[Tévédrámákról] MY PRECIOUS YOU (2008)

내 사랑 금지옥엽

KBS / 2008 / 54 rész
Alternatív címek: My Precious Child / Precious Sons and Daughters
Műfaj: dráma / romantikus komédia
Írta: Park Hyeon-joo
Rendezte: Jeon Chang-geun
Adatok bővebben: Wikipedia / HanCinema

* Az ismertető a dráma teljes cselekményét tartalmazza! *

A KBS TV 2008-ban egymást követően bemutatott két hosszú sorozatot, melyek közül a Mom's Dead Upset (Anya halálosan feldúlt) az anyaságra koncentrált, míg a My Precious You / Precious Sons and Daughters (Drágáim, ti / Drága gyermekeim) fókuszában az apaság állt. 

Utóbbiról szól a mostani bejegyzés, melyre bár Choi Jin-hyuk korai, kisebb szerepeit keresve találtam rá, elsősorban mégis a férfi főszereplő személye marasztalt a végignézésre. Kim Sung-soo a hatalmas népszerűségű Full House eredeti szériájából lehet ismerős, és nagy élvezet volt látni, ahogy ebben a drámában egészen más karaktert játszott, méghozzá rendkívüli mélységgel.

A producer szavai szerint (szabad fordításban) a My Precious You "himnusz a világ összes édesapjához és egy dráma azokról az apákról, akik napjainkban a fejüket lehajtva élnek. (...) A rengeteg áldozatot hozó és türelmet tanúsító igaz apák megjelenítésén keresztül szeretném elmondani, hogy amíg csak létezünk, minden szeretetünk kezdeténél a hatalmas név: 'apa'  áll." [forrás]

A valóban himnikus ajánlás mögött azonban olyan apafigurákat találunk, akiknek alakja egyáltalán nem idealizált. A sorozat valójában családtörténet, méghozzá több, egymástól nagyon különböző családé. A Jang, a Baek és a Lee família történetének kibontásához az 54 rész bőségesen elegendő időt biztosított.

Mivel a drámához nem készült magyar felirat, a továbbiakban a történetét teljes egészében ismertetem. Kérem, hogy vegyék ezt figyelembe azok, akik esetleg újdonságként szeretnék a sorozat meglepetéseit élvezni, angol felirattal ez lehetséges.

A dráma felütése egy régmúlt, idilli jelenet visszaidézésével kezdődik. Két férfi zenél egy folyóparton, miközben egy kislány és egy kisfiú játszik a vízben. Az egész dráma ennek a kulcsjelenetnek a kibontása lesz, mert valamiképp minden szereplő életét érintik az idill felbomlását okozó történések.

A dráma legidősebb apafigurája Jang Il-nam (Park In-hwan), aki egyedül nevelte fel három gyermekét. A történet idején már mindannyian felnőtt emberek. Nagylánya és a két kisebb fia rajongásig szeretik és hálásak neki, mivel tudják, hogy az egész életét a nevelésük szolgálatába állította. Úgy tűnik, hogy az apa remek munkát végzett. Önzetlenül vállalta a szegénységgel való megküzdést, mindvégig keményen robotolt, míg sikerült a kis tejtermékekkel foglalkozó vállalkozásából megélhetést biztosítania és a gyerekeit kitaníttatnia, és mindent megadnia nekik ahhoz, hogy boldogabb és könnyebb életet élhessenek. Apaként az az egyetlen vágya, hogy ezt el is érjék. Azonban kis gyerek, kis gond, nagy gyerek, nagy gond, a felnőtt gyerekeinek dolgai nem egészen a reményei szerint alakulnak. A szelíd és jótét léleknek tűnő apa ekkor megmutatja másik arcát is, és két nagyobb gyermekénél tekintélyelvű parancsolgatásba, valamint érzelmi zsarolásba kezd. Mindkét esetben igyekszik rájuk rákényszeríteni a saját akaratát, mélyen beleavatkozva a magánéletükbe. Valójában generációs értékrendek összeütközését éljük meg, mivel Il-nam nem gonosz, csak követi a szokásokat, melyek a szülőket felruházzák a gyermekeik életvitelébe, párválasztásába való beavatkozás jogával. Eleinte teljesen értetlenül áll a történésekkel szemben, és hosszú út vezet odáig, amíg megérti, hogy az általa vágyott dolgok kényszerítésével csak a boldogtalansághoz vezető útra vált jegyet a gyerekeinek.

