[Tévédrámákról] THROUGH THE DARKNESS (2020)

악의 마음을 읽는 자들
SBS, 2020, 12 rész
Műfaj: dráma, krimi, rejtély, thriller
Rendező: Kim Jae-hong 김재홍, Park Bo-ram 박보람
Forgatókönyv: Seol Yi-na 설이나
Adatok bővebben: HanCinema / MyDramaList

Mielőtt a drámáról írnék, meg kell említenem egy valós személyt, aki nélkül ez a sorozat nem születhetett volna meg. Kwon Il-yong (권일용) 1989-ben lépett a rendőrség kötelékébe, négy éven át gyilkossági nyomozóként, majd hét éven át törvényszéki nyomozóként dolgozott. Kwon az akkoriban szokatlan szemléletével és eljárásaival kitűnt kollégái közül, amivel felkeltette a figyelmét Yoon Oe-chul (윤외출) nyomozati osztályvezetőnek, aki ekkor már egy profilozókat foglalkoztató részleg létrehozatala érdekében lobbizott a rendőrség vezetőinél. Kwon a végül létrejött egységhez került, és több mint ezer bűnözői profil megalkotása fűződik a nevéhez, köztük számos sorozatgyilkosé. A profilalkotás mellett munkájuk részét képezte a bűnözők vallomásainak megszerzése is, amely sokszor komoly lélektani ismereteket igényelt. Míg Yoont a tudományos nyomozás atyjaként tartják számon Koreában, Kwon a kriminálpszichológiai elemzés területén lett világtekintély. Hozzájuk fűződik a modern tudományos eszközöket használó profilozók, törvényszéki nyomozók hazai kiképzése is. Kwon egyetemi diplomát szerzett pszichológiai tanácsadóként és közigazgatás szakon egyaránt, doktori fokozatot pedig kriminológia szakon. Később hivatali idejében már egyetemi adjunktusként oktatott.

Nyugdíjba vonulása után számos médiaszereplést vállalt, eleinte tanácsadóként, majd szórakoztató műsorokban kamatoztatta kiváló előadói vénáját.

Kwon Il-yong szakmai tapasztalatait több könyvben foglalta össze. Elsőként 2018-ban jelent meg az Akik olvasnak a gonosz gondolataiban című könyve, melynek megírásában egy újságíróból lett szerző, Ko Na-mu segítette. Ez az írás lett az alapja a 2020-ban bemutatott azonos című drámának, mely angolul A sötétségen át címet kapta. Kwon Il-yong nem a saját nevén szerepel a történetben, hanem Song Ha-yeongként és Kim Nam-gil játssza a szerepét. Yoon Eo-chul drámabeli karaktere Gook Yeong-soo, akit Jin Sun-kyu játszik.

Az alábbi videóban Kwon Il-yong és Kim Nam-gil beszélget

A dráma két szorosan összefüggő cselekményszálon bontakozik ki. Ezek egyike a profilozó egység létrejöttének története és a létjogosultságáért folytatott küzdelme. Indításként egy körképet kapunk az aktuális rendőri eljárásokról, melyek gyors és lesújtó eredménye egy ártatlan áldozat börtönbe juttatása lesz. A szervezeten belül vannak renitens személyek is, akik a nem túl nagy testületi fegyelemnek köszönhetően a saját útjukat járják, bár ezért kitaszítottak lesznek. Mégis ők hozzák helyre a hibát, és ezzel lehetőséget nyernek a profilozó egység megalakítására. Értetlenség és megalázottság a részük, nevetség tárgyát képezik a gondolataik, ezért partizán módszerekkel tudják csak segítségre bírni azokat a kollégáikat, akik kissé nyitottabban állnak hozzájuk. A rendőrség egyre súlyosabb esetekkel szembesül, sorra csődöt mondanak a hagyományos megoldások, egyre aggasztóbb az egyhelyben járás. Song és Gook eközben elszántan és saját erőből tanulmányozza az amerikai szakirodalmat, gyűjti a tapasztalatokat a tetthelyeken és a korábbi bűnesetek elemzésével, miközben járják a börtönöket, ahol mélyinterjúkat készítenek a gyilkos elkövetőkkel.

Jin Sun-kyu

Lee Da-yeon és Kim Won-hae

A dráma másik szála erre a munkára épül, pontosabban Song Ha-yong profilozóvá válásának folyamatára, amelyben Kim Nam-gil nagyon megtalálta a testhezálló szerepet, és emlékezetessé is vált benne. A rendkívül introvertált személyiségű, folyton saját útját járó nyomozó nem nagyon lelte a helyét a rendőri közegben addig, amíg nem lett az új egység tagja. Itt végre hivatalosan is azt csinálhatja, amit eddig az intuíciói alapján tett.

Kim Nam-gil

Kim Nam-gil

Kim So-jin

Bár kezdetben mindenben akadályozzák, lassanként találó meglátásaival kivívja a kollégái elismerését, mivel több bűnügy is megoldódik ezeknek köszönhetően. Song azonban munkamániás, és ő sem mentes néhány gyerekkori traumától, bár őt ezek inkább a hivatása felé terelik. Mivel az új munkának még nincsenek szabályai, így határai sem, Song egyre mélyebbre merül a kegyetlen sorozatgyilkosok gondolkodásának és lelkületének kiismerésébe. Az előtte feltáruló, addig ismeretlen világ feltérképezése azonban kikezdi a saját személyiségét, ami komoly válsághoz vezet. A dráma egyik kérdése, hogy miként őrizhető meg az egészséges személyiség integritása ebben a józan észt veszélyeztető közegben. Meglepő és rendkívül találó módon a dráma egy fontos pontján Nietzschét idézik:

"Aki szörnyekkel harcol, az vigyázzon, hogy közben ne váljon szörnyeteggé.
És ha sokáig nézel a mélységbe, a mélység is beléd fog nézni."

A bűnözők tanulmányozása során óhatatlanul felmerülnek olyan kérdések, melyekre természetesen nem adhatók egyértelmű válaszok. Mint arra, hogy az ember születhet-e eleve jónak vagy gonosznak, vagy ha jónak születünk, akkor mi tesz néhányunkat gonosszá, miközben mások ezt el tudják kerülni. Ezen a mezsgyén haladva a dráma nem titkolva üzeneteket is megfogalmaz, kicsit talán iskolásan kimondva, de szerencsére mégsem didaktikusan. Felhívja a figyelmet a kisgyerekkori nevelés, az érzelmi biztonság, a szülők szerepének fontosságára éppen úgy, mint a szociális együttműködésre, az egymás iránti odafigyelésre. Ám jóval túllép ezen a körön, amikor a szakma nézőpontján keresztül felvet átfogóbb társadalmi meglátásokat, és azokból von le a jövőre vonatkozó következtetéseket. Döbbenetes, amikor Song megfogalmazza, hogy az aktuális bűnözőtípusokat mi magunk neveljük ki, így a valós élettől elidegenedett urbánus lét lett a melegágya a motiváció nélküli gyilkosságnak, vagyis az ölésnek pusztán az ölés élvezetéért.

A drasztikus események sorában szinte alig észrevehetően, mégis kellő hangsúllyal érzékelteti a dráma a megtartó erőket: például az éppen magányosan élő Gook esetében a családjától érkező születésnapi felköszöntést, és ennek tükörképét Song születésnapján. A történetből teljesen hiányzik a szerelmi szál, ehelyett egy emlékezetes anya-fiú kapcsolat képét kapjuk Song és édesanyja esetében.

A mellékalakok nagyon elevenek, kellőképpen elegendőt tudunk meg róluk ahhoz, hogy megértsük a cselekedeteik mozgatórugóit. Érvényes ez a rendőrségi munkatársakra, vezetőkre egyaránt, akkor is ha segítőket vagy akadályozókat látunk, vagy ha éppen megváltozik a hozzáállásuk a profilozók munkájához.

A téma sajátosságából következik, hogy a bűnözők is erőteljes megvilágításba kerülnek, ezért az őket játszó színészek gazdag játékteret élveznek a gyilkosságok kegyetlenségének bemutatásától a vallomások során megnyilvánuló pszichopátiák megjelenítéséig.

Kim Joong-hee

Han Joon-woo

A drámát a sokféle szín ellenére meglehetősen egységes kompozícióvá gyúrta írója, Seol Yi-na. A két rendező, Kim Jae-hong és Park Bo-ram nem fél semmit megmutatni, tehát bőven láttatnak brutalitást, ostobaságot, borzongást keltő félelmet, de ezeket igyekeznek egyensúlyban tartani a normális emberi érzelmek megmutatásával. A dráma 12 része eleinte a bűnesetek mellett inkább a rendőrség belső állapotaira koncentrál, középtájon érzékelhető a tempó kissé leülése, de ez hamar elmúlik, és a pszichologizáló második rész nagyon felpörgeti az érzelmi feszültséget.