[Filmekről] Seong Si-heup: THE PLAN MAN (2013)

성시흡: 플랜맨

Variációk egy témára - gondolnánk először a The Plan Man (A tervember) kapcsán, mert erősen megidézi a híres Lesz egy még így se című amerikai elődjét, amelynek valóban egy késői kistestvére a koreai film. Az alkotás Lee Jung-a forgatókönyvíró és Seong Si-heup rendező debütáló munkája, mely nem egy remekmű, de ettől még nagyon szerethető.

Seong Si-heup rendező

Romantikus komédia ez is, de koreai módra. A legtöbb helyzete humoros, nevetünk is, de távolról sem harsányan. Mert a helyzetek viccesek, de nem az emberek, akik szerepelnek bennük. Velük inkább együttérzünk, és kicsit sajog a szívünk az esetlenségüket látva. 

Történetünk főhőse egy könyvtáros, Han Jeong-seok (Jung Jae-young). Csendes és jelentéktelen figura, aki kényszerbetegségben szenved. Irtózik a rendetlenségtől, a szennyeződésektől, az érintésektől. Biztonságát a napok egyforma rutinjában találja meg, ezért az időbeosztását percre pontosan megtervezi, és óramű pontossággal hajtja végre minden tevékenységét. Napjainak fénypontját az ebédidő jelenti, amikor felkeresi a közeli kisboltot az eladólány kedvéért, aki hozzá hasonló betegségben szenved. Jeong-seok naplót vezet, és ennek átnyújtásával kíván szerelmet vallani Lee Ji-wonnak (Cha Ye-ryun). Azonban a dolog nem a tervei szerint alakul, mert a lányt éppen helyettesíti barátnője, a zajos és szeleburdi Yoo So-jeong (Han Ji-min). A férfi pánikrohamot kap és a naplót ott felejtve menekül. Este tudná visszaszerezni, de a szórakozóhelyen, ahová érte megy, egy nem várt meglepetésben részesül: So-jeong éppen egy dalt énekel a színpadon, amelynek szövegében ráismer a naplóbejegyzéseinek szövegére. A dal tetszik a közönségnek.

A vágyott nővel is megtörténik az első randevú, de ez újabb sokkot jelent Jeong-suk számára. Mert ő éppen a közös betegségük miatt vonzódik Ji-wonhoz, aki viszont utálja az állapotát, és pszichiáterhez járva szeretne megszabadulni tőle. Jeong-suk azzal szembesül, hogy ki kell lépnie mesterségesen létrehozott komfortzónájából, ha el akarja érni a nőt. Elkezd ő is pszichiáterhez járni, de még ennél is váratlanabb fordulatként So-jeong felkéri, hogy induljon vele közösen egy zenei tehetségkutató versenyen. A férfi kínjában igent mond. 

Ettől kezdve Jeong-suk és So-jeong története kapcsolódik össze. Az impulzív lány nem sokat törődik a férfi kényszereivel, folytonosan betör a biztonsági zónájába. Bár ez Jeong-sukot rettegéssel tölti el, az erős érzelmi impulzusok azonban változást indítanak el benne. Nemcsak a szereplést vállalja, hanem kiáll a lány mellett, amikor annak régi barátja megalázza So-jeongot.

Számos kedves és ötletes helyzeten keresztül jutunk el odáig, hogy Jeong-suk ne csak kényszernek érezze a változás szükségességét, hanem ő maga is akarja azt. Bár menet közben fogalmunk sincs róla, de a végső "nagyjelenetből", amelyben a férfi szembenéz a traumájával, kiderül, hogy a szereplésre való vállalkozásával már megtette a legbátrabb lépését.

Bár elkerülhetetlen, hogy megtudjuk, hogyan alakult ki a férfi betegsége, a film valami nagyon sokkoló magyarázatot kíván erre adni. Ezért annyira félelmetes történetet növesztenek az állapota mögé, hogy az kissé az ellentétébe fordul, éppen a "nagysága" teszi meglehetősen abszurddá. Lehet, hogy ez szándékos is, mert a történetben szereplő tévés személyiség és a Jeong-suk gyermekkori énjét játszó kisfiú is sugározza ennek hangulatát. A lényeg azonban, hogy megtörténik az áttörés, ami a gyógyulás reménye is. Jeong-suk pedig rögtön tanúbizonyságát is adja ennek, egy végtelenül megindító, hebegve-habogva előadott szerelmi vallomásban.

Jung Jae-youngnak nagyon jól áll ez a szerep. Ő aztán távolról sem egy romantikus szépfiú, ezért a szikársága rendkívül passzol a sótlan élethez, amelyet a férfi a történet elején él. Éppen ez teszi komikussá is a kétségbeeséseit, amikor kizökken a rutinjából és pánikszerűen keresi a kapaszkodókat. Eközben látjuk, hogy a férfi érzelmei teljesen normális, felnőtt férfira jellemző érzések, melyeknek csak a kifejezése korlátozott, és ennek fájdalmát Jung Jae-young láttatni tudja. 

Han Ji-min szélvész-kisasszonya lendületesen viszi előre a történetet, de nemcsak a lány vidám lényét láthatjuk, hanem megmutatja a sértett és szomorúbb arcát is. A hebrencssége ellenére egyáltalán nem felületes, szépek a rácsodálkozásai a férfi előtte megnyíló valódi lényére és rejtett képességeire. A filmben hallható furcsa dalokat is nagy lélekkel tudja szerethetővé tenni.

Számos belső vicc is jellemzi a filmet, ilyenek Jae-young munkahelyi kihágásai, melyeket kitörő örömmel üdvözölnek a kollégái, akik elfogadják a férfit a betegségével együtt, de nem nagyon reménykednek a változásának lehetőségében. Különösen mulatságos a terápiás csoport bemutatása, melynek egyik legsúlyosabb esetét maga a pszichiáternő (Kim Ji-young) képviseli, akit spontán terápiában részesítenek a betegei. 

A média működésének kritikai ábrázolásával sem fukarkodik a történet, megmutatja, hogy miként avatkoznak be a szereplők életébe, komolyan traumatizálva őket. Kis felmentést ad a showman végső belátása, aki a saját sikerét beáldozva hagyja veszendőbe menni a visszatérésének sikerét ígérő szenzációt. A mellékszerepekben is nagyszerű színészeket látunk, mint Choi Won-youngot, Jang Gwangot vagy Jo Jin-mót, a kisfiú szerepében pedig Jo Yong-jin is különös karakter.