[Tévédrámákról] DRAMA SPECIAL - ROCK ROCK ROCK (2010)

드라마 스페셜 - 락락락

KBS, 2010, 4 rész
Műfaj: dráma, életrajz
Írta: Park Kyung-sun, Bang Hyo-geum
Rendezte: Lee Won-ik
Adatok bővebben: Wikipedia / HanCinema

Vannak emberek, akik olyan életutat járnak be, melynél írni sem lehetne érdekesebbet. Akár magasra jutnak, akár mélyre zuhannak, erőfeszítéseiket, örömeiket és szenvedéseiket, sorsuk váratlan fordulatait megbűvölten nézzük. A filmes életrajzok olyanok, mint a kiterjesztett valóság: miközben nem szakadunk el a saját realitásunktól, többletként megkapjuk mások élettapasztalatait, melyek virtuális, vagyis lelki megélése sokféle módon gazdagít bennünket.

A második világháborút követően felnövekvő fiatalok a rockzenében találták meg generációs önkifejezési hangjukat. Az Amerikából induló, Európában megerősödő zenei irányzat a 60-as évekre már jóval több lett zenei műfajnál, valójában életstílust jelentett, saját viselkedési, öltözködési, szórakozási és életvezetési mintákkal. A 70-es évekre olyan rockistenek uralták a fiatalok vágyképeinek egét, mint a Led Zeppelin, akik valamiképp mind az üstökös-pályáfutású Jimi Hendrix köpenyéből bújtak elő. Hatásuk elért a világ minden pontjára, globális szinten összeolvasztva a világ fiataljait.

A Rock Rock Rock című drámával a 80-as évek legelejére érkezünk Koreába, ahol a középiskolás fiatalok között bandaháborúkat megidéző módon hatalmas versengés folyik a legjobb gitáros pozíciójáért. Két brilliáns tehetségű fiú méri össze a tudását, akik nemcsak zenei mintákat másolnak példaképeiktől, hanem magukra húzzák az imádott nyugati sztárok sajátos image-keverékét is. Így lesz egyikük a koreai Jimi Hendrix, míg másikuk a koreai Jimmy Page. Néhány év múlva majd mindketten meghatározó alakjai lesznek a koreai rocktörténelemnek, de jelen filmben az utóbbi fiúra koncentrálunk, akinek valódi neve Kim Tae-won.

Mint ahogyan a szocialista Magyarországon a fémzene induló szentháromságát az Illés-Omega-Metró zenekarok jelentették, Koreában a Shinawe-Boohwal-Baekdoosan zenekarokat találjuk hasonló pozícióban. Azonban van időbeli megcsúszás a kettő között, mivel a 70-es évek legvégéig fennálló kemény diktatúra Koreában maga alá temette a korábbi rockzenei kezdeményezéseket, és a 80-as évek szabadabb levegője már a heavy metalt is magával hozta. Emiatt a koreai zenekarok hangzása egyfajta keveréket jelentett, melyet természetesen a hazai zenei gyökerek is színeztek.

Az induló formációkra azonban nemcsak a saját zenei arculatuk megtalálásának feladata várt, hanem a műfaj teljes infrastruktúrájának megteremtése is. Meg kellett küzdeniük a saját közönségükért, a hangszerpark beszerzéséért, a próbalehetőségek megteremtéséért, a fellépési helyszínek megszerzéséért, a lemezkészítések lehetőségéért, elfogadtatva az általuk játszott zene létjogosultságát a korábbi irányzatokra szakosodott kiadókkal, menedzserekkel. Mindezt mintát adó előképek nélkül, saját elszántságukra, ötletességükre, meggyőző képességükre hagyatkozva.

Nem csoda, hogy elsőre mindezek fel sem merültek az iskolát otthagyó Kim Tae-wonban, aki semmi mást nem akart, mint gitárosként színpadra jutni bármilyen formáció tagjaként. Indulásként azonban azonnal kegyetlen leckét kapott a zenészek szórakoztatóhelyi maffiának való kiszolgáltatottságáról, mely majdnem eltántorította a zenei pályától. De mint minden őstehetségben, a láng benne sem tudott teljesen kialudni.

Szinte ezzel egyidőben a sors még egy szomorú melodrámai fejezetet is írt a fiú életébe egy mély, de kibontakozni nem tudó szerelemmel, melynek vesztesége majdnem tragédiába vezette a fiatalember életét.

Az első nihil után nem maradt más, mint az önerőből való próbálkozás, melyhez két segítség érkezett. Külső támogatóként egy zenebolt tulajdonosa látta meg a Tae-wonban dúló erőket, akinek lelkében ekkor már egy csodálatos rockballada is megszólalt, a Rain And Your Story. Ettől kezdve világossá vált a küldetés: Kim Tae-won nemcsak kiváló gitáros, hanem az egyik legnagyobb zeneszerzői őstehetség is, akinek zenei kifejezése utat kell hogy törjön minden akadályon át.

Akadályokból pedig akadtak bőven. Mivel minden forrongó, alakuló állapotban volt, maguk a zenészek is keresték a helyüket. A létrejövő zenekari formációk nem maradtak stabilak, szétrobbantották őket az egyéni törekvések, mivel még nem rajzolódott ki pontosan, hogy kik is a vezető egyéniségű tehetségek.

A valódi Kim Tae-won

Kim Tae-won egyre szilárdabban érzi, hogy milyen úton szeretne járni. A körülötte lévők értetlensége, féltékenysége, rivalizálása, a zenésztársak lelépése, időnként nyilvánvaló árulása azonban felemészti erőit. Zenésztársai között is magányos farkas marad, aki nem kevés belső kétséggel küszködik a saját tehetségét illetően. Démonai leküzdéséhez és a talpon maradáshoz szükséges erők pótlására a legrosszabb eszközt választja: drogokhoz nyúl.

A drámában Kim Tae-wont egy olyan fiatal színész, No Min-woo kelti életre, akinek saját zenei karrierje is van. Több hangszeren játszó énekes, aki többféle zenei formációban is megfordult. Ennyi elegendő ahhoz, hogy hitelesen át tudja élni és meg tudja eleveníteni a nagy zenei előd életét. Azonban ennél sokkal több történik. No Min-woo egyszerűen átlényegül: ő maga lesz Kim Tae-won. Minden rezzenése, fájdalma és küzdelme a saját vérébe kerül. Míg az első részekben kissé leíró, humort sem nélkülöző jelleggel látjuk a történetet, a harmadik részben megváltozik a dráma hangulata és No Min-woo játéka is. Alászállunk a poklokba, melynek legmélyebb bugyrait akkor tapasztaljuk meg, amikor a zenész kifelé akar mászni belőle. A leszokás kínjainál is erősebbek a személyiség visszaszerzésének gyötrelmei, mert vissza kell találni a zenéhez, ami az életet jelenti. No Min-woo fizikailag is átalakul. Nemcsak egyszerűen elhagyja a testi ereje, hanem ő maga lesz szinte semmivé, járásképtelenné, reszkető, vízióitól űzött, összetört ronccsá.

Nem lehet elfelejteni, ahogy megmentésért folyamodik a lányhoz, aki nem hagyja el. Hong Ah-reum az egyik legszebb és legerősebb szerelmes nőt formálja meg, akit valaha koreai drámában láthattunk. Kim Tae-won zenekarának neve Boohwal lett, ami újjászületést, feltámadást jelent. Életének e pontján született meg a Remember című album, mely az egyik legsötétebb hangvételű, mégis talán a legfelemelőbb, amit valaha hallottam. A dráma egyik csúcspontja a Reminiscence III stúdióban történő felvételének katartikus pillanata.

A dráma végigvezeti a nézőket a Boohwal első éveinek történetén, nagyjából időrendben, néhány valós részletet elnagyolva vagy az eseményeket itt-ott felcserélve egészen az első szakmai elismerésig, mellyel Kim Tae-won zeneszerzői képességeit díjazták. Kim Tae-won átjutva a kataklizmákon, higgadtabb és bölcsebb lett. Már össze tud békülni Lee Seung-Cheollal (Lee Jong-hwan) is, akivel korábban a legerősebben konfrontálódott (és akit majd később újra a Boohwal énekeseként láthatunk). Távolságtartó, keserédes humorral tudja megfogalmazni önjellemzését: "most is csak egy harmadrangú gitáros vagyok". Szerény ember, akit nem hagytak el a kétségei akkor sem, amikor már mindenki számára nyilvánvalóan beírta magát a rockzene történelmébe.

A dráma fájdalmasan szép emléket állít a tragikus sorsú Kim Jae Gi énekesnek, akit úgy mutatnak be, mint aki a szerelme mellett szakmai megmentőként érkezett Kim Tae-won életébe. Ahogyan Choi Min-I életre kelti, az a dráma második szívmelengető és egyben szívfájdító csodája.

A valódi Kim Jae-gi

A film tele van cameo megjelenésekkel, sok zenészre ráismerhetünk. A színészek közül még kiemelkedik Jang Hyun-sung, aki átélhetően tudja tolmácsolni egy zenekar mellett álló menedzser életének összes nehézségét.

A Rock Rock Rock nemcsak emlékezetes dráma marad, hanem az én esetemben tudott még valamit: a megtekintése és a benne felhangzó számok arra ösztönöztek, hogy felkutassam az 1985-ben alakult, tehát már a 35. évfordulóján is túljutott Boohwal összes albumát, melyeket már számtalanszor meghallgattam, mert igazi zenei csemegét jelentenek. Ugyanígy a szívemhez szólt Kim Tae-won élettörténete is, melynek további eseményeit is meg kellett ismernem. Az élet a továbbiakban sem kímélte, számos újabb megpróbáltatásból került ki, továbbra is emberséges példát nyújtva mindenki számára.