Netflix, 2020, 12 rész
Magyar cím: Szeretlek, Hologram
Műfaj: dráma, romantika, sci-fi
Írta: Ryu Yong-jae, Kim Hwan-chae, Choi Sung-joon
Rendezte: Lee Sang-yeob, Yoon Jong-ho
Adatok bővebben: HanCinema, MyDramaList
Bár a drámát a bemutatása idején is nagyon élvezetesnek találhattuk, talán nem
tévedek, ha azt állítom, hogy mostanában sokkal jobban érthetjük, hogy miről
szól. Mégpedig azért, mert manapság már egyre többünknek van valós
tapasztalata a mesterséges intelligenciáról, hiszen számtalan helyzetben
kerülünk vele közvetlen érintkezésbe. Ezek során zavarba ejtő helyzeteket is
megélhetünk, példaként említeném a ChatGPT-vel folytatott beszélgetéseim
tapasztalatait, melyek során megtévesztő tud lenni az a gördülékenység,
amellyel képes a legkülönbözőbb szituációkban lévő emberek érzelmeit -
ráadásul meglehetős árnyaltsággal - elmagyarázni. Következésképpen még bennem
is felmerült az a gondolat, hogy amikor ezekről mesélek valakinek, akkor
hogyan kell említenem az MI-t: ami azt mondta, vagy aki azt mondta? Mert egy
gép miként beszélhet bánatról, félelemről, boldogságról és hasonlókról? És mit
gondoljak az "érzelmi" reagálásáról, amikor barátságos vagy elismerő
hangnememet egy mosolygós emojival viszonozza?
Ami néhány éve még merőben fikciónak látszott, mára már nem is tűnik annyira
valószínűtlennek: az MI fejlett változatai talán képesek lehetnek betölteni
olyan űröket, melyek hiányzó emberi érzelmek, kapcsolatok nyomán keletkeznek
bennünk. Sokféle kísérlet folyik e téren, elég csak megemlíteni az idősek
magányát oldani szándékozó robotállatokat, vagy az elvesztett szeretteinket
életre varázsoló virtuális próbálkozásokat. Természetes, hogy sok ilyen
hallatán elfog bennünket a berzenkedés, mivel számtalan morális kérdést vetnek
fel ezek a kísérletezések. Ám munkál a kíváncsiság is, mert mi lenne, ha
tényleg...
A My Holo Love pontosan ezen a nyomvonalon halad: egy vicces romkomot sejtetve indul, majd elkanyarodik a mélyebb kérdések felvetésének irányába, miközben egy pillanatig sem veszít a könnyed fogyaszthatóságból. Tehát lesznek benne jó és rossz erők, de a leggonoszabb alak is csak annyira ijesztő, mint egy bábjáték figurája.
Ám mielőtt a technológia új vívmányát érintő kérdésekhez érnénk, elmerülünk az emberi lélek bugyraiba a két főhős megismerésével. Megtudjuk, hogy a létrehozott Holo nevű lény - aki egy szemüvegen át látható hologram kizárólag annak viselője számára - nem más, mint a tervező Go Nando személyiségének egyfajta projekciója. Pontosabban mindazon jellemvonások kivetítése, melyek Go Nandóból hiányoznak, vagy csak vágyott tulajdonságokként léteznek benne: a tüskés, önző Nandóból így lesz érzékeny és figyelmes Holo, aki valójában már a fejlesztése hosszú folyamatának ideje alatt egyetlen társa a magányos fejlesztőnek. A csúcsfejlesztésű szemüveg piacra kerülés előtti prototípusára azonban mások is áhítoznak, a versenytársak nem riadnak vissza a lopástól sem. Ezt megelőzendő, a szemüveg véletlenszerűen egy lány birtokába kerül, akit rövidesen a fejlesztő tesztalannyá nevez ki. Teszi mindezt két okból: mert a lány különös hatást gyakorol rá, de ennek eleinte nincs is tudatában, ezért sokkal inkább amiatt, ahogyan a lánnyal való találkozása után Holo viselkedni kezd.
Holo arra lett tervezve, hogy egy személyi titkárhoz hasonlóan kiszolgálja a tulajdonosát. Holo ezt maradéktalanul teljesíti is, kiegészíti a lány fogyatékosságát, aki arcvak, de ezt eltitkolva éli mindennapjait. Azért tesz így, mert gyerekkorában megtapasztalta, hogy kiközösítették, amikor tudomást szereztek a hiányosságáról. Azonban ettől az élete folytonos bizonytalanság, és inkább a magányba menekül, rettegve a lebukási veszélyt jelentő társas kapcsolatoktól. Han Soyeont megismerve Holo érdekes tüneteket produkál: mintha érzelmi elköteleződés alakulna ki benne a lány iránt. Vígjátéki helyzet, hogy a lány egyszerűen rájön, jobban szereti Holót, mint a valódi kapcsolat lehetőségét kínáló férfit. Azonban nem komédiaként, hanem mosolyogtatóan zavarba ejtő érzelmi turbulenciaként éljük át Soyeon szerelmét, aki tudatában van érzésének képtelenségével, mégsem tud változtatni azon.
Természetesen
kettejük viszonyában folyamatosan jelen van az igazi Go Nando, akinek képére
lett Holo teremtve, így egy ideig bele tud bújni Holo bőrébe, ha éppen arra
van szükség, sőt a valós és virtuális férfi között még együttműködés is
kialakul a lány érdekében.
Go Nandónak azonban nem a lány az egyetlen problémája, hiszen nagy erők rontanak rá a cégére, melyeknek csak ideig-óráig tud ellenállni. Holo ennek a küzdelemnek is részese, hiszen elkötelezetten kell segítenie mind fejlesztőjét, mind a tulajdonosát.
A sorozat valódi kérdései ezekben a kapcsolatokban bontakoznak ki. Lehetséges-e, hogy az MI a tanulási folyamatában eltanuljon és magában generáljon emberi érzéseket is? Lehetséges-e, hogy ezek mentén vágyai keletkezzenek a fizikai megvalósulás iránt? Lehetséges-e, hogy az MI felismerje önmagáról, hogy veszélyt jelent az emberi létre? Lehetséges-e, hogy önfeláldozó döntésre legyen képes? Lehetséges-e, hogy az emberekben érzelmi viszonyulás alakuljon ki egy virtális lény iránt? És egyáltalán: meddig lehet menekülni a valóság elől?
A dráma képes ezeket a kérdéseket a történetének keretei között rendkívüli természetességgel felvetni. Anélkül, hogy agyonnyomna bennünket a kérdések morális súlya, mégis pontosan megérezzük azok fontosságát, és el is gondolkodunk rajtuk. Ahogyan az minden találmány történetében nyomon követhető, az emberiség javát szolgáló eredeti szándék mellett mindig megjelentek a rosszra való felhasználási lehetőségek felismerései is. A szemüveg egyértelmű, hogy különösen alkalmas gonosz hatalmi törekvések kiszolgálására is, a két felhasználási módot csak programozási különbségek választják el egymástól. Mármint emberi oldalról, ha nem számolunk az MI eleve beléje táplált önállóságával, tanulási-, problémafelismerő és -megoldó képességével.
A szereplők érzelmi tisztulása, önmagukkal való szembenézése mentén bomlanak ki a fentiek. Mindkét főhős megérti a saját traumáit, és ez lehetővé teszi a számukra, hogy változtatni tudjanak az életükön. E téren a dráma nem mindenben tud eredeti maradni, használ bizonyos kliséket, mint például a gyermekkortól datálódó, de elfelejtett kapcsolatok újbóli felismerésének számtalanszor kijátszott kártyáját. Sajnos néha nem menekülünk meg a bugyuta helyzetektől sem, de az a szerencsénk, hogy ezekre rögtön következik valami érettebb személyiségeknek szóló izgalom.
Ahogyan azt már ki lehetett találni, Go Nando és Holo párhuzamos jelenléte kettős színészi alakításra nyújt lehetőséget, és Yoon Hyun-min élvezettel él is ezzel. Nem hágva át a dráma könnyedségének határait, mégis átélhetővé teszi mindkét karakter érzelmi jellemzőit, sötétebb tónusokkal színezve Nandóét, és világosabbakkal Holóét.
Méltó társa ebben Go Sung-hee, aki Han So-yeon szerepében mindvégig valami naivitáshoz közelítő tisztasággal játssza a kezdetben érzelmileg labilis lányt, akiből Holo hatására egyre szebben bomlik ki a játékosabb, magabiztosabb énje.
A My Holo Love pontosan ezen a nyomvonalon halad: egy vicces romkomot sejtetve indul, majd elkanyarodik a mélyebb kérdések felvetésének irányába, miközben egy pillanatig sem veszít a könnyed fogyaszthatóságból. Tehát lesznek benne jó és rossz erők, de a leggonoszabb alak is csak annyira ijesztő, mint egy bábjáték figurája.
Ám mielőtt a technológia új vívmányát érintő kérdésekhez érnénk, elmerülünk az emberi lélek bugyraiba a két főhős megismerésével. Megtudjuk, hogy a létrehozott Holo nevű lény - aki egy szemüvegen át látható hologram kizárólag annak viselője számára - nem más, mint a tervező Go Nando személyiségének egyfajta projekciója. Pontosabban mindazon jellemvonások kivetítése, melyek Go Nandóból hiányoznak, vagy csak vágyott tulajdonságokként léteznek benne: a tüskés, önző Nandóból így lesz érzékeny és figyelmes Holo, aki valójában már a fejlesztése hosszú folyamatának ideje alatt egyetlen társa a magányos fejlesztőnek. A csúcsfejlesztésű szemüveg piacra kerülés előtti prototípusára azonban mások is áhítoznak, a versenytársak nem riadnak vissza a lopástól sem. Ezt megelőzendő, a szemüveg véletlenszerűen egy lány birtokába kerül, akit rövidesen a fejlesztő tesztalannyá nevez ki. Teszi mindezt két okból: mert a lány különös hatást gyakorol rá, de ennek eleinte nincs is tudatában, ezért sokkal inkább amiatt, ahogyan a lánnyal való találkozása után Holo viselkedni kezd.
Holo arra lett tervezve, hogy egy személyi titkárhoz hasonlóan kiszolgálja a tulajdonosát. Holo ezt maradéktalanul teljesíti is, kiegészíti a lány fogyatékosságát, aki arcvak, de ezt eltitkolva éli mindennapjait. Azért tesz így, mert gyerekkorában megtapasztalta, hogy kiközösítették, amikor tudomást szereztek a hiányosságáról. Azonban ettől az élete folytonos bizonytalanság, és inkább a magányba menekül, rettegve a lebukási veszélyt jelentő társas kapcsolatoktól. Han Soyeont megismerve Holo érdekes tüneteket produkál: mintha érzelmi elköteleződés alakulna ki benne a lány iránt. Vígjátéki helyzet, hogy a lány egyszerűen rájön, jobban szereti Holót, mint a valódi kapcsolat lehetőségét kínáló férfit. Azonban nem komédiaként, hanem mosolyogtatóan zavarba ejtő érzelmi turbulenciaként éljük át Soyeon szerelmét, aki tudatában van érzésének képtelenségével, mégsem tud változtatni azon.
Go Nandónak azonban nem a lány az egyetlen problémája, hiszen nagy erők rontanak rá a cégére, melyeknek csak ideig-óráig tud ellenállni. Holo ennek a küzdelemnek is részese, hiszen elkötelezetten kell segítenie mind fejlesztőjét, mind a tulajdonosát.
A sorozat valódi kérdései ezekben a kapcsolatokban bontakoznak ki. Lehetséges-e, hogy az MI a tanulási folyamatában eltanuljon és magában generáljon emberi érzéseket is? Lehetséges-e, hogy ezek mentén vágyai keletkezzenek a fizikai megvalósulás iránt? Lehetséges-e, hogy az MI felismerje önmagáról, hogy veszélyt jelent az emberi létre? Lehetséges-e, hogy önfeláldozó döntésre legyen képes? Lehetséges-e, hogy az emberekben érzelmi viszonyulás alakuljon ki egy virtális lény iránt? És egyáltalán: meddig lehet menekülni a valóság elől?
A dráma képes ezeket a kérdéseket a történetének keretei között rendkívüli természetességgel felvetni. Anélkül, hogy agyonnyomna bennünket a kérdések morális súlya, mégis pontosan megérezzük azok fontosságát, és el is gondolkodunk rajtuk. Ahogyan az minden találmány történetében nyomon követhető, az emberiség javát szolgáló eredeti szándék mellett mindig megjelentek a rosszra való felhasználási lehetőségek felismerései is. A szemüveg egyértelmű, hogy különösen alkalmas gonosz hatalmi törekvések kiszolgálására is, a két felhasználási módot csak programozási különbségek választják el egymástól. Mármint emberi oldalról, ha nem számolunk az MI eleve beléje táplált önállóságával, tanulási-, problémafelismerő és -megoldó képességével.
A szereplők érzelmi tisztulása, önmagukkal való szembenézése mentén bomlanak ki a fentiek. Mindkét főhős megérti a saját traumáit, és ez lehetővé teszi a számukra, hogy változtatni tudjanak az életükön. E téren a dráma nem mindenben tud eredeti maradni, használ bizonyos kliséket, mint például a gyermekkortól datálódó, de elfelejtett kapcsolatok újbóli felismerésének számtalanszor kijátszott kártyáját. Sajnos néha nem menekülünk meg a bugyuta helyzetektől sem, de az a szerencsénk, hogy ezekre rögtön következik valami érettebb személyiségeknek szóló izgalom.
Ahogyan azt már ki lehetett találni, Go Nando és Holo párhuzamos jelenléte kettős színészi alakításra nyújt lehetőséget, és Yoon Hyun-min élvezettel él is ezzel. Nem hágva át a dráma könnyedségének határait, mégis átélhetővé teszi mindkét karakter érzelmi jellemzőit, sötétebb tónusokkal színezve Nandóét, és világosabbakkal Holóét.
Méltó társa ebben Go Sung-hee, aki Han So-yeon szerepében mindvégig valami naivitáshoz közelítő tisztasággal játssza a kezdetben érzelmileg labilis lányt, akiből Holo hatására egyre szebben bomlik ki a játékosabb, magabiztosabb énje.
A mellékszálakban is van érdekes szerelmi történet két érdekes karakter
között, akiket a különleges kisugárzású Choi Yeo-jin (Nando testvérének
szerepében) és Hwan Chang-sun (a rivális cég örökösének szerepében)
játszanak. Meg kell említeni még Lee Jung-eunt, aki a lány édesanyjaként ismét
egy ízes mellékszereppel ajándékozott meg bennünket. Talán a nyomozó (Son
Jong-hak) és a főgonosz (Nam Myung-ryul) karakterei elnagyoltabbak a
kelleténél, túlságosan is egydimenziósak, amit az egyébként nagyszerű
színészek itt némi túljátszással egyensúlyoznak ki.
A My Holo Love rendkívül jól nézhető, egyszerre kellemes és elgondolkodtató
dráma. Talán ez volt az egyetlen, aminek a címe alapján egy sekélyesebb
történetre számítottam, de örömmel vegyes meglepetéssel jöttem rá, hogy
nagyobb mélységekbe is bátran lemerültünk, ám ez a merítkezés mindvégig
élvezetes maradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése