* Az ismertető spoilereket tartalmaz *
Bár Kang Ji-eun rendező korábban két kemény, férfias témájú film (Public Enemy, Silmido) segédrendezője volt, meglepetésre első saját rendezésű filmjeként egy szerelmi történettel állt elő. A forgatókönyvet Hwang In-ho írta (akinek később majd a My Way-t is köszönhetjük). Főszerepben pedig az Oldboy Mi-dójaként megismert Kang Hye-jungot és Cho Seung-woo-t láthatjuk, aki hiába még csak 26 éves ekkor, ez már a nyolcadik filmje. Elég ígéretes névsor ahhoz, hogy jó alkotásban reménykedjünk.
|
| Kang Ji-eun rendező |
A Love Phobia (Szerelemiszony, eredeti címén: Gyík) egy melodrámába forduló, abszurddal ötvözött romantikus komédia. A témaválasztása nem tekinthető különlegesnek, számtalan filmet láttunk már egy végzetes betegség árnyékában élő szerelmesekről. Ami mégis kiemeli a Love Phobiát ezek sorából, az a témát feldolgozó szemléletmódja és az ehhez illeszkedő stílusa.
Olyan történetet látunk, melyben sok mindennek nincs értelme, józan ésszel nem felfogható a szereplők furcsa, különös viselkedése. Természetesen csak látszatra, mert mindennek van mélyebb rétege is. A két főszereplő gyerekkorába utazunk vissza a film első részében. Megismerjük Arit, a bájos kislányt, aki egy szép őszi, napsütéses napon sárga esőkabátba burkolózva indul határozott léptekkel iskolába. Az úton összetalálkozik a tekintete egy kisfiúéval, Jo-kangéval, és életre szóló szerelem születik közöttük. A kislány mintha valamiféle fantáziavilágban élne, furcsa történeteket mesél magáról, melyeket a fiú elbűvölten hallgat. Ari földönkívüli, akihez nem szabad hozzáérni, mert meg van átkozva, és bajt hoz a vele érintkezőkre. A gyerekszerelem jelenetei végtelenül kedvesek és szívmelengetők, ez talán a film legerősebb része. Ám nem sikerül a távolságtartás, a kisfiú megbetegszik, Arival pedig elszakadnak egymástól.
Tíz év múlva bukkan fel a lány újra, és a főiskolás fiatalok ott folytatják, ahol korábban abbahagyták. A lány megint meséket gyárt, a fiú hisz is neki, meg nem is, de a játékos évődések közben kibontakoznak az érzéseik, és még egy csók is elcsattan. A fiú megint megbetegszik, a lány pedig ismét szó nélkül eltűnik. Ebben a részben a két színész lenyűgöző harmóniában játszik, humorosak, ötletgazdagok, naivak és szemérmesek, akikben mégis ellenállhatatlan erővel ébredezik a szexualitás.
Ismét eltelik nyolc év, mely alatt Jo-kang folyton nyomoz Ari után. Még olyan foglalkozást is választott, ami illeszkedik a lány fantáziálásaihoz. Ari váratlanul újra előbukkan a semmiből, de rövid látogatás után távozik a fiú életéből. Jo-kang mintha besokallna, szabadulni szeretne ettől a képtelen kapcsolattól. A véletlen azonban rávezeti arra, hogy mi az igazság.
A történetet átszövő abszurditás ekkor nyer értelmet. A lány fantáziavilágba való rejtőzése egy nagyon is tudatos stratégia része, mellyel menekül az életét rövidre záró halálos betegség nyomasztó terhe elől. Az eltűnései pedig nem szándékosak, azokat az AIDS kezelése teszi indokolttá. A betegséghez - mint oly sokan az AIDS terjedésének első időszakában - a születésekor kapott vérátömlesztéssel jutott. Ezt titkolja a fiú elől, akit nagyon szeret, de tudja, hogy nem léphet vele komoly kapcsolatra, mert azzal veszélyeztetné Jo-kang egészségét. Az angol címként adott "szerelem-fóbia" tehát igazából nem megfelelő, mert nem az érzelmektől való irtózásról van szó, sokkal inkább szerelem-féltésről, a szeretett személy féltéséről.
A fiú, felfogva a lány helyzetét, végigjátssza az Ari által megkezdett játékot. Nem a halálra készül, hanem segít a lánynak, hogy visszatérhessen a földönkívüliek közé, ahol megszabadulhat a betegségétől. Az UFO-mese lesz a metanyelvük a búcsúzásra, mely végül mégiscsak elvezet a valódi érzelmeik megvallásához.
Abszurd a helyzet: fiatal életek a halál szorításában. Abszurd a védekezés: a valóság hárítása. Abszurd a kitartás: kiben élne túl a szerelmi érzés 18 évet egy megbízhatatlan szeretőre várakozva? Abszurdak a párbeszédek a fiú és a lány között, melyekben szinte soha nem esik szó az érzéseikről. Azonban ez a metanyelv mégis mindent kifejez. Nagyon szép példa erre a határvonal, mely nemcsak fizikailag választ el két embert. Ari többször megállítja a fiút egy vonal előtt, aki azután később sem lépi át azt a képzeletbeli határvonalat, mellyel a lány érzelmeinek területi integritását sértené meg. Az abszurditás egyszerre a menekülés és védekezés eszköze, segítségével a halál nem halál lesz, hanem a lány számára átlényegülés, a fiú számára pedig túlélhető veszteség.
A film abszurd elemei azonban romantikus komédiába vannak oltva, aminek köszönhetően még a humoros jelenetek sem túlzóan nevetségesek, nincs is bennük semmi balgaság vagy ijesztő ostobaság. A fiú végső erőfeszítése a lány álmának beteljesítésére a kapcsolatuk belső logikájából természetesen fakad. A meseiség azonban végül mégis belefut a szentimentalizmusba, túl hosszúvá válik a búcsúzás, túl sok lesz a könny. A záró képsorok visszarántanak ugyan az eredeti hangulatba, de a film íve sajnos egy kissé már megtörött.
A Love Phobia nem tartozik a legemlékezetesebb filmek közé, de minden hibájával és kliséjével együtt egy jól nézhető, a témája ellenére kellemes film, mely szeretettel és odafigyeléssel készült. A főszereplő páros játéka pedig hibátlan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése