Netflix, 2025, 8 rész
Magyar cím: Ügyeletes hősök
Műfaj: orvosi dráma, akció
Írta: Choi Tae-kang
Rendezte: Lee Do-yoon
Adatok bővebben: HanCinema, MyDramaList
Sokféle hőst láttunk már az orvosi sorozatokban, de kevés Rambóra
emlékeztetőt. Ám most eljött ez is, Ju Ji-hoon a traumatológia szuperhőse,
visszavonhatatlanul. Láttuk őt már a Kingdomban, ahol elszánt és
arisztokratikus, vagy ennek ellentéteként az Escape from Mogadishuban, ahol
vagány és simlis, és innen tudjuk, hogy jól áll neki a pimaszkodás is. Ez
utóbbi alapanyagaiból készült Baek Kang-hyeok karaktere a The Trauma Code:
Heroes on Call (Traumakód: Hősök készenlétben, vagy az eredeti koreai
változatban: Súlyos traumás esetek központja) című sorozatban, csak az
arányokon változtattak. Baek doktor nem pimasz, hanem kioktató, nem vagány,
hanem egyenesen vakmerő, sokszor lekezelő is, de nyitva hagyja a lehetőséget,
hogy felnőjenek hozzá, mármint az elképesztő szakmai tudásához és
magabiztosságához.
A dráma ezen túlmenően nem törekszik arra, hogy mást is hozzátegyen az orvosi drámák műfajához, a történetét a szokványos klisékből építi fel. Adott egy kórház, amelynek vezetősége szinte megfeledkezett alapvető feladatukról, a gyógyításról, és a fenntartási nehézségek megoldása érdekében addig szabják-varrják a költségvetést, míg az végül az együttműködő osztályok számára kedvező, a többiek számára, kiváltképp a traumatológia számára elfogadhatatlan, mert a létüket fenyegeti. Ráadásul a traumatológia szakmai megbecsültsége sincs sehol, és ezen kíván változtatni az egészségügyért felelős miniszterasszony, aki Baek doktor kinevezése mögött áll. Baek első tevékenysége az osztály átszervezése és új munkatársak találása, ami a szakág lenézettsége miatt nem könnyű feladat. A dráma így két szálon fut, egyrészt a vezetőséggel való csatározás és a Baek doktor megbuktatására való ármánykodás hatja át, másrészt az új és fiatal munkatársak felnevelését a feladatuk ellátásához, és ezzel a traumatológia helyzetének megerősítését követhetjük nyomon.
A kis munkatársi közösség megismerése, napi küzdelmeinek bemutatása, karizmatikus vezetőjükkel való küzdelmük izgalmas, és remek tempóval viszi előre a drámát. Jók a karakterek, az elsőként kiválasztott proktológus, Yang Jae-won (Choo Young-woo), aki maga sem tudja, hogy nagyon is alkalmas a feladatra, a nagyszájú nővér, Cheon Jang-mi (Ha Young), és a kicsit ingadozó, mégis derék aneszteziológus, Park Kyeong-won (Jeong Jae-kwang). Bár a kórházon kívüli életükről szinte semmit sem tudunk meg, eléggé árnyalja őket a különböző vészhelyzetekben való megfelelésük. Helyzetből pedig van bőven, és ezekben érezhető meg igazán, hogy a dráma írójának van fogalma az orvosi munkáról, és azokról a döntési helyzetekről, melyekkel az életmentés során szembesülnek. A sorozat ugyanis Lee Nak-jun (írói nevén Hansanleega) webregényéből készült, aki író tevékenysége mellett fül-orr-gége szakorvos. Az ő Trauma Center: Golden Hour (Traumaközpont: Arany óra) című munkájából készítette a forgatókönyvet Choi Tae-kang, akit a remek Adamas történetének írójaként ismerhetünk.
A kis csapat és a kórházi vezérkar között látunk egy elég érdekes figurát, Han Yoo-rim doktort (Yoon Kyung-ho), azonban az ő átváltozásához egy túlságosan direkt módon megírt eseménnyel jutunk el. A kórház vezetőségének fő karakterei nagyon kidolgozatlanok, mondhatnám, hogy bosszantóan egydimenziósak, a színészek, Kim Won-hae és Kim Eui-sung se nagyon tudnak velük mit kezdeni. A miniszterasszony szerepében viszont Kim Sun-young egy ügyesen lavírozó politikus portréját tudja kirajzolni. Bár az is könnyen meglehet, hogy az eltúlzott kiélezettség tartalmazza az író tapasztalatait az egészségügyben dolgozók és az azt finanszírozók érdekeinek ellentettségéről, némiképp kiérződik ennek keserűsége is.
A történetről is elmondható, hogy lineárisan és kiszámíthatóan halad előre. A betegek megmaradásáért tudunk izgulni, de a fordulatok eredményében és a végkifejletben nem lehetnek kétségeink, hiába juttatják még életveszélyes helyzetbe is Baek doktort. Tehát aki nekivág a sorozatnak, ne várjon nagyon sokat, de ha megelégszik egy szokatlan orvoskarakter megpróbáltatásaival, aki hegyet mászik, helikoptert vezet, mentőautóval ralizik, bombázás közepette motorozik, valamint megjárta a szír és afgán harcmezőket, de Szudánban is feltalálja magát, akkor nem fog csalódni. Ju Ji-hoon mindezt remekül csinálja, kellő öniróniával a saját nagyszerűsége iránt.
A dráma ezen túlmenően nem törekszik arra, hogy mást is hozzátegyen az orvosi drámák műfajához, a történetét a szokványos klisékből építi fel. Adott egy kórház, amelynek vezetősége szinte megfeledkezett alapvető feladatukról, a gyógyításról, és a fenntartási nehézségek megoldása érdekében addig szabják-varrják a költségvetést, míg az végül az együttműködő osztályok számára kedvező, a többiek számára, kiváltképp a traumatológia számára elfogadhatatlan, mert a létüket fenyegeti. Ráadásul a traumatológia szakmai megbecsültsége sincs sehol, és ezen kíván változtatni az egészségügyért felelős miniszterasszony, aki Baek doktor kinevezése mögött áll. Baek első tevékenysége az osztály átszervezése és új munkatársak találása, ami a szakág lenézettsége miatt nem könnyű feladat. A dráma így két szálon fut, egyrészt a vezetőséggel való csatározás és a Baek doktor megbuktatására való ármánykodás hatja át, másrészt az új és fiatal munkatársak felnevelését a feladatuk ellátásához, és ezzel a traumatológia helyzetének megerősítését követhetjük nyomon.
A kis munkatársi közösség megismerése, napi küzdelmeinek bemutatása, karizmatikus vezetőjükkel való küzdelmük izgalmas, és remek tempóval viszi előre a drámát. Jók a karakterek, az elsőként kiválasztott proktológus, Yang Jae-won (Choo Young-woo), aki maga sem tudja, hogy nagyon is alkalmas a feladatra, a nagyszájú nővér, Cheon Jang-mi (Ha Young), és a kicsit ingadozó, mégis derék aneszteziológus, Park Kyeong-won (Jeong Jae-kwang). Bár a kórházon kívüli életükről szinte semmit sem tudunk meg, eléggé árnyalja őket a különböző vészhelyzetekben való megfelelésük. Helyzetből pedig van bőven, és ezekben érezhető meg igazán, hogy a dráma írójának van fogalma az orvosi munkáról, és azokról a döntési helyzetekről, melyekkel az életmentés során szembesülnek. A sorozat ugyanis Lee Nak-jun (írói nevén Hansanleega) webregényéből készült, aki író tevékenysége mellett fül-orr-gége szakorvos. Az ő Trauma Center: Golden Hour (Traumaközpont: Arany óra) című munkájából készítette a forgatókönyvet Choi Tae-kang, akit a remek Adamas történetének írójaként ismerhetünk.
A kis csapat és a kórházi vezérkar között látunk egy elég érdekes figurát, Han Yoo-rim doktort (Yoon Kyung-ho), azonban az ő átváltozásához egy túlságosan direkt módon megírt eseménnyel jutunk el. A kórház vezetőségének fő karakterei nagyon kidolgozatlanok, mondhatnám, hogy bosszantóan egydimenziósak, a színészek, Kim Won-hae és Kim Eui-sung se nagyon tudnak velük mit kezdeni. A miniszterasszony szerepében viszont Kim Sun-young egy ügyesen lavírozó politikus portréját tudja kirajzolni. Bár az is könnyen meglehet, hogy az eltúlzott kiélezettség tartalmazza az író tapasztalatait az egészségügyben dolgozók és az azt finanszírozók érdekeinek ellentettségéről, némiképp kiérződik ennek keserűsége is.
A történetről is elmondható, hogy lineárisan és kiszámíthatóan halad előre. A betegek megmaradásáért tudunk izgulni, de a fordulatok eredményében és a végkifejletben nem lehetnek kétségeink, hiába juttatják még életveszélyes helyzetbe is Baek doktort. Tehát aki nekivág a sorozatnak, ne várjon nagyon sokat, de ha megelégszik egy szokatlan orvoskarakter megpróbáltatásaival, aki hegyet mászik, helikoptert vezet, mentőautóval ralizik, bombázás közepette motorozik, valamint megjárta a szír és afgán harcmezőket, de Szudánban is feltalálja magát, akkor nem fog csalódni. Ju Ji-hoon mindezt remekül csinálja, kellő öniróniával a saját nagyszerűsége iránt.
Mivel a sorozat csak nyolc epizódból áll, azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy még találkozunk Baek doktorral.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése