[Tévédrámákról] THE LAST EMPRESS (2018-2019)

황후의 품격


SBS / 2018-2019 / 52 rész
Műfaj: dráma
Írta: Kim Soon-ok
Rendezte: Joo Dong-min 
Adatok bővebben: Wikipedia / HanCinema

Talán még nem is láttam olyan sorozatot, amelynek egyik főhősét annyira furcsán vezették volna be a történetbe, majd még annál is kurtán-furcsábban írták volna ki belőle, mint ahogyan azt a The Last Empressben (Az utolsó császárné) megtették.

Mivel tudható, hogy a magas nézettségnek örvendő drámát menet közben megnyújtották még további négy résszel, így csak arra tudok gondolni, hogy a testőrt alakító színész menetrendjébe a további forgatás már nem fért bele, ezért megoldást kellett találni arra, hogy miért nem láthatjuk méltó módon a történet lezárásában.

A dráma azoknak a 2 in 1 sorozatoknak egyike, melyekkel egyszerre kívánják megcélozni a modern és a történelmi sorozatok kedvelőit. Ezért ismét azt látjuk, hogy a fikciós történetben a jelenkori kulisszák között az uralkodó udvartartása megrekedt a historikus drámák világában.

A császár, vagyis Lee Hyeok (Shin Sung-rok) balul sikerülő szerelmi kiruccanása indítja a történetet, melynek több következménye lesz. Egyrészt, az elkövetett gázolás nyomait el kell tüntetni, ezért alibit keresnek a számára, és találnak is. Az ár azonban elég nagy, mert rövidesen feleségül kell vennie az udvartartásba kicsit sem illeszkedő musicalszínésznőt, Oh Sunnyt (Jang Nara). A "vulgáris", de naivan őszinte nő a férje szerelmét reméli, ami helyett a szeretővel kiegészülő szerelmi háromszögben találja magát. A balesetnek pedig szemtanúja volt az áldozat fia, Na Wang-shik (Choi Jin-hyuk) akire rászabadították a palota "takarítóit". Úgy is tűnik, hogy sikerült eltenniük láb alól, de a férfi életben maradt, és bosszúra szomjazva a császár testőrségének tagja lesz.

Az új császárné és a testőr rövidesen egymás szövetségesévé válik, és egymást segítve igyekeznek felderíteni a palota sötét titkait, melyek mindegyike a valójában mindent irányító, gátlástalan anyacsászárnéhoz vezet. Nem sokban különbözik a történet egy intrikákra és belső hatalmi harcokra épülő szokványos történelmi sorozatétól, inkább csak a külsőségekben látunk eltérést. Amellett, hogy a palotában egyre elszántabban viselnek hanbokot, már a modern médiának nyilatkoznak, és a kardos edzések autós üldözésekkel váltakoznak. Jól megfér egymással a középkori tanyának tűnő búvóhely is a gyorséttermek világával. Ez a keveredés sok, különböző hátterű szereplő bevonását teszi lehetővé, és végeredményben szórakoztató sokféleséget eredményez.

Bár a történet fordulatai is érdekesek, a dráma ereje a főszereplőket játszó színészek alakításában rejlik. Jang Nara Sunnyja a szemünk láttára érik nővé a bohókás, kissé együgyű színészlányból, aki a csalódásából és veleszületett igazságérzetéből táplálkozva elegendő bátorságot gyűjt ahhoz, hogy szembeszálljon a gonosz ellenfelekkel, akiknek a száma nem csekély. 

Az új személyazonosság (Cheon Woo-bin) mögé rejtőző testőrt két alakban látjuk. Nem tudom, hogy mire gondoltak a dráma készítői, amikor arra vetemedtek, hogy a kezdő jelenetekben a szalmahajú, indulat- és érzelemvezérelt, acélos erejű, de kissé csökkent értelműnek tűnő húsgombócról (Tae Hang-ho játssza nagy átéléssel) el akarták hitetni, hogy kb. másfél hónapnyi workout után jóképűre, intelligensre és modellalkatúra gyúrta magát.

De ez történt, így Choi Jin-hyukot most akciószerepben láthattuk, aki a sokféle harci technikában való helytállása mellett megmutathatta, hogy milyen elemi erejű dühöt is fel tud szabadítani magából. Bár testőrként alárendeltje a császári család tagjainak, mégis kiválóan manipulál, és abban sem kételkedünk, hogy komoly szerelmi vetélytársa Lee Hyeoknak, aki ellen a bosszúja irányul. Nagyon kár, hogy dolgavégezetlenül kell távoznia a színtérről, mert ez nemcsak a karaktert nem engedi kiteljesedni, de megbillenti a dráma egyensúlyát is. Még ha a küldetését át is veszi az, akitől a legkevésbé várnánk, ez mégiscsak olyasféle balfogás, mintha a végső párbaj előtt egy westernhős leesne a lóról és nyakát szegné.

A lélektanilag legbonyolultabb karakter a császáré, akinek életre keltését Shin Sung-rok kapta feladatul. Az anyja által bábként kezelt férfi nem tanult meg mást, mint a hatalomhoz való ragaszkodást, ezért válogatott gonoszságokra képes. Mint sok más, hozzá hasonló karakternek, neki sincs fogalma sem a palotán kívüli életről, sem a normális emberi érzelmekről. Mégis szenved a hiányaitól, melyek mibenlétével nincs is igazán tisztában, ezért folyton téveszt - szeretetet és barátságot remél a legnagyobb ellenségeitől. Szánalmat ébreszt a vergődése, a pipogyasággal váltakozó agresszivitása, majd a megtévesztettségére való ráébredése. Bár a végső igazságért harcba induló gesztusa hősies, a pusztulása mégis nyomorult, melyben nem tud megnemesedni, csak valamennyire emberivé válni. Ugyanakkor nagyon szép az anya és fiú közötti metaforikus jelenet, melyben a halálba indulók szakrális tisztálkodása idéződik meg. Nagyon nehéz szerep, de Shin Sung-rok a karakter minden jellemvonását tökéletesen kidolgozva állítja elénk.

Sok figyelemre méltó alakítást láthatunk még, melyek között vannak nagyformátumú, de egydimenziós gonosztevők, mint az anyacsászárné (Shin Eun-kyung). Izgalmas, ahogyan az ördögi és az emberi arculat szélsőségei között ingázik Min Yoo-ra szerepében Lee Elijah. A kisebb szerepek alakítói felsorolhatatlanok, de kitűnik közülük Yoo Gun, az elmegyógyintézetbe zárt testőr megformálója.

A dráma sokszor kísérletet tesz arra, hogy humorral is telítődjön, de ebben egyáltalán nem következetes. Ezért többnyire ötletszerűen kezdenek komédiázásba a szereplők, indokolatlan helyzetekben és pillanatokban. Ez érvényes olyan stílustörésekre is, mint például az egyik akciójelenet közben megjelenő képregényrajzok, vagy a némafilmeket idéző mozgások, amelyeken természetesen felnevetünk, de mégis értelmetlen színfoltok a dráma egészének szövétnekében.

A négy résszel való megtoldás sem volt szerencsés megoldás, mert a dráma teljesen elveszítette a lendületét, és inkább erőlködve igyekezett kitölteni az így keletkezett játékidőt.