[Filmekről] Yoon Joon-hyeong: FATAL INTUITION (2015)

윤준형: 그 놈이다


* Az ismertető spoilereket tartalmaz! *

Yoo Joon-hyeong rendező első filmje egy 53 perces misztikus ál-dokumentumfilm volt, a Mokdugi, melyet 2005-ben mutattak be. Majdnem pontosan tíz évet kellett várni az első nagyjátékfilmjére, de megérte a várakozás. A Fatal Intuition (Végzetes megérzés) ugyan nem lett egy tökéletesre csiszolt darab, de számos olyan értéke van, ami az időnkénti sarkosságával együtt is élvezettel tölti el a nézőit. A rendezés mellett a forgatókönyv is Yoo Joon-hyeong - Kim Yeong-gappal közös - munkája.

Yoon Joon-hyeong rendező

A film atmoszférája magával ragadó. A zűrös, többnyire lepusztult környezetek ellenére gyönyörűen megkomponált és megvilágított képeket látunk. A Fatal Intuition egyszerre mozog a realitás és a vallási misztikum világában, és rendkívül izgalmas elegyet képez.

Ráadásul nem is teljesen kitalált történet. A Joongang Daily cikke szerint 1991-ben holtan találtak Busan környékén egy diáklányt, akinek halotti szertartásaként elvégezték a buddhista Cheondo-rituálét. A sámánista hagyományokkal is keveredett eljárás egyik lényeges pontján egy hosszú vörös szövethez erősítenek egy tál rizst, melyet a tengerbe dobnak felajánlásként. A szövet azonban váratlanul megfeszült és elszakadt, az üres tál pedig visszaúszott a partra, és megállt egy fiatalember előtt. A halott lány apjának ekkor az az erős megérzése támadt, hogy a lánya gyilkosát látja, de ezen kívül nem volt semmi egyéb bizonyítéka a férfi ellen. Ennek a rituálénak a filmbeli megismétlése az egyik kivételes feszültségű jelenet. 

A film erősen rímel az említett a történetre, bár itt két testvér áll a középpontban, akik szüleik elvesztése után magukra maradtak. A társadalom margójára szorulva küzdenek a létfenntartásukért. A fiatal, de már felnőtt férfi életén elhatalmasodik a húga nevelésének feladata, aki éppen a felnőtté válás szabadságharcait vívja - szülők híján a testvére ellen, akinek indokolatlanul túlzónak tűnő féltése fojtogató a lány számára. Jang-woo (Joo Won) nevelési eszközei nem igazán kifinomultak: a vitatkozó lányra, hogy ne tudjon kiszökni, egyszerűen rázárja a lakásuk ajtaját. Si-eun (Lee Yoo-young) mégis nyomtalanul eltűnik, de a rendőrség a kisujját sem mozdítja miatta. 

Jang-woo találkozik egy ugyancsak számkivetett lánnyal, akiről az a hír járja, hogy látja a jövőbeli eseményeket. Valójában Eun-ji (Ryu Hye-young) tényleg megérzi a várható haláleseteket, és segítségére lesz a férfinak, aki közben megtalálja a testvére holttestét, és a rossz nyomon járó rendőrség helyett magánnyomozásba kezd. A film borzongató izgalmait ennek a nyomozásnak köszönhetjük. Hamarosan egy sorozatgyilkos nyomaira bukkannak, akinek a kilétét sem sokáig titkolja a film. Gyanújuk a falu "jótét lelkének" tartott Min gyógyszerészre (Yoo Hae-jin) terelődik. A bornírt rendőrség ekkor már szándékos bajkeverőnek tartja az addig csak kellemetlenül zavaró Jang-woo-t, és nyíltan elkezd Min gyógyszerész kedvére játszani. A legnagyobb lélektani thrillereket is felülmúló jelenet játszódik le a rendőrségi fogdában a két férfi között.

A film minden fontos karaktere lélektanilag részletesen kidolgozott. Jang-woo elszántsága mögött nemcsak a testvére végső nyugalmának biztosítása a motiváció, hanem az a kétségbeesés is, hogy elbukta a vállalt életfeladatát, és ezzel elvesztette létének célját is. Bár egész életében robotolt, amelyből csak egy-egy barátokkal átivott éjszaka nyújtott kiszakadási lehetőséget, az különösen szégyenteljes a számára, hogy a húga halála éppen egy ilyen alkalom idején következett be, ráadásul veszekedéssel zárult az utolsó találkozásuk. Joo Won ennek a húga minden lépését árgus szemekkel figyelő, kissé agresszívan védelmező, de jólelkű fickónak minden árnyalatát meg tudja mutatni. Állítólag nyolc kilót lefogyott  és megtanulta a Gyeongsang-nyelvjárást a szerep hiteles megformálásának kedvéért. Bár korábban már játszott horrorfilmben, a mostani alakítása igazán mélyreható lélektani munkáról tanúskodik. Ennek lenyomatát láthatjuk egy kulisszák mögötti felvételen, mely éppen a fogdajelenet felvételén készült a film forgatása során.

A kisebbik testvér ugyan rövid ideig van jelen a történetben, de mégis pontosan kirajzolódik a személyisége és a testvéréhez való viszonya. Lee Yoo-young hol kislányos, hol felnőttes, ártatlan és kacér, szájaskodó, mégis minden bizalma a bátyjában van.

Különlegesebb karakter Eun-ji, akit éppen a jövőlátó képessége taszít ki a helyiek közösségéből. A folyton riadt lány éppen azért tud kapcsolatba kerülni a testvérekkel, mert ők az egyetlenek, akik a kirekesztettséget megélt tapasztalataik birtokában természetes érzelmi nyíltsággal fordulnak feléje. Ryu Hye-young el tudja játszani a karakter ijesztően misztikus megjelenítését éppen úgy, mint a félénk lányét, aki végül több módon is megmentője lesz Jang-woo-nak.

Joo Won méltó ellenfele a filmben a nála jóval idősebb, akkor már hosszú filmográfiával rendelkező Yoo Hae-jin. A tapasztalt színész egy szabálytalan, egyedi karaktert formál, melyben nyomát sem találjuk a gonosztevők általános ábrázolási kliséinek. Min gyógyszerész még akkor is "jóságos", amikor a legkegyetlenebb lelki kínzásnak teszi ki Jang-woo-t a már említett fogdajelenetben. Ijesztő álcája mögé nála is kirajzolódik a terhelt családi múlt, mely némiképp megmagyarázza a lelkületét, de felmentést nem ad a számára. Min gyógyszerészben az a legijesztőbb, hogy lakhatna a szomszédunkban is, soha nem gyanakodnánk rá. Természetesen meglátjuk a félelmetes, végtelenül erőszakos lényét is, de valójában csak akkor, amikor már közel járunk a titkának leleplezéséhez. 

A film ily módon túlmutat egy átlagos thrilleren, beszél a kirekesztettségről, az egymásba kapaszkodásról, az élet kiszolgáltatottságáról, zsákutcáiról, önkényeskedésről, pszichopátiákról, bizalomról, végtisztességről és az újrakezdés lehetőségéről. Mindezek kárpótolnak azért, hogy nem feszíti a film végéig a húrt a gonosztevő kilétének titokban tartásával.