KOREA LEGELSŐ TELEVÍZIÓS DRÁMÁJA

Koreában az első televíziós csatorna 1956. május 12-én tartotta avató ünnepségét. A HLKZ-TV (KorCad TV) kereskedelmi csatorna egy magántársaság tulajdonában állt. Ázsiában negyedikként, a világon a tizenötödikként kezdte meg adásait, egy évvel megelőzve a mi magyar televíziónk indulását. A televíziózás hőskorában még számtalan későbbi technikai fejlesztés nem állt rendelkezésre, így például nem tudtak adást rögzíteni sem, amelynek következtében mindent élőben sugároztak.

Azonban nem Korában járnánk, ha már a legelső évben nem vetődött volna fel egy tévédráma készítésének ötlete. A rádiódrámák már megalapoztak a közönségigénynek, a filmkészítés is gőzerővel működött. Azonban a tévédráma megszületése még nagy kihívást jelentett.

Az idők homályába vesznek a részletek, így sokan első tévédrámaként 'A halálraítélt'-et [사형수] jegyzik. De a tévécsatorna akkori producere kiigazította ezt, mert valójában a legelső dráma a néhány hónappal korábban készült 'A menny kapuja' volt. Mindössze két kamerával forgatták a PD szerint 30 perces, a Wikipédiában 15 percesnek leírt drámát, melyről sajnos nem találni képet az Interneten. Ezért A halálraítélt című dráma pillanatfelvételéből alkothatunk némi fogalmat arról, hogy milyen képi élményt nyújthattak az első tévédrámák.

 

A koreai Wikipédiában a következőket olvashatjuk A menny kapuja készítéséről:


A tévékészülékek elterjedése mellett a műsorgyártás feltételei okozták a HLKZ-TV számára a legnagyobb fejfájást. Lehetetlen volt a műsorszóró berendezés megfelelő kiépítése, és a stúdió is szegényes volt. Vajon hány programot tudtak akkoriban készíteni abban a stúdióban, ami csak kb. 40 pyeong (~132 nm) volt?

A programkészítő személyzet is rendkívül hiányos volt. Bár ez a japán megszállás idején történt, a rádiózásban már felhalmozódtak bizonyos mértékű tapasztalatok, a TV azonban különbözött a rádiókészítés módszereitől, így a rádiókészítő személyzetet nem lehetett könnyen átirányítani a TV-készítéshez. A TV-műsor készítési know-how szintén nagyon kezdetleges volt. A televíziós műsorkészítéshez mindössze néhány, Amerikából hozott útmutató állt rendelkezésre. Choi Chang-bong így nyilatkozott: "Akkoriban az országunkban alig akadt valaki, aki igazán értett volna a televíziós rendezéshez. Egy külföldi könyvet, a 'Television Production'-t közösen fordítottuk le a kollégáimmal, és így tanultuk, mi is az a rendezés."

Szinte csoda volt, hogy mégis minden nap 2 órán keresztül (7–21) élőben közvetítették az adást ilyen kedvezőtlen körülmények között. Meglepő azonban annak ténye, hogy még ilyen körülmények között is növekedett az energia a televíziós drámák gyártására. Talán azért, mert a dráma volt a koreaiak kedvenc műfaja. Bár a drámagyártással kapcsolatban érvek és ellenérvek keveredtek a tévécsatornán belül. A drámák várhatóan jelentős pozitív hatásai ellenére nehéz volt még csak álmodni is egy dráma készítéséről az akkori körülmények között.

Lee Ki-ha, a KBS volt gyártásvezetője így nyilatkozott:

"A drámák mindig kimaradtak a műsorrendből, még akkor is, amikor már jó idő eltelt, és ez mindig nyugtalanított. Minden egyes műsorrend összeállításakor kérleltem, harcoltam és hízelegtem, de mindig eredménytelenül. Ennek ellenére a műsorszolgáltató munkatársak többsége ragaszkodott hozzá, hogy mindenképpen kell drámát sugározni. Ilyenkor mindig azt a választ kaptuk, hogy még sok nehézség van a sugárzással kapcsolatban, ezért halasszuk el későbbre, és így lehetetlennek tűnt a drámák sugárzása. Nemcsak azért, mert nem volt elegendő hely a stúdióban díszletházak és szobák építésére, hanem azért is, mert a rendezőknek sem volt még meg a megfelelő képességük a drámák rendezéséhez. Csak színházi embereket lehetett összeszedni, akik a rádió jellegzetességeihez igazodva vették fel kamerával a jeleneteket, de mégis, az emberek összejöttek, hogy megnézzék ezeket. Hogyan is lehetett volna másképp, hiszen az utcákon elhelyezett néhány televíziókészülék önmagában is látványosság volt, hiszen az emberek feltűntek és beszéltek azokban a kis dobozokban."

Néhány hónappal később mégis megkezdődött a drámagyártás, valószínűleg annak az erős akaratnak köszönhetően, hogy valamit létrehozzanak a semmiből, és bemutatták Korea első tévédrámáját, aminek címe "A menny kapuja" [천국의 문] lett. Fő cselekménye annyi, hogy két tolvaj a halála után a másvilágon találkozik és elbeszélget egymással, 15 perces dráma volt mindössze két szereplővel. Lee Ga-ha leírja annak a napnak a látványát és érzéseit, amikor A menny kapuját élőben közvetítették.

"Eljött az adás napja. Aznap más műsor nem számított. Az egész stáb lelkesen végezte a munkáját, és követte a rendező utasításait. A díszleteket aprólékosan, teljes odaadással festették, darabról darabra. A kamerák az egész napos gyakorlást és próbát követően megkeresték a megfelelő helyeket, és a stúdió padlóján krétával jelezték, hová kell állniuk. A mikrofonoknak a kamerák útvonalát elkerülve kerestek megfelelő helyet. (...) Én pedig a fülemre kapott utasításokat követve irányítottam az adást, és egyszerre három feladatot láttam el: a két lábamra tekerve a kamerák kábeleit húztam abba az irányba, amerre a kamera mozgott. Nem tudtam nézni a monitort, és nem tudtam szabályozni a hangerőt sem. Amikor megkaptuk a jelzést, kezdődött az adás, de nem emlékszem, mikor ért véget. Az emberek elsuhantak előttem; volt, aki izgatott volt, és volt, aki mosolygott." 

Oh Myung-hwan mondta: "Azért választották A menny kapuját, mert a tartalma megfelelt a koreai érzésvilágnak, valamint kevés szereplőből és jelenetből állt, így a rendezés szempontjából nem volt bonyolult, mégis művészinek hatott."

"Azon alkalommal a két főszereplő mennyei jelenetei közé egy felhőjelenetet is hozzáadtak, hogy az akkori legmodernebb hatást érjék el, amelyet az első speciális effekt (trükk) jelenetként jegyeznek a tévédrámákban. Choi Chang-bong elmondta, hogy körülbelül két hónap kellett a rendezési terv kidolgozásához. A forgatókönyv folyamatos átdolgozása során több tucatszor vágta szét és illesztette össze az oldalakat, és ezzel a mai rendezők végső vágást készítő magányos rendezői munkájának első példája lett.
1956 szeptemberében 'A halálraítélt' című drámát is sugározták. Azonban az akkori gyártási környezet következtében a dráma készítése sorozatos nehézségekbe ütközött, és maga a dráma, 'A halálraítélt' is gyenge minőségű volt.
Abban az időben a TV drámák gyakorlatilag színházi darabok televíziós közvetítései voltak. Valójában a 'A halálraítélt' olyan alkotás, amelyet a Dongin Színház 'Producerek Színháza' színházi társulat állított színpadra, és a történetet a tévékamerákkal csak sugározták. A díszlet mindössze egy cellából állt, ahol a halálraítélt raboskodott. A jelmezek is egyszerűek voltak. A börtönőr a televíziós állomás portásának egyenruháját viselte, a pap pedig csak egy fehér gallért tett az öltönyére. A főszereplő rab pizsamában szerepelt, amelyre rabszámot festettek. Légkondicionálóról természetesen álmodni sem lehetett, így a stáb 40°C körüli hőmérsékleten dolgozott a stúdióban, küzdve az izzó lámpák hőségével. A tévékamerák túlmelegedésének megakadályozása érdekében egy sarokban jégdarabokat helyeztek el a stúdióban."

Bár nehezen indult el a tévéjátékok korszaka, a HLKZ-TV nem sokáig tudott tévéjátékokat gyártani, mert 1959. február 2-án egy tűzvész elpusztította el az állomást.

Utólag visszatekintve, akkoriban a dráma forgatása, ahogy korábban is említettük, a színházi előadások kamerával történő rögzítésének szintjén maradt, vagyis a drámák élő közvetítése sokkal nehezebb volt, mint manapság. Egy apró hiba is könnyen nagy balesethez vezethetett. Az egyik színész például hibát vétett, és nem tudta kezelni a következményeket, ezért hazamenekült, ami miatt a helyszínen hirtelen beugrót kellett találni, és ez nagy káoszt okozott. Ez olyan feszült pillanat volt, mintha egy baseball mérkőzésen hirtelen ütőjátékost kellett volna találni. Nemcsak a párbeszédek, hanem a kellékek kezelése is szigorú felügyeletet igényelt. Egy színész például, miközben egy telefonhívás jelenetét forgatták, galibát okozott. Mivel nem sikerült előkészíteni a telefont, de a telefon megcsörrent, zavarában az ujjaival utánozta a telefon formáját és így forgatták le a jelenetet. Az a dráma különösen fontos volt, mivel a kormány különös gondossággal készíttette el mint antikommunista drámát, így a hibát vétő színész később nagy bajba került.

Forrás:

HLKZ-TV

천국의 문(드라마)

Fotók:

https://blog.daum.net/jc21th/17783039
https://blog.daum.net/leekwangr/18217140