김성훈: 끝까지 간다
Tulajdonképpen elég lenne egyetlen szót írni ismertetésként: szenzációs.
Ám ha valaki zokon venné, hogy ennyivel meg akarom úszni, akkor rendben, kicsit bővebben is kibontom. Az előző jelző leginkább a 2014-ben bemutatott film szórakoztatási skálájának értékére vonatkozik, mivel kevés ilyen élvezetes mozival találkoztam az elmúlt időszakban. Kim Seong-hun filmje fordulatokban gazdag, remek tempójú alkotás. Viszont nem könnyű írni róla úgy, hogy le ne lőjük a poénokat. Poénokat? De hiszen a film műfaja thriller! És mégis, olyan idegborzoló két órát élünk át, amely át van itatva valamiféle igen sajátos ízű fekete humorral.
A film noir eszköztárával élő alkotás az első perceiben azonnal egy egész gombolyagot formál a különböző történeti szálakból, melyeket aztán szépen elkezd kibogozni. Minden mozzanat olyan, mint egy szokványos krimiben, majd mégsem. A jelenetek észrevétlenül csúsznak át önmaguk paródiájába, ám ezt oly módon teszik, hogy megőrzik a valós alaphelyzetek végtelenül feszült izgalmait. Ezek sorából messze kiemelkedik az a sziporkázó ötlethalmaz, amely a főhős teljesen képtelen küzdelmében található a holttest eltüntetése során. Tessék sorra venni, hogy milyen inadekvát eszközöket is vet be ebben a folyamatban, és hogyan használja azokat: a végtelenül ügyes csetlés-botlás heroikus harca az idő múlásával zseniálisan idéz meg nagy komikusokat és komédiákat.
A történetben egymást érő fordulatok kivétel nélkül a meglepetés erejével hatnak, és rendesen csavarnak is egyet az általunk éppen ismert fennálló viszonyokon. A film főhőse egy rendőr, mégpedig gyilkossági nyomozó, és a film már az első percben az arcunkba tolja az egész testületet jellemző állapotokat: itt a 'szolgálunk és védünk' szlogen kiegészül a 'saját zsebre is dolgozunk' kendőzetlen valóságával. A filmben a zsaruk amúgy kedélyes világa koszos és korrupt, mindenki tud mindenről, és az egymás iránti szolidaritás leginkább a lebukásveszélyt jelentő dolgok közös elsikálását jelenti, ami soha nem okoz különösebb nehézséget még a belső ellenőrzés megvesztegethetőségének tekintetében sem. Erős képsorokat látunk az alvilággal való összefonódásról is. Ám hogy ez valójában társadalomkritika-e, vagy sokkal inkább a krimi műfajával folytatott játék, amelyben már régen megjelentek a bűnözőkénél is sötétebb rajzolatú zsaruk, azt a néző belátására bízza a rendező. Ennek ellenére nem tartom elképzelhetetlennek, hogy a 'közeg' csuklott egyet a film láttán.
A műfaji szabályszerűségekkel folytatott játékok is a morbid humor forrását képezik. Rendre előfordul, hogy amikor előzetes filmes tapasztalataink alapján tragikus fordulatra számítanánk, akkor nem történik semmi, viszont teljesen váratlan kivitelezésben kapjuk meg az olyan kötelező elemeket, mint pl. a barát-kolléga ártatlanul elszenvedett végleges kiiktatása. A film első fele egy zseniális műfaji darab születésének az ígérete, de sajnos a második felében történik egy kis erővesztés. Ennek talán az az oka, hogy a realitásból mindinkább átcsúszunk az irrealitásba, mely főként az antagonistát ruházza fel a "majdnem elpusztíthatatlan" tulajdonságával, és ezzel a filmet is kivezeti a legnagyobb értékét jelentő "valóságos irracionalitás" mezejéről. Kicsit kár ezért, mindazzal együtt, hogy a végső küzdelem - a felvezető misztikus hangvételű megjelenéssel együtt - változatlanul bravúros, minden felszisszenésünket továbbra is kíséri egy kis felbugyborékoló nevetés, és a végső megoldás ugyan már borítékolható, mégis a kivitelezés gyönyörűségét rejti - már ha szabad ilyet írni ebben a kontextusban.
Készült a filmhez magyar felirat? - Tudomásunk szerint IGEN.
A történetben egymást érő fordulatok kivétel nélkül a meglepetés erejével hatnak, és rendesen csavarnak is egyet az általunk éppen ismert fennálló viszonyokon. A film főhőse egy rendőr, mégpedig gyilkossági nyomozó, és a film már az első percben az arcunkba tolja az egész testületet jellemző állapotokat: itt a 'szolgálunk és védünk' szlogen kiegészül a 'saját zsebre is dolgozunk' kendőzetlen valóságával. A filmben a zsaruk amúgy kedélyes világa koszos és korrupt, mindenki tud mindenről, és az egymás iránti szolidaritás leginkább a lebukásveszélyt jelentő dolgok közös elsikálását jelenti, ami soha nem okoz különösebb nehézséget még a belső ellenőrzés megvesztegethetőségének tekintetében sem. Erős képsorokat látunk az alvilággal való összefonódásról is. Ám hogy ez valójában társadalomkritika-e, vagy sokkal inkább a krimi műfajával folytatott játék, amelyben már régen megjelentek a bűnözőkénél is sötétebb rajzolatú zsaruk, azt a néző belátására bízza a rendező. Ennek ellenére nem tartom elképzelhetetlennek, hogy a 'közeg' csuklott egyet a film láttán.
 |
| LEE Sun-kyun |
 |
| CHO Jin-woong |
A műfaji szabályszerűségekkel folytatott játékok is a morbid humor forrását képezik. Rendre előfordul, hogy amikor előzetes filmes tapasztalataink alapján tragikus fordulatra számítanánk, akkor nem történik semmi, viszont teljesen váratlan kivitelezésben kapjuk meg az olyan kötelező elemeket, mint pl. a barát-kolléga ártatlanul elszenvedett végleges kiiktatása. A film első fele egy zseniális műfaji darab születésének az ígérete, de sajnos a második felében történik egy kis erővesztés. Ennek talán az az oka, hogy a realitásból mindinkább átcsúszunk az irrealitásba, mely főként az antagonistát ruházza fel a "majdnem elpusztíthatatlan" tulajdonságával, és ezzel a filmet is kivezeti a legnagyobb értékét jelentő "valóságos irracionalitás" mezejéről. Kicsit kár ezért, mindazzal együtt, hogy a végső küzdelem - a felvezető misztikus hangvételű megjelenéssel együtt - változatlanul bravúros, minden felszisszenésünket továbbra is kíséri egy kis felbugyborékoló nevetés, és a végső megoldás ugyan már borítékolható, mégis a kivitelezés gyönyörűségét rejti - már ha szabad ilyet írni ebben a kontextusban.
A film főszerepeiben két remek alakítást láthatunk. LEE Sun-kyun a megzsarolt zsaru képében nagy erővel jeleníti meg a rettegés, az idegesség, az elszántság minden stációját, és férfiasan helytáll az akciójelenetekben is, miközben a szituációs komédia közegében is otthonosan mozog. Ellenfelét CHO Jin-woong kelti életre, és az ő alakításának egyik szembeötlő érdekessége, hogy a figura kicsit pomádésan puhány megjelenése micsoda vasöklöt rejt. Kiválóan hozza a figura félelmetes kettősségét, teljesen hiteles haverkodó zsaruként és kíméletlen zsarolóként is.
 |
| KIM Seong-hun rendező |
KIM Seong-hun rendező a saját forgatókönyvéből dolgozott, és nagyszerű munkát végzett mindkét téren. Ez a kiemelkedő alkotás a rendezőként jegyzett második filmje, 2006-ban How the Lack of Love Affects Two Men címmel láthattuk debütáló alkotását.
A film útját díjesőben is kifejeződő elismerések szegélyezik, melyek között a Cannes-i Filmfesztivál meghívása éppúgy megtalálható, mint a legrangosabb fesztiválok által az alkotói stáb szinte minden tagjának odaítélt különböző díjai.
A film útját díjesőben is kifejeződő elismerések szegélyezik, melyek között a Cannes-i Filmfesztivál meghívása éppúgy megtalálható, mint a legrangosabb fesztiválok által az alkotói stáb szinte minden tagjának odaítélt különböző díjai.
Készült a filmhez magyar felirat? - Tudomásunk szerint IGEN.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése