A fény, amit magunknak kell felizzítanunk
 |
| (A szerző pillanatfelvétele a Light Shopból.) |
| Az írás spoilereket tartalmaz!
"A halál nem az élet ellentéte, hanem annak része." - jutott eszembe Murakami Haruki idézete a dráma nézése közben. Az évek során egyre inkább őszinte csodálattal
tölt el, ahogyan a koreai filmek és drámák beszélni tudnak a halálról -
legalább olyan gazdagon, ahogyan azt az élettel kapcsolatban megszoktuk. Ám
még ebben a bőségben is egészen egyedi helyet érdemelt ki magának a Light
Shop, amely most a horror műfajával kacérkodik.
Kang Full, akinek a Moving című drámát is köszönhetjük, különös érzékkel nyúl a misztikus, borzongató történetekhez. Igazi meglepetésként ért, hogy a rendezői székben a színészként régóta ismert Kim Hee-won ült. A páros nem először dolgozott együtt, de Kim először állt a kamerák mögé, aki a dráma történetmesélét, karaktereinek kibontását, atmoszférateremtő vizualitását is erős kézzel vezényelte.
Különösen a sorozat kezdetére jellemző, hogy komoly ijesztgetései a lélektani horrorral rokonítják, kíséteties hangulatai pedig a dark fantasyval. A dráma azonban mindvégig megőrzi az érzelmességet is, és a kezdeti rejtélyességből egyre határozottabban halad az emberi történetek kibontása felé. A sorozat összességében a lélektani horror és a melodráma sajátos elegyét kínálja, a dark fantasy elemeivel.
 |
| (A szerző pillanatfelvétele a Light Shopból.) |
A cím megegyezik a Kang Full forgatókönyvíró által szintén jegyzett,
2011-es webtoonéval. A 조명가게 jelentése egyszerűen lámpabolt, vagy ha
bonyolultak akarunk lenni, akkor világítási szaküzlet, tehát nem árul el semmit a hely valódi funkciójáról, csupán megnevez egy látszólag hétköznapi helyszínt. Ha rajtam múlna, a
magyar címadásért (Élet és halál közt) komoly büntetést rónék ki, mert nem elég, hogy feleslegesen
magyarázó, még poéngyilkos módon ki is húzza a talajt a dráma első három része
alól.
Mert azoknak alapvető eleme a bizonytalanság, és ha ezt átéljük, akkor üt a negyedik rész revelációja. Éppen
emiatt, nagyon nehéz is írni a sorozatról, mert minden apró megjegyzés elvesz
a számtalan mozaik összeillesztésének izgalmából. Ugyan több részt is ki kell
bírnunk úgy, hogy alig jutunk előre annak megértésében, hogy mi is történik,
mégsem unatkozunk, bár a türelmünket erősen próbára teszik. Azonban olyan erős
a miliő és a hangulat, hogy szinte elrepül az egyes epizódok ideje, még ha
látszólag azokban nem is történik semmi. Mert ez a lényeg. Fogalmunk sincs,
hogy mi történt, hol járunk, ki, hogyan és miért került oda. Semmit nem értünk
az egészből, éppen olyanok vagyunk mi is, mint a dráma sötétjében bolyongó alakok. Akik magányosak, tele vannak félelemmel, és ha véletlenül belefutnak valakibe, attól még inkább megrémülnek.
 |
| (A szerző pillanatfelvétele a Light Shopból.) |
Fontos az idő, a napszak, a helyszín, az időjárás, de ugyanilyen jelentősége van annak is, hogy vajon ki lát kit, és kit nem. Fontos az elhangzó kérdések, beszélgetések tartalma ugyanúgy, mint az interakciók milyenségei, hogy ki, mikor, kihez beszél vagy mikor hallgat, hogy hallják-e őt, vagy egyáltalán hallunk-e hangot? Figyelnünk kell az alakok megjelenésének furcsaságaira, a tárgyak funkciójára és arra is, hogy a megszokott helyükön találhatók-e, és így tovább. Mindezeket nem rágják a szánkba, nekünk kell észrevennünk őket, mert a továbbiakban értelmet nyernek, ezért nem szabad elfelejtenünk őket.
 |
| (A szerző pillanatfelvétele a Light Shopból.) |
Sejtelmes képek, rendkívül erős atmoszféra jellemzi a helyszíneket. Kiváló vizuális ötlet a halálközeli élményekben leírt sötét alagút és annak végén látható erős fény képi átfordítása a sikátorra és a ragyogó Lámpaboltra. Az ijesztőnek szánt hatások néhol egyenesen rémítőek, ráadásul egyediek is, melyekkel mértékkel bántak a készítők. A zenei háttér visszafogott, de remekül szolgálja a hatáskeltést. Kim Haewon zeneszerző soundtrackje alapvetően fémes hangzású, sokszor az ipari zenék zajai-zörejei köszönnek vissza benne, de a baljós hangulatok később telítődni tudnak reményteljesebb, lírai hangokkal is. Mégis az a legdrámaibb, amikor minden háttérzene és zaj eltűnik, a képek teljes némaságra váltanak.
A soundtrack itt meghallgatható:
OST / Light Shop 조명가게 照明商店 (2024)
A soundtrack itt meghallgatható:
OST / Light Shop 조명가게 照明商店 (2024)
A dráma helyszíneiben váltakoznak a való és a másik világ színterei. Követjük egy kórház intenzív osztályán ápoltak állapotát és találkozunk néhány furcsa beteggel, egy alkoholistával (Kim Seo-kyung), egy kegyetlen bűntény áldozatával (a színész nevét nem tudtam beazonosítani), de a legérdekesebb karakter Kwon Yeong-ji nővér (Park Bo-young), aki a kollégáinál többet lát az osztályon történő dolgokból. A másik világban bolyongó alakok élettörténetét ugyancsak a való világba visszavezető flashbackekből ismerjük meg, miközben a magukkal hozott problémáikra már az új életterükben kell megoldást találniuk. Megismerkedünk egy szerelmespárral, Lee Ji-yeonggal (Kim Seol-hyun) és Kim Hyeon-minnel (Um Tae-goo), a diáklány Joo Hyeun-joo-val (Shin Eun-soo) és édesanyjával, Jeong Yoo-hee-vel (Lee Jung-eun), valamint a folyton fázó Kang Byeong-jinnal (Park Jung-pyo). Mások története is hamar felkelti a figyelmünket: ilyen a félelmét énekléssel legyőző, kosárlabdázást kedvelő Heo Ji-woong (Kim Ki-hae), vagy Yoon Seon-hae írónő (Kim Min-ha), aki Park Hye-wonnal (Kim Sun-hwa) van együtt.
Egyetlen megnyugtató helyhez vonzódnak mindannyian, az egész éjjel nyitva tartó, vakító fényt árasztó Lámpabolthoz, ahol néhányan vásárolnak, néhányan csak betérnek, bár fogalmuk sincs, hogy mit keresnek ott. A boltban egy különös, napszemüveges alak fogadja őket, Jeong Won-yeong (Ju Ji-hoon), aki mindenkinek hasonló kérdést tesz fel: mit keres ott? A dráma központi karaktereként neki külön, és meglehetősen különleges története van. Yang Sung-sik nyomozó (Bae Sung-woo) ténykedése is kiemelt figyelmet kap, mivel elvezet egy újabb furcsa helyszínhez, Sungil Tésztázójához. A kórház, a Lámpabolt, a Tésztázó mind összeköttetést, de nem azonos irányú átjárást biztosít a világok között, és mindegyikben van egy-egy segítő a tévelygők számára.
A
negyedik részben érkezünk a fordulóponthoz. Ám még előtte belép a történetbe
egy férfi (Park Hyuk-kwon), aki érdeklődik a betegek állapota iránt, és
akaratán kívül Kwon nővért rémítő helyzetbe hozza. Belelátunk a temetkezési
vállalkozó munkálkodásába is, akinél nemcsak a testek tárolása történik, hanem
a temetésre való tiszteletteljes felkészítése. Az ott dolgozó bölcs és különös
képességgel megáldott férfitól (Lee Hwang-eui) és női segédjétől (Kwon Ip-sae)
számos információt kapunk a drámában látottak értelmezéséhez.
