog vágódeszkáján,
komótosan sétálgat a vén cukorkás.

„Édes-cukros nyalóka! Édes-cukros nyalóka!
Tessék, vegyenek!"

„Eundong és Bokdong, most gyerünk, gyorsan lefeküdni!

Gyertek holnap is!”

Yak-hyeon hegygerincén lenyugszik a nap,
fel és alá járkálgat a vén cukorkás.
Csitteg-csattog, kattog és kattog ollójának hangja,
fel és alá járkálgat a vén cukorkás.

"Felgyúltak a villanyfények, esteli füstök gomolyognak.
Gyertek holnap is!"

"Gyerünk, gyorsan lefeküdni! Gyerünk, gyorsan lefeküdni!

Gyertek holnap is!"

(Saját fordítás)

A következő felvétel új fejezetet nyitott a népszerű dalok történetében, mivel a 낙화유수 (Hulló virágok és áramló víz) már teljes egészében, tehát zenéjét és szövegét tekintve is koreai szerzemény volt.

(A 3. részben majd innen folytatjuk.) 



→ Tovább a 2. részhez

Források:

대중가요 (大衆歌謠)

개사곡 (改詞曲)

제목 ; 한국의 옛 음반, 유성기 음반 이야기

이 풍진 세월(1921), 희망가(1933), 동무의 친구(1936)

The Traditional Tune Archive

#박채선&이류색 - 이 풍진 세월 (가사첨부) 1923년작

이정숙 - 쟈라메라(일명:종로네거리.1928년.축음기 SP음반)