[Tévédrámákról] WHEN A MAN LOVES A WOMAN (2004)

남자가 사랑할 때

SBS, 2004, 16 rész
Műfaj: melodráma, románc
Írta: Kim Yoon-jung
Rendezte: Choi Jun-seok
Adatok részletesebben: AsianWiki

Már egy ideje kínlódok azzal, hogyan is kezdjem az ismertetőt. Most, hogy leírtam ezt, talán meg is találtam a legjellemzőbb kifejezést erre a melodrámára: kínlódás. Ez nemcsak a szereplőkre, hanem a nézőkre is igaz. Talán amiatt, hogy a When A Man Loves A Woman (Ha egy férfi szeret egy nőt) nagyívű dráma szeretne lenni, de a végső katarzis mégsem következik be. Ennek oka, hogy egyáltalán nem úgy tűnik, a sors végzetszerűsége vezet el a végkifejletig, hanem sokkal inkább az erőltetett, mesterkélt történetírás.

Bár a melodrámák természetükből fakadóan is vonzódnak a szélsőséges megoldásokhoz, itt mindent hatványozottan kapunk. A drámában van két Lotty, végzet asszonya, Hamupipőke és bosszú motívum is számtalan egyéb mellett, melyek a karakterek működését irányítják.

A legnagyobb túlzás azonban a dráma térkezelése. A szereplőket úgy vezeti folytonosan azonos életterekbe, hogy azzal kivívja a realitásérzékelésünk tiltakozását, még akkor is, ha megszoktuk a váratlan találkozásokat a hasonló történetekben. Egyfajta klausztrofóbia-érzés viszont keletkezik ebből, ami fojtogatóan hat a nézőkre.

A dráma első helyszíne a kisváros, ahol szereplőinkkel középiskolás korukban találkozunk. Egy volt bokszoló magához fogadja az árván maradt, középiskolás Ji-hoont. A fiú szinte első látásra beleszeret a férfi lányába, In-hyébe, akit az egyedül nevel. Azonos iskolába járnak, így elsősorban az iskolai konfliktusokon keresztül tapasztaljuk meg, hogy a két fiatal milyen kilátástalan helyzetben van a szegénység miatt és a támogató családi háttér nélkül, hiába kiválóak a tanulmányi eredményeik. Az apa halála után egymásra utaltan magukra maradnak, és a kiszolgáltatott helyzetben a lány lassan viszonozni kezdi a fiú érzéseit, aki erején felül dolgozik érte is. De Ji-hoon nem tudja teljesíteni a lány szinte rögeszmévé váló vágyát: elcsalják a pénzt tőlük, amiből a lány felsőfokú zenei tanulmányaihoz szükséges tandíjat ki tudnák fizetni. A történetben azonban van egy iskolatárs, Suk-hyun, aki Ji-hoon barátja, de bevallottan szerelmi vetélytársa is, ő nyújt a lány számára egy váratlan menekülési lehetőséget. A lelkemet is eladnám, hogy csellózni tanulhassak - mondta korábban a In-hye, aki szó nélkül le is lép, hogy új életet kezdhessen. Bár Ji-hoont is felvették az egyetemre, ő szó nélkül lemondott a lány érdekében a saját lehetőségéről, ráadásul egy időre börtönbe is kerül, mivel ellátta a baját a helyi gazembernek, aki nem fizette vissza a nekik járó pénzt. Korábban még feltűnik a városka tengerpartján Jung-woo, egy szöuli vadóc motoros lány, akinek Ji-hoon segítséget nyújt. Ezzel teljessé válik a dráma szerelmi négyszöge, melynek konfliktusai a további történésekben bontakoznak ki.

A kisváros a kilátástalanság kulisszája, szegényes, szűkös életterekkel. In-hye sokat sír, és mintha vele sírna az egész helyszín, az eső csak esik és esik vég nélkül...

Miután szabadul, Ji-hoon a lány nyomába ered, ő is Szöulba utazik, ahol belefut még a motoros lányba is több egykori iskolatársa mellett. Innentől kezdve számtalan módon találkoznak a szereplőink. Mindenki máshogyan küzd az érvényesülésért, a szerelmi viszonzásért, meglepő módokon kötődve egymáshoz. A dráma hálózati térképén a szereplők közötti egyre több, rejtett kapcsolatra derül fény. De mindig ugyanazokban a körökben forog mindegyikük, együtt lakva, együtt dolgozva vívják szerelmi csatározásaikat és pozícióharcaikat. Végül mindenki eléri a kitűzött céljait, de hogy az meghozza-e számukra a vágyott boldogságot, abban nagy különbségeket találunk.

A dráma katalizátora In-hye, aki valójában egy igazi vamp. Park Jung-Ah már a dráma elején érzékeltetni tudja a lány hidegségét és akarnokságát, amely átsüt a könnyein is. A karakter a változó élethelyzeteknek megfelelően számos átalakuláson megy keresztül, de ezek a tulajdonságai állandóak maradnak. Folyamatosan manipulálja a hozzá kötődő embereket,  bár ő maga senkinek sem tud igazán társa lenni, ezért mindenki életére rontást hoz.

A dráma központi alakja a Go Soo által emlékezetesen játszott Ji-hoon, aki igazi pozitív hős. Fiatalon van benne valami ártatlanság,  sőt, egy érdekes lassúság is, amit talán a naiv rácsodálkozásai miatt érzünk. Ugyanakkor okos, erős, megbízható személyiség, aki mélyen, állhatatosan szeret. A szerelmi kapcsolatok hálójában vergődve végül tiszta szívű, jó döntést hoz, még ha az lemondással is jár. A dráma nézhetősége elsősorban Go Soonak köszönhető, aki nagyon férfias, de egyáltalán nem szokványos karakter.

Park Ye-jinre várt talán a legnagyobb színészi feladat, amit remekül megoldott. Jung-woo tomboy lényét hatalmas energiával és humorral hívta életre, majd fokozatosan alakult át a nőiségében kissé bizonytalan, szerelmes lányba. Egyre mélyülő érzései pedig előhívták belőle a nőt, aki a legnagyobb kihívásokkal is szembe mert nézni a szeretett férfi társaként.

Bae Soo-Bin, a szerelmi négyes másik férfitagjának karakterében fordított utat jár be: szimpatikus fiatalemberből egyre aljasabb gazemberré válik, akinek kapzsiságát, önzőségét, valamint belső idegességét is nagyszerűen érzékelteti.

Az egész drámára igaz, hogy nagyon sok esetben (a helyszínválasztásoktól kezdve a kihangsúlyozandó elemek nézők képébe tolt többszöri megismétlésig) túlzottan rájátszik a melodrámai hatásokra, hosszasan belemerülve az érzelmes jelenetekbe, szájbarágós önismételgetésekbe, melyek így sokszor visszájukra fordulnak, erősen súrolva a giccsességet. Igaz ez a sorozat zenéjére is, mely nem túl eredeti (az Ave Mariától kezdve Beatles-átiratig minden van benne). Abban is biztos vagyok, hogy a dráma lezárása sem lesz nagyon közkedvelt.

Azonban még ennyi mesterkéltség mellett is működnek a dráma fő mozgatórugói, elgondolkodtató kérdésekhez, könnyfakasztó pillanatokhoz vezetve a nézőket.