 |
| (A szerző pillanatfelvétele a Light Shopból.) |
Az ötödik részben derül fény arra, hogy mi is történt a szereplőinkkel, milyen közös esemény juttatta őket az élet és a halál mezsgyéjére, melyet két helyről is védenek. Egyrészt a kórházból, hogy segítsék a kómában lévőket túljutni a krízisen, másrészt a Lámpaboltból, ahol megtalálhatják a visszautat, ha amellett döntenek. Azonban mindenkinek saját választása, hogy vissza akar-e térni az élők világába, vagy marad ott, ahová jutott. "Ahol vagyunk, az talán nem az emberek világa?" - hangzik el a boltostól. A visszajutáshoz szükség van az élni akarásra. Azonban visszatérő kérdés, hogy aki nincs a tudatánál, vajon miből meríti az akaraterejét? A nővér fogalmazza meg, hogy talán nem is elegendő a saját belső erő, mások segítségére is szükség van. És segít is, az ápolás mellett megsúgva többeknek, hogy mi a kivezető út.
Mielőtt az egyes emberek döntést hoznának, megismerkedünk a katasztrófa előtti életükkel, melyet a dráma úgy mutat be, mint az eszmélésük részét, mellyel visszatér az emlékezőképességük is. A nézők figyelme itt sem lankadhat, hiszen keveredik a valós és a túlvilág, és azokban az élők, a meghaltak és a köztes mezsgyén járók megjelenései, egymással való interakciói. A dráma ettől kezdve egyfajta vizuális iránytűt ad a kezünkbe: a képi világ érzékelhető különbségei segítenek eligazodni a valóság és a köztes lét határán.
A túlvilágot elképzelő számos spirituális tanítás szerint a halál után az ember leveti fizikai testét, és lényének nem anyagi összetevői élnek tovább. Aki emlékszik Wim Wenders Berlin fölött az ég című filmjére, az bizonyára nem felejtette el, hogy az angyalok csak az emberré válásuk, tehát testet öltésük után tudták átélni azokat a dolgokat, melyekhez emberi érzékszervek szükségeltetnek. Addig nem láttak színeket, nem érzékelték a hőmérsékletet, az ízeket, a tapintást. A Light Shopban is erről számol be a kávézó nyomozó, nekünk pedig arra érdemes figyelnünk, hogy mikor látjuk a képeket fekete-fehérben vagy színesben, esetleg mi jelenik meg a fekete-fehér közegben színesen. Talán nem kell tovább magyarázni, hogy a színek mindig az élők világához kötődnek, és azt sem, hogy miért éppen az a dal szólalt meg, amely jelen helyzetben az érzékek birodalmába való visszavágyódásként is értelmezhető.
 |
| (A szerző pillanatfelvétele a Light Shopból.) |
 |
| (A szerző pillanatfelvétele a Light Shopból.) |
Amikor végre megtudjuk, hogy valójában milyen állapotban is vannak az eddig megismert emberek, és mi az a hely, ahol éppen járnak, akkor az egyik pillanatban megdermednek, mintha lassú ébredésen mennének át. Felhangzik az eddigi borzongató hangulathoz képest elementárisan vidámnak tűnő dalklasszikus, melyben a néhai Kim Kwang-seok arról énekel, hogy oda megyek, ahol fúj a szél és a napsütés ragyog... és eközben a kamera végigpásztáz a szereplőkön, láttatva a tényleges fizikai állapotukat. Mégis, ezek a percek hihetetlen érzelmi csúcspontot képeznek a drámában.
Teszi ezt azért, ami vele történt. Anélkül, hogy elárulnám, mi volt az, inkább azt emelem ki, hogy Ju Ji-hoon egészen kivételes alakítást nyújt ennek felidézésekor. Olyan megindító az érzelmi áradása, hogy elhisszük, azzal meg tudta ingatni a lámpaboltos elődjét. Érdekesség, hogy bár csak másodpercekre, de megjelenik a színész öregített képe is a drámában. A Kingdom, a Blood Free és a Ransomed szerepeiben is megmutatkozó sokoldalúsága alapján Ju Ji-hoon ma már a koreai színjátszás legnagyobbjai közé tartozik.
 |
| (A szerző pillanatfelvétele a Light Shopból.) |
 |
| (A szerző pillanatfelvétele a Light Shopból.) |
 |
| (A szerző pillanatfelvétele a Light Shopból.) |
 |
| (A szerző pillanatfelvétele a Light Shopból.) |
 |
| (A szerző pillanatfelvétele a Light Shopból.) |
A hagyományos hiedelemvilágban az öngyilkosok lelkei az élet és a túlvilág közötti mezsgyén rekednek meg. A pár történetében az időbeliségre is figyelni kell: a nő halála a sorozat többi karakterét érintő közös tragédiától függetlenül, azt követően következett be, ez magyarázhatja azt, hogy a férfi nem ismeri fel a nőt.
A Light Shopban ugyan Lee Ji-yeong és Kim Hyeon-min kapcsolata tele van horrorisztikus elemekkel, ám ezek mindegyike nagyon is gyakorlatias magyarázattal bír. A body horror elemei – például a furcsán növő körmök és az egyéb testi deformitások – minden esetben az életveszélyt előidéző körülményekre, illetve a szereplők testi szenvedéseire utalnak. Ugyanakkor az alkotók sokat játszanak az abszurddal és a szimbolikus jelentésekkel is. Ezek között kiemelkedően a legjobb a pár történetében az EKG-jel mögött feltűnő varrótű képe és a varrás csattogó hangja - amellyel a nő mintegy az élethez rögzíti, az ahhoz való visszatérésre képessé teszi a szeretett férfit.
 |
| (A szerző pillanatfelvétele a Light Shopból.) |
Mivel a Disney+ magyar feliratából egy helyen kimaradt a nevek jelentése, fontosnak tartom ezt pótolni. A nyomozó találja ezeket iskolai szekrényekre felírva, majd a lámpaboltos sorolja fel őket újra. A névsor – Tavasz, Nyár, Ősz, Tél, Legkiválóbb, Remény, Szépen növekvő, Egészséges, Boldogság, Kívánság, Szeretet, Napsugár – nem alkot összefüggő mondatot, mégis egyértelműen életigenlő tartalmat hordoz. A nevekben a szülői szeretet, a gyermekek egészséges fejlődésébe vetett remény és a boldog jövő kívánsága sűrűsödik össze. Mindez különösen fájdalmas jelentést kap annak fényében, hogy kiket neveztek így, és milyen sors jutott nekik.
Hogy hol is van az a másik valóság, amelyben hőseink bolyongtak? Mintha ugyanott lenne, mint az élők való világa, csak éppen árnyként átszőve azt. Az őrzők e különös szövétneken át küldik az eltévedőket egyik vagy másik világba. Kapunk egy nagytotált is, amelyben azt látjuk, hogy a sötét éji látképen több lámpabolt fénye is ragyog.
Az élők világába visszatérők pedig mind küzdenek az átjárás következményeivel. Hogy melyikük miként jut ezen túl, az nagyon különböző. Van, aki a felejtésre játszik, van, aki szolgálatot vállal. És van, akit rabul ejt a delírium - amit az alkotók kiváló horrorhatásként használnak ki. Mint a befejezést is (a záró felirat után!), ami meglebegteti, hogy milyen veszélyeket rejtenek a renitenskedő átlátogatók.
A Light Shop meggyőző rendezői debütálás volt, amely a drámát nálam azonnal az élvonalba emelte, nemcsak az eddig tárgyalt jellemzői miatt, hanem a végső üzenetével: a halál és az élet nem két egymást kizáró tartományként jelenik meg benne, hanem egymásra vetülő dimenziókként, amelyek között az emberi kapcsolatok, az emlékezés és az érzékelés teszik lehetővé a lét átjárhatóságát.
. . .
DÉL-KOREA | K-DRAMA | LIGHT SHOP (조명가게) | ÍRTA: KANG FULL (KANG DO-YEONG/KANG POOL) (강풀) | RENDEZTE: KIM HEE-WON (김희원) | EREDETI MŰ: KANG FULL - LIGHTING STORE (WEBTOON) | 2024 | 8 RÉSZ | DISNEY PLUS
. . .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése