오작교 형제들
KBS / 2011-2012 / 58 rész
Alternatív címek: Ojak Brothers / Ojakgyo Family / Golden Pond" (황금연못)
Műfaj: dráma
Írta: Lee Jeong-seon
Rendezte: Ki Min-soo
Adatok bővebben: Wikipedia / HanCinema
* Az ismertető spoilereket tartalmaz *
Bevezetésként fel kell idéznem az első koreai drámák megnézése után
keletkezett legmélyebb benyomásomat: lenyűgözött a történetek grandiózussága.
Generációkon átívelő eposzokat láttam, melyekben a történelmi tablók eleven
életterében élték a hősök a főként tragédiákban bővelkedő és kevesebb örömmel
átszőtt életüket. Talán azt gondolhatnánk, hogy a királydrámák historikus
távlatai, a kosztümös környezet nemessége segíthettek a lenyűgözöttség
érzésének kialakulásában, de ez nem igaz. Hiszen az Ojakgyo Brothers (Ojakgyo
testvérek) immár a második olyan általam látott sorozat (a My Daughter, Flower
mellett), amely kortárs drámaként ugyanúgy monumentális felépítménnyel bír.
Pedig nincsenek bennük történelmet író hatalmasságok. Vagy talán mégis? Hiszen
költői kérdésként felmerülhet, hogy kik formálják valójában a világot? A
kiváltságosak? Vagy a névtelennek tűnők sokasága, akikhez közel kell hajolni,
hogy meglássuk az egyedi és egyéni arcukat? Ezek a családeposzok éppen ezt
teszik. Megmutatják a személyes sorsokba rejtett küzdelmeket, melyeket mi
magunk, a családunk tagjai, a barátaink, a szomszédaink, ismerőseink vagy
ismeretlen embertársaink vívnak az életük során.
Az Ojakgyo Brothers bizonyos értelemben nagyon erősen koreai miliőbe ágyazott történet. De mélyebben belegondolva, játszódhatna akár nálunk, vagy a többi földrész bármely más térségében is, hiszen a világ mindenhol változik, átrendeződnek a generációs értékrendek, és ezek mindig konfliktusok kialakulásával járnak együtt.
Az Ojakgyo Brothers a zsigeri ösztönökből és megérzésekből született heves döntések és az értelem általi felülvizsgálatból fakadó, lehiggadó megfontolások drámája. A hagyományos moralitás dogmáira építkező, biztonságosan bejárható világ státus quo-jának fenntartására való törekvés és a fiatalabb nemzedék tevékenysége nyomán létrejövő, megújuló világ frissebb szemléletet követelő értékeinek összeütközése. A generációk hatalmi harca az egyéni sorsok irányítása feletti uralomért. Az ellenállások és a belátások drámája.
Természetesen mindezek nem maradnak az általánosságok szintjén, hanem beleágyazódnak a történet építőköveibe. De nem didaktikus feliratként, hanem a nézők számára folytonosan elgondolkodtató élethelyzetekben megjelenítve. A dráma sok szereplőjének mindegyike nagy utat jár be a kiinduló helyzethez képest, és a karakterfejlődések megnyugtató irányúak. Mivel családtörténetről van szó, elsősorban párkapcsolatokat látunk, melyek különböző kapcsolati típusokat képviselnek. Ezen túlmenően a dráma élénken és nyíltan beszél a társadalmi előítéletekről és a stigmatizálásról is.
Az 58 egyórás rész történetét Lee Jeong-seon írónőnek köszönhetjük, aki ki is érdemelte érte a KBS Drama Awards legjobb írójának díját 2011-ben. A több drámára is elegendő, egymásba fonódó, bonyolult cselekmény ismertetésétől azért tekintek el, mert egy kisregény végigolvasása helyett inkább a dráma megnézésére buzdítanám az olvasókat.
A forgatókönyvet Ki Min-soo keltette filmes életre, aki két évvel később a Good Doctort is rendezte, jelenlegi munkái közül pedig a King's Affection is nagy népszerűségnek örvend.
Az Ojakgyo Brothers részben a Szöul határában található Ojakgyo farmon játszódik, ahol a Hwang család él, részben a városban, ahová főként dolgozni járnak be a család felnőtt gyermekei.
A család életében a hagyományoknak megfelelő rend uralkodik: mindenek felett áll a 80 éves nagymama, Sim Gap-nyeon (Kim Yong-rim) "anyakirálynői" státusza, aki előtt a 60-as éveihez közelítő fia és menye is vigyázzban áll. A nagyinak még a hangulata is tényező, ha boldog, akkor örülhet a család is, ha morcos, akkor jobb, ha csöndben meghúzzák magukat. Bár a patriarchális berendezkedés miatt a családfő az apa, Hwang Chang-sik (Baek Il-seob) lenne, ő több szempontból alkalmatlan erre a feladatra. Pipogya, mégis akarnok alak, aki hibás döntéseinek következtében adósságot halmozott fel, és ezzel mindegyik gyermekének sorsára mélyreható és kedvezőtlen befolyást gyakorolt. Ráadásul egy hazugság is terheli: eltitkolta, hogy a farm nem a tulajdona, csak tízéves használatba kapta a barátjától. Baek Il-sob ehhez a figurához kitalált egy olyan pöszén motyogó beszédet, ami tökéletesen leképezi ennek az alkalmatlan apának a teljes karakterisztikáját. A szülői hármas titkos fegyvere a feleség, Park Bok-ja (Kim Ja-ok), aki megtanulta, hogy a státuszának korlátait nem átlépve, miként manipulálja a két felette álló családfőt.
A családot így a négy felnőtt fiúgyermekkel együtt öt férfi és két nő alkotja. A két generációt képviselő nők mellé lép be a történetbe váratlanul egy harmadik, legfiatalabb generációhoz tartozó, és annak gondolkodásmódját is magával hozó fiatal lány, Baek Ja-eun (UEE), aki bátran lobogtatja a szerződést, mely szerint a farm az ő tulajdona. A válságos élethelyzetbe került és teljesen magára maradt Ja-eun túlélésének egyetlen esélye a farm megszerzése, de szembetalálja magát Bok-jával, aki nemcsak a családja biztonságáért küzd vele szemben, hanem azért a farmért is, amelyért körömszakadtáig dolgozott. Ez a kiindulási helyzet döbbenetesen gonosz tettekre sarkallja, melyeket a lány váratlan alázattal tűr. A dráma egyik legerősebb mozgatórugója a két nőt összekötő érzelmi hullámvasút, melyben az anya nélkül felnövő lány megismer egy küzdő anyát, a felnőtt nőben pedig felébrednek az anyai ösztönök is egy mindig vágyott lánygyermek iránt, ráadásul Bok-ja saját fiatalkori tükörképét is látja Ja-eunben, aki szembesíti őt az életének értelmét kereső kérdéseivel.
A szigorúan szabályozott családi élet engedte mozgástérben négy fiatal férfi keresi a saját életútját, az önálló élete megteremtésének módját.
Az Ojakgyo Brothers bizonyos értelemben nagyon erősen koreai miliőbe ágyazott történet. De mélyebben belegondolva, játszódhatna akár nálunk, vagy a többi földrész bármely más térségében is, hiszen a világ mindenhol változik, átrendeződnek a generációs értékrendek, és ezek mindig konfliktusok kialakulásával járnak együtt.
Az Ojakgyo Brothers a zsigeri ösztönökből és megérzésekből született heves döntések és az értelem általi felülvizsgálatból fakadó, lehiggadó megfontolások drámája. A hagyományos moralitás dogmáira építkező, biztonságosan bejárható világ státus quo-jának fenntartására való törekvés és a fiatalabb nemzedék tevékenysége nyomán létrejövő, megújuló világ frissebb szemléletet követelő értékeinek összeütközése. A generációk hatalmi harca az egyéni sorsok irányítása feletti uralomért. Az ellenállások és a belátások drámája.
Természetesen mindezek nem maradnak az általánosságok szintjén, hanem beleágyazódnak a történet építőköveibe. De nem didaktikus feliratként, hanem a nézők számára folytonosan elgondolkodtató élethelyzetekben megjelenítve. A dráma sok szereplőjének mindegyike nagy utat jár be a kiinduló helyzethez képest, és a karakterfejlődések megnyugtató irányúak. Mivel családtörténetről van szó, elsősorban párkapcsolatokat látunk, melyek különböző kapcsolati típusokat képviselnek. Ezen túlmenően a dráma élénken és nyíltan beszél a társadalmi előítéletekről és a stigmatizálásról is.
Az 58 egyórás rész történetét Lee Jeong-seon írónőnek köszönhetjük, aki ki is érdemelte érte a KBS Drama Awards legjobb írójának díját 2011-ben. A több drámára is elegendő, egymásba fonódó, bonyolult cselekmény ismertetésétől azért tekintek el, mert egy kisregény végigolvasása helyett inkább a dráma megnézésére buzdítanám az olvasókat.
A forgatókönyvet Ki Min-soo keltette filmes életre, aki két évvel később a Good Doctort is rendezte, jelenlegi munkái közül pedig a King's Affection is nagy népszerűségnek örvend.
Az Ojakgyo Brothers részben a Szöul határában található Ojakgyo farmon játszódik, ahol a Hwang család él, részben a városban, ahová főként dolgozni járnak be a család felnőtt gyermekei.
A család életében a hagyományoknak megfelelő rend uralkodik: mindenek felett áll a 80 éves nagymama, Sim Gap-nyeon (Kim Yong-rim) "anyakirálynői" státusza, aki előtt a 60-as éveihez közelítő fia és menye is vigyázzban áll. A nagyinak még a hangulata is tényező, ha boldog, akkor örülhet a család is, ha morcos, akkor jobb, ha csöndben meghúzzák magukat. Bár a patriarchális berendezkedés miatt a családfő az apa, Hwang Chang-sik (Baek Il-seob) lenne, ő több szempontból alkalmatlan erre a feladatra. Pipogya, mégis akarnok alak, aki hibás döntéseinek következtében adósságot halmozott fel, és ezzel mindegyik gyermekének sorsára mélyreható és kedvezőtlen befolyást gyakorolt. Ráadásul egy hazugság is terheli: eltitkolta, hogy a farm nem a tulajdona, csak tízéves használatba kapta a barátjától. Baek Il-sob ehhez a figurához kitalált egy olyan pöszén motyogó beszédet, ami tökéletesen leképezi ennek az alkalmatlan apának a teljes karakterisztikáját. A szülői hármas titkos fegyvere a feleség, Park Bok-ja (Kim Ja-ok), aki megtanulta, hogy a státuszának korlátait nem átlépve, miként manipulálja a két felette álló családfőt.
A családot így a négy felnőtt fiúgyermekkel együtt öt férfi és két nő alkotja. A két generációt képviselő nők mellé lép be a történetbe váratlanul egy harmadik, legfiatalabb generációhoz tartozó, és annak gondolkodásmódját is magával hozó fiatal lány, Baek Ja-eun (UEE), aki bátran lobogtatja a szerződést, mely szerint a farm az ő tulajdona. A válságos élethelyzetbe került és teljesen magára maradt Ja-eun túlélésének egyetlen esélye a farm megszerzése, de szembetalálja magát Bok-jával, aki nemcsak a családja biztonságáért küzd vele szemben, hanem azért a farmért is, amelyért körömszakadtáig dolgozott. Ez a kiindulási helyzet döbbenetesen gonosz tettekre sarkallja, melyeket a lány váratlan alázattal tűr. A dráma egyik legerősebb mozgatórugója a két nőt összekötő érzelmi hullámvasút, melyben az anya nélkül felnövő lány megismer egy küzdő anyát, a felnőtt nőben pedig felébrednek az anyai ösztönök is egy mindig vágyott lánygyermek iránt, ráadásul Bok-ja saját fiatalkori tükörképét is látja Ja-eunben, aki szembesíti őt az életének értelmét kereső kérdéseivel.
A szigorúan szabályozott családi élet engedte mozgástérben négy fiatal férfi keresi a saját életútját, az önálló élete megteremtésének módját.
A legidősebb fiú Hwang Tae-sik (Jung Woong-in), aki terapeutaként dolgozik egy
kórházban. A család azonban leírta őt, mert ha az apa pipogya, akkor ez a fiú
egy puhány, küzdésképtelen, ám mégis öntelt balféknek tűnik. Az elsőszülött
fiúkkal szembeni elvárások miatt önértékelési válságban szenved, mivel egész
életében nem kapott mást az apja részéről, mint az alkalmatlanságának
bizonygatását, és az emiatti folytonos korholást. Nem akar mást, csak
bizonyítani, ezért rossz modellben gondolkodik a családi jövőjét illetően.
Mélypontra akkor jut, amikor készen kap egy kilencéves fiúgyermeket. A válság
végül felnöveszti őt, és végre meglátja azt, ami mindvégig ott volt az orra
előtt.
A kisfiú, Guk-su képviseli az egyik társadalmi stigmát, hiszen félvér gyermekről van szó. Amennyire megdöbbentő, hogy maga a család az első, aki ezen fennakad, éppen olyan megnyugtató, hogy gyorsan túl is teszik magukat rajta, és szeretetteljes befogadóvá válnak. A dráma nem titkolja ennek a kettősségnek a külvilágban való meglétét, kendőzetlenül megmutatja a társadalom ambivalens hozzáállását a kérdéshez. A gyermekszínész Park Hee-gun a dráma egyik legemlékezetesebb alakja, aki hiánytalanul érzékeltetni tudta ennek a kisfiúnak a belső vívódásait.
Ugyancsak Tae-sik történetébe van ágyazva a gyermekét egyedül nevelő Kim Mi-sook (Jeon Mi-sun) megjelenítése. Azonban ő már nem a régi drámák elesett, csonka családot képviselő anyafigurája, hanem önérzetes, saját lábán megállni képes, határozott nő.
A második legidősebb fiúgyermek Hwang Tae-beon (Ryu Soo-young), a látszatra kevés gátlást ismerő jóképű tévériporter, aki még a testvérét is gondolkodás nélkül bajba sodorva szerez értékes információkat, amelyet a saját, rendkívül sikeres karrierjének építéséhez használ. Ő az egyetlen, aki Szöulban lakik egy szülei által biztosított lakásban. Nemsokára megtudjuk, hogy a férfi valójában a család megtartó ereje, aki nagy áldozatot hozott az apa hibáinak korrigálásáért. Egy részeg éjszaka azonban kényszerpályára állítja, mert egy váratlan gyermekáldás következtében egy nem kívánt házasságban találja magát, pedig még az előző szerelmével is képtelen volt leszámolni. De tisztességesen akar megküzdeni a feladattal, a probléma csak az, hogy az egoizmusa miatt fel sem merülnek benne bizonyos kérdések, amelyek egy jó párkapcsolathoz és az apaszerep teljesítéséhez szükségesek. Viszont rájön, hogy tanulnia kell, és képes is rá. Nehezítésül még kap egy vérlázítóan tolakodó, infantilis anyóst, akitől a felesége gyermeteg módon függ. Ezt az anyóst Park Joon-geum bicskanyitogató hitelességgel kelti életre, nehéz elképzelni nála idegesítőbb, kislányruhákba csomagolt vénülő hisztérikát.
A kisfiú, Guk-su képviseli az egyik társadalmi stigmát, hiszen félvér gyermekről van szó. Amennyire megdöbbentő, hogy maga a család az első, aki ezen fennakad, éppen olyan megnyugtató, hogy gyorsan túl is teszik magukat rajta, és szeretetteljes befogadóvá válnak. A dráma nem titkolja ennek a kettősségnek a külvilágban való meglétét, kendőzetlenül megmutatja a társadalom ambivalens hozzáállását a kérdéshez. A gyermekszínész Park Hee-gun a dráma egyik legemlékezetesebb alakja, aki hiánytalanul érzékeltetni tudta ennek a kisfiúnak a belső vívódásait.
Ugyancsak Tae-sik történetébe van ágyazva a gyermekét egyedül nevelő Kim Mi-sook (Jeon Mi-sun) megjelenítése. Azonban ő már nem a régi drámák elesett, csonka családot képviselő anyafigurája, hanem önérzetes, saját lábán megállni képes, határozott nő.
A második legidősebb fiúgyermek Hwang Tae-beon (Ryu Soo-young), a látszatra kevés gátlást ismerő jóképű tévériporter, aki még a testvérét is gondolkodás nélkül bajba sodorva szerez értékes információkat, amelyet a saját, rendkívül sikeres karrierjének építéséhez használ. Ő az egyetlen, aki Szöulban lakik egy szülei által biztosított lakásban. Nemsokára megtudjuk, hogy a férfi valójában a család megtartó ereje, aki nagy áldozatot hozott az apa hibáinak korrigálásáért. Egy részeg éjszaka azonban kényszerpályára állítja, mert egy váratlan gyermekáldás következtében egy nem kívánt házasságban találja magát, pedig még az előző szerelmével is képtelen volt leszámolni. De tisztességesen akar megküzdeni a feladattal, a probléma csak az, hogy az egoizmusa miatt fel sem merülnek benne bizonyos kérdések, amelyek egy jó párkapcsolathoz és az apaszerep teljesítéséhez szükségesek. Viszont rájön, hogy tanulnia kell, és képes is rá. Nehezítésül még kap egy vérlázítóan tolakodó, infantilis anyóst, akitől a felesége gyermeteg módon függ. Ezt az anyóst Park Joon-geum bicskanyitogató hitelességgel kelti életre, nehéz elképzelni nála idegesítőbb, kislányruhákba csomagolt vénülő hisztérikát.
Az életkori sorban Hwang Tae-hee (Joo Won) a harmadik, akinek történetét a legalaposabban bontja ki a dráma. Megtudjuk, hogy a fiú nem a házaspár saját gyermeke, hanem a férj tragikus balesetben elhunyt testvérének a fia. Hiába szereti őt kivételező szeretettel a nagyi és a saját gyermekeivel egyenlően a házaspár, Tae-hee tele van hiányérzettel és elfojtott belső haraggal, mivel a szülőanyja az apja halála után magára hagyta. Egyszerre érzi befogadottnak és kívülállónak magát. A kedves és érzékeny, mégis zárkózott fiatalember hajlamos az agresszióra is, melyet rendőrnyomozóként ki is tud élni. A két "árva" (ez újabb stigma, mely szerepel a drámában), Tae-hee és Ja-eun gyorsan egymásra talál, és szinte mesebeli módon egészítik ki egymás hiányait. Közös történetük azonban reménytelenségbe süllyed, amikor kiderül, hogy a sors milyen szerencsétlen előélettel áldotta meg őket. A dráma fő dilemmája, hogy helyt kell-e állniuk a szüleik hibáiért, bosszúvágyáért. A morális érzék azt súgja, hogy lehetetlen a kapcsolat fenntartása, ezt ők maguk is érzik. Ugyanakkor mindenki számára elviselhetetlen helyzetet eredményez, hogy a helyes morális döntés két ifjú ember életének és reményeinek teljes tönkretételével jár. Éppen ezért a történet csúcspontja, amikor még a felmentő bizonyság megtalálását megelőzően a nagymama hosszas vívódás után meglepő elhatározásra jut. A döntésében benne foglaltatik az Ojakgyo Brother gondolati esszenciája is, mely a család megtartó erejét a szeretetből fakadó megértésben, az elfogadásban és a lemondás képességében találja meg.
Hwang Tae-hee története még két másik, fontos cselekményszálat is tartalmaz. Nem tud elmenekülni az anyjához fűződő kapcsolatával való szembenézéstől, hiába tiltakozik dühödten ellene. Érdekes módon a dráma ezen a ponton elkerül minden szentimentalizmust, pedig lenne alkalom megindító jelenetekre bőven. Tae-hee lelkét nem melegíti át az anyai gesztus, amellyel szembesül, mert nem pótolja azt, amit az anya valóban megtehetett volna. Sokkal nagyobb kihívás a számára az ő helyébe léptetett fiúgyermek, a vele egykorú férfi jelenléte, amellyel igazán meg kell küzdenie. Másrészt a hivatalos utat megkerülve folytat egy nyomozást is, melynek végeredménye a saját és a szerelmének családját is sújtó régi ügy tisztázása lesz.
A Hwang-család legfiatalabb gyermeke Tae-pil (Yeon Woo-jin), aki - mint a legkisebbek általában - különös türelemben és elnézésben részesül. A fiú még nem igazán találja a helyét az életben. Féltékenységi játékot játszanak a vele szinte egykorú Tae-hee-vel. Könnyen és gyorsan akar boldogulni, ezért a jóképűségét kihasználva nőket húz le. De a saját csapdájába esik, amikor beleszeret egy nála néhány évvel idősebb hölgybe, aki ráadásul Tae-beom családtagja, így neki is rokona. Minden kétséget kizáróan valódi szerelem ébred közöttük. Azonban ezt a kapcsolatot minden oldalról tabunak minősítik, és a dráma érdekessége, hogy ettől csak egy nagyon feltételes eltérést engedményez. Míg a Hwang-testvérek a legkülönbözőbb helyzetekben megértést tudnak egymás iránt tanúsítani, Tae-pil csak bigottsággal szembesül a részükről is. Végül a párt a saját belátása vezeti a szakításhoz, azzal a kitétellel, hogy Tae-pil két év elteltével újra jelentkezik, és addig felépíti a saját egzisztenciáját, melynek birtokában felelősséggel vállalhatja a nála jóval gazdagabb szíve hölgyét. Bár abban nagyon sok racionalitás van, hogy Tae-pilnek felnőtté kell válnia és elkerülnie az idősebb nőt kihasználó, könnyű vagyonra hajtó férfi vádját, a fiatalokra rótt érzelmi teher mégsem tűnik ezzel egyenlő arányúnak. Még a dráma logikáján belül is személyesen attól tartok, hogy Tae-pil olyan traumát szenvedett el, mely az egész életére kihatással lehet. De adjunk esélyt a fiatalok ismételt egymásra találásának, megérdemelnék.
A teljes dráma egy igazi érzelmi hegy- és lejtmenet, mely végig ébren tartja a figyelmet. Az összekötő események a farmon játszódnak, annak is jelképes családi asztalánál, mely a körülötte ülők számával mindig pontosan kifejezi a Hwang-család állapotát. Jobb időkben vidám csevegés zsivaját hallhatjuk, és alig férnek el mindannyian az asztal körül, míg szívfájdító a szülők csendes magánya a gyermekek távollétében üresen maradó asztal mellett. Ennek a jelenetnek az ismétlődései közé ágyazódnak be a fiúk történetei, melyek a rendező kiváló tempóérzékének köszönhetően csavarodnak egymásba, mindig gondoskodva a figyelem és az izgalom ébrentartásáról. Ezek a történetek olyan alaposságúak, hogy mindegyik megállná a helyét önálló drámaként is. Együttesen pedig hatványozottan erősítik egymást, melynek az Ojakgyo Brothers a kezdetekben említett monumentalitását köszönheti. A dráma ezáltal egy korképpé is válik. Egy olyan társadalom lenyomatává, melyben nagy erővel vannak még jelen a letűnőben lévő világ szabályai, és ugyan a fiatalok már a saját útjukat igyekeznek járni, még önként és saját meggyőződésből fejet hajtanak az előző generációk morális követelményei előtt. Bár ezek sokszor kíméletlennek tűnnek, a szülők is próbálnak lépést tartani a változó világgal. Ha nem is megy nekik mindjárt elsőre az elfogadás, a szívük és a lelkük a fiatalokkal van, akiket ha nem is mindig tudnak megérteni, de tolerálják a világ változásait.
Be kell vallanom, hogy az Ojakgyo Brothers kezdetben kisebb ellenállást váltott ki belőlem, különösen a látszólag gátlástalanul elkövetett gonosztettek miatt. Később is nehéz szívvel néztem az idősebbek megkérdőjelezhetetlen uralmáról tanúskodó jeleneteket, melyekben akár még a hatvan év körüliek is megtörésre lettek késztetve saját meggyőződésük ellenében, sokszor a semmiért. Nem is szólva arról, hogy a fiatal felnőttek életét is mennyire saját hitbizományukként kezelték a szülők, mélyen megalázó helyzetbe hozva a gyermekeiket. De a dráma egy idő után mégis magával ragadott. És nem is eresztett, amelyet kicsit sem bántam meg, mivel egy rendkívül gondolatébresztő történettel lettem gazdagabb. Lenyűgözött a családon belüli mikroközösségek gyönyörű ábrázolása: az idős szülőpár közös töprengései, Tae-sik és Guk-su apa-fiú tapogatózásai, a négy fiú (később lányokkal kiegészülő) közös ivászatai, melyek során végre teljesen önmaguk tudtak lenni. A sok megkérdőjelezhető helyzet ellenére a dráma tudott szólni egy olyan titokról, amelynek ritkán jutunk ennyire a közelébe: ez pedig a család mibenléte, hogy egy valódi család mitől is több, mint pusztán gazdasági érdekszövetség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése