2025. február 11., kedd

[Tévédrámákról] DESERT SPRING (2003)

사막의 샘 
Alternatív cím: Oasis
MBC, 2003, 3 rész
Műfaj: dráma
Írta: Seon Kyeong-hee 선경희
Rendezte: Lee Eun-gyoo 이은규
Adatok bővebben: namu.wiki / MyDramaList





Az MBC (Munhwa Broadcasting Corporation), azaz Kulturális Műsorszolgáltató Társaság alapítása 1961. december 2-án történt. Egyetlen rádióállomással kezdték a működésüket, mára multimédiás csoporttá nőtték ki magukat, melyet egy földfelszíni TV-csatorna, három rádiócsatorna, öt kábelcsatorna, öt műholdas csatorna és négy DMB-csatorna alkot. 

A 42. születésnapjukat 2003-ban rendkívüli módon ünnepelték meg, ebből az alkalomból mutatták be december 17-18-19-én a Desert Spring (Sivatagi forrás) című háromrészes drámát. A dráma négyórás időtartamú, lévén az utolsó epizód dupla hosszúságú.

Rögtön az elején el kell áruljam, hogy ezt a drámát egy rendkívüli gyöngyszemnek tartom. Bámulatos koridéző hangulattal bír, a helyszínek, a külső és belső terek, a felhangzó zenék és slágerek, a karakterek egyszerűen időutazásra visznek, visszarepítenek a japán gyarmati időkbe, és a II. világháború utáni évekig követhetjük a szereplők sorsát.

Micsoda ünnephez illeszkedő gyönyörű gondolat, hogy a dráma főszereplői ezúttal nem ideológiák képviselői, nem is szabadságharcos ellenállók, hanem egyszerű, hétköznapi fiatalok, akik véletlenül éppen egy rádióállomás munkatársai. "A rádió révén összegyűlt fiatalok számára a műsorszórás egyfajta láthatatlan menekülőúttá vált – akár egy értékes forrás a sivatagban." - írja az MBC ismertetője.









Természetesen a kor valósága veszi őket körül, mélyen befolyásolva a sorsukat. Jung In-hui (Jang Sin-young) egy szabadszellemű, bátor fiatal lány, aki megszökik az elrendezett házassághoz vezető esküvőjéről. Kalandos menekülése közben két férfival is találkozik. Yoo Gi-hyeon (Song Il-kook) éppen Tokióba tart, hogy zenei tanulmányokat folytasson, de In-hui miatt majdnem elveszíti az apjáról rámaradt egyetlen értékes emlékét, a szaxofonját. Végül mégis ő ad pénzt In-huinak, hogy a lány is megkezdhesse tanulmányait a Behwa Főiskolán. A lány a hoppon maradt vőlegénye elől egy autóban keres menedéket, melynek fiatal férfi tulajdonosa, Gang Seung-mo (Lee Hyung-chul) segít neki. 

Három év múlva folytatódik a történet, amikor mindhárman a rádióállomásnál találkoznak. In-hui a zenei programjainak gazdája, Gi-hyeon a rádióállomás zenekarának tagja, míg Seung-mo az állomás munkájának felügyelőbiztosa. In-hui és Gi-hyeon egymásba szeretnek, ezért a lány visszautasítja Seung-mo közeledését. Gi-hyeon egy nap döbbenten jön rá, hogy a rádióállomás elnöke, aki Seung-mo apja és In-hui támogatója is egyben, nem más, mint az, aki apját megölte. Cégeinek alapítása előtt japán nevet vett fel, és teljes mértékben az elnyomók kiszolgálója. Gi-hyeon korábban azt mondta, hogy meghajol a valóság erőviszonyai előtt, de egyszer meg akarja kérdezni tőle, hogy miért tette azt az apjával. Ám most megőrjíti a tudat, hogy míg apjának esélye sincs az igazságszolgáltatásra, addig a gyilkosa szabadon éli világát. Forr benne a bosszúvágy, készen áll megölni Gang Young-jint, azaz Igarashi Hidenorit (Lee Jung-gil), tesz is erre egy kísérletet. Gang elnök is rájön, hogy Gi-hyeon ismeri a múltját, amikor még Kimura néven a japánok kémjeként az ellenállók felderítése volt a feladata, ezért Gi-hyeon egyszerre kerül apának és fiának az útjába. Azt is megtudjuk, hogy Kimura az ellenállóknak szánt pénzek elsikkasztásával alapozta meg jelenkori vagyonát.






Az események felpörögnek, már láthatóan közeledik a háború vége, ami a japánok vereségét jelzi, de azok még az utolsó pillanatokban egy sor kétségbeesett, kegyetlen lépésre szánják el magukat. Dühödten meg akarják semmisíteni az illegális rádiókat működtető szabadságharcosokat, és ezreket soroznak be Japán bányáiban végzendő munkaszolgálatra. Gang elnök ezt kihasználva viteti el Gi-hyeont is, azzal a hátsó szándékkal, hogy bérencei ott majd végleg megszabadulnak tőle. Közben In-hui-nek rá kell jönnie, hogy szerencsejátékosnak gondolt apja nem elherdálta a család pénzét, hanem azt az ellenállóknak adta. 


A drámabeli Blue Note klub
Az elnevezésnek számos jazz-zenei vonatkozása van (a műfajra jellemző sajátos hangjegytől
az 1939-től működő, azonos nevű legendás kiadóvállalatig)
















Tovább nem árulom el a történet fordulatait, mely elvezet majd bennünket a felszabadulás utáni Dél-Koreába, amely már az amerikaiak befolyása alatt áll, és meglátjuk, hogy az egyes szereplők miként illeszkednek be az új körülmények közé. Természetesen Gang Young-jin is köztük van, aki a régi módszereivel és átmentett kapcsolataival igyekszik ismét pozíciókat kiharcolni az új világban, de végül nem kerülheti el, hogy a saját fiával összetűzésbe kerüljön.

Mert a dráma külön érdekessége, hogy a világháború előtti és utáni Korea különböző arculatainak felvillantása mellett megmutatja a generációk különbségeit. A Desert Spring szülők és gyermekeik drámája is, akiknek gondolkodása, értékrendje merőben eltér egymástól. A fiatalok szabadlelkűek, nem fogadják el a régi világ szabályait. Ez pedig tükrözi annak a nemzedéknek az erejét és bátorságát, amely elsőként látott neki a szabad Korea megvalósításának.

A dráma nagyon rövid ahhoz képest, amennyi összefüggést tartalmaz, ezért a nem hazai nézőknek talán kissé nehezebb átlátni a benne foglalt viszonyokat és történelmi utalásokat. Lee Eun-gyoo rendező elmondta, hogy a igyekeztek felkutatni a kor dokumentált eseményeit, annak ellenére, hogy kevés forrásanyag áll rendelkezésre. Így került a történetbe a rövidhullámú adások hallgatásával kapcsolatos incidens is. A japánok 1942-ben rengeteg embert letartóztattak a Gyeongseongi rádióállomás munkatársai közül (beleértve a technikai személyzetet is), mert hallgatták és továbbították az Amerika Hangja és a Chungkingben működő Koreai Köztársaság Ideiglenes Kormányának tiltott adásait. A felszabadulásról szóló tudósítások pedig valós dokumentumfelvételek, melyeket néhány pillanatig láthatunk a drámában. De megragadó az őszintesége, karaktereinek sokszínűsége, és annak az ígérete, hogy ha tragédiák árán is, de végül minden a helyére kerül.

A dráma zeneválasztásai is alaposan végiggondoltak. Ok-hui egy Aloha 'Oe című dalt énekel, amely Hawaii szigetén született, és nem más írta, mint Liliʻuokalani hercegnő, akiből később Hawaii egyetlen királynője lett. Ismeretes, hogy éppen ebben az időszakban a Hawaii-ra menekülő japánok az ott élő legnagyobb betelepült populációt képezték. Ezért a hamar népszerűvé váló dal akár japán, akár amerikai közvetítéssel is eljuthatott Koreába, így egyáltalán nem véletlen, hogy a jazzklubban éppen ez szól. 

Az említettek mellett a dráma főbb szerepeit játszó színészek: Shin So-mi, Choi Jae-ho, Im Hyun-sik, Yoon Joo-sang, Lee Young-hee, Park Young-tae, Hong Seong-seon. 

A központi karakter a Song Il-kook által játszott Yoo Gi-hyeon, aki merőben szokatlan jelenség. A drámából számomra nem lett világos, de az MBC karakterleírásából kiderül, hogy japán-koreai vegyes kapcsolatból született, mialatt az apja Japánban volt zenét tanulni, azonban a nő családjának ellenállása miatt apja csak vele tért vissza Koreába. Ez a motívum talán azért fontos, hogy érzékeltesse, Gi-hyeonnak talán nem lehet ellenérzése a japánokkal szemben. Láthatjuk, hogy a fiúból felnőve őszinte, egyenes, nagyon jószívű ember vált, aki eléggé impulzív, sokszor a saját feje után megy, és nem veti meg a szórakozást sem. Nincsenek világot megváltoztató szándékai, és semmiképpen sem gyilkos természet. De a morális értékei tiszták, és ezek áthágása nem hagyja nyugodni. Végső kétségbeesésében venné saját kezébe az igazságszolgáltatást, de éppen azért, mert nem hősalkat, és nem is akarják annak láttatni, elbaltázza a lehetőségeit. Így lesz övé talán a koreai filmtörténelem legfurcsább merénylete, amelyben mégis a saját moralitása győzedelmeskedik. Song Il-kooknak ez még a viszonylag korai szerepei közé tartozik, de már itt is a tőle megszokott természetességgel és árnyaltsággal játssza ezt az összetett személyiséget. Akár azt is mondhatnánk, hogy könnyedén - de csak abban az értelemben, hogy a letisztultság mögött rejlik a legtöbb tudás és munka. 




















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése