SBS, 2020, 12 rész
Műfaj: dráma, krimi, rejtély, thriller
Rendező: Kim Jae-hong 김재홍, Park Bo-ram 박보람
Forgatókönyv: Seol Yi-na 설이나
Adatok bővebben: HanCinema / MyDramaList
Nyugdíjba vonulása után számos médiaszereplést vállalt, eleinte tanácsadóként, majd szórakoztató műsorokban kamatoztatta kiváló előadói vénáját.
Kwon Il-yong szakmai tapasztalatait több könyvben foglalta össze. Elsőként 2018-ban jelent meg az Akik olvasnak a gonosz gondolataiban című könyve, melynek megírásában egy újságíróból lett szerző, Ko Na-mu segítette. Ez az írás lett az alapja a 2020-ban bemutatott azonos című drámának, mely angolul A sötétségen át címet kapta. Kwon Il-yong nem a saját nevén szerepel a történetben, hanem Song Ha-yeongként és Kim Nam-gil játssza a szerepét. Yoon Eo-chul drámabeli karaktere Gook Yeong-soo, akit Jin Sun-kyu játszik.
A dráma két szorosan összefüggő cselekményszálon bontakozik ki. Ezek egyike
a profilozó egység létrejöttének története és a létjogosultságáért
folytatott küzdelme. Indításként egy körképet kapunk az aktuális rendőri
eljárásokról, melyek gyors és lesújtó eredménye egy ártatlan áldozat
börtönbe juttatása lesz. A szervezeten belül vannak renitens személyek is,
akik a nem túl nagy testületi fegyelemnek köszönhetően a saját útjukat
járják, bár ezért kitaszítottak lesznek. Mégis ők hozzák helyre a hibát, és
ezzel lehetőséget nyernek a profilozó egység megalakítására. Értetlenség és
megalázottság a részük, nevetség tárgyát képezik a gondolataik, ezért
partizán módszerekkel tudják csak segítségre bírni azokat a kollégáikat,
akik kissé nyitottabban állnak hozzájuk. A rendőrség egyre súlyosabb
esetekkel szembesül, sorra csődöt mondanak a hagyományos megoldások, egyre
aggasztóbb az egyhelyben járás. Song és Gook eközben elszántan és saját
erőből tanulmányozza az amerikai szakirodalmat, gyűjti a tapasztalatokat a
tetthelyeken és a korábbi bűnesetek elemzésével, miközben járják a
börtönöket, ahol mélyinterjúkat készítenek a gyilkos elkövetőkkel.
|
Jin Sun-kyu |
A dráma másik szála erre a munkára épül, pontosabban Song Ha-yong
profilozóvá válásának folyamatára, amelyben Kim Nam-gil nagyon megtalálta a
testhezálló szerepet, és emlékezetessé is vált benne. A rendkívül
introvertált személyiségű, folyton saját útját járó nyomozó nem nagyon lelte
a helyét a rendőri közegben addig, amíg nem lett az új egység tagja. Itt
végre hivatalosan is azt csinálhatja, amit eddig az intuíciói alapján tett.
|
Kim Nam-gil |
|
Kim Nam-gil |
|
Kim So-jin |
Bár kezdetben mindenben akadályozzák, lassanként találó meglátásaival kivívja a kollégái elismerését, mivel több bűnügy is megoldódik ezeknek köszönhetően. Song azonban munkamániás, és ő sem mentes néhány gyerekkori traumától, bár őt ezek inkább a hivatása felé terelik. Mivel az új munkának még nincsenek szabályai, így határai sem, Song egyre mélyebbre merül a kegyetlen sorozatgyilkosok gondolkodásának és lelkületének kiismerésébe. Az előtte feltáruló, addig ismeretlen világ feltérképezése azonban kikezdi a saját személyiségét, ami komoly válsághoz vezet. A dráma egyik kérdése, hogy miként őrizhető meg az egészséges személyiség integritása ebben a józan észt veszélyeztető közegben. Meglepő és rendkívül találó módon a dráma egy fontos pontján Nietzschét idézik:
"Aki szörnyekkel harcol, az vigyázzon, hogy közben ne váljon
szörnyeteggé.
És ha sokáig nézel a mélységbe, a mélység is beléd
fog
nézni."
A bűnözők tanulmányozása során óhatatlanul felmerülnek olyan kérdések,
melyekre természetesen nem adhatók egyértelmű válaszok. Mint arra, hogy az
ember születhet-e eleve jónak vagy gonosznak, vagy ha jónak születünk, akkor
mi tesz néhányunkat gonosszá, miközben mások ezt el tudják kerülni. Ezen a
mezsgyén haladva a dráma nem titkolva üzeneteket is megfogalmaz, kicsit
talán iskolásan kimondva, de szerencsére mégsem didaktikusan. Felhívja a
figyelmet a kisgyerekkori nevelés, az érzelmi biztonság, a szülők szerepének
fontosságára éppen úgy, mint a szociális együttműködésre, az egymás iránti
odafigyelésre. Ám jóval túllép ezen a körön, amikor a szakma nézőpontján
keresztül felvet átfogóbb társadalmi meglátásokat, és azokból von le a
jövőre vonatkozó következtetéseket. Döbbenetes, amikor Song megfogalmazza,
hogy az aktuális bűnözőtípusokat mi magunk neveljük ki, így a valós élettől
elidegenedett urbánus lét lett a melegágya a motiváció nélküli
gyilkosságnak, vagyis az ölésnek pusztán az ölés élvezetéért.
A
drasztikus események sorában szinte alig észrevehetően, mégis kellő
hangsúllyal érzékelteti a dráma a megtartó erőket: például az éppen
magányosan élő Gook esetében a családjától érkező születésnapi
felköszöntést, és ennek tükörképét Song születésnapján. A történetből
teljesen hiányzik a szerelmi szál, ehelyett egy emlékezetes anya-fiú
kapcsolat képét kapjuk Song és édesanyja esetében.
A
mellékalakok nagyon elevenek, kellőképpen elegendőt tudunk meg róluk ahhoz,
hogy megértsük a cselekedeteik mozgatórugóit. Érvényes ez a rendőrségi
munkatársakra, vezetőkre egyaránt, akkor is ha segítőket vagy akadályozókat
látunk, vagy ha éppen megváltozik a hozzáállásuk a profilozók munkájához.
A téma sajátosságából következik, hogy a bűnözők is erőteljes
megvilágításba kerülnek, ezért az őket játszó színészek gazdag játékteret
élveznek a gyilkosságok kegyetlenségének bemutatásától a vallomások során
megnyilvánuló pszichopátiák megjelenítéséig.
|
Kim Joong-hee |
|
Han Joon-woo |
A drámát a sokféle szín ellenére meglehetősen egységes kompozícióvá
gyúrta írója, Seol Yi-na. A két rendező, Kim Jae-hong és Park Bo-ram nem fél
semmit megmutatni, tehát bőven láttatnak brutalitást, ostobaságot,
borzongást keltő félelmet, de ezeket igyekeznek egyensúlyban tartani a
normális emberi érzelmek megmutatásával. A dráma 12 része eleinte a
bűnesetek mellett inkább a rendőrség belső állapotaira koncentrál,
középtájon érzékelhető a tempó kissé leülése, de ez hamar elmúlik, és a
pszichologizáló második rész nagyon felpörgeti az érzelmi feszültséget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése