RICEMEGATRON EXPERT FILM BLOG: Szemelvények a koreai könnyűzene történetéből [3]

Új trendek születnek (1928-1937)

Read this article in English here →

Az előző bejegyzésekben már hallhattuk énekelni Yun Sim-deokot (A halál dala) és Lee Jeong-sukot (Jaramera), a kornak azonban három kiemelkedően népszerű énekesnője volt, ezért szót kell ejteni Lee Ari-soo-ról is.

Lee Ari-soo (1910-2009)

Valódi neve Lee Eum-jeon volt, amit néha tévesen Lee Bo-jeonként említettek. A művészneve Lee Ari-soo, amiből a keresztnév a nyugati Alice koreai átirata. 1910. január 1-én született Kaesong városban (Gyeonggo-do). Anyai nagybátyja Jeon Kyung-hee humorista volt, aki a Chwiseongjwának és a Joseon Színházi Társulatnak dolgozott. Anyai nagyanyja "Madam Jeon", aki egy panziót vezetett Kaesongban és támogatta a színházi társulatot. Kim Do-san, szintén anyai ágon, befolyásolta korai színházi debütálását, ami kilencéves korában történt. A Hosudon Leányiskolába járt, majd csatlakozott Yun Baek-nam Minjung Színházi Társulatához, mielőtt Kim So-rang Chwiseongjwájának tagja lett. Ezek mind újhullámos színtársulatok voltak, és Lee sok darab főszerepét játszotta. A Constellation nevű színházi együttesben énekelte először egyik nagy slágerét, a Hwangseong romjai című dalt.

Az 1930-as évektől kezdve a könnyűzenei éneklésre összpontosított. 1931-ben a Columbia Recordsnál a "메리의 노래 (Mary dala)", "라인강 (Rajna)" és a "부활 (Feltámadás)" feldolgozásaival szerzett hírnevet. 1932-ben Lee Ki-se, a Victor Records egyik osztályának vezetője figyelt fel rá, és kiadta vele a "황성의 적 (Hwangseong ellenségei)" című dalt (dalszöveg: Wang Pyeong, zene: Jeon Su-rin, ami később "Hwangseong romjai" néven lett ismert). Ebből 50.000 albumot adtak el, és Lee a legkelendőbb énekesnővé vált. Ugyanebben az évben egy sor népszerű dala is megjelent, köztük a "Quiet Chang-an" és az "Era Jo-geun-na" címűek.

A következő évben össze akartak házasodni Bae Dong-pillel, aki a Yonhee Egyetem hallgatója volt, de a fiú családja ellenezte. Lee 1933-ban öngyilkosságot kísérelt meg, ami végül megtörte a szülők ellenállását. A házasság feltételeként azonban megszabták, hogy Lee hagyjon fel a szórakoztatóipari tevékenységével, amit teljesített is, miután 1934-ig eleget tett a különböző társulati kötelezettségeinek. Azután átlagos feleségként élt, két fia és hét lánya született. A hatvanas évekig még emlékeztek rá, de minden médiamegkeresést visszautasított. Sokáig a gyermekei sem tudták, hogy egykor mivel foglalkozott, talán arra gondolva titkolta, hogy a tanulmányi idejük alatt árthatott volna nekik anyjuk egykori foglalkozásának híre. Idős korában Ansanban élt a nagyobbik fiával, ahol mindig hanbokban sétált, ezért "hanbok nagyiként" emlegették, de már senki sem ismerte fel. A médiában régen halottnak hitték. Amikor kiderült, hogy még életben van, egy dokumentumfilmet készültek róla forgatni, ám ez végül meghiúsult. Hosszú élete volt, 2009-ben halt meg, 99 éves korában.

Ezzel a felvétellel megtörjük az eddigi időrendet, de majd visszatérünk hozzá. Most élvezzük Lee Ari-soo hangját!

Lee Ari-soo énekli a "Hwangseong romjai" című dalt, 1932 (Audio via YouTube)

황성옛터

황성 옛터에 밤이 되니 월색만 고요해

폐허에 서린 회포를 말하여 주노라

아 외로운 저 나그네 홀로이 잠 못 이뤄
구슬픈 벌레 소리에 말없이 눈물져요

성은 허물어져 빈 터인데 방초만 푸르러

세상이 허무한 것을 말하여 주노라

아 가엾다 이 내 몸은 그 무엇 찾으려

끝 없는 꿈의 거리를 헤메어 있노라

나는 가리로다 끝이 없이 이 발길 닿는 곳

산을 넘고 물을 건너서 정처가 없이도

아아 한 없는 이 설움을 가슴 속 깊이 안고

이 몸은 흘러서 가노니 옛 터야 잘 있거라

Hwangseong romjai

(nyersfordítás)

Amikor leszáll az éj a régi Hwangseong romjaira, csak a holdfény nyugodt.
Mesél a romokon megülő bánatról.
Ah, az a magányos vándor, ki nem tud egyedül elaludni,
a szomorúan szóló rovar hangjára szótlanul könnyet ejt.

A vár leomlott, puszta hely lett, csak a vadfüvek zöldellnek.
Elmondja, hogy a világ hiábavaló.
Ah, szánandó ez a testem, mit is keresve
végtelen álmok utcáit bolyongom.

Elmegyek én, végtelenül, oda, ahová lépteim elérnek,
hegyet átszelve, vízen átkelve, céltalanul is.
Á, e végtelen bánatot szívem mélyén hordozva,
testem sodródva megy tovább – ó régi rom, maradj békében.

A dalról:

A Hwangseong jelentése királyi palotaerőd. A dalt a régi Goryeo fővárosában, Kaesongban található palota, a Manwoldae romjai ihlették, ami a történelem során többször lángok martaléka lett. Lassú tempójú, 3/4-es ütemű dal, yona-nuki mollban írták, ami egy pentaton skála a 4. és 7. fok kihagyásával. Ezt a melankolikus dallamot a zeneszerző, Jeon Su-rin védjegyének tartják, és éppen ez a moll skála az, ami erősen a japán enka zenéhez kapcsolja (az enkáról később lesz szó). A korabeli beszámolók szerint a közönség tapsviharral és ismétlést követelve fogadta a dalt a bemutatáskor, amit később mindig együtt is énekeltek az előadóval. A japán hatóságok igyekeztek útját állni a terjedésének, mivel egyértelmű volt az analógia a leomlott vár és a korabeli Joseon állapota között.

Vissza az idősorrendhez:

Kim Yeong-hwan, művésznevén Kim Seo-jeong (1898-1936)

Jinjuban született 1898-ban egy gisaeng fiaként. Miután befejezte a Whimoon Középiskolát, Kim Yeong-hwan az akkoriban a felbukkanó új művészet, a film világába mélyedt el. 1924-ben ő kapta meg a filmszövegmagyarázó (byeonsa) szerepét a Dansungsa moziban, és ez lett az a fordulópont, amelynek hatására valóban a filmhez hivatásként kötődő emberré vált. Ebben az időben hozta létre a Dansungsa a saját filmfelvevő részlegét, amelynek első alkotása a Janghwa Hongryeonjeon (1924) című film volt, ennek az akkor 25 éves Kim készítette az átdolgozását és a narrációját. (Forrás: Koreai filmrendezők lexikona) Tíz film kötődik a nevéhez, melyeknek hol az adaptálásáért, hol a forgatókönyvéért, hol a rendezéséért volt felelős. Közülük a Janghwa és Hongryeon meséje (1924) elérte a 100.000, a Három koldus (1928) pedig a 150.000 nézőszámot, ami kiemelkedő kasszasikert jelentett.

Sokoldalú személyiség volt, hegedűművész és zeneszerző is, számos népszerű dal és filmes főcímdal komponálója. A Hulló virágok és áramló víz című film, és a főcímdal is erősen önéletrajzi ihletettségű, hiszen egy jinjui gisaeng és egy festő tragikus szerelméről szól. A történetet, ami Kim édesanyjának és a saját neveltetésének emlékeit is megidézte, már a filmet megelőzően színdarabként is bemutatták.

Kim Yeong-hwan volt a korszak első számú narrátora, filmrendezője, forgatókönyvírója, dalszövegírója, zeneszerzője és hegedűművésze, és a legnépszerűbb személyiség volt a fővárosban. Szórta a pénzt, riksával járta a szórakozónegyedeket. Fényűző életet élt, de a hangosfilm térnyerése idején már nem találta a helyét, drogfüggő lett, és nagyon fiatalon, 38 évesen meghalt.

Zenei hatása mind a mai napig tart, szerzeményei a mai fül számára is élvezhetőek. Egyediségükkel kimozdította a koreai népszerű dalokat a korabeli meghatározó befolyás, az enka által meghatározott kényszerpályájáról.

1. Slágerek a japán enka hatása alatt

Eddig azokról a dalokról volt szó, amelyek a gyarmati időkben úgy lettek népszerűek és jelentek meg lemezen, hogy a külföldi slágereknek megtartották a dallamát, de írtak hozzá egy új koreai szöveget.

Az első, zenéjében és szövegében is koreai személy által szerzett dalt 1928-ban adták ki gramofonlemezen. A "Hulló virágok és áramló víz" (낙화유수) komponálója és szövegírója is Kim Seo-jeong volt, akiről tudjuk, hogy valódi neve Kim Young-hwan. A dalt Lee Jeong-suk énekelte fel (bár egy helyen Yu Gyeong-i neve van megadva).

A dal példáján be tudok mutatni néhány tényezőt, ami jelentősen megnehezíti azon kutatók dolgát, akik majd egy évszázad távolából indulnak a gyarmati idők zenei világának feltérképezésére. A dalcímek elég nagy változékonyságot mutatnak. Mivel ez a dal megjelent lemezen, van egy "hivatalos" címe, ám mégis a dal kezdő sorából véve Gangnam-dalként is elhíresült. Ha egy dalt eltérő időben többen is énekeltek, vagy többször is lemezre vették, akkor lehet, hogy minden alkalommal más-más címet adtak neki. A szerzők a hivatalos személynevük mellett többnyire választottak maguknak írói álnevet is - ha több téren is alkottak, akkor lehet, hogy többet is. Ezért pl. ennél a dalnál egy helyütt Kim Seo-jeong szerepel zeneszerzőként és szövegíróként, míg máshol a zeneszerző Kim Yeong-hwan - csakhogy a kettő ugyanazt a személyt takarja.

A Hulló virágok és áramló víz című film plakátja (közkincs)

Az 1920-as évek némafilmszínházaiban csak a filmek voltak némák, maguk a vetítések zenétől és szövegtől hangosak. Három kulcsfontosságú tényezőn múlt az események sikere, ez volt a "samsa 삼사", vagyis a három "sa 사": a mozigépész (kisa 기사), a narrátor (byeonsa 변사) és a zenész (aksa 악사). Míg több technikus is lehetett, vagy akár egy egész zenekar, narrátorból mindig csak egy volt, akinek többrétű volt a feladata: a film elején elmondta a tudnivalókat, külföldi film esetén elmagyarázta az idegen szokásokat, és szinte színészi előadást nyújtva adta elő a némafilmek szereplőinek saját maga által megírt szövegét, amelyeket időnként narrációs lemezeken is megjelentettek. Akkoriban nem a színészek vagy a rendező, hanem a legötletesebb, legszínesebb egyéniségű és előadói képességű byeonsa volt az igazi sztár, akinek a neve bevonzotta a közönséget - ezek fényében kell értékelnünk Kim Yeong-hwan korabeli népszerűségét. A vetítések korabeli technikai lehetőségeiből fakadt, hogy időnként cserélni kellett a filmszalagokat, és az ekkor keletkező szünetekben léptek színpadra az énekesek vagy a színtársulatok, akik az egyes filmekhez írt dalokkal, jelenetekkel szórakoztatták a közönséget.

A "Hulló virágok és áramló víz" egy 1927-ben bemutatott film címe, Kim Yeong-hwan pedig a film forgatókönyvének írója és főcímdalának szerzője volt. Legalábbis némely források szerint, mert a kMDB filmes adatbázisában Lee Gu-young nevét olvashatjuk forgatókönyvíró-rendezőként. Valószínű, hogy a dal a film nyomán vált slágerré, ezért vették fel lemezre is, ám a kiadás dátumaként már ismét különböző éveket láthatunk. A Danseongsa moziban állítólag Lee Jeong-suk énekelte a dalt, de lehet, hogy Yu Gyeong-i énekelte fel a film kommentáralbumára, és ez okozott némi keveredést.

Azt is megjegyzik, hogy a két ismertebb színész-énekesnő, Lee Jeong-suk és Kim Yeon-sil mellett Yu Gyeong-i neve méltatlanul feledésbe merült, hiába volt élő fellépéseit tekintve aktívabb náluk. A hangját a narrációs lemezekről ismerjük, de nem készült önálló lemeze, és beazonosítható fénykép sem maradt fenn róla.

A dal lemezváltozata (Lee Jeong-sukot hallhattuk már a Jaramera előadójaként is az írássorozat első fejezetében):

Lee Jeong-suk énekli a "Hulló virágok és áramló víz" című dalt, 1928 (Audio via YouTube)

낙화유수 (강남달)

강남달이 밝아서 님이 놀던 곳
구름 속에 그의 얼굴 가리워졌네
물망초 핀 언덕에 외로이 서서
물에 뜬 이 한밤을 홀로 새우나

멀고 먼 님의 나라 차마 그리워
적막한 가람가에 물새가 우네
오늘 밤도 쓸쓸히 달은 지노니
사랑의 그늘 속에 재워나주오

강남에 달이 지면 외로운 신세
부평의 잎사귀에 벌레가 우네
차라리 이 몸은 잠들리로다
님이 절로 오시어서 깨울 때까지

Hulló virágok és áramló víz

(nyersfordítás)

Gangnam holdja fényes ott hol kedvesem játszott,
de arca felhők közé rejtőzött.
A nefelejcstől virágzó dombon magányosan állva,
egyedül virrasztom át az éjszakát, mely a vízen tükröződik.

Oly messze van szerelmem országa, mégis fájón vágyom rá.
A csendes folyóparton vízimadár jajong.
Ezen az éjjelen is szomorúan hanyatlik a hold.
Hadd aludjak el a szerelem árnyékában.

Ha Gangnamban lemegy a hold, magányossá válik a sorsom.
A lebegő vízi leveleken (vízililiom / hínárlevél) bogarak sírnak.
Inkább hát elalszom,
míg kedvesem magától el nem jön, hogy felébresszen.

A dal nemcsak amiatt érdemel figyelmet, mert az első valódi populáris koreai dal, hanem azért is, mert zeneileg egyedi, stílusjegyei alapján nem lehet besorolni egyik akkori aktuális könnyűzenei trendbe sem. A tisztasága miatt sokan arra gondoltak, hogy a gyerekdalok ihlették, amire ráerősített az is, hogy Lee Jeong-suk énekelt gyerekdalokat. A szöveg költői ihletettségű és többrétű. A hulló virág és az áramló víz az idő múlásának, vagy akár a hatalom ideiglenességének is lehet a metaforája, a magányosság és a szeretett személy utáni vágyódást pedig kissé más megvilágításba helyezi a "szerelmem országának távolisága", amely szintén lehet arra való utalás, hogy erősen virágnyelven, de inkább a függetlenség vágyának megfogalmazásáról van szó, mintsem pusztán szerelmi érzésről.

A dal a kezdőszava miatt Gangnam-dalként is elhíresült, aminek érdekes zenetörténeti és földrajzi vonzata van. A „Gangnam” (강남) szó szerinti jelentése: „a folyótól délre”. Az 1920-as években a „folyó” a jóval kisebb Cheonggyecheon patakot jelentette, amely kettéosztotta a történelmi belvárost: Gangbuk (a pataktól északra) Jongno és környékét jelentette, amely a hagyományos koreai lakosság, a szellemi élet és a nemzeti kultúra központja volt, míg Gangnam (a pataktól délre) Honmachi (a mai Myeong-dong és Chungmuro) környékét jelentette, amely a japán gyarmatosítók, a modern kereskedelem, a neonfényes kávézók és a nyugatias szórakozóhelyek központja volt. Tehát a Gangnam-dal megnevezés a korabeli szleng szerint a modern, kozmopolita, kicsit dekadens városi fiatalok életérzését is kifejezte, szemben a Jongno környéki hagyományosabb, nemzeti érzelmű kulturális vonallal. Világos, hogy mindennek semmi köze Psy 2012-es világslágeréhez, mégis azt mondhatjuk, hogy a "Hulló virágok és áramló víz" volt az első "Gangnam Style", ami már a koreai popzene hajnalán megszületett.

Egy rövidebb videó, amiben valószínűleg a mozifilmmel kapcsolatos anyagok láthatók:

A KBS History "Hulló virágok és áramló víz" című filmhez kapcsolódó videója (Video via YouTube)

2. Felsejlik egy új zenei műfaj, a majdani trot

Ugyanabban az évben, tehát 1928-ban, amikor a "Hulló virágok és áramló víz" megjelent, Kim Yeong-hwan másik dalát is kiadták gramofonlemezen. A 삼걸인(세동무), azaz A három koldus / A három bajtárs ismét egy film főcímdala volt, melynek a szöveget ezúttal Moon Soo-il írta, az vetítéseken először Kim Yeon-sil énekelte, de a lemezfelvétel Chae Dong-wonnal készült el, akinek művészneve Chae Gyu-yeop volt.

Chae Dong-won énekli A három bajtárs című dalt, 1928 (Audio via YouTube)

세동무

지나간 그 옛날에 푸른 잔디에
꿈을 꾸던 그 시절이 언제이던가
서녁 하늘 해지고 날을 저물어
나그네의 갈 길이 아득하여요

장미같은 내 마음에 가시가 돋혀
이다지도 어린 넋이 시들어졌네
사랑과 굳은 맹세 사라진 자취
다시 두 번 피지 못할 고운 내 모양

즐거웠던 그 노래도 설은 눈물도
저 바다에 물결에 띄워 버리고
옛날의 푸른 잔디 다시 그리워
황혼의 길이나마 돌아 가오리

A három koldus / A három bajtárs

(nyersfordítás)

A réges-régi időkben, a zöld pázsiton
Mikor is volt az az idő, amikor álmokat szőttem?
A nyugati égen lenyugszik a nap, s eljön az este,
Az utazó előtt az út távolba vész.

Rózsához hasonló szívemben tövisek nőttek,
S ily fiatal lélek is így elhervadt.
A szerelem és a szilárd eskü nyoma is eltűnt,
És a szépségem, amely többé már nem virágozhat újra.

Az örömteli dalok és a keserű könnyek is,
Mindet rábízom a tenger hullámaira.
Visszavágyom a régi idők zöld pázsitjára,
És bár alkonyi úton járok, mégis visszatérek oda.

Hogy miért tartják ezt a dalt választóvíznek a zenei szakértők? Mert visszatekintve a korábbi populáris zenékre, azokon egyértelműen a japán enka erős befolyását lehetett tapasztalni. Azonban a 1920-as évek végére kikristályosodott egy újfajta zene, ami megszólalásában és érzelmi tartományában sokkal közelebb állt a koreai fülekhez és szívekhez. A változás nem egycsapásra következett be, de Kim Yeong-hwan remekül rátapintott az új irányra, és ebben a dalban szinte összegezte az új sajátosságokat. Emiatt számítják ezt a dalt egy következőkben kibontakozó zenei műfaj kezdetének, aminek sokáig még nevet sem adtak, ám később trotként lett a hazai közönség egyik kedvence.

3. A népdalok felveszik a kor ritmusát: az új népdal

Az 1910-től megjelenő, főként japán zenei hatás alatt álló populáris dalok mellett az emberek természetesen továbbra is szívesen énekeltek népdalokat, de azok hagyományok általi kötöttsége szemben állt a népszerű dalok hajlékony alkalmazkodóképességével. Ám 1926-ban történt valami, ami egyszerre film- és zenetörténeti jelentőséggel bír. Bemutatták az Arirang című némafilmet, ami az első hazafias filmes alkotás lett, a film zárójelenetéhez énekelt dal pedig egy új populáris dalműfaj kiindulási pontja. Ezt a műfajt "új népdal"-ként jelölték meg.

A film kópiái a koreai háború idején elvesztek, de tartalmának részletes leírása fennmaradt, mely alapján többször újraforgatták néma- és hangosfilmként egyaránt. A korabeli beszámolók szerint a közönséget szórólapokon kérték, hogy a főhőssel együtt énekeljék az Arirangot, mert a dal címe is ez lett.

A filmdalt először 1929-ben adta ki a Columbia lemezen, sajnos sem a zeneszerző, sem a szövegíró nevét nem ismerjük. A teljes dal sem hallható, csak egy rövid részlete, mivel ez a film narrációs lemezének kiadása, Yu Gyeong-i énekel rajta.

Az Arirang című dal részlete a hasonló című film narrációs lemezéről, énekel Yu Gyeong-i, 1929
(Video via YouTube)

아리랑

아리랑 아리랑 아라리요
아리랑고개로 넘어간다
나를 버리고 가는 님은
십리도 못가서 발병나네

Arirang

Arirang, Arirang, Arariyo
Átmegyek az Arirang-hágón
A kedvesem, aki elhagy engem
Tíz ri-t sem tesz meg, s máris feltöri a lábát

Ezt követően az Arirangnak számtalan további kiadása született különböző előadókkal, más és más szöveggel és hangszereléssel. A legérdekesebb, hogy a dal "kettős életet élt", mert miközben a koreaiak számára az ellenállás kifejezése lett, Japánban is slágerré vált.

4. A mulatók színpadáról önállósuló kuplék: a manyo

Végezetül pedig nem maradhat említés nélkül a 30-as években megjelenő manyo sem, ami az enka melankóliájával szembehelyezkedő, humoros és szatirikus dalokat tartalmazó populáris zenék összefoglaló neve. Példaként hallgassunk meg egy népszerű dalt 1939-ből Kim Jang-mi előadásában. "A semmirekellő egyetemista" szatirikusan ábrázolja és kritizálja a „gazdag főiskolások”, a kor legfelsőbb elit osztályának nagyképűségét, akik elhanyagolták tanulmányaikat, és csak az öltözködéssel és a randizással voltak elfoglalva.

Kim Jang-mi: A semmirekellő egyetemista, 1939 (Audio via YouTube)

엉터리 대학생 (大學生)

우리 옆집 대학생 호떡주사 대학생은

십년이 넘어도 졸업장은 캄캄해

아서라 이 사람아 참말 딱하군

밤마다 잠꼬대가 걸작이지요

연예나 졸업장이냐 연예나 졸업장이냐

아서라 이 사람아 정신 좀 차려라 응

우리 옆집 대학생 행수장사 대학생은

공부는 다섯 끗 다마쯔낀 오백 끗

아서라 이 사람아 참말 섭섭해

밤마다 잠꼬대가 걸작이지요

공부냐 다마쯔끼냐 공부냐 다마쯔끼냐

아서라 이 사람아 정신 좀 차려라 응

우리 옆집 대학생 붕어 새끼 대학생은

학교는 못 가도 혼부라면 한 몫봐

아서라 이 사람아 참말 기막혀

밤마다 잠꼬대가 걸작이지요

홍차냐 소다수이냐 고이(커피?)냐 보드라프냐

아서라 이 사람아 지각 좀 들어라 응

A semmirekellő egyetemista

(Nyersfordítás)

A szomszédunkban lakó egyetemista, az a hottok-függő egyetemista,¹

Már több mint tíz éve csinálja, de a diplomája még sehol sincs.

Hagyd már abba, ember, ez igazán szánalmas!

Minden éjjel a fanyar alvajáró beszéde a legfőbb remekmű:

„A szerelem vagy a diploma? A szerelem vagy a diploma?”

Hagyd már abba, ember, térj már észhez, na!

A szomszédunkban lakó egyetemista, az a pipereárus egyetemista,²

A tanulásban csak öt pontot ér, de biliárdban ötszázat!³

Hagyd már abba, ember, ez igazán elszomorító!

Minden éjjel a fanyar alvajáró beszéde a legfőbb remekmű:

„A tanulás vagy a biliárd? A tanulás vagy a biliárd?”

Hagyd már abba, ember, térj már észhez, na!

A szomszédunkban lakó egyetemista, az a kishalfejű egyetemista,⁴

Az iskolába ugyan nem jár be, de ha randevúról van szó, kiveszi a részét.⁵

Hagyd már abba, ember, ez igazán elképesztő!

Minden éjjel a fanyar alvajáró beszéde a legfőbb remekmű:

„Fekete tea vagy szódavíz? Kávé vagy finom sütemény?”⁶

Hagyd már abba, ember, jöjjön már meg az eszed, na!

Magyarázatok a korabeli kifejezésekhez (Lábjegyzet):

호떡주사 (Hotteok-jusa): A hotteok a koreaiak kedvelt, édes, sült tésztája. A jusa (주사) itt a korabeli szlengben az alkoholistákhoz vagy szerencsejáték-függőkhöz hasonlóan egy olyan megszállott embert jelentett, aki minden pénzét és idejét az utcai falatozásra költötte ahelyett, hogy a könyveit bújta volna.
행수장사 (Haengsu-jangsa): A haengsu (행수) a korabeli divatos, főként Japánból behozott illatszereket, kozmetikumokat és pomádékat jelentette. Az ilyen egyetemista nem könyveket hordott a táskájában, hanem piperetermékekkel üzletelt vagy azzal kente magát, hogy tessen a lányoknak.
다마쯔끼 (Damatsukki): A japán tamatsuki (玉突き) szóból származik, ami a biliárdot jelenti. A szövegben az áll, hogy míg a vizsgáin épphogy átcsúszik (5 pont), a biliárdasztalnál profi (500 pont).
붕어 새끼 (Bungeo-saekki): Szó szerint „kárászivadék / kishal”. A korabeli kontextusban a naiv, könnyen elcsábítható, vagy éppen a divat után céltalanul úszó, "széllelbélelt" fiatalokat gúnyolták így.
혼부 (Honbu / Honbu-ra): A japán honbu vagy a korabeli szleng „hon-bura” (szabadon kószálni, flangálni, lányok után járni a modern negyedekben) kifejezése, ami a kötetlen, dologtalan kávéházi aranyifjak életmódjára utal.
고이(커피?) / 보드라프냐: A 고이 (go-i) a kávé korabeli hangutánzó/torzított kiejtése a kávéházak világából, a 보드라프냐 (bodeorapnya) pedig a puha, finom nyugati süteményekre, pékárukra utaló melléknévi kifejezésből képzett korabeli szleng.

5. Minden, ami nyugatról érkezett: a jazz

A japán eredetű, enka-jellegű koreai dalok, az ezekből kinövő saját trot-kezdemények és a hazai népzenére épülő új népdalok megjelenése mellett természetesen Joseonban is népszerű volt a nyugatról importált zene, melyet kezdetben műfajától és származási helyétől függetlenül egyaránt jazznek neveztek. Ebből tisztult le az egyre népszerűbbé váló valódi jazz, a harmincas évek végére különösen kedveltté vált a swing. Véletlenszerűen kiválasztva hallgassuk meg a kor felvételei közül Benny Goodman Sing, Sing, Sing című 1936-os dalának koreai adaptációját, ami 1939-ben jelent meg lemezen Son Mok-in előadásában.