Az Itaewon Class a koreai sorozatok egyik remekbe szabott darabja. Főhőse a
fiatalon tönkrement élete miatt igyekszik revansot venne a sorson és fő
ellenségén egyaránt. Elkeseredett küzdelem, erőnfelüli kitartás jellemzik a
drámát, melyben a megpróbáltatások felnőtté érlelik az egykori fiút, aki
megtalálja társait a küzdelméhez, és eligazodik szerelmi érzéseinek
zűrzavarában is. A drámában az emlékezetes alakítást Park Seo-joonnak
köszönhetjük.
A sorozat zenéje is kiemelkedő, vannak benne érzelmes
és harcias dalok egyaránt. A most lefordított dal (eredeti címén 그때 그
아인, angol címén Someday, The Boy) lett talán a legnépszerűbb. Talán azért
is, mert Kim Feel feszes, mégis intim hangvételű előadása tökéletesen
illeszkedik a dráma főhősének karakterisztikájához.
Kim Feel természetesen sokszor énekelte élőben is a dalt, ezek közül mutatok
néhányat. A Yoo Hee-yeol Sketchbookban acapella élvezhettük az énekes fülbe-
és szívbemászó, különös hangját.
Az SBS Legend 12 című műsorában a teljes dal elhangzott Kim Feel
előadásában
Akiket megragadott Kim Feel hangjának szépsége, ajánlom még a Killing Voice című sorozat
vele készült részét. A dalválogatásból itt sem hiányozhat Az egykori fiú.
AZ EGYKORI FIÚ
A hosszú napok árnyában
még mindig ott lapul a fájdalom?
Nem szól, csak némán arra vár,
elbukok tán, s jöhet, hogy körülfonjon.
Szívemben rejlő fájó emlékek
nem fognak kimosódni könnyem árjától.
Hol kezdjek neki a törlésüknek?
Arcomon csüggedt mosoly...
Több éles emlék megragadt bennem:
arcok tűnnek fel és belőlem gúnyt űznek.
Utánuk nyúlva őket elérem,
csak összetört álmaim távolodnak el.
Mint aki útelágazáshoz ért,
kábultan bámulok magam elé.
Egy belső hang volt, mi eddig
elvezérelt, azonban visszanézve,
fiatalkorom minden percében
a bánat velem maradt, azzal nőttem fel.
Éjjel is, ha egyedül aludtam
a fájás velem maradt.
Felnőtté tett már engem az idő,
el kell indulnom, kilépnem a világba.
Az egykori fiú majd megkérdezi:
"Elég boldog vagy már, hogy tudj majd nevetni,
amíg a kínzó vágyaid
be nem tudod teljesíteni?"
Felnőtté tett már engem az idő,
el kell indulnom, kilépnem a világba.
Az egykori fiú majd megkérdezi:
"Elég boldog vagy már, hogy tudj majd nevetni?"
Egyszer majd az az egykori fiú megkérdezi:
"Elérted minden álmodat?"
(Saját fordítás, Harudo11 néven)
그때 그 아인
길었던 하루 그림잔
아직도 아픔을 서성일까
말없이 기다려 보면
쓰러질 듯 내게 와 안기는데
마음에 얹힌 슬픈 기억은
쏟아낸 눈물로는 지울 수 없어
어디서부터 지워야 할까
허탈한 웃음만이
가슴에 박힌 선명한 기억
나를 비웃듯 스쳐 가는 얼굴들
잡힐 듯 멀리 손을 뻗으면
달아나듯 조각난 나의 꿈들만
두 갈래 길을 만난 듯
멍하니 한참을 바라보다
무언가 나를 이끌던
목소리에 한참을 돌아보면
지나온 모든 순간은 어린
슬픔만 간직한 채 커버렸구나
혼자서 잠들었을 그 밤도
아픔을 간직한 채
시간은 벌써 나를 키우고
세상 앞으로 이젠 나가 보라고
어제의 나는 내게 묻겠지
웃을 만큼 행복해진 것 같냐고
아직 허기진 소망이
가득 메워질 때까지
시간은 벌써 나를 키우고
세상 앞으로 이젠 나가 보라고
어제의 나는 내게 묻겠지
웃을 만큼 행복해진 것 같냐고
아주 먼 훗날 그때 그 아인
꿈꿔왔던 모든 걸 가진 거냐고
Forrás: Bugs!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése