[Filmekről] GANG Beom-gu: A MONSTROUS CORPSE (1980)

괴시

Mivel újabban Dél-Korea több kiemelkedő alkotással is hozzájárult a horrorfilmek zombi alműfajához, kíváncsi lettem, hogy mikor készülhetett és milyen is lehetett az első általuk készített zombifilm. Rövid keresgélés után rátaláltam az A Monstrous Corpse (Egy szörnyű test) című filmre, melyet 1980-ban rendezett Gang Beom-gu, és ezt a filmet tartják a műfaj első koreai darabjának.

Gang Beom-gu rendező

Szerencsére nemcsak olvasni lehet róla, hanem a 한국고전영화 Korean Classic Film YouTube-csatornán meg is tekinthető a teljes film. Bár erre a felületre digitálisan felújított változatokat töltenek fel, ez a film távolról sem tűnik tökéletes állapotúnak. Az elszíneződés és a hanghibák magyarázata a film elején olvasható: az eredeti kópia eltűnt, így a felújítás a két megmaradt pozitív másolat egyikéről készült. Bizonyára lehetett volna további korrekciókat is végrehajtani a színhelyesség visszaállítása érdekében, de nem ismerjük a szempontokat, hogy erről miért mondtak le.

A rendező nem teljesen önálló alkotást hozott létre, mivel a film története szinte pontosan követi Jorge Grau spanyol filmrendező Let Sleeping Corpses Lie (Hagyjuk az alvó hullákat nyugodni) címen ismeretes, 1974-ben készült spanyol-olasz koprodukciós filmjét, koreai környezetbe helyezve az abban látottakat.

A Let Sleeping Corpses Lie (alternatív címen The Living Dead At Manchester Morgue) előzetese

Elsősorban George A. Romero filmjeinek köszönhetően 1980-ra már készen állt a modern zombik figurája, és a társadalomkritikára való felhasználásuk metodikája is. A zombik már elindultak filmes hódító útjukra, még ha első lépéseiket magányosan tették is meg, csak később okozva a hordáik által világra szabadított apokalipszist.  A koreai film a nyugati trendek ütőerével együtt lüktet, így majd egy évtizeddel megelőzi a távol-keleti filmek első igazinak tekinthető zombifilmjeit, melyek amúgy is inkább a műfaj újjászületéséhez köthetők a 90-es évektől. Azzal együtt igaz ez, hogy természetesen korábban is szerepeltek már hasonló élőhalott lények a térség filmjeiben, melyek a helyi kultúrákban gyökereztek.

A spanyol eredeti filmről csak néhány részlete alapján tudtam benyomásokat szerezni. Ezekből úgy tűnik, hogy mozgalmasabb alkotás, mint a koreai változata, mely sokkal iskolásabbnak tűnik. Gang filmjére általában jellemző egyféle statikusság, mely sokat elvesz az élvezhetőségéből. Természetesen mindkét alkotás megfakult az idő múlásával, tehát a beleélő képességünket erősen mozgósítani kell, hogy feszültnek és ijesztőnek tudjuk látni a ma már korántsem annak tűnő helyzeteket.

Yu Gwang-ok

Chiang Ming

Park Am

Gang filmjének zombijai még a lassú mozgású típust képviselik, akik nem kannibálok. A film kínosan ügyel arra is, hogy ébredésükre tudományos magyarázatot adjon. Ezzel a filmet a science-fiction műfajába is gyökerezteti, és egyúttal megadja az ijesztő események keletkezésének emberi hibára visszavezethető okát is, mely a horror műfajának általában egyik kitétele. Jelen esetben ez a természet rendjébe történő beavatkozás: egy kutatócsoport ultrahangot sugárzó állomást létesít a káros rovarok kiirtása érdekében, és ennek hatósugarát folyamatosan növelve éleszti fel akaratlanul az érintett területeken a holtakat, akikre a film szerint a sugárzás ilyen hatással bír. 

A történet szerint egy Amerikából hazatérő nő, Su-zi keresi testvére hegyek közti, eldugott helyen lévő házát, és közben segítséget kér egy fiatalembertől, Kang Myungtól, akiről kiderül, hogy környezetvédelemmel foglalkozó szakember. Együtt autóznak tovább, de eltévednek. Miközben Kang rátalál egy adótoronyra és a működtetésén dolgozó kutatókra, Su-zit megtámadja egy zombi. Végül eljutnak a testvér házához, ahol a pszichotikusnak tűnő nő hasonló támadásról számol be, ráadásul a férjét is holtan találják, aki egy veszekedést követően ment el szokásos erdei fotózására. Megjelenik a rendőrség, élén egy eltéveszthetetlenül Kojaket imitáló figurával (a sikeres amerikai sorozat két évvel korábban ért véget). Mivel a fafejű nyomozó a nővért gyanúsítja, Kang és Su-zi saját maga igyekszik a történtek nyomába eredni. Megtudják, hogy ki lehetett a nőket megtámadó alak, akinek a temető hullaházában kellene nyugodnia. Ellenőrzik, hogy így van-e, és ekkor találkoznak az ott feléledő holtakkal, akik végeznek az őket követő rendőrrel. Kang gyanakodni kezd az ultrahang-sugárzás nem várt hatására, de a rendőrség és a kutatók is bolondnak tartják, hiába kéri a sugárzás leállítását. Nemsokára azonban a nyomozó is szembesül a kórházban feltámadó zombikkal. Su-zi nővérével végez az élőhalott férje, Kang viszont nem érzékeli, hogy a nő már halott, ezért vissza akarja szállítani a kórházba. A nő az autóban feléled és végez Kanggal, aki immár zombiként támad az adóállomást éppen felügyelő régi kollégájára, végez vele, miközben megsemmisül az adótorony is. A film ily módon a megnyugtató megoldással zárul, tehát nélkülözi a horror műfajára többnyire jellemző befejezést, melyekben rendre felsejlik a nyugtalanságra okot adó veszély továbbélése.

A filmben a történet felépítése nem túl koherens, valójában a fordulatok leginkább annak köszönhetőek, hogy érthetetlen módon mindenki azonnal elkezd irracionálisan viselkedni, amint kiderül, hogy zombik járják a környéket. Egyedül kóborolnak, véletlenül sem kapcsolják fel a világítást, és bár tudják, hogy a zombik félnek a tűztől, véletlenül sem védekeznek ezzel ellenük. A zombik alig araszolnak, a nők lába viszont csak összecsuklásra alkalmas, futásra egyáltalán nem. Így a film elsősorban a sejtelmes helyszínekre, a folytonos félhomályra, a hanghatásokra és a színészek rémületet imitáló játékára hagyatkozva igyekszik a feszültséget felkelteni és ébren tartani, bár nem igazán meggyőző sikerrel. 

Érdekesek a karakterek olyan szempontból, hogy mindegyikük egyféle koreai alteregója egy-egy nyugati mintának. Úgy öltöznek és úgy viselkednek, mintha egy nyugati produkcióból tévedtek volna koreai színtérre. Nemcsak a már említett, Kojekre hajazó rendőrre, de még Kangra is igaz ez, akiről az egyik néző azt írta, hogy úgy néz ki, mint egy westernhős, pedig szerepe szerint tajvani lenne. A környezeten és a neveken kívül egyszerűen nincsenek koreai ízei a filmnek.

Végeredményben ez az alkotás inkább már csak egy filmtörténeti érdekesség, tehát megtekintését leginkább csak az ilyen irányú érdeklődéssel rendelkezők számára tudnám javasolni.