A velük folytatott küzdelem során egy eltemetett, sötét titokra is fény derül. A gyerekei úgy tudják, hogy az édesanyjuk meghalt, ezért nőttek fel anya nélkül. Bár a két nagyobb gyerek számára elég korán kiderül, hogy nem ez az igazság, az apjuktól kapott hamis információk miatt mégis gyűlölik az anyjukat. A legkisebb testvér viszont vágyik az anyai szeretetre, melyről úgy gondolja, hogy sosem kaphatja meg. Az évtizedek után felbukkanó anyával mindannyian különböző módon kerülnek kapcsolatba és vívják meg egyéni csatájukat, míg rájönnek a teljes igazságra, és képessé válnak megérteni a szüleik történetét. 

A történet másik, kissé fiatalabb apafiguráját egy teljes család élén látjuk. Baek Joon-shik és felesége a zenei szórakoztatóiparban dolgoznak, sztárokat menedzselnek, amiből remekül meg is élnek. A családjuk azonban egy furcsa képződmény, nehéz is elviselni a jeleneteiket a sorozatban. Mindegyikben szinte szóról szóra ugyanaz játszódik le: a családfő, mint egy kiöregedett, maníros playboy bombasztikus bókokkal árasztja el a feleségét és két nagylányát. A lányok berzenkednek, de a feleséggel együtt belemennek az infantilis játékba. A férj háta mögött viszont a három nőről kiderül, hogy így védekeznek a férfi hangos erőszakoskodásai ellen. A színjáték nagy része az anyára hárul, aki ezáltal biztosítja, hogy a lányok a saját útjukat járhassák. Eljön azonban a nők lázadásának ideje, amikor a férfi szeméről lehull a hályog. Meg kell élnie, hogy imádott lányai egyszerűen lehitlerezik, és szembesítik a zsarnokoskodásával. Más társadalmi háttérrel, de ez az apa ugyanúgy szembesül azzal, hogy a következő generáció már nem akar, és nem is tud az ő elvárásai szerint élni. Joon-shiknek felnőtt fejjel kell felnőnie a feladathoz, hogy a családtagjait a saját szórakoztatásának tárgyaiként kezelő pojácából végre igazi, gondoskodó apává válhasson.

Ennek a két családnak a gyermekeit érzelmi kapcsolatok fűzik egymáshoz. Il-nam nagyobbik fiába már évek óta szerelmes Joon-shik idősebbik lánya. Mindketten fiatal fogorvosok, egymás mellett dolgoznak egy rendelőben. Il-nam kisebbik, még középiskolás fia pedig szoros kapcsolatban áll Joon-shik fiatalabbik lányával, aki apja akarata ellenére szeretne énekes sztárrá válni, bár tehetsége nem sok van hozzá. A legfiatalabb pár története is megél néhány fordulatot, de az ő szerepük inkább a sorozat egyedi fűszerezéséhez járul hozzá. A fiú, Jang Jin-ho szerepében Song Joong-kit első sorozatszerepeinek egyikében láthatjuk, és megragadó bájossággal játssza a játékos és érzelmes fiatalembert, aki az anyjával való sikertelen találkozásainak megrázó jeleneteiben igazán maradandó élményt nyújt. Partnere, a szélvészkisasszony Baek Jae-ra az egyik legvidámabb karakter, akit valaha láttunk, Hong Soo-ah mérhetetlen naivitással játssza az összes jószándékú megmozdulását, melyek után többnyire kő kövön nem marad.

Az idősebbik fiú, Jang Shin-ho és nővére, Jang In-ho történetét a dráma teljes egészében kibontja. 

In-ho már felnőtt, harminc év körüli nő, akinek önálló rádióműsora van. A hallgatói létszámot viszont fel kellene turbóznia, mivel a konkurens adó azonos idősávjának műsora elhódította az énekes sztárt, akit ők is kiszemeltek. A nyegle, arrogáns fickóról köztudomású, hogy kapcsolatban áll egy nála idősebb nővel, aki otthagyta érte a családját. Arra a következtetésre jutnak, hogy akkor nekik meg kell szerezniük a műsoruk vezetőjének az elhagyott férjet, aki korábban rendkívül népszerű zeneszerző-énekes volt. A két adás versengését így a szerelmi háromszög izgalma is áthatja majd, ami a kiemelt figyelem záloga lehet. Így lép be történetünkbe a fiatalabbik generáció érettebb apa alakja, a két kisgyermekét egyedül nevelő Lee Jun-sul (valódi nevén Lee In-ho). A férfi élete mélypontján van érzelmileg és anyagi téren egyaránt. A volt felesége testi erőszakkal vádolta meg, melynek híre ráégett a férfira, aki a gyermekei nyugalma érdekében nem ment bele a bírósági küzdelmekbe, tudva, hogy azok a média figyelmének kíséretében zajlottak volna. Emiatt kiszorult a saját szakmájából, elvesztette minden szakmai lehetőségét, valamint korábbi népszerűségét. A gyerekeit a nagymamájának gondjaira bízva éppen a repülőtérre tart, hogy egy évre Dubaiba utazzon és elszegődjön egy jól fizető építkezésre, amikor erős ellenállását végül sikerül Jang In-hónak megtörnie, és elvállalja a rádióműsor vezetését. A két ember rövidesen egymásba szeret, de az egymásra találásuk rögös úton halad. Bár Jun-sul nagyon erős egyéniség, egyedülálló apának lenni társadalmi stigmát is jelent, és ezt a férfi beletörődéssel veszi tudomásul. A számkivetettségét csak súlyosbítja, hogy elsősorban a gyerekeiről kell gondoskodnia, és emiatt sokszor kerül olyan helyzetbe, amelyben megbízhatatlannak tűnik. In-ho azonban átlátja a helyzetét, és amellett, hogy a férfit a gyermekeivel együtt vállalja, képes segítséget nyújtani Jun-sul megtépázott önbizalmának és önértékelésének helyreállításában is.

A harmonikus, egyre kiteljesedő kapcsolatukra kétféle veszély leselkedik. Egyik az önmagából teljesen kifordult volt feleség, aki hideg szívvel és fejjel lemondott a gyerekeiről, és lépten-nyomon megalázta Jun-sult. Szerelme zátonyra futását követően viszont vissza akar szerezni mindent, a gyerekeit és a férjét is, és nincsenek gátlásai semmilyen téren. Ennek a gyönyörű nőnek a bőrébe bújva Choi Su-rin egy ijesztő, minden hájjal megkent boszorkányt játszik, aki még akkor is csak ártani tud a gyermekeinek, amikor jót akar tenni. De nevezhetnénk őt érzelmi analfabétának is, akinek a sorozat írói ajándékoztak egy belátásból fakadó megtérést, ámde sajnos az előzmények ismeretében ez inkább csak erőltetetten meghatónak szánt, semmint hiteles megoldás.

A másik veszély In-ho apjának részéről fenyeget, ezért In-ho a családja előtt sokáig titkolja is a kapcsolatát. Jól is teszi, mert az apa megismerve a férfi körülményeit, mindent bevet, hogy megakadályozza a fiatalok sorsának végleges összekapcsolódását. Rövidesen társul hozzá Jun-sul nagymamája is, aki felnevelte a szülők nélkül maradt fiút, és úgy gondolja, hogy saját fiának elvesztésében nagy szerepe volt Jang Il-namnak és hajdani feleségének. A Park Joo-ah által játszott vidéki nagyitól a belátás teljesen reménytelennek tűnik, mégis szórakoztatóan tudja megmutatni az olvadás fázisait, amelybe belejátszanak a tündéri gyerekszereplők is.

Nagyon érdekes látni, hogy ezek a felnőtt emberek minden képességgel rendelkeznek ahhoz, hogy a saját választásuknak megfelelően éljenek. Többször el is hangzik, hogy a szülők ellenkezését figyelmen kívül hagyva is összekötik a sorsukat, ám ezt mégsem teszik meg. Még a kapcsolatukat is kockára téve a végsőkig kivárják a szülők ellenállásának megtörését, és áldásukat a kapcsolatukra. Úgy tűnik, hogy az akarat már megszületett a következő generációban a bevett bigottságokkal való leszámolásra, de a bátorság még nem egészen. Mindennél fontosabb a családi béke és a generációk együttműködése, melynek ebben a drámában szerencsés kimeneteleit tapasztaljuk meg.

Jun-sul minden hátrányos megkülönböztetés ellenére a dráma legvonzóbb alakja. Karakteres férfi, elkötelezett és megértő szerető, önfeláldozó és melegszívű apa. Kim Sung-soo pedig mély beleérzéssel eleveníti meg ezt a nagyon szimpatikus, új típusú drámahőst. Nem marad el mellőle az emancipált nőtípust legjobb változatában mutató In-ho sem, aki nem fél szembemenni az előítéletekkel, és elég erős ahhoz is, hogy felvállalja a férfi gyermekei számára az anyaszerepet is. A dráma ezzel felrajzol egy olyan családot is, amely mintául szolgálhat korunk egyre zűrösebb kapcsolatokat megélő ifjabb emberei számára.

