MBC / 2014 / 20 rész
Alternatív cím: Fated to Love You
Műfaj: dráma
Írta: Jo Jin-gook, Joo Chan-ok
Rendezte: Kim Hee-won, Lee Dong-yoon
Adatok bővebben: Wikipedia / HanCinema
* Az ismertető spoilereket tartalmaz! *
Valójában azt szeretném írni, hogy ez az egyik legjobb koreai dráma az eddig
látottak közül, de ez részigazság lenne, méghozzá több szempontból is.
Egyrészt, mert egy tajvani sorozat, a Fated to Love You (Az a sorsom, hogy
szeresselek) adaptációja, tehát nem autentikus koreai alkotás. Másrészt pedig
csak a 12. rész végéig lenne igaz rá, hogy az egyik legjobb, de addig teljes
mértékben.
A You Are My Destiny (Te vagy a végzetem) címe mintha romantikus komédiát ígérne, de a szokványos szerelmi történeteknél sokkal többről és komolyabb dolgokról van benne szó, melyekkel egyáltalán nem viccelődik. Ezért - bár nem nélkülözi a humort sem - inkább drámának nevezném, mint romkomnak.
Főhősnőnk, Kim Mi-yeong (Jang Na-ra) egy céges bulin kétszemélyes luxusnyaralást nyer, amelyre magával viszi kollégáját, akivel első férfiként szeretne intim kapcsolatba lépni. A kétszínű fickó azonban csúnyán megcsalja, megalázó helyzetbe hozva az amúgy is önbizalom-hiányos Mi-yeongot, akit csak "post-it lányként" nevezve, mindenesként ugráltatnak munkatársai.
Férfi főhősünk, a menő cégvezető Lee Gun (Jang Hyuk) ugyanabban a szállodában készül megkérni szerelme kezét, de a táncos lány egy újabb szerep kedvéért immár sokadszorra hagyja cserben, eléggé szemtelenül bízva abban, hogy a férfi érzései kitartanak a következő lánykérésig. Két rosszarcúnak tűnő alak jár Lee Gun nyomában, akit kompromittáló fotókkal készülnek megzsarolni, kikényszerítve, hogy a cégvezető ne szüntesse meg az egyik kis koreai szigeten működő alvállalkozását, mely az ott élők megélhetésének forrása.
A férfit sikerül elbódítani, sőt a lány is véletlenül iszik az italból, így
váratlanul egy ágyban kötnek ki, ahol el is készülnek róluk a liezont rögzítő
fotók. Azonban az egyéjszakás kaland mellett mindketten egymás segítségére is
voltak a balul sikerült élményeik feledtetésében, ezért barátságban válnak el
egymástól.
Szerelmük története innen indul, méghozzá szokatlan, inverz módon. Mert a lány döbbenten észleli, hogy terhes, de ezt magánügyként akarja kezelni, mivel a férfit vétlennek tartja a velük történtekben.
A következőkben egy Kusturica-filmeket megszégyenítő jelenetsort kapunk, melyekben a családjához a szigetre hazautazó lány találkozik az internetes zsarolás miatt szintén odaérkező férfival. A tényekkel való szembesülés után azonban a családok megszokott, erőteljes beavatkozásai mellett a történetben sokkal dominánsabb Mi-yeong és Lee Gun belső vívódása az életre szóló kihatású helyzettel. Mindketten tisztességgel helyt akarnak állni, nem ártva az akaratlanul megfogant közös gyermeküknek.
Ezért a véletlen gyermekvállalást egy nem szerelemből születő házasságkötés követi, melyben egyszerre kellene megismerniük egymást, miközben mindketten csapdába esve érzik magukat, és a szülésre is felkészülni, ami bizalmi kapcsolatot igényelne.
Lee Gun magányosan gyötrődik, miközben gyakran jár orvoshoz, mert rettegésben tartja a családon belül öröklődő neurodegenerativ betegség, a Huntington-kór nála való kialakulásának veszélye. Mi-young mellett azonban feltűnik egy váratlan segítő, Daniel (Choi Jin-hyuk), akiről némi félreértés után kiderül, hogy ismert dizájner. A jóarcú fiatalembernek azonban nem sok kibontakozási lehetőséget engedtek a dráma írói, mert a lány érzései a legrosszabb pillanatokban is túl erősek Lee Gun iránt ahhoz, hogy szegény Daniel túlléphessen a lelki támogató szerepén, hiába teszi nyilvánvalóvá az érzéseit.
