Kim Jee-woon rendező 2018-ban jelentkezett az Illang: The Wolf Brigade
(Farkasember: A Farkas Brigád) című filmjével, mely izgalmas vállalkozásnak
ígérkezett, tekintve, hogy egy híres japán anime élőszereplős
filmadaptációjaként készült.
|
| KIM Jee-woon rendező |
Azonban már az anime is komoly előzményekkel bírt. Oshii Mamoru rendező életművét húsz éven át kísérte egy általa írt és rendezett, filmekből és mangákból álló saga. Az egész történet egy rádiójátékkal indult 1987-ben, és még ugyanabban az évben bemutatták A vörös szemüveg (紅い眼鏡, The Red Spectacles) című játékfilmet, melyben először találkozhattunk a fővárosi rendőrségen belül létrehozott különleges egység militáns, futurisztikus külsejű harcosaival. A film előtörténetét mesélte el az 1988-2000 között megjelent képregénysorozatban, a Kerberos Panzer Copban (犬狼伝説, Cerberus páncélos zsaru) melynek illusztrációit Fujiwara Kamui készítette, Izubuchi Yutaka mechanikus terveinek felhasználásával. A mangát Ázsia több országában kiadták, melyeket amerikai, angol és német megjelenés is követett.
A saga első kötetéből 1991-ben Oshii ismét egy játékfilmet rendezett
Straydog: Kerberos Panzer Cop (ケルベロス 地獄の番犬, szó szerinti
fordításban: Cerberus, a pokol őrkutyája)
címmel. Eredeti játékfilmes terveivel ellentétben azonban a trilógia
záró darabja 1999-ben végül egy animációs film lett
Jin-Roh címmel (人狼, Farkasember, ismert Jin-Roh: The Wolf
Brigade-ként is), melynek csak az írója volt Oshii, rendezője Okiura Hiroyuki lett. Ennek
a Fantasporto Fesztivál által többszörösen is díjazott alkotásnak alapján
készítette el Kim Jee-woon rendező a saját játékfilmes adaptációját.
Az animációs film jelenleg ezen a linken megnézhető: Jin-Roh.
Az animációs film jelenleg ezen a linken megnézhető: Jin-Roh.
Az animációs Jin-Roh azonban elég lazán követi a manga történetét. Átemel
belőle lényegi elemeket, de megváltoztatja a hangsúlyokat, ráadásul a
rendező módosította is az Oshii által készített storyboardot, belefűzve
egy romantikus szálat, mely az eredeti történetben nem létezett.
Kim filmes adaptációja szinte jelenetről jelenetre pontosan követi a Jin-Roh történetét, de két lényeges ponton mégis eltér attól. Először is, koreai környezetbe helyezi a látottakat, valamint megváltoztatja a befejezést.
Míg Oshii filmje egy második világháború utáni alternatív Japánban játszódik, Kim filmje ugyancsak egy elképzelt történelem része, melyben a területi viták következtében a távol-keleti térség militarizálódik, ezért a nagyhatalmak nyomásának ellensúlyozására a két Korea az egyesülés mellett dönt. A belátható közeljövőben járunk, 2024-re datálódik az események első időpontja, és ez különös aktualitást biztosít a látottaknak. A döntéstől nem mindenki boldog, a születő új, erős országot értelemszerűen ellenzik a befolyásos hatalmak, de a film nem ezzel foglalkozik, hanem a döntés nyomán keletkező belviszályokkal.
A tényleges egyesülésig ötéves átmeneti periódust vezetnek be, melynek idején a nagyhatalmak gazdasági retorziókkal sújtják a két Koreát. A gazdasági depresszió következtében zavargások kezdődnek, és megalakul a Szekta nevű belföldi terrorista csoport, amely a tüntetéseket kihasználva militáns akciókat hajt végre. A fővárosi rendőrség gyengének bizonyul velük szemben, ezért a kormányzat létrehoz egy elit egységet, melynek speciális képzettségű és felszereltségű tagjai képesek felvenni velük a harcot. Az egység azonban két balul sikerült akciót követően a támadások kereszttüzébe kerül, és vezetőinek nemcsak a közvélemény megnyugtatásával kell szembenéznie, hanem a fővárosi rendőrség rivalizálásával is, mely az egység felszámolására törekszik.
Az erővonalak fókuszába a történet főhőse, Im Joong-kyung (Gang Dong-won) kerül, akinek személyében a rivalizáló felek megtalálják a tökéletes megoldást a törekvéseikhez, így ki is egyeznek a feláldozhatóságában. Míg a rendőrség bűnbakként akarja használni a speciális egység megszüntetésére, addig a saját egysége a nyakába akarja varrni a történtek felelősségét a fennmaradásuk érdekében. Megindul egy macska-egér harc, melyben a szereplők mindegyike fedett szerepet játszik. Közben pedig folyamatosan szóba kerül a speciális egységen belül működő titkos mag, melynek létezésével és szerepével kapcsolatosan a film végéig jobbára csak feltételezésekkel találkozunk.
Ez a bonyolult erőtér, mely Kim Jee-woon filmjében kissé nehezen is rajzolódik ki, azonban csak hátteréül szolgál a film valódi konfliktusának, mely sokkal inkább morális kérdések körül forog.
Kim filmes adaptációja szinte jelenetről jelenetre pontosan követi a Jin-Roh történetét, de két lényeges ponton mégis eltér attól. Először is, koreai környezetbe helyezi a látottakat, valamint megváltoztatja a befejezést.
Míg Oshii filmje egy második világháború utáni alternatív Japánban játszódik, Kim filmje ugyancsak egy elképzelt történelem része, melyben a területi viták következtében a távol-keleti térség militarizálódik, ezért a nagyhatalmak nyomásának ellensúlyozására a két Korea az egyesülés mellett dönt. A belátható közeljövőben járunk, 2024-re datálódik az események első időpontja, és ez különös aktualitást biztosít a látottaknak. A döntéstől nem mindenki boldog, a születő új, erős országot értelemszerűen ellenzik a befolyásos hatalmak, de a film nem ezzel foglalkozik, hanem a döntés nyomán keletkező belviszályokkal.
A tényleges egyesülésig ötéves átmeneti periódust vezetnek be, melynek idején a nagyhatalmak gazdasági retorziókkal sújtják a két Koreát. A gazdasági depresszió következtében zavargások kezdődnek, és megalakul a Szekta nevű belföldi terrorista csoport, amely a tüntetéseket kihasználva militáns akciókat hajt végre. A fővárosi rendőrség gyengének bizonyul velük szemben, ezért a kormányzat létrehoz egy elit egységet, melynek speciális képzettségű és felszereltségű tagjai képesek felvenni velük a harcot. Az egység azonban két balul sikerült akciót követően a támadások kereszttüzébe kerül, és vezetőinek nemcsak a közvélemény megnyugtatásával kell szembenéznie, hanem a fővárosi rendőrség rivalizálásával is, mely az egység felszámolására törekszik.
Az erővonalak fókuszába a történet főhőse, Im Joong-kyung (Gang Dong-won) kerül, akinek személyében a rivalizáló felek megtalálják a tökéletes megoldást a törekvéseikhez, így ki is egyeznek a feláldozhatóságában. Míg a rendőrség bűnbakként akarja használni a speciális egység megszüntetésére, addig a saját egysége a nyakába akarja varrni a történtek felelősségét a fennmaradásuk érdekében. Megindul egy macska-egér harc, melyben a szereplők mindegyike fedett szerepet játszik. Közben pedig folyamatosan szóba kerül a speciális egységen belül működő titkos mag, melynek létezésével és szerepével kapcsolatosan a film végéig jobbára csak feltételezésekkel találkozunk.
Ez a bonyolult erőtér, mely Kim Jee-woon filmjében kissé nehezen is rajzolódik ki, azonban csak hátteréül szolgál a film valódi konfliktusának, mely sokkal inkább morális kérdések körül forog.
Oshiival kapcsolatban mindig meg szokták említeni, hogy filozófiai
indíttatású rendező, és a Jin-Roh esetében nem is zavart senkit az ennek
megfelelő filmes szerkezet. Kim Jee-won adaptációja kapcsán azonban már
sokkal türelmetlenebbek a nézői vélemények. Mindkét esetben a film elején
és végén látható pörgős akciórészek közé ékelődik be a filmek nagy részét
kitevő, egyszerre valós és allegorikus melodráma. Ezt pedig a játékfilm
esetében hibaként róják fel a film készítőinek azok, akik a kezdeti,
lenyűgöző képsorok alapján végig egy lendületes akciófilmben
reménykedtek.
Ehelyett váratlanul egy különös párkapcsolati történetet láthatunk, melyben
egy terrorista lány és a speciális egység egyik harcosa között szövődik érzelmi kötelék. Oshii azonban nem a szerelemre koncentrál, hanem a militáns
erők játékterében megjelenő két emberi lényben azt vizsgálja, hogy mi marad
az emberségből egy ilyen esetben, és ezt átveszi Kim Jee-woon filmje is. A
Piroska és a farkas meséjének alakjait felhasználva egyrészt azt kérdezik,
hogy vajon passzív áldozat-e a lány és a férfi, akik csak belesodródtak a
történésekbe, vagy felelősek-e a sorsukért - de ha ők nem is, akkor vajon
kik? Másrészt pedig azon gondolkodnak, hogy azokban, akik az extrém erőszak
részesei, melyik mag az erősebb, ami meghatározza a lényüket: a vadállati
ösztön, mely embernek álcázza magát, vagy a humán lény, amely kénytelen
állatinak mutatkozni.
Miközben úgy tűnik, hogy a harcos Im megtalálta a helyét a speciális egységben, addig a lány, Lee Yoon-hee (Han Hyo-joo) nem szabad választásából lett a Szekta tagja. Im mégis konfliktusba kerül saját magával, mely egyúttal a büntetésének oka is: a védtelen emberek lemészárlása előhívja maradék emberségét, és ő maga nem tudja gépiesen végrehajtani a likvidálást. Ami megbocsáthatatlan, mert a hezitálása kockázati tényező az egység számára. Imet visszaküldik egy korrekciós kiképzésre, és ennek idején kerül kapcsolatba a lánnyal, valamint a szervezetek konspirációjának origójába, mely nagyjából azonos mind a két alkotásban.
Vannak azonban lényegi eltérések a filmek között, két ponton is. A mese egyik kegyetlenebb változatát hallhatjuk, melynek van egy része, mikor Piroskát étellel és itallal kínálja a farkas. Egy macska és egy madár arra figyelmezteti a lányt, hogy amit eszik, az a nagymamája húsa, amit pedig iszik, az a vére. Oshii filmjében e mondatok alatt a város, a benne lakó emberek, valamint a tüntetők képeit látjuk, mely a következő jelenetben roncstelepre vált, ahol a szervezetek megbeszélése folyik. Ez elég egyértelmű utalás arra, hogy az emberiség önmagát, nembeliségének legértékesebb részét falja fel.
Kim Jee-won az egész mesét egy animációs betétben meséli el, melyben utalás sincs Oshii képeire, helyette csak egy mesekönyv illusztrációit látjuk. A gondolati hangsúly is máshová kerül. A kérdésfeltevés kevésbé elméleti, sokkal pragmatikusabb:
Miközben úgy tűnik, hogy a harcos Im megtalálta a helyét a speciális egységben, addig a lány, Lee Yoon-hee (Han Hyo-joo) nem szabad választásából lett a Szekta tagja. Im mégis konfliktusba kerül saját magával, mely egyúttal a büntetésének oka is: a védtelen emberek lemészárlása előhívja maradék emberségét, és ő maga nem tudja gépiesen végrehajtani a likvidálást. Ami megbocsáthatatlan, mert a hezitálása kockázati tényező az egység számára. Imet visszaküldik egy korrekciós kiképzésre, és ennek idején kerül kapcsolatba a lánnyal, valamint a szervezetek konspirációjának origójába, mely nagyjából azonos mind a két alkotásban.
Vannak azonban lényegi eltérések a filmek között, két ponton is. A mese egyik kegyetlenebb változatát hallhatjuk, melynek van egy része, mikor Piroskát étellel és itallal kínálja a farkas. Egy macska és egy madár arra figyelmezteti a lányt, hogy amit eszik, az a nagymamája húsa, amit pedig iszik, az a vére. Oshii filmjében e mondatok alatt a város, a benne lakó emberek, valamint a tüntetők képeit látjuk, mely a következő jelenetben roncstelepre vált, ahol a szervezetek megbeszélése folyik. Ez elég egyértelmű utalás arra, hogy az emberiség önmagát, nembeliségének legértékesebb részét falja fel.
Kim Jee-won az egész mesét egy animációs betétben meséli el, melyben utalás sincs Oshii képeire, helyette csak egy mesekönyv illusztrációit látjuk. A gondolati hangsúly is máshová kerül. A kérdésfeltevés kevésbé elméleti, sokkal pragmatikusabb:
Ki hibáztatható a lány haláláért? Az éhező farkas? A nagymama, aki beengedte a farkast, vagy az anya, aki odaküldte a lányt? Kit kellene gyűlölnünk? Az a legrosszabb, hogy nem tudjuk, kit gyűlöljünk.Ahol pedig nincs felelős, ott mindenki felelős - erre világít rá Im Joong-kyung döntése, amit a film végén hoz meg. Ekkor találkozunk Oshii ember-farkas allegóriájával, ám a feltett kérdés nem marad nyitva. A Farkas Brigád vezetője és Im végső párbaja kiegyezéssel zárul, hiszen utána mindenkit életben látunk, ami valójában a humánum győzelme a farkastörvények felett. Az új élet felé induló pár kapcsán pedig elgondolkodhatunk a másik felvetett dilemmán, hogy van-e visszatérési lehetőség, megbocsátás a "normális társadalom" részéről a hozzájuk hasonló emberek számára.
Mindkét filmben szerepel, hogy a mesének kétféle befejezése ismeretes: egy vidám és egy szomorú. Vidámnak a Grimm-mese közismert változatát nevezik, melyben a vadász megmenti Piroskát. A szomorú változat befejeződik azzal, hogy a farkas felfalja a kislányt, aki számára nem érkezik megmentés. Oshii filmje ezzel a kilátástalan megoldással fejeződik be. Kim boldog véget ad a történetnek, mely egyrészt jobban illeszkedik a koreai tematikához, másrészt azt erősíti, hogy az egyéni felelősségvállalás jelenti a kiutat a közösen létrehozott káoszból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése