Koreában az első televíziós csatorna 1956. május 12-én tartotta avató ünnepségét. A HLKZ-TV (KorCad TV) kereskedelmi csatorna egy magántársaság tulajdonában állt. Ázsiában negyedikként, a világon a tizenötödikként kezdte meg adásait, egy évvel megelőzve a mi magyar televíziónk indulását. A televíziózás hőskorában még számtalan későbbi technikai fejlesztés nem állt rendelkezésre, így például nem tudtak adást rögzíteni sem, amelynek következtében mindent élőben sugároztak.
Azonban nem Korában járnánk, ha már a legelső évben nem vetődött volna fel egy tévédráma készítésének ötlete. A rádiódrámák már megalapoztak a közönségigénynek, a filmkészítés is gőzerővel működött. Azonban a tévédráma megszületése még nagy kihívást jelentett.
Az idők homályába vesznek a részletek, így sokan első tévédrámaként 'A halálraítélt'-et [사형수] jegyzik. De a tévécsatorna akkori producere kiigazította ezt, mert valójában a legelső dráma a néhány hónappal korábban készült 'A menny kapuja' volt. Mindössze két kamerával forgatták a PD szerint 30 perces, a Wikipédiában 15 percesnek leírt drámát, melyről sajnos nem találni képet az Interneten. Ezért A halálraítélt című dráma pillanatfelvételéből alkothatunk némi fogalmat arról, hogy milyen képi élményt nyújthattak az első tévédrámák.
A koreai Wikipédiában a következőket olvashatjuk A menny kapuja készítéséről:
A tévékészülékek elterjedése mellett a műsorgyártás feltételei okozták a HLKZ-TV számára a legnagyobb fejfájást. Lehetetlen volt a műsorszóró berendezés megfelelő kiépítése, és a stúdió is szegényes volt. Vajon hány programot tudtak akkoriban készíteni abban a stúdióban, ami csak kb. 40 pyeong (~132 nm) volt?
Teljes munkaerőhiány mutatkozott a műsorok készítéséhez. Bár a japán gyarmati időszak alatt a rádió bizonyos mértékig felhalmozta a know-how-t, de nem nagyon volt remélhető, hogy a rádiózás gyártási stábját bevonják a tévés produkciókba, mert a televíziózás gyártási nyelvtana különbözött a rádiózásétól. A tévéműsor készítésének know-how-ja azonban megegyezett. De csak néhány útmutató állt rendelkezésre a televíziós gyártáshoz, amelyeket az Egyesült Államokból hoztak. Choi Changbong azt mondja: "Akkoriban nagyon kevés olyan ember volt Koreában, aki tudta volna, hogyan kell helyesen tévéműsort rendezni. Ez olyan időszak volt, amikor én is tanultam a rendezést, miközben kollégáimmal közösen fordítottam egy 'TV-produkció' című külföldi könyvet."
Szinte csoda volt, hogy mégis minden nap 2 órán keresztül (7–21) élőben közvetítették az adást ilyen kedvezőtlen körülmények között. Meglepő azonban annak ténye, hogy még ilyen körülmények között is növekedett az energia a televíziós drámák gyártására. Talán azért, mert a dráma volt a koreaiak kedvenc műfaja. Bár a drámagyártással kapcsolatban érvek és ellenérvek keveredtek a tévécsatornán belül. A drámák várhatóan jelentős pozitív hatásai ellenére nehéz volt még csak álmodni is egy dráma készítéséről az akkori körülmények között.
Lee Ki-ha, a KBS volt producere mondta: "Az idő múlásával egyre kényelmetlenebbül éreztem magam, mert hiányoztak a drámák. Ragaszkodtam ahhoz, hogy drámákat sugározzunk. De még mindig az volt a helyzet, hogy sok nehézség merült fel a műsorszolgáltatás terén, ezért az egyetlen adható válasz az volt, hogy majd később csináljuk, ezért úgy gondoltam, hogy lehetetlen lesz drámát készíteni. Ezenkívül maga a rendező sem állt készen egy dráma rendezésére. Azonban az emberek csak gyűltek, hogy lássanak ilyet, habár a színészeket csak összeszedték és a rádiójátékokra jellemző módon vették fel a kamerával. Már önmagában az is nagy látvány lett volna, ha emberek beszélgetnek abban a kis dobozban.
Néhány hónappal
később mégis megkezdődött a drámagyártás, valószínűleg annak az erős
akaratnak köszönhetően, hogy a valamit létrehozzanak a semmiből, és bemutatták Korea első tévédrámáját, a "A menny kapuja" [천국의 문]. Fő cselekménye annyi volt, hogy két tolvaj a halála után a másvilágon találkozik és elbeszélget egymással, 15 perces dráma volt mindössze két szereplővel. Lee Ga-ha leírja annak a
napnak a látványát és érzéseit, amikor A menny kapuját élőben
közvetítették.
"Eljött az adás napja. Aznap más programok nem voltak láthatók. A teljes stáb keményen dolgozott, hogy ellássa a feladatát, követve a rendező utasításait. A díszlet úgy készült, minden egyes papírlapra szívvel-lélekkel rajzoltam a képeket, és egy elválasztó vonalat húztak a stúdió padlójára, amit a kamerának meg kellett találnia az egész napos gyakorlás és próba közben. A mikrofon számára találtak egy helyet, ami kívül esett a kamera látóterén. (...) Nekem egyszemélyben három szerepet kellett betöltenem, fogadnom kellett a rendező fülembe érkező utasításait, adás közben a kamera kábelét mindkét lábam köré tekerni, és a kábelt a kamera mozgásának irányába húzni. Nem láttam a monitort és nem tudtam a hangerőt szabályozni. Akkor kezdődött, amikor megkaptam az adás jelzést, de nem emlékszem, hogy mikor ért véget. Az emberek csak mentek mellettem, egyesek izgatottan, mások nevetve."
Oh Myung-hwan mondta: "Azért választották A menny kapuját, mert a tartalma megfelelt a koreai érzésvilágnak, valamint kevés szereplőből és jelenetből állt, így a rendezés szempontjából nem volt bonyolult, mégis művészinek hatott."
"Azon alkalommal a két főszereplő mennyei jelenetei közé egy felhőjelenetet is hozzáadtak, hogy az akkori legmodernebb hatást érjék el, amelyet az első speciális effekt (trükk) jelenetként jegyeznek a tévédrámákban. Choi Chang-bong elmondta, hogy körülbelül két hónap kellett a rendezési terv kidolgozásához. A forgatókönyv folyamatos átdolgozása során több tucatszor vágta szét és illesztette össze az oldalakat, és ezzel a mai rendezők végső vágást készítő magányos rendezői munkájának első példája lett.
1956 szeptemberében 'A halálraítélt' című drámát is sugározták. Azonban az akkori gyártási környezet következtében a dráma készítése sorozatos nehézségekbe ütközött, és maga a dráma, 'A halálraítélt' is gyenge minőségű volt.
Nem lenne túlzás azt gondolni, hogy akkoriban a televíziós drámákat a tévékamerákkal csak közvetítették. Valójában a 'A halálraítélt' olyan alkotás volt, amelyet a donginjei 'Producerek Színháza' színházi társulat állított színpadra, és a történetet a tévékamerákkal csak sugározták. Egyetlen börtöncella, amelyben egy halálraítélt rabot tartottak fogva, elég volt a beállításhoz. Egyáltalán nem számítottak a jelmezek sem. A börtönőrnek egy állomás gondnokának egyenruháját kölcsönözték, a menyasszony is csak egy fehér nyakpántot viselt a ruhája felett. A főszereplő fogoly egy pizsamájára rajzolt rabszámmal szrepelt. Klímaberendezésről természetesen álmodni sem lehetett. A stáb a felforrósodó izzókkal küzdött a stúdióban, ahol 40 Celsius fok volt a hőmérséklet, és még egy jégtömböt is elhelyeztek a stúdió egyik sarkában, hogy megakadályozzák a tévékamera túlmelegedését."
Bár nehezen indult el a tévéjátékok korszaka, a HLKZ-TV nem sokáig tudott tévéjátékokat gyártani, mert 1959. február 2-án egy tűzvész elpusztította el az állomást.
Mellékesen még elmondható, hogy egy dráma forgatása akkoriban tízszer nehezebb volt, mint manapság, mivel a drámát még kamerával sugározták, azaz élőben közvetítették. Apró hibák is gyakran vezettek súlyos balesetekhez. Előfordult, hogy egy szereplő hazaszökött, mondván, hogy nehezen tudja a hibázásainak utóéletét kezelni, és volt olyan is, amikor váratlan hirtelenséggel kellett a helyszínt lecserélni. Ez olyan sürgető pillanat lehetett, mintha hirtelen találni kellene egy beugróst egy baseball-meccsen. A kellékek és a párbeszédek kezelésének is alaposnak kellett lennie. Egyik szereplő még egy balesetet is elszenvedett az egyik drámai jelenet forgatása közben, amikor éppen telefonhívást kellett fogadnia. Még nem volt odakészítve a telefonja, amikor az már megcsörrent, így pánikba esve a kéztartásával utánozta a telefon alakját. Mivel a dráma egy olyan anti-kommunista mű volt, amelynek a készítésére a kormány nagy erőket fordított, a pletykák szerint a hibás jelenet szereplője később sokat szenvedett.
Forrás: https://namu.wiki/w/HLKZ-TV#s-6.1
Fotó: https://blog.daum.net/jc21th/17783039
https://blog.daum.net/leekwangr/18217140
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése