[Filmekről] Ounie LECOMTE: A BRAND NEW LIFE (2009)

우니 르콩트: 여행자

Mondhatnám, hogy minden jó, ha a vége jó - most még arra gondolva, hogy a hétvége harmadik filmje végül meghozta a nagyszerű filmélményt. 

Ounie Lecomte filmje lélegzetelállítóan szép alkotás, amelynek az a különlegessége, hogy miközben nézzük, eszünkbe sem jut, hogy filmet nézünk. A történet és a megvalósítás módja olyan elemi erővel vonz magába, hogy szinte beszippant a mozivászon, és magunk is részesei leszünk a hétköznapi természetességű, keresetlen egyszerűséggel, lassan hömpölygő eseményeknek.

Ounie Lecomte rendező

Lecomte saját élettapasztalatát dolgozta bele a filmbe, melynek elkészültén nem más őrködött producerként, mint Lee Chang-dong. Mintha az ő költői realizmusa ragyogna ebben a történetben is, és ha mindez még nem lenne elég a minőség zálogaként, akkor a főszereplő személye garanciát nyújt erre. Ő pedig nem más, mint Kim Sae-ron, aki a film forgatásakor éppen kilenc éves volt, pontosan annyi, mint a főhős Jin-hee, akit életre keltett a történetben. 

A film koreai címe Utazás, amely arra a "kegyes" hazugságra utal, mellyel Jin-hee-t vezeti félre az édesapja, eltitkolva a kislány elől, hogy a szép ruha, az ajándékba vitt torta olyan utazást szolgál, mely csak egyirányú. Az apa új házassága miatt Jin-hee feleslegessé vált, ezért apja beadja egy egyházi fenntartású árvaházba, ahol az a cél, hogy a gyerekek az őket adoptáló, főként külföldi családoknál találjanak új életre.

Kim Sae-ron tökéletes átéléssel és hiteles őszinteséggel vezet végig bennünket a kislány lélektani drámájának összes stációján. Ezernyi ézelmi árnyalata van a játékának, mellyel képes azt a hatalmas ívet bejátszani, ami a kezdeti dühös tiltakozástól, konok ellenszegüléstől végül eljuttatja a helyzete megértéséig és elfogadásáig. Jin-hee felnőtteket is megterhelő felismerések birtokában végül (akárcsak a valóságban a film rendezője) repülőre száll, hogy egy magányos utazást követően új francia szüleinél landoljon, akik reménykedő kíváncsisággal várják ismeretlen fogadott gyermeküket a reptéren. Borzongató belegondolni, hogy Jin-hee és a hozzá hasonló sorsú kisgyermekek már milyen komoly és súlyos élettapasztalatok birtokában érkeznek új életük küszöbére. 

Az árvaház lakóinak rajza részletgazdag, és a film felvillantja néhányuk sorsát is, mely hol a csalódást, hol a gyermeki remények beteljesülését hozza magával. A gyermekek közötti kapcsolatok egyszerre a túlélés és az újabb trauma forrásai, hiszen egymást segítve tudnak beilleszkedni az alkalmi közösségbe, de mivel ez csak egy átmeneti szakasz mindannyiuk életében, ezért az elválások újabb fájdalmakat jelentenek. Ugyancsak nagy finomsággal érzékelteti a rendező a gondozó felnőttek részvételét ebben a folyamatban, mely nem szeretetlen, hanem inkább tudatosan és bölcsen visszafogott, és mégis, ennek ellenére megjelennek benne az érzelmi kötődések.

Az árvaház lakói

Ounie Lecomte későbbi privát élettörténete érdekesen alakult. Új francia családjában az édesapa miniszteri posztot töltött be, Lecomte divattervezőként végzett, és számos filmes szerepet is játszott. Koreába 1991-ben tért vissza, hogy szerepeljen egy örökbeadott gyermek történetében, aki keresi a gyökereit, de a film soha nem készült el, neki viszont a valóságban sikerült felvennie a kapcsolatot a vér szerinti szüleivel. Később egy forgatókönyvíró workshopon vett részt, melynek keretében végül 2006-ban megírta az A Brand New Life forgatókönyvét.

A film számos elismerésben részesült, elnyerte a Legjobb Ázsiai Film díját a 22. Tokiói Nemzetközi Filmfesztiválon, valamint a zsűri díját 2009-ben az amszterdami Cinekid Fesztiválon.

Készült a filmhez magyar felirat? - IGEN.