[Filmekről] Kim Yoon-sung: LUCID DREAM (2017)

김준성: 루시드 드림

A Lucid Dream (Éber álom) Kim Yoon-sung debütáló filmje, melyet maga írt és rendezett. Mint általában az első rendezések, még messze nem tökéletes, de erős kvalitásokat mutat.

Kim Yoon-sung rendező

Műfajként a science-fiction elemeket használó krimit választotta. Egy nyomozás történetét látjuk, azonban távolról sem szokványos lépések viszik előre a történetet. Choi Dae-ho (Go Soo) újságíró korrupciós üzelmek felderítésére szakosodott, és írásaival nem kevés ellenséget szerzett magának. Amikor elrabolják a kisfiát, mindenki, ő maga is valamelyik nagykutya bosszújára gyanakszik. Azonban három év elteltével sem bukkannak semmiféle nyomra, és a rendőrség már a megoldatlan esetek archívumába tenné az ügyet. Azonban Song Bang-seop nyomozó (Sol Kyung-gu) a kétségbeesett apa mellé áll, együttérzően mesélve neki saját kislányáról, aki nem egészséges.

Dae-ho az Interneten talál rá cikkekre, melyek arról szólnak, hogy különböző bűnügyeket sikerült megoldani a tudatos álmodás segítségével. Ebben látja meg Dae-ho az utolsó esélyt arra, hogy a holtpontról elmozdítsa a nyomozást és megtalálja a fiát, akiről mániákusan hiszi, hogy még életben van. Egy ismerős szakembert sikerül is meggyőznie, hogy engedje az egyébként csak terápiára használt eljárást bevetni az ő esetében.

A lucid dream egy szakkifejezés, magyarul tudatos vagy éber álomként fordítják. A lényege, hogy a páciens az álom során tudatában van annak, hogy álmodik, és ezáltal bizonyos mértékben befolyásolni is tudja az álom tartalmát. Akik szeretnének többet tudni ennél, azok számára a Wikipedia Lucid dream és Tudatos álom című szócikkei bevezető áttekintést nyújtanak.

Azonban Dae-hoo esetében beavatkozás szóba se jöhet, az ő számára kizárólag az a fontos, hogy az álomban felidézve alaposan szemügyre vegye a gyerek elrablásának helyszínét, és olyan nyomokra bukkanjon, melyeket nem rögzített a memóriája. Ezt azért fontos megemlíteni, mert a film szinopszisa alapján nagyon sokan egy Inception-féle történetet vártak, de Kim rendező távolról sem vállalkozott hasonlóra. Ebben a filmben az álmok csak arra szolgálnak, hogy különböző mozaikdarabkákhoz jussanak, melyeket összeillesztve végre kirajzolódik a gyerekhez vezető út.

Még így is majdnem teljes zsákutcába futnak.  Egy hacker segíti ki őket, aki baleset miatti lebénulását az álmokban történő virtuális közlekedés szabadságával kompenzálja, mégpedig oly módon, hogy hívatlan vendégként belép mások álmaiba. Ezzel a tudásával képes Dae-hot is bejuttatni a nyomozás kulcsfigurájának álmába.

Míg a valóságban játszódó jelenetek inkább az apa gyötrelmeiről szólnak, az álmok egyre inkább az akciók helyszínei. A végső álom-jelenet már szinte apokaliptikus. Mivel az antagonista is belép az álomba, így a két ember küzdelme egy szanaszéjjel töredező, omladozó világban zajlik, melynek összeroskadásai egyrészt az orvosok életmentő beavatkozásainak kivetülései, másrészt a szereplők összeomló terveit és lelki szétesését is szimbolizálják. Ennek a jelenetnek a filmes megvalósítása grandiózus, felejthetetlen látványt nyújt, melynek komorságához hozzájárul, hogy a film itt szinte fekete-fehérre vált. Érdekesség, hogy a helyszín a szöuli Digital Media City virtuális leképezése.

A film gyengeségei nem is a látványvilágában vagy a történetében keresendők. Az utóbbi ugyan túlságosan lineárisan halad előre, és bár vannak benne meglepetések, rendkívüli fordulatok nem történnek. Hozzájárul ehhez a karakterek elnagyoltsága, melynek az a következménye, hogy némelyikük teljesen el is sikkad a történetben (mint a pszichológusnő), vagy nem tud kellően hozzájárulni a történet izgalmaihoz - sajnálatos, hogy ez elsősorban a rendőrnyomozóra igaz. Sol Kyung-gut sokáig teljesen semleges szerepben látjuk, nagyon kevés ideje marad arra, hogy valódi ellenfélként léphessen fel. Így sokáig szinte teljes mértékben Go Soo játéka viszi a filmet, akinek alakítására nem lehet panasz. Érett férfiként is őrzi a fiatalkori mackós kedvességét, ugyanakkor az akciójelenetekben is megállja a helyét.

A hackert Park Yoo-chun alakítja, aki a szereposztás szerint egy névtelen, kissé misztikus figura. Bár az ő játéktere sem túl sok, nem tudja igazán érdekessé tenni a karaktert. Megvillan elegáns férfiként is, azonban számomra teljesen értelmezhetetlen, hogy miért karikírozták hervadó asszonysággá.

Van még két érdekes szereplője a filmnek. Egyikük egy rosszfiú, akinél felrúgják a sztereotípiákat. Ugyanis kiderül, hogy tévesen gyanúsítják, és a fickó egy gengszterfilmek leszámolásaihoz hasonló jelenetben váratlan együttérzést mutat a főhőssel. Chun Ho-jin ezt úgy tudja eljátszani, hogy az emberi érzések nem feszítik szét a karakter alapvető tulajdonságait.

A szereposztás meglepetése pedig Park In-hwan, aki egy idős magánnyomozót játszik. Érzékelhetően hatalmas lelkesedéssel vetette bele magát a karakter humorral is átitatott megformálásába, sőt, még akciójelenetet is kész volt bevállalni. (És igen, ő a Navillera balettozó öregura is.)

A Lucid Dream bár lehetett volna kiugróan jó film, a megvalósult formájában is látványos és elég érdekes. Bár a bevételei terén messze elmaradt a várakozásoktól, remélem, hogy Kim rendező hamarosan megkapja a következő felkérését, hogy megmutathassa, mire is képes valójában.