Ha Jun-sul a modern gondolkodású, egyedülálló apaságát bátran vállaló férfi típusát képviselte, akkor a Jang család nagyobbik fia az apává válás nem könnyű útját járja be. Az ő történetében összeütközik a múlt és a jelen, a vidék és a város, az idősek és a fiatalok életszemléletének különbözősége. Jang Shin-ho katonai szolgálatának végét egy kis szigeten tölti, ahol az egyébként is élvhajhásznak tűnő fiú elszórakozik egy lánnyal, akivel az adott körülmények között egy pillanatra úgy érződik, hogy egymásba is szerettek. A leszerelése után a fiú még csak múló kalandként se nagyon emlékezik az esetre, amikor legnagyobb megdöbbenésére Kim Bo-ri beállít hozzájuk. Miután a lány közli, hogy terhes, egyszerűen beveszi magát a fiú családjának fővárosi otthonába, mivel ettől a pillanattól kezdve Shin-ho jegyesének tekinti magát.

A végtelenül naiv, a vidék gondolkodásmódját, szokásait, jellegzetes tájszólását megtestesítő lány azonban idegen test a főváros világában, különösen a gondtalan szórakozásra berendezkedett, minden elköteleződés elől menekülő fiú számára, aki ráadásul inkább Se-ra, a Baek-család nagyobbik lányának irányában lenne nyitottabb. Bo-ri azonban agresszív, és úgy érzi, hogy egyoldalú szerelme feljogosítja arra, hogy kisajátítsa a fiút, és ebben bátorítja a szokásjog is. Hiszen Shin-ho apja is természetesnek tartja, hogy a fiának nincs más választása, mint vállalni a tettének következményeit. Ezért vakká válik a fia összeomlásával szemben, miközben keblére öleli Bo-rit, aki az első unokáját hordozza a szíve alatt. A kettős nyomás hatására Shin-ho beadja a derekát, és lemondva a saját életterveiről, eljegyzi a lányt, akit a háta közepére sem kíván. Az elfojtott lelki ellenállás azonban súlyosan megbetegíti, és ekkor jön el az a pillanat, melyben Bo-ri végre rádöbben, hogy mit tesz a fiú életével. Elhatározza, hogy elveteti a gyereket és visszamegy a szüleihez, akiknek azt hazudta, hogy dolgozni jött a fővárosba. Az abortuszt azonban mégsem tudja bevállalni, ám ezt nem árulja el Shin-hónak. Elválnak egymástól, és a fiú abban a tudatban kezd új kapcsolatba, hogy teljesen lezárult a Bo-rival közös történetük.

Mivel a történetük párhuzamosan bomlik ki a nővér, In-ho történetével, érdemes ezen a ponton megjegyezni, hogy Shin-ho - a fenti előéletének birtokában - feljogosítva érzi magát arra, hogy a nála sokkal stabilabb, megbízhatóbb személyiségű nővérét kioktassa, és a "vállalhatatlan" kapcsolatának feladására szólítsa fel, mellyel a lány szembemegy az apjuk elvárásaival. Még a kistestvér is látványos összeomlást produkál, amikor lelepleződik előtte In-ho kapcsolata.

Bo-rit azonban a sors szeszélye Song In-soonhoz vezeti, aki nem más, mint Shin-ho édesanyja. Bo-ri először a nő éttermében kezd dolgozni, majd amikor In-soon rájön, hogy a lány az unokájával várandós, akkor magához költözteti. Mivel Bo-ri egyedül akarja felnevelni a gyerekét, segít neki eltitkolni Shin-ho elől a valóságot. Miközben Shin-ho igazán szerelmes lesz Se-rába, akit feleségül akar venni, Bo-ri mellett is feltűnik egy fiatalember. Ha Dong-woo Amerikából érkezett, hogy megkeresse vér szerinti édesanyját, és bár építész, erre az időre In-soon mellett lát el titkári teendőket, aki fiaként tekint rá. Dong-woo-t megindítja az anyaságra készülő Bo-ri magányos küzdelme, és talán bele is szeret egy kicsit a lányba. Előbb csak gondoskodik róla, majd végül magával akarja vinni Amerikába, ezért kész házasságot kötni vele és a születendő gyermeket a saját nevére venni. Bo-ri azonban ingadozik, mert nincs tisztában a saját érzéseivel. Csábítja Dong-woo gondoskodó szeretete, ugyanakkor nem tud leszámolni a Shin-ho iránti érzéseivel sem. 

Ráadásul ahogyan Song In-soon egyre közelebb kerül a gyerekeihez, fény derül a titokra is. Bo-ri hibás döntése másodszor is romba dönti Shin-ho életét, aki felbontja az eljegyzését Se-rával, magára szabadítva ezzel a lány szüleinek haragját, és még saját apját is megalázó helyzetbe hozza. A fiút azonban már jelentősen megváltoztatta a Bo-rival átélt szerencsétlen története, ezért már máshogy reagál az újabb sokkhatásra. Nagyon mélyen érinti, mikor megtudja, hogy gyermeke született, és amikor először tartja kezében a fiát, akkor megérti, hogy milyen felelősség terheli. Felsejlenek benne az apai érzelmek is, először csak körvonalazatlanul, majd egyre erősebb és tudatosabb vállalásként. Bo-ri azonban nem találja a kiutat érzelmei káoszából, így folyamatosan rossz döntéseket hoz. Hiába teljesül be az eredeti vágya, elmenekül az iránta már őszinte érzelmeket mutató Shin-ho elől, azt hazudva neki, hogy Amerikába utazik Dong-woo feleségeként. A férfi ezért lemond a gyermekéről, de nem tudja, hogy Bo-ri Dong-woo-val is szakított.

Choi Jin-hyuk (ekkor még Kim Tae-ho néven) derekasan küzd Dong-woo eléggé hiteltelenül megírt szerepével, mert a kettejük közötti szerelmi kapcsolat eléggé nehezen hihető, ezért mesterkéltnek is hat az egész. Dong-woo mégis fontos szerepet tölt be, mert ő az egyetlen, aki Bo-rit szembesíteni tudja a gyávaságával, az önzésével és az ostoba döntéseivel, és ezzel végre rávezeti a lányt, hogy ki mellett is van valójában a helye, és mivel szolgálja legjobban a gyermeke érdekeit. Emellett Dong-woo alakjában In-ho férfi tükörképét is kapjuk, egy olyan férfiét, aki nem fél felvállalni a szeretett nő gyermekét sem.

Miközben Dong-woo és Bo-ri a közös jövőjüket tervezi, Shin-ho nyomában megjelenik az egész családja. Elképesztő végignézni azt a jelenetet, melyben a családi kupaktanács a legjobb szándékkal arról értekezik, hogy miként veszik el Bo-ritól a gyermeket, akit majd közösen felnevelnek. Ebben a megoldásban fogalmazódik meg a hagyományos megoldás, mellyel egyszerre gondoskodnának a gyerek jóllétéről, és felszabadítanák az egymást nem kívánó fiatalokat a kötelezettségük alól, hogy élhessék a saját életüket. A bökkenő csak az, hogy ebbe egyiküket sem avatják bele, és eszükbe sem jut, hogy a leányanyának is lehet elgondolása a saját és a gyermeke sorsáról.

Bo-ri a dráma legellentmondásosabb alakja, akin nehéz eligazodni. Van benne tisztaság, ártatlan naivság és erő is. Dolgos, végtelenül áldozatos és kitartó tud lenni, sőt még találékony is. Ugyanakkor csökönyös és valami tompa lelki érzéketlenségre utal, ahogyan ártóan kihasználja az embereket, mindig csak a saját szempontjaira tekintve. A dráma viszont esélyt ad neki egy jó irányú változásra, és végül boldog családanyaként látjuk az ugyancsak családfőként kiteljesedő Shin-ho oldalán. Hong Ah-reum minden előnyös és hátrányos tulajdonságát meg tudja mutatni ennek az összetett nőalaknak.

Shin-ho így a dráma legérdekesebb apafigurájává válik, aki a legnagyobb utat járja be. Érésébe belejátszik a saját, anyátlanul leélt gyermekkorának feldolgozása is, és mikor a traumáján túljut, akkor áll készen az önálló család vállalására. Ji Hyun-woo választása telitalálat volt erre a szerepre, mert képes volt mély átéléssel végigjárni azt a hatalmas ívet, melyet Shin-ho teljes átalakulása megkövetelt. Ha pedig az apaságról beszélünk, akkor a dráma legszebb pillanatait köszönhetjük neki, melyekben először csak rácsodálkozik az újszülöttre, majd a szemünk előtt alakítja ki vele azt a mély kapcsolatot, melyben már valóban fájdalmasnak tűnik az elszakadás lehetősége.

Érdekes, hogy végül egyetlen szereplő marad magányos, mégpedig Se-ra, aki hosszú éveken át kitartóan és hűségesen szerette Shin-hót. Az ő alakjának részletes kidolgozásáról sem feledkeztek meg a drámában. A kissé túlrajzolt klisétől (kövér kislányból lett csinos lány) eljutunk a szerelméért harcolni tudó társig, aki mégis vesztesként marad a küzdőtéren. Túl kell élnie, és amikor ez megtörténik, egy olyan nőt látunk, aki a hivatásában talál magára. Yoo In-young szép és érzékeny, szelíd és harcos, és végül magabiztosan járja az útját ennek a karakternek a megmutatásában.

A dráma titkos története rejti a magyarázatot a Jang-házaspár szerencsétlenségére. Bár ez a szál elsősorban a sorozat melodrámai, tragikumra szomjazó lelkeket kielégítő kelléke, mégis érdekes olyan szempontból, hogy még az évtizedekkel korábban vétkező apa mellé is visszahelyezi a bűntudattal élő feleség alakját, visszaállítva a család teljességét. Ahogyan azt a drámákban mesterien művelik, itt is elképesztő ötletességgel kapcsolják össze a szereplőket egymással. Jang Il-nam házassága valójában azért ért véget, mert az értékrendjében a barátsága előrébb való volt, mint a házastársi kapcsolata. Bár a gazdasági válság idején mindenki megélhetése veszélyben forgott, a csődbe jutott barátját úgy igyekezett kisegíteni, hogy azzal kockára tette a saját családja feletti fedelet. Mivel a segítséget nem tudta időben biztosítani, a barátja öngyilkos lett. Il-nam a feleségét hibáztatta ezért, aki a gyermekei érdekében rémülten perlekedett a baráttal a halála előtt.

A végső lökést a válásukhoz azonban egy másik szerencsétlenség szolgáltatta. A barát a halála előtt Il-namra bízta a fiát. A gyerek viszont egyszerűen eltűnt, amikor In-soonnal együtt vásárolni mentek a piacra, és Il-nam azzal gyanúsította a feleségét, hogy szándékosan hagyta sorsára a fiút. In-soon a véget nem érő vádaskodás miatt végül elhagyta a családját, elmenekült a férje, és egyúttal a nyomor elől is. Mivel a férje halottnak hazudta a gyermekei előtt, ezért önkéntes száműzetésbe vonult. Il-nam viszont tíz évig nyomozott sikertelenül az elveszett fiú után. Sok évtized múltán derült fény az igazságra, melyet Jun-sul és In-ho kapcsolata buktatott ki. Kiderült, hogy az elveszített gyermek nem más, mint Jun-sul, akit a saját nagymamája lopott vissza In-soontól, mert a Jang-házaspárt okolta a fia haláláért.

Il-namnak tehát szembe kellett néznie annak a terhével, hogy ok nélkül büntette a feleségét és tette anyátlanná a gyermekeit. In-soonnak viszont be kellett látnia, hogy hiba volt elhagyni a gyermekeit és évtizedekig nem keresni őket, mert ezzel mély sebet ütött mindegyikőjükön.

Il-nam szerepében Park In-hwant látjuk, akire mindig rácsodálkozom a különböző apaszerepeiben. Talán nem sértés azt írni, hogy apró termetének adottságával fordítottan arányos a belőle áradó szeretet, de ha kell, a fafejűség megtörhetetlen csökönyössége is. Na Moon-hee a feleség szerepében kissé hasonló hozzá, mert ő is tud lágy lenni, de keményen ellenálló is, ha a helyzet úgy kívánja.

A megbékélés valójában a fiatalok egymásra találásával történik meg, és ezzel valóra válik a két barát régi ígérete is, melyben egymásnak rendelték a kezdő jelenetben egymással játszó gyermekeiket. A karma azonban helyettük is működésbe lépett, és egymáshoz vezette a fiatalokat. 

Ebbe a mesei keretbe ágyazódott ez a végtelenül sokszínű történet, melyben minden szereplő élettörténete elgondolkodtató.