A dráma első szakasza azonban enélkül is sodró lendületű, mert a férfi és a nő érzelmi története egy hullámvasút, amely tele van bensőséges szépségű jelenetekkel éppúgy, mint a szabadulni vágyás kitörési kísérleteivel. Nem születik valódi döntés, mert a sors egy kegyetlen fordulattal közbeavatkozik. A férfit utoléri a betegség, a lány pedig autóbalesetet szenved. Megérkezik a balett-táncosnő, Kang Se-ra (Wang Ji-won), aki vissza akarja szerezni Lee Gunt. A pár körül minden összeomlik, Mi-young számára nem marad más lehetőség, mint elmenekülni a romhalmazból, amelyben ismét Daniel siet a segítségére.
Bár ekkor még nem a történet valódi végét ismerjük meg, ez az első szakasz tökéletes drámai egész, mely sokkal mélyebb benyomást hagy maga után, mint a további részekkel kiegészülő teljes sorozat. Köszönhető ez annak, hogy nyomát nem találjuk a koreai sorozatok túlnyomó többségét átható feszélyezettségnek és mesterkélt viselkedésmintáknak. Talán kísérletnek is tekinthető, hogy átvéve a tajvani dráma kendőzetlen problémafelvetéseit és természetesebb megközelítéseit, ebben a drámában nyíltan foglalkozunk olyan kérdésekkel, mint a házasságot megelőző testi kapcsolat, a megfogant magzat sorsáról való döntés, a szülésre való felkészülés, életveszélyben a megmentendő életről való döntés, a terhesség elvesztése, amelyek egyáltalán nem számítanak megszokottnak a hagyományosan prűd koreai romantikus drámák esetében.
Ahogyan azt megszokhattuk, a folytatásban a fordított felállást látjuk, három év elteltével Mi-young mellett Daniel szerepel társként. De a kapcsolatuk egyhelyben toporog, és ebbe az érzelmi bizonytalanságba avatkozik bele újra Lee Gun megjelenése, aki maga sem tudja, hogy mit akar igazán. A fejlemények már sokkal inkább a drámakliséket idéző fordulatokban történnek, de a színészeknek köszönhetően mégsem válik a dráma sekélyessé, bár elég sokat veszít erejéből az első szakaszhoz képest. Hosszú vívódások árán jutunk el a végkifejletig, mely választ ad a dráma második részének alapkérdésére is: ha komor véget sejtünk is, társsá tehetünk-e valakit az addig vezető út kínálta szépségek vállalásában?
Jang Na-ra a lány szerepében a szemünk láttára érik nővé. Kezdetben olyan törékenynek tűnik, hogy nem feltételeznénk azt a hatalmas erőt, mellyel szembe tud nézni az egyre nehezedő kihívásokkal. Ezernyi érzés váltakozik benne szerelmes nőként, gyermekét váró anyaként, és szívszorító a tragikus pillanatokban is. Szürke egérke és gyönyörű nő is tud lenni, aki hol a szeretet melegével, hol a ragyogásával képes elkápráztatni a férfit. Olyan erős egyéniség, akiben az igazán nehéz személyiségű, gyötrődő férfi is meg tud kapaszkodni. Az imajelenetben elhangzó esetlen szavai pedig a legmegindítóbbak, melyeket egy nő csak mondhat a nem vállalt gyermekéért.
A You Are My Destiny (Te vagy a végzetem) címe mintha romantikus komédiát ígérne, de a szokványos szerelmi történeteknél sokkal többről és komolyabb dolgokról van benne szó, melyekkel egyáltalán nem viccelődik. Ezért - bár nem nélkülözi a humort sem - inkább drámának nevezném, mint romkomnak.
Főhősnőnk, Kim Mi-yeong (Jang Na-ra) egy céges bulin kétszemélyes luxusnyaralást nyer, amelyre magával viszi kollégáját, akivel első férfiként szeretne intim kapcsolatba lépni. A kétszínű fickó azonban csúnyán megcsalja, megalázó helyzetbe hozva az amúgy is önbizalom-hiányos Mi-yeongot, akit csak "post-it lányként" nevezve, mindenesként ugráltatnak munkatársai.
Férfi főhősünk, a menő cégvezető Lee Gun (Jang Hyuk) ugyanabban a szállodában készül megkérni szerelme kezét, de a táncos lány egy újabb szerep kedvéért immár sokadszorra hagyja cserben, eléggé szemtelenül bízva abban, hogy a férfi érzései kitartanak a következő lánykérésig. Két rosszarcúnak tűnő alak jár Lee Gun nyomában, akit kompromittáló fotókkal készülnek megzsarolni, kikényszerítve, hogy a cégvezető ne szüntesse meg az egyik kis koreai szigeten működő alvállalkozását, mely az ott élők megélhetésének forrása.
Szerelmük története innen indul, méghozzá szokatlan, inverz módon. Mert a lány döbbenten észleli, hogy terhes, de ezt magánügyként akarja kezelni, mivel a férfit vétlennek tartja a velük történtekben.
A következőkben egy Kusturica-filmeket megszégyenítő jelenetsort kapunk, melyekben a családjához a szigetre hazautazó lány találkozik az internetes zsarolás miatt szintén odaérkező férfival. A tényekkel való szembesülés után azonban a családok megszokott, erőteljes beavatkozásai mellett a történetben sokkal dominánsabb Mi-yeong és Lee Gun belső vívódása az életre szóló kihatású helyzettel. Mindketten tisztességgel helyt akarnak állni, nem ártva az akaratlanul megfogant közös gyermeküknek.
Ezért a véletlen gyermekvállalást egy nem szerelemből születő házasságkötés követi, melyben egyszerre kellene megismerniük egymást, miközben mindketten csapdába esve érzik magukat, és a szülésre is felkészülni, ami bizalmi kapcsolatot igényelne.
Lee Gun magányosan gyötrődik, miközben gyakran jár orvoshoz, mert rettegésben tartja a családon belül öröklődő neurodegenerativ betegség, a Huntington-kór nála való kialakulásának veszélye. Mi-young mellett azonban feltűnik egy váratlan segítő, Daniel (Choi Jin-hyuk), akiről némi félreértés után kiderül, hogy ismert dizájner. A jóarcú fiatalembernek azonban nem sok kibontakozási lehetőséget engedtek a dráma írói, mert a lány érzései a legrosszabb pillanatokban is túl erősek Lee Gun iránt ahhoz, hogy szegény Daniel túlléphessen a lelki támogató szerepén, hiába teszi nyilvánvalóvá az érzéseit.
A dráma első szakasza azonban enélkül is sodró lendületű, mert a férfi és a nő érzelmi története egy hullámvasút, amely tele van bensőséges szépségű jelenetekkel éppúgy, mint a szabadulni vágyás kitörési kísérleteivel. Nem születik valódi döntés, mert a sors egy kegyetlen fordulattal közbeavatkozik. A férfit utoléri a betegség, a lány pedig autóbalesetet szenved. Megérkezik a balett-táncosnő, Kang Se-ra (Wang Ji-won), aki vissza akarja szerezni Lee Gunt. A pár körül minden összeomlik, Mi-young számára nem marad más lehetőség, mint elmenekülni a romhalmazból, amelyben ismét Daniel siet a segítségére.
Bár ekkor még nem a történet valódi végét ismerjük meg, ez az első szakasz tökéletes drámai egész, mely sokkal mélyebb benyomást hagy maga után, mint a további részekkel kiegészülő teljes sorozat. Köszönhető ez annak, hogy nyomát nem találjuk a koreai sorozatok túlnyomó többségét átható feszélyezettségnek és mesterkélt viselkedésmintáknak. Talán kísérletnek is tekinthető, hogy átvéve a tajvani dráma kendőzetlen problémafelvetéseit és természetesebb megközelítéseit, ebben a drámában nyíltan foglalkozunk olyan kérdésekkel, mint a házasságot megelőző testi kapcsolat, a megfogant magzat sorsáról való döntés, a szülésre való felkészülés, életveszélyben a megmentendő életről való döntés, a terhesség elvesztése, amelyek egyáltalán nem számítanak megszokottnak a hagyományosan prűd koreai romantikus drámák esetében.
Ahogyan azt megszokhattuk, a folytatásban a fordított felállást látjuk, három év elteltével Mi-young mellett Daniel szerepel társként. De a kapcsolatuk egyhelyben toporog, és ebbe az érzelmi bizonytalanságba avatkozik bele újra Lee Gun megjelenése, aki maga sem tudja, hogy mit akar igazán. A fejlemények már sokkal inkább a drámakliséket idéző fordulatokban történnek, de a színészeknek köszönhetően mégsem válik a dráma sekélyessé, bár elég sokat veszít erejéből az első szakaszhoz képest. Hosszú vívódások árán jutunk el a végkifejletig, mely választ ad a dráma második részének alapkérdésére is: ha komor véget sejtünk is, társsá tehetünk-e valakit az addig vezető út kínálta szépségek vállalásában?
Jang Na-ra a lány szerepében a szemünk láttára érik nővé. Kezdetben olyan törékenynek tűnik, hogy nem feltételeznénk azt a hatalmas erőt, mellyel szembe tud nézni az egyre nehezedő kihívásokkal. Ezernyi érzés váltakozik benne szerelmes nőként, gyermekét váró anyaként, és szívszorító a tragikus pillanatokban is. Szürke egérke és gyönyörű nő is tud lenni, aki hol a szeretet melegével, hol a ragyogásával képes elkápráztatni a férfit. Olyan erős egyéniség, akiben az igazán nehéz személyiségű, gyötrődő férfi is meg tud kapaszkodni. Az imajelenetben elhangzó esetlen szavai pedig a legmegindítóbbak, melyeket egy nő csak mondhat a nem vállalt gyermekéért.
A dráma nála is bámulatosabb karaktere azonban Lee Gun, akit nem nagyon lehetne elképzelni Jang Hyuk minden képzeletet felülmúló alakítása nélkül. A férfiről soha nem lehet tudni, hogy hányadán állunk vele. Harsány kitörései, ördögi nevetése sokszor riasztó, él is vele rendesen, függönyként a valódi érzései elé húzva a manírjait. Nagyon maszkulin karakter, a legérzelmesebb perceiben is az marad, akinek meg kell küzdenie a saját démonaival. Alapvetően érzelmes és jóindulatú, végtelenül morális személyiség, aki felelősséget vállal a tetteiért. Érzelmi fejlődése, megnyílásai és visszahúzódásai a dráma valódi motorját képezik, mely mindvégig nagy fordulatszámon pörög. A samponreklámos, bombasztikus nyitójelenete pedig egyenesen remekmű.
Kicsit kár, hogy Daniel szerepében Choi Jin-hyuk nem kap kellő lehetőséget a kiteljesedésre. A jóképű és szimpatikus fiatalember nem kerül komoly vetélytársi helyzetbe Lee Gunnal, mégis azt kell írnom, hogy Choi Jin-hyuk többet mutat meg ebből a karakterből, mint amit valójában megírtak a számára, és azt mind a személyiségének kisugárzásával teszi.
Még nála is elnagyoltabb szereplő Kang Se-ra, Wang Ji-won nem is tudja igazán hihetővé tenni, hogy miért bír olyan végzetes hatással lenni Lee Gunra, mint ahogyan azt hinnünk kellene.
A mellékalakok között a lány rettenetesen hangos és erőszakos anyjának alakja a legérdekesebb, akit Song Ok-sook a kezdeti ellenszenves személyiségből olyan anyafigurává tud változtatni, akinek szeretetéből a tékozló fiúnak is jut bőségesen, és a kapcsolata Lee Gunnal igazán megindító. A férfi sorsát terelgető Wang elnökasszony szerepében pedig Park Won-sook éppen olyan jólelkű nagyasszony, mint ahogyan azt kosztümös szerepeiben is láttuk tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése