[Tévédrámákról] TUNNEL (2017)

터널

OCN, 2017, 16 rész
Műfaj: krimi, thriller, misztikus
Írta: Lee Eun-mi-III 이은미
Rendezte: Nam Gi-hoon 남기훈, Sin Yong-hwi 신용휘
Adatok bővebben: Wikipédia, HanCinema

A dráma címe (Tunnel / Alagút) egy olyan valós helyet jelöl, mely misztikus képességgel bír: időalagútként funkcionál. Főszereplő nyomozónkat is váratlanul áthelyezi egy harminc évvel későbbi valóságba, ahol rövidesen rájön, hogy a változásnak az lehet az egyetlen oka, hogy kiderítsék egy sorozatgyilkosság elkövetőjének kilétét, mellyel a rendőrség az ő idejében nem boldogult. A dráma valós alapját a Hwaseongban, 1986 és 1991 között történt gyilkosságok szolgáltatták.

Könnyedén megoldja a sorozat a nyomozó jövőbeli, vagyis a sztori szempontjából jelenkori gyilkossági csoportba való beillesztését, ahol Park Gwang-ho eleinte eléggé fura alakként működik, lévén fogalma sincs az új technikai fejlesztésekről és a világban bekövetkezett változásokról, melyekre naivan mindig rá is kérdez, és ez nagyon egészséges humor forrása. Ügyesen játszik a sorozat azzal is, hogy a nyomozó "avítt" tudása, mely főként az emberi képességekre épül (megfigyelőkészség, intuíció, kétkeziség, talpraesettség) milyen elengedhetetlen módon egészíti ki a modern technikai háttérrel bíró kollégák tudását.

Rövidesen világossá válik, hogy az ügyön dolgozó emberek egyike sem véletlenül került a csapatba, és a kapcsolódások megismerése jelenti a dráma feszültségének egyik forrását. Ugyanakkor a nyomozás is töretlenül halad előre, melyben izgalmasan adódnak egymáshoz Gwang-ho régi ismeretei és az új felfedezések. Bár a karakterekből sejthető a tettesek kiléte, valójában nem is nagyon igyekeznek titkolni azokat a nézők elől, a történet fordulatai mégis kellőképpen váratlanok, és a tettesek becserkészésének módja sem engedi lankadni a figyelmet. A történet logikusan felépített, egyetlen ponton találtam csak egy következetlenséget. [Spoiler: Gwang-ho második visszatérésekor az alagútban előtte futó tettesnek szintén a jövőbe kellett érkeznie, de erről a továbbiakban nagyvonalúan "megfeledkezett" a dráma.]

 

A rengeteg szereplőből álló történet életre keltésén kiváló színészgárda dolgozik. Időutazó nyomozónk alakjában Choi Jin-hyuk ismét megbízhatóan viszi vállán a teljes történetet, fikarcnyi kétségünk sem merül fel karakterének szakmai képességei tekintetében, és érzelmileg is mélyen érintőek életének emberi dilemmái. Külön említést érdemel a fiatalkori udvarlása, melyben a szűzies pironkodást nevetésre ingerlő bájossággal képes eljátszani.

Mivel a főgonosz megformálójának nevét nem írhatom le spoilerezés nélkül, ezért így emelem ki azt, ahogyan végigviszi a karakter belső őrületének nyilvánvalóvá válását, teljes elhatalmasodását. A hosszú színészlista minden tagja eleven, életteli karaktert formál, a főbb szerepektől kezdve a legkisebb mellékszereplőkig. A filmes megvalósítás sem hagy kívánnivalót maga után, remek helyszínek, kamerabeállítások, jó tempójú jelenetek váltogatják egymást. Érdekfeszítő az a rendezői és színészi munkának egyaránt köszönhető thrilleres elem, hogy több szereplőről sem lehet egy ideig eldönteni, hogy a jó vagy a rossz oldalhoz tartoznak-e. Talán említeni sem kell, hogy mindezek mellett a humor sem hiányzik a drámából, melyhez legtöbbször éppen a szereplők életkorának idősíkok okozta eltérései szolgálnak forrásul. 

Ahogyan az a kezdetektől remélhető, a 2017-es valóságban végül minden szál elvarródik, így nyomozónk visszatérhet a valós életidejébe. Az már nem derül ki, hogy a jövőből magával vitt tudásával hatást tud-e gyakorolni a kétféle megismert idősík közötti intervallumban bekövetkező történésekre, végső soron tehát mindarra, amit a drámában jövőbeli valóságként láttunk. Ennek elképzelése viszont tovább éltetheti a drámát minden egyes néző fantáziájában, ami a jó időutazós történetek talán legizgalmasabb sajátossága.

Mielőtt az alagút visszavezetné Kwang-hót a saját életidejébe, a jövőben még történik valami, ami szerves részét képezi az ügy lezárásának. Sokan talán túláradóan érzelmesnek találhatják az utolsó részt, amely a nyomozók szokatlan látogatássorozatának részletes bemutatását is tartalmazza. Pragmatikus világunkban ritkák a látottakhoz fogható gesztusok, melyektől mégis új értelmezést nyerhet a kifejezés: végtisztesség. 

Mindezek fényében a Tunnel kiváló szórakozást nyújt, ezért senkit nem beszélnék le a megnézéséről. 

A szerepformálás érdekességeit tartalmazó, Choi Jin-hyukkal készült interjú itt látható, magyar felirattal:

  170405 Choi Jin-hyuk - Interjú