[Filmekről] KIM Jin-young: LOVE CLINIC / TONE-DEAF CLINIC (2012)

음치클리닉

Alternatív írásmód: Love Clinique / Tone-deaf Clinique

Love Clinic (Szerelmi klinika) címmel több koreai film is található, most a 2012-ben készült, Kim Jin-young által rendezett romantikus komédiáról lesz szó, melynek eredeti címe Tone-deaf Clinic (Botfülűek klinikája). Kedvesen közepes alkotás, melyben ezúttal a kedvesen van a hangsúly. Ne számítsunk többre, mint kétórányi laza kikapcsolódásra, ám ha éppen erre lenne szükségünk, ez a vígjáték tökéletesen alkalmas rá.

A története végtelenül egyszerű: a középiskolában Dong-joo-t (Park Ha-sun) megszégyeníti az énektanára azzal, hogy az osztály előtt éneklésre kényszeríti a fahangú lányt. Kínos helyzetéből osztálytársa, Min-soo (Choi Jin-hyuk) menti meg, aki az iskolai énekkar tagja. A lány azonnal beleszeret, és hogy együtt lehessenek, jelentkezik a kórusba. Bár énekelni nem tud, zongorakísérőként beveszik, azonban a köszöntő találkozón rögtön megtudja, hogy Min-soo több évre Japánba utazik. Tíz évig jár titokban a fiú után, de csak akkor látják újra egymást, amikor a már szinkronszínész Dong-joo találkozót szervez a kórus egykori tagjainak. Rémülten veszi észre, hogy a színházi rendező Min-soo-t elvarázsolja barátnőjének éneklése. Bo-ra (Lim Jung-eun) igyekszik tekintettel lenni Dong-joo érzéseire, aki mindent elkövet azért, hogy hasonló hatással lehessen szerelmére. Beiratkozik egy énekiskolába, ahol Sin-hong (Yoo Sang-hyun) lesz a tanára. A fickó kissé lepukkant jelenség, Dong-joo pedig tíz évvel fiatalabb, középiskolás lánynak igyekszik álcázni magát a tandíjkedvezmény miatt. Rögös úton, de eljutnak együtt a célig, a lány végre énekel Min-soo előtt, bár nem egészen a tervei szerint. Végül esélye nyílik egy ismétlésre, amely már annyira jól sikerül, hogy elérhetné vele a célját, ha Min-soo és Bo-ra addigra nem habarodott volna egymásba. A fájdalmas felismerés azonban végre rányitja a szemét valamire, amit addig nem vett észre, de Sin-dong fellépésén szembesülnie kell vele. 

 

Talán furcsán hangzik, de a film élvezeti értékét leginkább Dong-joo éktelen kornyikálásai adják, melyeket Park Ha-sun valóban nevetésre ingerlően ad elő. Szinte észrevétlenül alakul át mellette Sin-hong, aki a film kezdetén látható lejmolós figurából indulva végül megállja a helyét a rockszínpadon is. 

A záró produkció igazi fénypont, annyira vicces az időhúzós, közönséget teljesen lefárasztó szereplés ötlete és kivitelezése. Mindehhez nem kisebb nagyság statisztál, mint a legendás Baekdoosan rockbanda.

Meg kell említeni, hogy ez a film volt Choi Jin-hyuk játékfilmes debütálása. Nem kellett nagyot alakítania, de a szerepéhez illően meggyőzően hozta a kedves és tapintatos, jóképű férfi karakterét.