[Tévédrámákról] ZOMBIE DETECTIVE (2020)

좀비탐정


KBS / 2020 / 12 rész
Műfaj: horror, vígjáték
Írta: Baek Eun-jin
Rendezte: Shim Jae-hyun
Adatok bővebben: Wikipedia / HanCinema

A történet írója, Shim Jae-hyun újra feltalálta az emberbarát zombit, és remek történetet kerített köréje. Ahogyan a címe is elárulja, a Zombi detektívben egy nyomozás részesei lehetünk, melynek egyéni ízét a magánnyomozó páros különlegessége jelenti. A férfi egy nemrég feléledt zombi, aki hozzájut egy megölt magándetektív személyiségéhez és irodájához, a hozzá szegődő lány pedig egy nyílt nyomozásokat folytató televíziós műsor válságba került riportere, akinek az interjúi veszélybe sodorták a nyilatkozókat. Hamarosan kiderül, hogy a lányt foglalkoztató gyermekrablás, valamint az amnéziás zombi törekvése a múltjának feltárására egy irányba mutat.

Nem sokan tudják, hogy a zombifilmek korántsem voltak mindig olyanok, amilyeneknek manapság megszoktuk őket a mozikban vagy a televízióban. Különösen a műfaj kialakulásának kezdeteinél az 1940-es években nem, mert akkor az élet és halál között megrekedt lények még lehettek magányos alakok is, sokszor szépséges, alvajáró nők, kísértetházak lakói, woodoo rémek és egyebek. A tömegesen vonszolódó, hörgő, kizárólag zabálni akaró zombi-horda jóval később kialakult jelenség, a fogyasztói társadalom filmes leképeződése. A 90-es évek közepétől elsősorban a távol-keleti számítógépes játékoknak köszönhetjük a zombik sebességváltását, melynek következtében a modern zombik már futva rohanják le a prédáikat. A 2000-es évek közepén pedig megdőlt az a dogma is, hogy a zombi egy agyatlan, személyiség nélküli lény, mert megjelentek a "romantikus zombik", akik megőrizték élőként birtokolt személyiségjegyeiket és érzelemvilágukat, kapcsolatba tudtak lépni az emberekkel, és ezzel együtt a külsejük sem volt már eleve taszító.

A távol-keleti filmekben, így a koreaiakban is megszokhattuk már, hogy nem sokat foglalkoznak a műfaji vagy akár a különböző kulturális kódexekkel, bármit képesek felrúgni, és a szabálytalanságokból rendkívüli kreativitással valami teljesen újat létrehozni. A Zombie Detective írója a klasszikus változat hörgő-vonszolódó típusaként ébreszti fel zombiját, akinek mégis van személyisége, amely egyrészt az emberi léthez való visszatérésre ösztönzi, másrészt az emberi társadalomba való beilleszkedésre. Mivel ez nehezített feladat, a mindig kissé szomorú zombink számtalan humoros helyzetbe keveredik, és hamisítatlan vígjátéki hős lesz belőle - amellett, hogy okos és vagány nyomozóként is láthatjuk.

Zombi detektívünk a magányra való hajlama, érzelmessége és töprengései, egy nőhöz való vonzódása miatt sokkal inkább lehetne hasonló egy vámpírhoz, de talán a nappali világosságban való könnyebb közlekedési lehetősége érdekében mégis zombit írtak belőle. Méghozzá olyat, mely külsejében megfelel a mai zombi-kliséknek, de dobog a szíve, ami pedig nincs is neki.

Lenyűgözött, ahogy Shim Jae-hyun rendező a zombi ébredésének jelenetét ábrázolta. Bár egy méretes szeméttelepen járunk, a tájkép mégis festői, a keringő varjakkal kellően félelmetes is, és nagyszerű látvány, ahogy az önmagára eszmélő zombi óriásra növesztett alakját sokáig sejtelmesen csak hátulról látjuk. Ugyanakkor már ezt a jelenetet is átjárja a humor, legalább annyira, mint a cigarettafüst a lyukas zombit. Aki riadtan tapasztalja, hogy mivé lett, és kezdeti önpusztító próbálkozásai után fogalma sincs, hogy mihez kezdjen magával, de egy dolgot biztosan tud: nem akar valódi, emberevő szörnnyé válni, sőt, ha lehet, inkább visszaváltozna emberré.

Miközben fogynak az erdei állatok és történik egy gyilkosság, az eleinte csak vánszorogni tudó és artikulátlan hangok kiadására képes zombink hosszú és kitartó munkával kiképezi magát arra, hogy emberek között élhessen. Pazar vígjátékot kapunk ebben a folyamatban, a beszédtanulás külön kiemelendő. Nemkülönben a mentőautó, ahol a semmiféle életjelet nem mutató páciens mégis folyton felül. De kedvencem mégis az a geg, amikor ráveti magát az emberi ételekre, és azonmód el is csapja a hasát tőlük. Hogy teljes legyen a műfaji keveredés, zombink olyan szerkóban közlekedik, mint az italowesternek magányos hősei, csak több rajta a smink, mert boldogan felfedezi a BB-krém bőrhibákat elfedő képességét.

A történetben a lány rövidesen rájön a nyomozó titkára, és segítségére siet a folyton éhes zombi emberevő hajlamainak kordában tartására, aki sminkelt változatában különösen, de még oszlásban megállt formájában is jóképű jelenség, komoly problémát képezve a lány és egy rendőrfiú romantikus kapcsolatában, akire pedig szükség van a feladatok megoldásához.

A mellékalakok között van még három komikus karakter, kettő közülük a szomszédos, konkurens magánnyomozó iroda ügyefogyott fickója, a harmadik pedig a lány sógora, aki filmrendezőként a zombifilmek megszállottja, és élete főművének forgatókönyvén dolgozik. Korábbi, mérsékelt sikerű filmjei közül zombink - gyönyörű filmes poén - véletlenül éppen a Fast Train To Busan (Gyorsvonat Busanba) címűre ült be, és döbbenten észlelte, hogy szegény zombik micsoda gonosz emberi üldöztetéseknek vannak kitéve.

A sorozat jelenetei kielégítik a thriller izgalmaira vágyókat is, melyekben a szereplők derekasan helytállva egy komoly bűnügyet derítenek fel, melybe az alkotók még egy Frankensteinre utaló szálat is beleszőttek. Ezek az izgalmak jó egyensúlyt tartanak a folyamatosan jelenlévő komikus tartalmakkal, melyekbe még az is belefér, hogy pénzkereseti céllal zombink alkalmi munkát vállaljon egy zombijelmezes K-pop fiúcsapat tagjaként. Az előadott koreográfia rendkívül figyelemreméltó, természetesen Choi Jin-hyuk sajátos szólójával.

Megindító jelenetekben sincs hiány, lehet, hogy ebben a sorozatban látjuk az egyetlen olyan élőhalottat, akivel mélyen együtt tudunk érezni, és drukkolunk a megmaradásának. 

A zombit alakító Choi Jin-hyuk tökéletes választás a szerepre, el se lehet nála alkalmasabb színészt képzelni. Tökéletes a zombiként viselt sminkje, mely természetesen nem teszi visszataszítóvá, mégis elegendő ahhoz, hogy érzékeltesse a valódi lényét. Choi alapvető jellemzője egy szenvtelenségnek tűnő sztoikus nyugalom, amely más filmekben a drámaiság eszköze volt, itt mégis remekül működik humorforrásként is. Ugyanakkor rendkívül bővérűen komédiázik is, amolyan zombira jellemző módon, például ahogyan ráveti magát az étteremben a nyers belsőségekre. Choi Jin-hyuk színészi palettáját egy rendkívül kellemes színfolttal gazdagította, teljesen új oldaláról mutatkozva meg.

Női partnerével, Park Ju-hyun színésznővel kiválóan kiegészítik egymást, akibe bőven szorult annyi többlet-vitalitás, mint amennyinek a zombink híján van. 

A számomra általában rémesen idegesítő vígjátéki szereplők (Tae Hang-ho, Lee Joong-ok, Ahn Se-ha, Hwang Bo-ra) most is hangosak és idétlenek, de szerencsére nem tengenek túl. Bár a történet a tizedik rész táján kicsit veszít a lendületéből, ezért kárpótolnak a történelmi filmes betétvariációk.

Így hát a sorozat rendkívül kellemes nyomot hagy a nézőkben, zombifilmre gondolva még ilyen szélesen nem mosolyogtunk. Meglehet, hogy kapunk folytatást, ugyanis a lezárás ennek ígéreteként is működik.