2021. november 15., hétfő

[Tévédrámákról] UNCONTROLLABLY FOND (2016)

함부로 애틋하게
Magyar cím: Zabolátlan szerelem

KBS / 2016 / 20 rész
Műfaj: dráma / melodráma
Írta: Lee Kyeong-hee
Rendezte: Cha Yeong-hoon, Park Hyeon-seok
Adatok bővebben: Wikipedia / HanCinema




Véletlenszerű választással kattintottam a Netflixen az Uncontrollably Fond (Zabolátlan szerelem) című sorozatra, és egészen mást találtam, mint amit a romantikus komédiát sejtető cím alapján vártam volna. Kőkemény dráma bontakozott ki, mégpedig a könnyfakasztó melodrámák jobbik fajtájából, amelyben maga a történet és a karakterek megélt gyötrelmei kínozzák meg a nézők lelkét is, szükségtelenné téve minden különösebb érzelemtuningoló, mesterkélt filmes rájátszást. 

Így értelemszerűen, a sorozat megnézése csak azoknak ajánlott, akik bírják húsz részen keresztül a lelki és kapcsolati poklok bugyraiba való mélymerülést, időnként kissé mazochista elidőzéssel, valamint nem riadnak vissza a társadalmi viszonyok sötét ábrázolásától sem, mely erősen determinálja a történet hőseinek sorsát. Egyének és családok életének drámája játszódik le előttünk, melyben a főbb szereplőket vérségi vagy egyéb családi kötelékek, valamint igaz és hamis szerelmi kapcsolatok fűzik egymáshoz.

Akik mostanában nézik meg a drámát és kicsit járatosabbak a koreai színészekről szóló hírekben, azok valószínűleg át fogják élni ugyanazt a megdöbbenést, melyet a történet mindjárt a kezdeténél kiváltott belőlem is. Bár valójában semmi köze nincs a drámához, mégis mellbevágó a tény, hogy az élet micsoda forgatókönyvek írására képes. Torokszorító belegondolni, hogy a dráma sugárzása után alig nyolc hónappal a férfi főszerepet játszó fiatal színész, Kim Woo-bin a valós életében is szembesült egy rendkívül hasonló betegséggel, mint amit a drámában eljátszott. Szerencsére sikerült megküzdenie az életét veszélyeztető kórral, melynek során csakúgy, mint a filmben, világszerte aggódó nézők figyelme kísérte. 

A dráma kovásza éppen az általa játszott Shin Joon-young betegségének története, melynek sok más sorozathoz hasonlóan ismét megkapjuk a pontos diagnózisát: brainstem glioma, tehát egyféle agytörzsi daganat. Joon-youngnak a betegsége felismerésekor csak néhány hónapnyi túlélési esélyt jósolnak. Mivel azonnal megtudjuk, hogy elutasítja az orvosi beavatkozásokat, melyek csak kissé megnyújtani tudnák ezt a rövid időszakot, a dráma végkimenetelében nem lehetnek kétségeink. A figyelmünket viszont fogva tartja Kim Woo-bin kiváló színészi játéka, mely a betegség elfogadásától kezdve végigjárja az összes tünet megjelenítésének stációját a hányingertől az összeesésekig, majd a kialakuló látás-, érzékelés- és mozgászavarokon át a memóriaproblémákig. Mindezek azonban egyáltalán nem uralkodnak el a drámán, mert tökéletesen kiegyenlítik ezeket a szenvedéseket a karakter egészséges, napfényes mosolyú, játékosságot és humort sem nélkülöző jelenetei, melyekben aktívan és nagy erővel igyekszik rendezni egy hatalmas problémahalmazt.

 




A rendezendő ügyek alkotják a dráma történetét, melyekben kibontakoznak a szereplőket összekötő kapcsolatok. Elsősorban a szerelmi szál, melyben semmi sem szokványos. Joon-youngot és Noh Eult (Bae Suzy) egy szakítással végződött diákszerelem fűzi egymáshoz, és a szakítás mélyén egy tragédia rejlik. Noh Eul életre szóló sebet szerez azáltal, hogy nem tud igazságot szolgáltatni apjának, aki egy cserbenhagyásos gázolás áldozata lett. Joon-young pedig titkol valamit, mely teherként nehezedik a lelkére, és akadályozza abban, hogy a szerelme kiteljesedhessen a lánnyal, ami egy dokumentumfilm forgatásával indul újra, melyben az időközben pályát módosított, népszerűvé vált színész-zenésznek kellene egy elképzelt végstádiumú betegség fényében összeállított bakancslistájáról vallania a filmet készítő lánynak. Senki nem tud a fiú valódi helyzetéről, mert a tényleges betegségét titokban tartja.

Kettőjük története a vonzások és taszítások erővonalai mentén játszódik, és a hangsúly végül arra helyeződik, hogy Joon-young versenyt futva a hátralévő életidejével, meg tudja oldani azt a rejtélyt, melyet a lánynak nem sikerült, és ezzel megszabadítsa őt a múlt nyomasztó terhei alól. Ez viszont csak úgy lehetséges, hogy kegyetlen játszmáknak teszik ki egymást, melyben látszólag sokszor érzéketlenül viszonyulnak egymás bajaihoz és érzéseihez. Ennek ellenére még indirekt módon is mindvégig segítik egymást, és ez az erős kohézió összetartja a dráma szertefutó szálait. Mindezekből azonban az a szívszorító tény is fakad, hogy Joon-young gyakorlatilag szinte mindvégig egyedül küzd a betegségével. Az pedig már a koreai drámák sajátossága, hogy a szenvedéseit szembeötlő módon alig kísérik simogató, bátorító, vigasztaló testi érintések.

Joon-youngot az édesanyjához is keserves kapcsolat fűzi, aki egyedül nevelte őt. Shin Young-ok (Jin Kyung) egy olyan érdekes anyatípus, mely nem ritka a koreai drámákban. Az elképzeléseihez makacsul ragaszkodó nő egyszerűen nem látja a fiát, nem érzékeli annak szándékait, és még a szenvedései sem indítják meg. Vagyis a fia számára érzékelhetően alig, aki nem sokra megy azzal, hogy mi nézőként láthatjuk magányos, anyai gyötrődéseit. Ez a kapcsolat talán a dráma legfájdalmasabb viszonya, mely csak végtelen kivárás után, szinte az utolsó pillanatban jut nyugvópontra. 




Noh Eul szintén egy töredékes család része, apja halála után egyedül maradt öccsével, akiről önfeláldozóan gondoskodik. A testvérpár képviseli a marginalizálódott helyzetű társadalmi rétegeket, akik folytonos megélhetési nehézségekkel küzdenek, a hitelező hiénáknak kiszolgáltatva. Mellettük jelenik meg egy másik férfi, Choi Ji-tae (Lim Ju-hwan), aki jóbarátjuk, és főként a lánynak támasza, mivel szerelmes belé. 

A történet több szálon is a Choi-családhoz vezet, melynek feje Hyeon-Joon (Yu Oh-seong) képviselő, aki korábban ügyész volt. Ő a dráma egyik legizgalmasabb alakja, akinek karaktere erősen ingadozik a tiszteletre méltó családapa és a hitvány gazember között, és ezt Yu Oh-seong mindvégig hitelesen meg tudja jeleníteni. Társa a gátlásokat nem ismerő, manipulátor feleség, Lee Eun-soo (Jung Seon-kyung), akinek karaktere meglehetősen eltúlzottra íródott, mivel képes még a saját gyermeke életére is törni. A család tagjai Yoon Sung-ho erős befolyása alatt állnak. A korrupciós kötelékek mellett gyermekeiket, Ji-tae-t és Yoon Jeong-eunt (Lim Ju-eun) is érdekházasságra szorítanák. A lány nem sokban marad el a Choi család törtető anyafigurájától, önző és haszonleső, miközben vannak vonzó tulajdonságai is. 






Ebben a közegben tűnik fel egy szokatlan karakterként a Choi-család fia, Ji-tae, aki kezdetben kettős életet élve menekül a saját, nyomasztó világából, miközben meghunyászkodva azért igyekszik megfelelni a feléje támasztott elvárásoknak. Éppen a kettős életének tapasztalatai segítik ahhoz, hogy felnövekedjen, és szembe merjen helyezkedni a családjával, akár a szüleit is beáldozva a hatalmi visszaélésekkel való leszámolás érdekében. Ez a karakter mintha szimbolizálna egy felnövekvő generációt is, melyet már nem köt a családi érdek és összetartozás mindenekfelettisége, és kellően kiábrándult ahhoz, hogy leszámoljon a szüleik által felépített, személyes összefonódásokra épülő, mocskos viszonyokkal.



 
A dráma ereje abban is rejlik, hogy nem ismer fehér vagy fekete karaktereket. Szinte mindenki bír jó és rossz tulajdonságokkal, még a leggonoszabbak indítékai is emberi esendőségekben gyökereznek. Ugyancsak igaz, a fiatalabbakra különösen, hogy a kiváltságos vagy éppen kiszolgáltatott társadalmi státuszuk befolyásolja a jellemük változásait. Míg a celebritás Joon-young kezdetben arrogáns lesz, addig Noh Eul szinte elveszíti a harcképességét, enerváltan egyre inkább beletörődővé válik, aki az igazságért folytatott küzdelmet a túlélés érdekében gyakorlatiasságra, és a szó szoros értelmében is "aprópénzre" váltja. Bae Suzy meggyőzően tudja érzékeltetni ezt az "érzelmi megkeményedést". Azonban bizakodásra ad okot, hogy a fiatalok között újfajta érdekszövetségek is keletkeznek, melyek egymás helyzetének megértésére és egymás kölcsönös segítésére is indítják őket.

A dráma mindvégig gondoskodik arról, hogy ne lankadjon a figyelmünk. A váratlan fordulatok mellett segíti ezt a karakterek ingadoztatása a pozitív és a negatív megítélésünk között. Rideg és érzelmes helyzetek váltogatják egymást, de a megindító jelenetek sosem élnek a szentimentalizmus eszköztárával. Talán kissé sok a húsz rész, de ezzel együtt egy értékes, látványvilágában is szép, egyedi hangulatú dráma született, mely érdemes a figyelmünkre. 






















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése