* Az ismertető spoilereket tartalmaz *
Először is, ez a film nem tévesztendő össze a két évvel korábban bemutatott, hasonló című televíziós sorozattal, még ha talán kissé annak árnyékában is maradt.
A film alapötletét egy 2011-ben indult webtoon-sorozat szolgáltatta. Kian84 (Kim Hee-min) ugyancsak Fashion King című munkája rendkívül népszerű lett, elérte a négymilliós találatszámot.
A forgatókönyv írója, Yoon In-wan korábban egyetlen történetet jegyzett, amiből érdekes módon egy animációs film készült (New Royal Secret Commissioner). Oh Ki-hwan rendezőhöz már számos film kapcsolódott, köztük az öt évvel korábban bemutatott rövidfilmje a Five Senses of Eros részeként.
|
| Oh Ki-hwan rendező |
A Fashion King egy érdekes ötvözet, mely valójában egy rivalizálással és szerelemmel átszőtt középiskolai történet, ami érinti az iskolai bántalmazás témáját is, de nagy részben mégis a divatipar és a média világában játszódik.
A filmet egy önálló jelenet vezeti fel, mely nem is kapcsolódik a továbbiakban látottakhoz. Egy kolostorban járunk, ahol azt láthatjuk, hogy a világi divatmárkák beszivárogtak a spirituális élettérbe is, és megfertőzték egy ifjú szerzetes lelkét, aki mást sem szeretne, mint "ganji" lenni, ami valamiféle összevont kifejezés a cool, stílusos és klasszis értelmekre, de talán jelentheti a saját emberi csodálatosságunkat is. A mester figyelmezteti, hogy a ganji kimutatásának egyik módja az, ha mindenről megfeledkezünk. Az aggodalmaskodó ifjú tovább faggatja: "Jómagam, akinek semmije sincs, tudom irányítani a saját ganjimat?" A mester erre elküldi, hogy tanulmányozza a külvilágban, miként élnek az emberek a saját ganjijukkal.
Ez a humoros és kissé bizarr felütés egyrészt meghatározza a film hangulatát, másrészt arra figyelmeztet, hogy valamiféle tanmesét fogunk látni. Ez igaz is, de szerencsére didaktikusságtól teljesen menteset.
A szereplőink 19 évesek, tehát éppen a kamaszkor és a fiatal felnőttkor határán állnak, a film így valójában az ő coming-of-age történetük. Kissé esetlen főhősünket, Woo Gi-myeongot (Joo Won) iskolai bántalmazás alanyaként ismerjük meg, melyet teljes apátiába süllyedve tűr. Egy költözés menekíti ki a reménytelenségből, mert a szöuli iskolában új életet kezdhet. Az iskolai élet azonban ott is hierarchikus, a csúcsán pedig Kim Won-ho (Ahn Jae-hyun) áll. A divatbolond és modellként máris sikeres, gazdag fiú mindent birtokol, beleértve a legszebb lányt is, aki megtetszik Gi-myeongnak is. A fiú a maga szerény lehetőségei között igyekszik felvenni a versenyt, melynek első lépéseként vásárol egy drága, márkás dzsekit. De rögtön rá kell jönnie, hogy átverték, mert hamisítványt kapott. Ez a ballépés azonban elvezeti őt egy nagyon eredeti fickóhoz.
Kim Nam-jeong (Kim Sung-oh) valahol az álomvilág és a realitás határmezsgyéjén tanyázik. Bár az "utángyártott" termékeivel simlis seftelő, mégis a lepukkant raktárépületben ő pontosan az a figura, aki sugározza magából a ganjit. Gi-myeong és barátja rövidesen a tanítványa lesz, mivel ez az extravagáns figura pontosan azt érteti meg velük, amire a legnagyobb szükségük van: "Ha másokat követnek, elveszítik a személyiségüket. Az elszántság adja a belső kisugárzást, amit ganjinak hívnak. Hiába visel valaki drága ruhákat, attól még koldusnak nézhet ki. Ne legyenek a márkák megszállottjai, kövessék a szívüket. A ganji azoké, akiknek semmi egyebük sincs. Ez az egyetlen fegyverük, amivel legyőzhetik azokat, akiknek mindenük megvan."
Ezeknek a gondolatoknak megfelelően kezdi el Nam-jeong képezni a fiúkat, és Gi-myeong különösen tehetséges tanítványnak bizonyul. Testi átalakulása és stílusérzéke magával ragadó, egyre népszerűbb lesz az iskolában, még a vágyott lányt, Kwak Eun-jint (Sulli) is magához vonzza. A sikere azonban ellenségévé teszi Won-hót, aki nem válogat az eszközökben, hogy tönkretegye a vetélytársát. Nemcsak Gi-myeongot küldi megszégyenülten újra padlóra, de ráküldi Nam-jeongra is a rendőrséget, majd a verőlegényeit. Nam-jeong azonban sokkal józanabb annál, mint amilyennek látszik, nagyon is tisztában van a világ nem túl igazságos működésével. Megérteti Gi-myeonggal, hogy nincs más esélye, mint felvenni a kesztyűt.
A két fiú összecsapása egy televíziós vetélkedőben történik, mely a Fashion King cím elnyeréséért folyik. A kiélezett küzdelemben a végső forduló hozza el a meglepetést, melyben mindkét fiú valódi személyisége megmutatkozik. Ekkor már Gi-myeong mellett őszinte segítőként és társként egy másik lány áll, Park Hye-jin (Park Se-young).
Talán ennyiből is érzékelhető, hogy a film nem a történetének egyediségével hat. Az ereje és élvezeti értéke abban az ironikus hangvételben rejlik, amellyel a rendező megfogalmazza a filmet. Az elején tudatosan idézi meg a képregény rajzait, és a továbbiakban is él a képek felülrajzolásával, vagy a rajzokat idéző megfagyasztásával. Ezeknek az eszközöknek, valamint a színeknek és a beállításoknak köszönhetően mindvégig van egy olyan érzésünk, mintha nem is élőszereplős, hanem animációs filmet néznénk.
A rendezőnek különös képessége van ahhoz, hogy a humort sem nélkülöző jelenetekbe rendkívül sokféle problémát sűrítsen bele. Anélkül, hogy hosszasan elidőzne bármelyiknél is, meg tudja mutatni a kamaszkori depressziót, a megalázottságot, a tudatlan szülő döbbenetét és önvádját, az apai önkényt és a fiúi lázadást, a tehetetlenségből fakadó agressziót, a hamis és valódi szerelmi érzések bizonytalanságait, a rivalizálás belső dinamikáját, a bizalom, a véd- és dacszövetség épülését, és még sok apró, önmagáért beszélő mozzanatot.
Külön fejezetet érdemel a média működésének kendőzetlen bemutatása, mely ugyancsak ironikus, ám ezzel együtt is vérfagyasztóan valóságos a tolakodásával, a sztárcsinálásával, az idiotizmusával együtt.
A film nagyon vegyes fogadtatásban részesült. Sokakat megtévesztett a divatvilág kulisszája, mely az események keretét adja, és nem vették észre, hogy a hangsúly nem annak bemutatásán, hanem egészen máson van. Volt, aki vehemensen tiltakozott is, mert szerinte a film a bóvli-kultúrát isteníti a fiatalok előtt, akik már amúgy is egy hamis értékrendű világnak vannak kiszolgáltatva. Azt hiszem, hogy egyiküknek sincs igaza. A film a ganji keresésének és megtalálásának története. Gi-myeong pontosan azt az utat járja végig, amit Nam-jeong tanítása tartalmazott: a külsőségek levetkőzésével meg kellett találnia az önazonosságát és a belső erejét, melynek segítségével meg tudott küzdeni a talmi értékeket képviselő ellenfeleivel, le tudta győzni a szégyenérzetét és ki tudott állni nemcsak önmagáért, hanem másokért is. A divat világa (mely ugyanúgy keveréke a minőségi és ócska dolgoknak, mint bármely más terület) és a médiacirkusz ehhez csak a legadekvátabb közeg volt, hiszen a fiatal emberek szinte kivétel nélkül bejárják azt az utat, melyen először a külsőségek segítségével igyekeznek meghatározni önmagukat, és egy hosszabb érési folyamat vezet el a belső értékeik felismeréséhez.
A Fashion King két nagyszerű színészi alakítással is megörvendeztet bennünket. Joo Won mint egy kaméleon, úgy alakul át a szerencsétlenkedő pofozózsákból az iskola divatikonjának diadalittas figurájába. Mindent meg tud mutatni, a félelmet, a dacot, a haragot, az elszántságot, de a tisztaságot és a kedvességet is. A születésnapi éneklését nagyon nehéz lenne elfelejteni. Volt azonban két különös pillanata, melyekben szavak nélkül tudott kifejezni egészen összetett érzéseket, emberi viszonyokat. Az egyik, amikor játékosan meg akarja harapni az édesanyja eskühöz nyújtott ujját - ebben az egyszerű gesztusban benne volt minden bensőségesség, ami az anya-gyerek kapcsolatukat jellemezte. A másik pedig az a pillanat, amikor egyetlen néma fejcsóválással utasítja vissza az ismét felajánlkozó lány közeledését. Hatalmas alakítást nyújtott Kim Sung-oh is, aki rendkívül egyedi módon tudta emlékezetessé tenni Kim Nam-jeong alakját. Minden tökéletes volt benne és rajta, a beszédmodora, az extrém megjelenése, a cigarettázása, a tétova mozdulatai, a hisztije, a felülemelkedettsége, az összetörtsége, a rajongása és a kiábrándultsága is.
A Fashion King egy jó tempójú, bár talán kissé hosszú, de látványos, egyedi ízű film, mely számomra nem okozott csalódást. Mondhatnánk ifjúsági filmnek is, de a tanulságai nem életkorhoz kötöttek. Egyetlen igazi hiányossága van: bár később még látjuk egyszer a világnak nekiindult szerzetest, soha nem tudjuk meg, hogy milyen tapasztalatokról számolt be a mesternek, ha egyáltalán visszatért a kolostorba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése