[Filmekről] YOON Jong-bin: THE UNFORGIVEN (2005)

윤종빈: 용서받지 못한 자

Olyan filmet látunk a hadseregről, amelyben nincsenek fegyverek, nincs kiképzés, lőtér, harctér, alakizás és egyebek. Nincsenek kiváló teljesítmények, kitüntetések, nincs összetartás és csapatszellem, hősiességnek nyomát sem leljük. Katonáinkat leginkább a hálótermekben, a mellékhelyiségekben, vagy a laktanyában rendelkezésre álló "szabadidő" eltöltése közben kísérhetjük figyelemmel. Nyomorult helyzetekben, idióta, egyoldalas kommunikáció résztvevőiként, szánalmas automatizmussal ismételgetve, hogy "X közlegény vagyok". Nincs személyes tér, nincs intim szféra, a személyiség megszűnt, a test és a lélek is közönséges szórakozások eszközévé vált.

Éppen csak érzékeljük, hogy a tisztek is jelen vannak ebben a zárt világban, de történetünk szereplői egytől egyig közkatonák, így azt is gondolhatnánk, hogy egy hajóban eveznek. Ám ez csak annyiban igaz, hogy valamennyien ugyanazt a rögös utat járják végig a kötelező szolgálat alatt, pontosabban araszolnak a kopasz újonc mindenkinek alávetett helyzetéből kiindulva néhány rangbéli fokozaton át a leszerelés előtt álló baka vágyott státuszának eléréséig, amellyel el is jutottunk a katonai fokozatokban és leszolgált időben méricskélő ranglétra közlegények számára elérhető legmagasabb szintjére. Azonban a hadsereg amúgy is szigorúan hierarchikus szerkezetét tovább bonyolítja a konfuciánus tekintélyelv, mely nemcsak a magasabb rendfokozattal bírók felé követel meg feltétel nélküli tiszteletet, hanem az akár csak kicsit idősebbek, vagy a szolgálatukat korábban megkezdettek iránt is.

SEO Jang-won és HA Jang-woo

Nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy el tudjuk képzelni, egy ilyen világ milyen melegágya a zárt közösségekben rendre kialakuló hatalmi játékoknak, visszaéléseknek, és miért ér fel egy kisebb megváltással egy-egy rendfokozati előléptetés. A rendező, Yoon Jong-bin megtapasztalta mindezt, és filmje azoknak a fiatal férfiaknak a segélykiáltása, akiket belekényszerítenek ebbe az ördögi helyzetbe. Kiáltást írtam, de ez egy csendes sikoly. Lassú ütemben, hétköznapi jelenetek sokaságán keresztül, néhol szinte a dokumentarizmussal kacérkodva peregnek előttünk egy katonai egység tagjainak hétköznapjai. Flashbackben éljük át a történteket, főszereplőnk Lee Seung-young (Seo Jang-won) visszaemlékezésében, aki éppen eltávozáson van.

SEO Jang-won

Riadt újoncként rá is a megalázó beavatások, a felette állók aljas játékai várnak, de Seung-yeongnak szerencséje van, az egység tagja egyik régi iskolatársa Yoo Tae-jeong (Ha Jang-woo) is, aki rangidősként megvédi a félszeg, de nagy belső ellenállással bíró fiút a többiektől. Ez a védelem azonban Tae-jeong leszerelésével megszűnik, ám főhősünk lassan a saját lábára áll. Igaz, nem egészen úgy, ahogyan vártuk volna tőle, mert a belső ellenállása alábbhagy, és egyre inkább alkalmazkodik a helyi erőviszonyokhoz.

Ez az átalakulás megváltoztatja a viszonyát védencéhez is, mert időközben szárnyai alá vette a kissé lassú felfogású, folytonosan ügyetlenkedő Heo Ji-hoont (Yoon Jong-bin), akit ezek a tulajdonságai rendkívül alkalmassá tesznek arra, hogy az ostoba és agresszív, gyengébbeken uralkodó "bajtársak" kegyetlen játékainak eszköze legyen. Csak idő kérdése, hogy mikor ér véget a többieknek is megfelelni akaró Seung-yeong iránta tanúsított türelme, és ez éppen akkor következik be, amikor a legsérülékenyebb pillanatban találja el Ji-hoont. A következmény egy tragédia, mely szembesíti Seung-yeongot saját szerepével. Szabadsága alatt kétségbeesetten keresi Tae-jeongot, akitől segítséget remél, de a férfi már a civil életét éli, és a két barát sajátosan elbeszél egymás mellett. 

YOON Jong-bin és HA Jang-woo

Hogy fel lehet-e dolgozni a seregben megélt időszakot, arra kétféle választ is kapunk a filmben a két férfitől. A rendező mérhetetlen bátorsággal nyúlt ehhez a forró témához, hiszen a de jure hadiállapotban lévő Dél-Koreában a kötelező kétévnyi katonai szolgálat vitatása tabu, és a hadsereg nem megfelelő fényben való bemutatását sem díjazzák. Ugyanakkor a film mégis hatalmas siker lett, mert  kendőzetlenül bemutatta azt a traumatikus élettapasztalatot, melyet a seregben töltött idő alatt szinte kivétel nélkül minden koreai férfi megszerez. A filmet követően társadalmi vita bontakozott ki a kötelező sorkatonai szolgálat kérdéskörében.

YOON Jong-bin rendező

A film érdekessége, hogy 26 éves rendezőjének diplomafilmje, mivel az egész estés, rendkívül szűkös költségvetésű alkotás egyetemi vizsgamunkaként készült. Ám iskolásságnak nyoma sincs, végig kellő feszültséget tartó filmet látunk. A színészi alakítások kiválóak, Ha Jang-woo (Tae-jeong) katonai és civil karaktere is érdekes, és külön izgalmat rejt a kettő egymáshoz való viszonya. Seo Jang-won (Seung-yeon) finomsága és belső elszántsága is meggyőző. A "megromlását" talán kevésbé tudja megjeleníteni, de az eltávozás vívódó jeleneteiben ismét erőteljes.

Legnagyobb meglepetés a tébláboló, idegesítően alkalmatlan Ji-hoon alakjának megformálása, akit nem más kelt életre, mint maga a rendező, Yoon Jong-bin. Kiváló színészi alakításában mélyen megérint bennünket a fiú magánya, kétségbeesett kapaszkodása a 'való világ'-beli életébe.

A hadügyet azonban nem hatotta meg Yoon rendező érzékeny alakítása, a film elkészülte után pert indítottak ellene. Yoon Jong-bin be is ismerte, hogy megvezette a minisztériumot, amikor oly módon kért engedélyt egy valós helyszínen, laktanyában történő forgatásra, hogy a film sztoriját csak részben ismertetve, azt két katonatárs megható barátságaként írta le.

A film nemcsak bátor és őszinte valóságfeltárásának, hanem erőskezű rendezői megformáltságának köszönhetően a koreai art mozik forgalmazásába került, valamint számos hazai és nemzetközi elismeréssel jutalmazták, beválogatták a 2006-os Cannes-i Filmfesztivál programjába is.

Készült a filmhez magyar felirat? - Tudtunkkal NEM. 

Ha mégis, akkor kérjük, hogy értesítsen erről. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

[Filmekről] LEE Sang-woo: BARBIE (2012)

이상우: 바비

Kim Sae-ron gyermekszínész előző filmjében nyújtott, felnőttekével vetekedő emlékezetes alakítása (The Man From Nowhere) indított arra, hogy megnézzem a Barbie című filmet. Már megszokhattuk, hogy a koreai filmek címadása tévútra vihetné a gyanútlan nézőt, ám a populáris cím felidézte előképpel az alkotás maga többnyire éppen ellenkező tartalmat rejt, és ez alól a Barbie sem kivétel.

Aki valamiféle kislányos gyermekfilmre számít, az súlyosan téved. A Barbie-val a valóságalapú társadalmi problémafeltáró filmek világába érkeztünk, méghozzá abba az erős sodorba, amelyek nem félnek a kíméletlen véleményformálástól és a tabuk döntögetésétől sem.

Lee Sang-woo rendező megelőző filmjei kivétel nélkül "kényes" témákra összpontosítottak, olyan perifériális jelenségekre, melyeket a fogyasztói társadalom vágyálmait hajszolók leginkább látóterük vakfoltjára helyeznek. A rendező kíméletlen őszinteségű alkotásai a független filmek sorában öltöttek testet, és arattak a nyugati filmfesztiválokon is sikereket. Bár Lee Sang-woo arról is híres, hogy egy ideig Kim Ki-duk segédrendezője volt, a filmjeiben a nagynevű pályatárséhoz csak a kihívó kérdésfeltevésben hasonló, ám a filmjei inkább egyfajta dokumentarizmushoz állnak közel, mintsem esztétizáló vagy moralizáló megválaszoláshoz.

LEE Sang-woo rendező

A Barbie viszont már nem független, hanem kereskedelmi film, így természetesen jóval nagyobb költségvetés is társult hozzá. Ez a rendező számára már nagyobb mozgásteret biztosított, és Lee rendező sikerrel is vette az akadályt: olyan filmet hozott létre, mely működik a nagyforgalmazásban is, de nem tesz engedményeket a kritikus hozzáállás terén sem.

KIM Ah-ron és KIM Sae-ron

A történet középpontjában egy olyan családot látunk, amely tagjainak élete fényévnyi távolságra van a jólét és a jóllét világától. Extrémnek is mondható a felállás, hiszen talán nem mindennapi eset, hogy az anya halála miatt egy gyermeklányra szakadjon fogyatékos apjának és beteges húgának mindennapi ellátása. Márpedig Soon-Young élete ebből áll. Van azonban még egy családtag, egy nagybácsi, aki kiutat keres ebből a lehetetlen helyzetből, és azt egy elképesztő megoldásban találja meg. Az ő ténykedésének következtében érkezik meg a tengerparti kis településre az amerikai Steve, aki magával hozza lányát, Barbie-t is. Steve szándéka Soon-Young adoptálása. A feltételezhetően jóindulatból fakadó cselekedettel mégis élesen szemben áll a férfi felsőbbrendű tartózkodása a koreai valóság minden elemétől, leginkább magától a családjába befogadni kívánt kislánytól.

Earl Jackson és Cat Tebow

Pillanatokon belül egy érdekesen konfliktusos mezőben találjuk magunkat, mégpedig a gyermeklányok világában. Soon-young egy véletlen folytán összebarátkozik Barbie-val, ám a nyelvi nehézségek okán nem tudja értésére adni, hogy esze ágában sincs elhagyni a rászoruló embereket. Nem így a kishúga, aki már gyermekként teljes mértékben az amerikai álomvilág foglya, az ő tudatában az adoptálás nem más, mint a megváltás, és a Kánaánba vezető egyenes út. Ezért harcba is száll a nővérével és mindent megtesz Steve jóindulatának megnyerése érdekében, méghozzá sikerrel.

Apró mozaikokból áll össze a mögöttes indíték, mely az adoptálás valódi céljáról rántja le a leplet. A film, mely eddig nem nagyon tért el a családi drámák sémáitól, ezen a ponton tapint rá a lényegi kérdésre: hogyan lehetséges az, hogy Steve és a nagybácsi üzletelése létrejöhet? Milyen mozgatórugók működnek a senkiházi, fiatal koreaiban, hogy elárulja legközvetlenebb hozzátartozót? Boldog lesz-e a vágyott javak megszerzésével a további élete? Vajon mi járhat az amerikai fejében, amikor a koreai (keleti) emberekre gondol? Mi lesz Barbie-val, aki tiszta lélekkel érkezik, és egy bűnös összeesküvés tagjaként távozik? Hogyan éli túl mindezt Soon-young, aki ráébred, hogy bár akaratán kívül zúdultak rá az események, mégis segédkezett valami rettenetes dolog megtörténtéhez?

LEE Chun-hee és JO Yong-suk

A film legfőbb erénye, hogy magunkra hagy a kérdések megválaszolásával. Ugyanakkor letesz számos sorvezetőt, kissé didaktikusan is, hogy a helyes válasz irányába terelgessen bennünket - figyeljük csak meg a nemzeti lobogók képeit - az amerikai még a távozó kistestvér kezében is ott lobog. Talán éppen ez az erős rendezői szándék okozza a film legnagyobb gyengeségét is, amely a karakterek túl vastag kontúrokkal való megrajzolásában mutatkozik. Minden szereplő meglehetősen "egydimenziós", éppen ezért nincsenek mélyebb belső vívódásaik, amik közelebb hozhatnák őket hozzánk. Míg a gátlástalan nagybácsinak (LEE Chun-hee) - akiben dolgozik a mélyszegénységből való kitörés agresszív vágya - jut néhány halvány árnyalat megmutatására lehetősége, addig különösen fájó, hogy a film egyik kulcsfigurája, Steve (Earl Jackson) szinte teljesen karikatúraszerűvé válik az eléggé szerencsétlen színészi megformálás túljátszása és az esetlenül megírt dialógusok miatt. 

A koreai apa karaktere sokkal izgalmasabb. Bár talán a különös színészi feladat itt is túlzottan arra sarkallta JO Yong-suk színészt, hogy belefeledkezzen a fogyatékosság tüneteinek aprólékos megformálásába. Mégis rendkívül megrázóan érzékelteti azt az apai felismerést, hogy a gyermeke veszélyben van, és a tehetetlenségéből fakadó pánikot is - ezzel szinte az egyetlen "normális" figurává avatva a férfit, furcsa kontrasztba helyezve a valósággal, amelyben viszont ez az ember a "debil".

JO Yong-suk

Maradéktalan élményt nyújt a gyermekek játéka. Érdekesség, hogy a nagyszerű KIM Sae-ron mellett valódi kishúgát, KIM Ah-ront látjuk a filmes kistestvér szerepében, aki semmiben sem marad el Sae-ron alakításától. Ugyancsak érzékeny Cat Tebow szerepformálása, vívódása Barbie alakjában.

Lee Sang-woo nemcsak rendező, hanem színész is, és szinte minden filmjében meg is jelenik valamelik szerepben. Most egy szállóvendég bőrébe bújik, igen hitelesen hozva a közönséges, részegségében gyermekmolesztálástól sem visszariadó kuncsaft figuráját.

A Barbie olyan mozi, amelyet minden nézőnek jó szívvel ajánlok, akit izgat egy rendező kihívó, provokatív képe a saját társadalmáról, melyet óva int attól, hogy bűnrészes legyen a saját értékeinek primér anyagi érdekek mentén történő, idegenek számára való kiárusításában.

Készült a filmhez magyar felirat? - Tudtunkkal NEM. 

Ha mégis, akkor kérjük, hogy értesítsen erről. 

[Filmekről] JANG Jin: MY SON (2007)

장진: 아들

__________________

Írta: Ricemegatron Expert
_____________________

Jang Jin rendező a koreai filmvilág egyik legérdekesebb alakja. Középiskolásként még zenésznek készült, majd beleszeretett a színházba,  rengeteg szerep eljátszása után később mégis a legnevesebb színházi rendezők között találjuk a nevét. A filmhez az íráson át vezet az útja, mivel nemcsak színházi, hanem filmes történetei is szinte kivétel nélkül saját tollából születnek. A melodráma és a gengszterfilm műfajában mozogva bár megélte egyaránt a bukást és a sikert, ám egyéni hangvételével nagyban hozzájárult a koreai film 90-es évekbeli felvirágzásához.

A My Son 2007-es alkotás, a melodráma középpontjában egy apa áll. Sikerült egy meglehetősen extrém élethelyzetet találni a történet kiindulási pontjául, hiszen főhősünk egy életfogytiglanra ítélt rablógyilkos, aki már tizenöt évet le is húzott a büntetéséből. A kezdeti börtönjelenetekben mégis egy nyugodt, sorsával számot vetett férfit látunk, aki indul a jó magaviseletért felkínált jutalom elnyeréséért. Bár maga sem biztos a dolgában, de talán éppen ezzel győzi meg a bizottságot: övé lesz egy nap, amelyen felkeresheti a fiát, akit kicsi gyerekként látott utoljára.

A film a nem mindennapi találkozás története, annak minden esetlenségével, gyanakvásával, kimondatlan vágyaival a férfi és a fia részéről. Nem okoz nagy nehézséget megjósolni, hogy a két ember valahogyan el fog jutni az érzelmi összetalálkozás pillanatához. A film bár zavarba ejtő rutinnal halad ezen a kitaposott úton, szerencsére az ábrázolás mikéntjében mégis letér arról. A helyzetek szokatlan szótlansága és szikársága reálissá teszi az irreális szituációt. A belső érzések narrációval történő megszólaltatása amolyan brechti elidegenítő effektusként működik, megvédve a szentimentalizmus kínálkozó kísértésétől. A rendező fanyar humora is beköszön a "műfajidegen" animációs betétek közbeiktatásával.

JANG Jin rendező

Jang Jin jól el is játszik velünk, mikor látszólag eljuttatja a filmbéli találkozást a végpontig. A pályaudvaron viszont nemcsak a sínek ágaznak el, hanem a történet is másik vágányra szalad. A rendező ekkor a melodrámák mélyebb húrjait pengeti meg, és emiatt a néző nagyon egyéni teherbírásának képessége a fordulat elfogadása, mert azt bizonyára sokan felemelőnek, sokan mélységesen giccsesnek élhetik meg. 

A történet lezárása azonban túlmutat az apa-fiú problematikán, egyetemesebb biztatást adva az egykedvű életfogytos indító képsorokon felvetődött problémájára: a leggyötrőbb a létezésben, amikor az ember már nem várhat semmire az életében.

Mivel nem lehet eltekinteni attól, hogy a filmet európai szemmel nézzük, külön ki kell emelni az egyéni, egzotikusnak tűnő "ízeket". Ezalatt főként azokat a viszonyulásokat értem, melyek a filmben ábrázolt élethelyzetekben szándéktalanul jelennek meg. A demenciában szenvedő anya ápolása, a fiatalok döntései, a börtönben látható emberi kapcsolatok mind-mind tanulsággal szolgálhatnak, akkor is, ha azok talán nem is képezik le maradéktalanul a koreai valóságot.

CHA Seung-won

RYU Deok-hwan

A főszerepben Cha Seung-won alakítása viszi a vállán a filmet, aki nagyon izgalmas karaktert formál meg. A valóság felé mutatott arcában egy szinte szimpatikusnak tűnő, lágy vonásokkal és ártatlan tekintettel bíró, visszafogott megnyilvánulásaiban is vergődő embert látunk, a bűnöző sötét karaktere a belső gondolatok narrációja alatt tűnik csak fel. Ryu Deok-hwan a fiú szerepében méltó társa, aki képes árnyaltan megjeleníteni a már majdnem felnőtt fiatalemberben dúló ambivalens érzéseket.

Készült a filmhez magyar felirat? - Tudtunkkal NEM. 

Ha mégis, akkor kérjük, hogy értesítsen erről. 

[Filmekről] AHN Gwon-tae: MY BROTHER (2004)

안권태: 우리형

__________________

Írta: Ricemegatron Expert
_____________________

Ismét egy film, amely hamisítatlanul koreai. Ez se nem pozitív, se nem negatív töltetű kijelentés, pusztán azt kívánja jelezni, hogy az erősség és a gyengeség mérlegelése a film nézése közben csodálatos módon érdektelenné válik, mint oly sok más koreai film esetében is. A történet, vagy még inkább a megvalósítás módja megragadja a nézőt, és érzelmileg viszi magával a film végéig, akkor is, ha közben pontosan érzékeljük a hiányosságokat vagy félmegoldásokat.

A történet klasszikus melodrámai felállás, de a főszereplők háromszögét most egy csonka család tagjai alkotják: a gyermekeit egyedül nevelő anya és két fia. Az egész film tulajdonképpen egy flashback, a nyitó jelenetből bomlik ki a visszatekintés. A múltbeli eseményeket és a végső következtetéseket is a kisebbik fiú nézőpontjából éljük át. A családfő az első gyermek születése után lelép, mert nem tudja elviselni, hogy ajakhasadékkal született fia "fogyatékos". Az anya ekkor már várandós a második gyermekkel, akinek megszületése után örökös harcot vív a kis család fenntartásáért, a nagyobbik fiúra váró műtétek árának előteremtéséért. 

A konfliktus mégsem az anyagi nehézségek miatt érlelődik, hanem azért, mert a két fiúnak egyenlőtlenül osztott anyai szeretet kényszerpályára tereli a gyermekeket. A nagyobbik a család érte hozott folytonos áldozatainak súlya alatt nyög. Ő a gyenge, akinek csak a folytonos jól teljesítés és példaértékű viselkedés jelenthet előrelépési lehetőséget. Az anya minden figyelmét rá fordítja, és eközben érthetetlen vaksággal szemléli a kisebbik fiú vergődését, aki a hiányait és a frusztrációit egyre erősödő aggresszivitásban éli ki, tulajdonképpen uralkodik a bátyján is, akit sorozatosan megalázva vesz revansot a saját kitaszítottságáért. A film valójában az ő fejlődéstörténete, amelyben számos mélypont megélése és egy végső katasztrófa hozza meg a változást.

A karakterek kezdetben eléggé klisészerűek, de időnként szép és igaz pillanatokkal gazdagodik az arculatuk. Ugyanakkor a történet meglehetősen kiszámíthatóan halad a végkifejlet felé. A film lezárása az alkotás leggyengébb pontja, nem túl ízlésesen, viszont hosszasan rágja szájba a tanulságot, miközben direkten hajt az arra hajlamos nézők könnycsapjainak megnyitására.

A végétől eltekintve a film mégis nagyon nézhető, valódi érzelmeket is megérintő alkotás. Különösen nagy szerepe van ebben a testvérpárost alakító két színész játékának. A kisebbik fiút Won Bin kelti életre, aki most a verekedős, nagyszájú, gátlástalan testvér bőrében sokszor harsány eszközökkel kissé túljátssza a figurát, de érdekes, hogy éppen ezzel éri el azt, hogy végig érezzük a valódi, szeretetéhes lényének jelenvalóságát. Az ellenállása pillanataiban lenyűgöző, elszánt tekintete és a belőle sugárzó konok elszántság emlékezetes marad. A másik póluson az idősebb fiút Shin Ha-kyun alakítja (akit ezt megelőzően a Sympathy for Mr. Vengeance zöld hajú hőseként láthattunk) éppen az ellenkező színészi eszköztárral. Finom gesztusai, rejtegetett érzései bár nyilvánvalóak, de rezdülésekből olvashatóak ki. Lázadása viszont elszánt, és bár fizikailag megőrzi a karakter gyengeségét, mégis nagyon nagy belső erőt mutat fel. Az anya szerepében Kim Hae-sook is ki tud lépni a szűkre szabott keretből, és különösen a vidámsága perceiben látjuk meg az igazi arcát.

A film erénye a kemény környezetrajz, kendőzetlenül mutatja meg az iskolai galerik belső hierarchiáit és a bűnbandák felnőtt világban való jelenlétét is. A mellékszereplők között is találunk kiváló alakításokat, különösen ilyen Jo Jin-woong, az értelmi fogyatékos Du-sik szerepében.

A film Ahn Gwon-tae rendező első filmje, és mindent összevetve szerethető, reményteljes alkotás.

Készült a filmhez magyar felirat? - Tudtunkkal NEM. 

Ha mégis, akkor kérjük, hogy értesítsen erről. 

 AHN Gwon-tae rendező

Won Bin

SHIN Ha-kyun

HA Jung-woo

하정우

Színész, rendező, képzőművész
1979/03/11, Dél-Korea

Születési név: Kim Sung-hoon / Kim Seong-hun / 김성훈
Magasság: 184 cm

Kim Sung-hoonként született egy színészcsaládba. Édesapja, Kim Yong-gun, jól ismert veterán színész, aki számos filmben és televíziós sorozatban szerepelt, öccse Kim Young-hoon (színpadi neve Cha Hyun-woo) szintén egy feltörekvő színész. Azt mondta, hogy négy vagy öt éves korától kezdve mindig arról álmodott, hogy színész lesz, mint az édesapja. Már az egyetem előtt járt színészeti magániskolába, és az oktatói között volt Lee Beom-soo is. A Chung-Ang Egyetem színház szakán diplomázott.

1998-ban megkezdte katonai szolgálatát, melyet a hadsereg PR-egységénél töltött. Ebben az időben jól kamatoztatta színészi tapasztalatait, mivel a sereg tíz promóciós filmjében tűnt fel.

Színészi debütálása 2002-ben történt az SBS Honest Living című sitcomjában, majd első nagyjátékfilmje 2003-ban a Madeleine lett. A következő néhány évben Ha színészi karrierje nem nagyon indult be, bár több mellékszerepben feltűnt, de nem kapott nagy figyelmet. A dolgok 2005-ben kezdtek megváltozni. Leszerződött a SidusHQ ügynökséghez és a tanácsukra megváltoztatta a nevét Ha Jung-woo-ra. Megkapta első főszerepét a The Unforgiven című független filmben - amely a katonai hierarchián belüli lelki és fizikai erőszak kíméletlen kritikája. Ezután az ellentmondásos megítélésű művészfilmes rendező, Kim Ki-duk Time és Breath című filmjében tűnt fel, amelyek felkeltették a színészi tehetsége iránti figyelmet Koreában és a tengerentúlon is. Ebben az időben még az MBC H.I.T. című televíziós sorozatában játszott egy higgadt ügyészt, aki romantikus kapcsolatba kerül a Go Hyun-jung által játszott bátor rendőrrel, és ezzel a szereppel sok női rajongót szerzett magának. Szintén szerepelt a Never Forever című amerikai indie filmben, melynek Vera Farmiga volt a főszereplője, és amely a fesztiválokon nagy elismerésben részesült.

Ha kiugrása a 2008-as The Chaserrel jött el, amelyben a szerepének hátteréül Yoo Young-chul sorozatgyilkos szolgált. A film nagy siker lett a koreai forgalmazásban, több mint ötmillió jegyet adtak el rá, kivívta a kritikusok elismerését és számos díjban részesült a hazai díjkiosztókon. Ha alakítása, amellyel a pszichopatát megformálta, még ugyanabban az évben egy másik szereppel párosult, a My Dear Enemy sármos gazemberének alakjával, bemutatva sokoldalúságát, és ezzel státuszát a koreai filmipar legkeresettebb színészeinek sorába emelte.  Ezután szinte megállás nélkül dolgozott a rákövetkező években, sokféle lenyűgöző alakítást nyújtva különböző filmekben (The Moonlight of Seoul, Boat) és a Take Offban, amely a koreai nemzeti síugró csapatról szól, és 2009 legnagyobb kasszasikere lett.

Martin Scorsese amerikai rendező, akinek nevét a The Chaser hollywoodi remake-je kapcsán emlegették, Hát épp olyan potenciált emelte ki, mint amilyen A tégla című filmjében Leonardo DiCaprio vagy Matt Damon.

Ha ezután újra együtt dolgozott a The Chaser rendezőjével, Na Hong-jinnel és egyetemista társával, a társszerepet alakító Kim Yoon-seokkal a The Yellow Sea-ben, amelyben nyújtott alakításáért elnyerte az Asian Film Awards, a Baeksang Arts Awards és a Korean Association of Film Critics legjobb színész díjait. 

Ha azt nyilatkozta, hogy a The Client, amely egy jogi thriller, felidézte a színházban töltött pályakezdő éveit, és a rendező is dicsérte a "zseniális és valóban brilliáns pillanatait" a produkció során.

A Samsung Electronics 2012 elején készített filmje a cég ambíciózus termékét, a Galaxy Note tablet-mobil hibridet mutatta be Cine Note címmel. Az óriásprojekt három rövidfilmet foglalt magában Kang Hyeong-cheol, Jang Hoon és E J-yong rendezésében. Ha játszotta a főszerepet mindhárom filmben, az ünnepelt zenész, Lee Seung-chul szolgáltatta az eszközökön használt zenét, és a jónevű webtoon művészek, Son Jae-ho és Lee Gwang-soo készítették a filmek animációs betétjeit.

A Nameless Gangster volt Ha harmadik közös munkája régi barátjával, Yoon Jong-bin rendezővel, amelyben a veterán színész, Choi Min-shik volt a partnere. Ezt követte hamarosan a Love Fiction, mely egy eredeti romantikus komédia, filmbéli társa Gong Hyo-jin volt. Ez a két film is kasszasiker lett.

A Love Fiction befejezése után Gonggal és tizennégy másik szereplőtársával együtt Ha egy országjáró gyalogtúrán vett részt, mely Szöultól egészen a déli Jeolla tartományban lévő Haenamig tartott. Utazásukat az 577 Project című dokumentumfilm rögzítette, a címbéli szám a megtett kilométereket jelenti. Ha volt felelős a produkció három területéért, a tervezésért, a színészi játékért és a szereplőválogatásért. Azt mondta, hogy mindezzel köszönetet szeretett volna mondani a rajongóinak a támogatásukért, miután egymást követő két évben is elnyerte a Baeksang Arts Awards legjobb színésznek járó díját 2010-ben és 2011-ben.

Ryoo Seung-wan The Berlin File című filmjében Ha egy észak-koreai ügynököt játszik Berlinben, akit cserbenhagytak, és egy pénzügyi cselszövés bonyodalmai között találja magát.

Játszott a The Terror Live című akció-thrillerben, amelyben egy bemondót alakított, aki élő adásban van egy terrortámadás közben. Szintén szerepelt a Kundo: Age of the Rampant című filmben, amely a Joseon-korban játszódik, és egy törvényenkívülivé lett hentest alakított benne.

Rendezőként a Rollercoaster (nemzetközi forgalmazásban Fasten Your Seatbelt) című filmjével debütált, mely a saját forgatókönyve alapján készült egy Tokióból a Gimpo repülőtérre tartó, a vihar miatt veszélyes helyzetbe kerülő járat utasai és a személyzet közötti komikus helyzetekről. Következő rendezése a kínai Yu Hua 1995-ös regényének, a Chronicle of a Blood Merchantnak adaptációja lesz 2014-ben, melyben a főszerepet is ő játssza.

Ha Jung-woo képzőművész is. Bár csak hobbiként kezdte az egyetem alatt, 2007-től komolyabban foglalkozott a festészettel. A festményei a pop artot és az expresszionista stílust ötvözik. Számos egyéni kiállítása volt már. A kritikusok szerint festményeinek erős színei és érdekes kompozíciói az amerikai Jean-Michel Basquiatra emlékeztetnek. "Színészként olyan az élet, mint átélni egy láthatatlan háborút. A festészet megnyugtat és józanná tesz. Talán túlzás azt állítani, hogy a festészet a hobbim, sokkal inkább egy módszer, hogy színészként túléljek." - mondta Ha.

Ha Jung-woo, jó érzés címmel 2011-ben publikált egy esszégyűjteményt. Az életről való elmélkedései mellett szintén megosztotta a gondolatait olyan híres művészekről, mint Pablo Picasso. A könyv tartalmazza mintegy hatvan saját rajzát is.


FILMSZEREPEI:

1987: When The Day Comes (2017)
Along With The Gods: The Two Worlds (2017)
The Tunnel (2016)
The Handmaiden (2016)
Assassination (2015)
Chronicle of a Blood Merchant (2014)
Kundo: Age of the Rampant (2013)
The Terror Live (2013)
The Berlin File (2013)
Behind the Camera (2013)
577 Project (documentary, 2012)
Love Fiction (2012)
Nameless Gangster (2012)
Cine Note (shorts, 2012)
The Client (2011)
Come Rain, Come Shine (2011) (voice cameo)
The Yellow Sea (2010)
Parallel Life (2010)
Take Off (2009)
Boat (2009)
Like You Know It All (2009)
My Dear Enemy (2008)
Our School's E.T. (2008) (cameo)
The Moonlight of Seoul (2008)
The Chaser (2008)
Forever the Moment (2008) (cameo)
Breath (2007)
Never Forever (2007)
The Fox Family (2006)
Time (2006)
I'm Not That Kind of Person (short, 2006)
The Unforgiven (2005)
She's on Duty (2005)
Mr. Gam's Victory (2004)
Madeleine (2003)

RENDEZŐ / FORGATÓKÖNYVÍRÓ:

Chronicle of a Blood Merchant (2014)
Fasten Your Seatbelt (2013)

TELEVÍZIÓS SOROZATAI:

H.I.T (MBC, 2007)
Lovers in Prague (SBS, 2005)
MBC Best Theater: Loveholic Project (MBC, 2005)
Age of Warriors (KBS1, 2003)
Wedding Story: Unstoppable Man (KBS, 2003)
Wedding Story: My Husband is 19 (KBS, 2003)
Honest Living (SBS, 2002)

SZÍNPADI SZEREPEI:

Othello (2003)
Waiting for Godot (2002)
The Glass Menagerie (2002)
The Good Doctor (2001)
Carmen (2001)
Be Strong, Geum-soon! (2000)

ZENÉS VIDEÓ:

Betrayal (Big Mama, 2007)

DÍJAI:

2013 Baeksang Arts Awards: Best Film Actor (The Berlin File)
2012 Blue Dragon Film Awards: Popularity Award (Nameless Gangster)
2012 Style Icon Awards: Top 10 Style Icon
2012 Puchon International Fantastic Film Festival: Producer's Choice Award
2011 Korean Association of Film Critics Awards: Best Actor (The Yellow Sea)
2011 Baeksang Arts Awards: Best Film Actor (The Yellow Sea)
2011 Asian Film Awards: Best Actor (The Yellow Sea)
2010 Baeksang Arts Awards: Best Film Actor (Take Off)
2010 Max Movie Awards: Best Actor (Take Off)
2009 Blue Dragon Film Awards: Popularity Award (Take Off)
2009 University Film Festival of Korea: Best Actor (Take Off)
2009 Buil Film Awards: Best Actor (My Dear Enemy)
2009 Pusan Film Critics Awards: Best Actor (My Dear Enemy)
2009 Chunsa Film Art Awards: Ensemble Acting Award (Take Off cast)
2009 Mnet 20's Choice Awards: Hot Movie Star - Male (Take Off)
2008 Golden Cinematography Awards: Best Actor (The Chaser)
2008 Director's Cut Awards: Best Actor (The Chaser, My Dear Enemy)
2008 A-Awards (organized by Audi Korea and Arena Homme +): Man of the Year (Intelligence category)
2008 Korea Visual Arts Festival (Korea Broadcasting Camera Directors Association): Photogenic Award (The Chaser)
2008 Premiere Rising Star Awards: Best Actor (The Chaser)
2008 Chunsa Film Art Awards: Best Actor (The Chaser)
2007 Oporto International Film Festival: Best Actor (Time)
2006 Pyeongtaek Film Festival: New Currents Best New Actor (The Unforgiven, Time)
2005 Director's Cut Awards: Best New Actor (The Unforgiven)
2005 Korean Association of Film Critics Awards: Best New Actor (The Unforgiven)

Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Ha_Jung-woo

Fordította és bejegyezte: Ricemegatron Expert

CHOI Min-shik

최민식

Átírási változatok: Choi Min-sik

 

Színész, rendező

1962/01/22, Szöul, Dél-Korea

 

Choi Min-shik 1962. január 22-én született Szöulban, Dél-Koreában. Amikor harmadik osztályos volt, tuberkulózist diagnosztizáltak nála, és az orvosa azt mondta, hogy semmit nem lehet érte tenni. De Choi nem adta fel, és végül helyreállt az egészsége egy hosszabb hegyvidéki tartózkodást követően.

Színház szakon végzett a Dongguk Egyetemen. Először a színpadon szerzett nevet magának, még mielőtt betört volna a film világába a Kuro Ariranggal és az Our Twisted Heroval, Park Jong-won korai filmjeivel. A kilencvenes évek közepén folyamatosan színpadi produkciókban játszott, valamint különböző televíziós sorozatokban, köztük a The Moon of Seoulban és a Han Suk-kyuban.

A mozivászonra 1997-ben tért vissza, egy durva beszédű nyomozót alakítva Song Neung-han filmjében, a No. 3-ban. Kim Ji-woon első filmje, a The Quiet Family után jött el Choi nagy áttörése 1999-ben, amikor szerepet kapott a rekordokat döntő Shiriben. Az észak-koreai ügynök alakítása nagy elismerést hozott neki és a legjobb színész díját az 1999-es hazai Grand Bell Awardstól. Miután eljátszotta a Hamlet főszerepét 1999 tavaszán egy színházi előadásban, megkapta élete első filmfőszerepét, a Happy Endben játszotta a férjet, aki rájön a felesége hűtlenségére, majd 2001-ben egy kisstílű gengsztert alakítva tűnt fel a Hong-Kong-i színésznő, Cecilia Cheung mellett egy kultikus melodráma, a Failan főszerepében.

2002-ben megkapta a legnagyobb horderejű szerepét Im Kwon-taek Chihwaseonjában (Strokes of Fire), amelyben egy híres 19. századi koreai festőt alakít, Jung Seung-upot. A film a 2002-es Cannes-i Filmfesztiválon a legjobb rendezés díjában részesült. Két évvel később, Choi az Oldboy-jal tért vissza Cannes-ba, Park Chan-wook Nagydíjat nyert történetével, amelyben egy férfit tizenöt évre bezárnak, anélkül, hogy tudná az okát. Choi-t szenvedélyes és stílusos alakítása az Oldboyban nagyon népszerűvé tette Koreában, és a külföldi nézők előtt is ismertté vált a neve.

Folytatta sokoldalúságának megmutatását 2004-ben és 2005-ben, eljátszva egy trombitást, aki elvállalja egy iskolai osztály tanítását, Ryoo Seung-wan Crying Fistjében egy lecsúszott bokszolót alakítva, aki küzd, hogy összerendezze az életét, és egy gyermekgyilkos bőrébe is belebújva Park Chan-wook bosszú-trilógiájának utolsó filmjében, a Sympathy for Lady Vengeance-ban.

Choi-t és Song Kang-hót 2005-ben egy rendező és a Cinema Service vezetője, Kang Woo-suk megvádolta azzal, hogy mint kiemelkedő színészek felverték a szerződéseik árát, de Kang később visszavonta az állítást és bocsánatot kért. 

Choi (és más koreai filmes szakember együtt és külön-külön is) 2006-ban több esetben tiltakozott Szöulban és a Cannes Filmfesztiválon is a dél-koreai kormányzat döntése ellen, amellyel az USA-val kötött szabadkereskedelmi megállapodás részeként a vetítési kvótát 146-ról 73 napra csökkentették. Mint a tiltakozás aláírója, Choi visszautasította a rangos Okgwan Order of Cultural Merit-et, amellyel kitüntették, mondván: "A kvóta felére csökkentése felér egy halálos ítélettel a koreai film számára. Ez az érem, amely egykor a büszkeség szimbóluma volt, ma már nem más, mint a szégyen jele, és ezért nehéz szívvel, de vissza kell utasítanom."

A következő négy évben Choi önkéntes száműzetésbe vonult a filmkészítés elől, megkezdve a vetítési kvóták miatti tiltakozását, de ebbe belejátszott az is, hogy a stúdiók vonakodtak megfizetni a szókimondó és politikailag aktív színészt. Ehelyett Choi visszatért a színházi gyökereihez, és 2007-ben eljátszotta a Pillowmant, az első színházi szerepét hét év után. 

Choi filmjeinek retrospektív vetítései során, melyet a 14. Lyon Asian Film Festival keretében tartottak 2008. novemberében, a színészt az Oldboy közelgő remake-jéről alkotott véleményéről kérdezték, és Choi elismerte a jelenlévő francia riportereknek, hogy bosszantja Hollywood eljárása, amelyet az ázsiai és az európai filmesekre gyakorolt nyomás kisstílű  taktikájaként írt le, hogy remake-eket készíthessenek a külföldi filmekből az Egyesült Államokban.

Érezve újjáéledő szenvedélyét a színészet iránt, Choi Jeon Soo-il 2009-es filmjében, a Himalaya, Where the Wind Dwells-ben tért vissza, amelyben egyetlen koreai színészként dolgozik együtt a helybéli tibeti színészekkel.

Bár Kim Ji-woon 2010-es thrillere, az I Saw the Devil egyes körökben kihívta maga ellen a kritikát az ultra-erőszakos tartalma miatt, a szakértők abban egyetértettek, hogy Choi alakítása a sorozatgyilkos szerepében felejthetetlen.

Szinkronizált a Leafie, A Hen into the Wildban, amely 2011 legnagyobb bevételt hozó filmje lett az animációs filmek sorában. A soron következő 2012-es Nameless Gangsterben Choi tanulmányt készített egy másik összetett, sokrétű antihősről, és Yoo Jong-bin filmje mind a kritikusoknál, mind a közönségnél átütő siker lett.

Choi következő filmje Park Hoon-jung New Worldje, egy 2013-as film noir a gengszterek világába beépült zsaruról, amely szintén szakmailag és kereskedelmileg is sikeres lett. Choi fogja alakítani Yi Sun-sint a következő nagyszabású Battle of Myeongryangban, a címadó ütközetről, melyet az admirális legnagyobb haditengerészeti győzelmeként tartanak számon.

Az angol nyelvű debütálása Luc Besson Lucy című filmjében történt 2013-ban, amelynek másik sztárja Scarlett Johansson. Ebben egy drogcsempészt játszik, aki az elrabolt lányt arra akarja kényszeríteni, hogy neki dolgozzon, de a lány váratlanul emberfeletti képességekre tesz szert.

Choi Min-shik 2013. októberében a C-JeS Entertainmenttel kötött szerződést.

2014-ben hatalmas sikert aratott a nemzeti hős, Yi Sun-shin admirális alakjának megformálásával a Roaring Currents című filmben. A film 15 milliós nézőszámmal minden idők legnézettebb filmje lett Koreában.

A szimbolikus tartalmú The Tiger című filmben az ország legkiválóbb vadászaként folytat heroikus küzdelmet Korea utolsó tigrisével egy személyes tragédia és a japán megszállás árnyékában.

FILMSZEREPEI: 

Heart Blackened (2017)
The Mayor (2017)
The Tiger (2015)
Roaring Currents (2014)
Lucy (2014)
Battle of Myeongryang (2014)
In My End Is My Beginning (2013) - cameo appearance
New World (2013)
Nameless Gangster (2012)
Leafie, A Hen into the Wild (2011)
I Saw the Devil (2010)
Himalaya, Where the Wind Dwells (2009)
Sympathy for Lady Vengeance (2005)
Crying Fist (2005)
Springtime (2004)
Taegukgi (2004) - cameo appearance
Oldboy (2003)
Chi-hwa-seon (2002)
Failan (2001)
Happy End (1999)
Shiri (1999)
The Quiet Family (1998)
No. 3 (1997)
Mom, the Star, and the Sea Anemone (1995)
Sara is Guilty (1993)
May Our Love Stay This Way (1992)
Our Twisted Hero (1992)
That Which Falls Has Wings (1990)
Kuro Arirang (1989)

TELEVÍZIÓS SOROZATAI:

  

Their Embrace (MBC, 1996) 

Last Lovers (MBC, 1994) 

The Moon of Seoul (MBC, 1994) 

Sons and Daughters (MBC, 1992) 

Years of Ambition (KBS2, 1990)

DÍJAI:

2013 KOFRA Film Awards (Korea Film Reporters Association): Best Actor (Nameless Gangster)

2012 Blue Dragon Film Awards: Best Actor (Nameless Gangster)

2012 Asia Pacific Screen Awards: Best Actor (Nameless Gangster)

2012 Buil Film Awards: Best Actor (Nameless Gangster)

2010 Director's Cut Awards: Best Actor (I Saw the Devil)

2005 The Village Voice Annual Film Critics Poll: Best Performance, Rank #40 (Oldboy)

2004 Asia Pacific Film Festival: Best Actor (Oldboy)

2004 Max Movie Awards: Best Actor (Oldboy)

2004 Korean Film Awards: Best Actor (Oldboy)

2004 Chunsa Film Art Awards: Best Actor (Oldboy)

2004 Korean Association of Film Critics Awards: Best Actor (Oldboy)

2004 Grand Bell Awards: Best Actor (Oldboy)

2004 Baeksang Arts Awards: Best Actor (Oldboy)

2003 Blue Dragon Film Awards: Best Actor (Oldboy)

2002 Deauville Asian Film Festival: Best Actor (Failan)

2001 Blue Dragon Film Awards: Best Actor (Failan)

2001 Pusan Film Critics Awards: Best Actor (Failan)

2000 Asia Pacific Film Festival: Best Actor (Happy End)

1999 Grand Bell Awards: Best Actor (Shiri)

1999 Baeksang Arts Awards: Best Actor (Shiri)

1997 Seoul Theater Festival: Best Actor

1992 Asia Pacific Film Festival: Best Supporting Actor (Our Twisted Hero)

1990 KBS Drama Awards: Best New Actor (Years of Ambition)

Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Choi_Min-sik

Fordította és bejegyezte: Ricemegatron Expert

Bong Joon-ho a SNOWPIERCER stábjáról és a mögöttes hatásokról 3/3

    

Az interjú első része »»»

Az interjú második része »»»

EXKLUZÍV interjú
Twitch - James Marsh, Ázsia szerkesztő
2013.11.11.

A Snowpiercer rendezőjével, Bong Joon-hóval készített fantasztikus interjúnk harmadik és egyben befejező részében beszélgetünk arról a hihetetlen csapatról, amely a színfalak mögött dolgozott, a hatásokról, melyekből a film lenyűgöző látványvilága táplálkozott, és egy barát, a koreai Park Chan-wook részvételéről, aki producerként segédkezett.

FIGYELMEZTETÉS: A Snowpiercer narratívájának alapötlete az, hogy a vonat különböző kocsijai csak akkor tárulnak fel előttünk, amikor a karakterek találkoznak azokkal.  Az interjúban szó lesz sok ilyen belső tér látványáról, amelyet az érzékeny olvasók spoilerként vehetnek, de nem fedjük fel a cselekmény egyetlen lényeges elemét sem. Később majd kiemelten jelezzük, amikor részletesen tárgyaljuk a cselekmény egy fontos elemét.

[Twitch] Nagyon sokféle tehetséget gyűjtött a kamerák mögé. Rengeteg olyan különböző embert hozott össze, akikkel még soha nem dolgozott azelőtt... vagy csak szándékosan nehezítette meg a saját dolgát?

[Bong Joon-ho] Szerencsére elég hosszú volt a gyártás előkészítésének ideje, volt elég idő a megbeszélésre és a felkészülésre. Ugyanaz a fickó volt az operatőröm, aki a Mothert forgatta és a látványtervező egy cseh srác volt, aki a The Illusionistben dolgozott együtt Edward Nortonnal, valamint még számos hazai filmben a Cseh Köztársaságban.

Mennyi ideig tartott a gyártáselőkészítés?

Nagyon sokáig. Majdnem egy évig. Maga a gyártás meglehetősen rövid volt, kicsit kevesebb mint három hónap a színészek bonyolult időbeosztása miatt, de az előkészítő szakasz elég hosszú volt. Nagyon sok dolgot készítettünk elő, szóval igen, sok új srác, de izgalmas tapasztalat volt. A jelmeztervező, Cathrine George, már dolgozott együtt Tilda Swintonnal a We Need To Talk About Kevin-ben. Az természetesen nem egy sci-fi mozi, de szerettem, ahogyan közelített a karakterekhez. Nagyon egyszerű színvilág és design, de úgy vélem, hogy amikor nézed a filmet, akkor a kosztümök kifejezik a karaktereket.

Szintúgy Marco Beltrami. Nagyon szerettem James Mangold remake-jének, a Yumának filmzenéjét 3:10-nél. Nagyon hatásos zene volt, és történetesen Marco Beltrami ügynöke volt az első, amelyik megpróbált kapcsolatba lépni velünk. Marco nagyon szerette a Mothert, az előző filmemet, és ezért találkoztunk L.A-ben. Amennyire félénk fickó, annyira kedves ember.

A kaszkadőr-koordinátorunk egy brit srác volt, akit Julian Spencernek hívnak (Danny Boyle és Nicolas Winding Refn kedvence), ő koreografálta az Eastern Promises verekedős részeit David Cronenberg filmjében.

A meztelen harcot?

Igen. Ő az az ember, aki megcsinálta azt. Ha emlékszik, a szaunás küzdés jelenete nagyon fizikális volt, semmi fegyver, csak test test ellen.

Nos, ez a dolog benne van a SNOWPIERCERben, hogy mialatt zárt térben dolgoztak, a küzdelem nagyon közeli lett. Ettől olyan gonosznak érződik.

Igen, nagyszerű volt megtapasztalni a közös munkát Juliennel.

Azt hiszem, hogy a látványvilág az egyik legszembetűnőbb dolog a filmben. Nagyon szeretem azt az elemet, hogy nem látunk semmit a vonatból addig, amíg Curtis és a többi lázadó meg nem pillantja azt. Ahogyan ők próbálnak átjutni a következő ajtón, éppen úgy mi is, mert fogalmunk sincs, hogy mi lehet mögötte.

Helyesebben, csak az olyan karakterek jutnak előre, mint Mason és a furcsa sárga lány, de a közönség nem láthatja az elülső részt. Összevágni a hátulsó és az elülső részt, azt hiszem, hogy nagy ostobaság lett volna.

Ez akkor azt is jelenti, hogy minden, amit a film előzetesében látunk - az a koszos, fémes környezet - valójában csak a film első feléből való. 

Miután Curtis és a többiek átjutnak a vízszolgáltató részlegen és az üvegházon, minden megváltozik, különösen a színek és a hangulatok.

Milyen mértékben származik a vonat látványterve az eredeti képregényből, és mennyire mondhatja, hogy "Azt akartam, hogy ez a jelenet úgy nézzen ki, mint a THE MATRIX és ez a jelenet pedig mint a SILENT RUNNING"?

Valójában az eredeti francia képregény, amely az 1980-as években jelent meg, teljes egészében fekete-fehér.

Tényleg? Csak mert rengeteg szín van a filmjében. Történetesen.

Igen, a legextrémebb színek az osztálytermi részben láthatók.

Pontosan erre gondoltam.

Az a rész tényleg őrületes. Nagyon világos és békés, és tele van gyerekekkel, de az az őrület szakasza.  Őrült agymosás, egy terhes nő gépfegyverrel. Alison Pill, aki annyira aranyos. Csodálatos volt.

Vizuálisan az a jelenet engem Park Chan-wook I'm A Cyborg But That's OK-jára emlékeztet.

Tényleg? Nagyon világos szituáció, de elmebeteg.

Szóval, ha a képregény fekete-fehér volt, akkor világos, hogy ezek a megoldások nem onnan származnak. Keresett valamiféle sajátos science-fiction víziót, hogy ihletet nyerjen egy filmből vagy animéből?

A vonat néhány kisebb részletét a képregény ihlette, ilyen például az üvegház. Van egy hasonló jelenet a regényben, ahol a gyümölcsöket és a zöldségeket termesztik. A képregény egy másik része volt a börtön, amely úgy néz ki, mint egy nagyon hosszú rekesz - épp mint egy hullaházban. Ez egy kiváló ötlet volt, mivel a vonat maga nagyon kicsi hely.  Egy börtöncella a valóságban is viszonylag kisméretű szoba, de a vonaton ez még kisebb, pont mint egy hullaház. Ezt a két részletet inspirálta a képregény, de a többi részt mi találtuk ki.

Felvettünk három fiatal koreai konceptuális művészt még a gyártáselőkészítés szakaszában. Köztük volt az egyik srác, aki a The Host teremtményét tervezte. Nagyok tehetséges fiatal fickók, akik Dél-Koreában egy játékgyártó társaságnak dolgoznak. Szóval napközben számítógépes játékokat terveztek, éjszaka pedig mi hoztuk el őket. Újra és újra terveket készítettek nekünk, a film legalapvetőbb látványbeli elgondolásait. A vonathoz 26 különböző szakaszt terveztünk - az uszoda szakasza, az akvárium - de legerősebben a motorház részére koncentráltunk. Ez volt a legnehezebb feladatunk. Nagyon fontos volt, hogy úgy nézzen ki, mint ami örökké képes működni.

Továbbá, ennek a szakasznak minden kocsiját látjuk. Hogy úgy mondjam, ez az ön utolsó kártyája és felül kell vele ütnie mindent.

Pontosan. A The Hostot tervező fickótól érkezett a motorház első ötlete - a koncepció -, hogy ne úgy lássuk a motort, mint egy térben elhelyezkedő dolgot. Hanem legyünk belül a motorban, és ez pont ugyanaz az ötlet, mintha egy bálna belsejében lennél. Ezután Ondrej (Nekvasil), a látványtervezőnk fejlesztette tovább részletesen hármuk művészi alapgondolatait.

Láttam a filmet Szöulban és előre aggódtam, hogy nem fogják feliratozni Song Kang-ho és Ko Ah-sung koreai párbeszédét, de ön ezt egy rendkívül elmés módon megkerülte a történetben.

Nem akarom, hogy Song Kang-ho angol párbeszédet folytasson. Utál angolul beszélni. De az a fajta fordítási eszköz már létezik a valós világban. Az iPhone-ján megtalálhatja az alkalmazást. Mond néhány koreai szót, és a válasz angol nyelven érkezik, vagy cseh vagy francia, kantoni vagy bármilyen nyelven. Már van ilyen alkalmazás.

Én sem szeretem - bár természetesen egy gyönyörű film -, ám utálom a Memoirs of Geisha című filmet Zhang Ziyivel és Gong Livel, amikor angolul beszélnek. Néha azt mondják, hogy "Sayonara" vagy "Arigato" ... de, mivel kínai színésznő alakít japán szerepet, ezért angolul beszélnek ... az a film rettenetes volt. 

Kitől származik a protein-szelet ötlete?

***SPOILER***

Tőlem. Koreában és Japánban van ehhez hasonló édes szelet, ami majdnem ugyanúgy néz ki, nagyon népszerű, nagyon hagyományos, édes babból készítik. Ilyesmi nincs az eredeti képregényben, de a csótányok jelentik a legolcsóbb módját a vonatvégi emberek etetésének. Ez talán Meson vagy Wilford ötlete volt. Életben kell tartanunk őket azzal a néhány csótánnyal. Azt hiszem, hogy ez tényleg nagyon jó ötlet annak a rengeteg embernek az etetésére.

Azt gondolom, hogy undorító.

(Nevet) Kibaszottul undorító!

De mit tudnának csinálni? Amikor ez kiderült, akkor az első reakció a kiköpés volt, de ez mit sem ér. Ezeket az embereket már ezzel a szelettel etették egész addigi életükben.

Curtis reagálásának pillanata, úgy vélem, hogy érdekes. Amikor rájönnek, hogy azok csótányok, és visszazárja a gép fedelét, akkor úgy dönt, hogy titokban tartja az emberek előtt, mert az elmúlt 17 évben azzal etették őket. Csak el akarja rejteni a valóságot előlük. Ez nagyon ironikus. Abban a pillanatban valami hasonlót tesz, mint Wilford, aki mindig elfedi a valóságot. 

Ez kiváló. Ön nem helyezte őket poláris ellentétbe. Nem a jó a rossz, a fekete a fehér ellen. Wilford számos ötlete jó vagy jól működik.

De Curtisnek talán nincs más választása. Ez a méltóság kérdése, és azt hiszem, hogy elég szomorú pillanat.

***VÉGE A SPOILERNEK***

Park Chan-wook volt a Snowpiercer producere. Hogyan lett az?

2004-ben történt. Az Oldboy hatalmas sikere után megalapította a saját produkciós cégét és javasolta nekem, hogy "Bong rendező, csináljunk egy filmet a cégemmel. Téged mindig szívesen látunk." "Köszönöm. Miért ne?" Nagyon jól ismerem őt. Sok-sok éve ő az egyik rangidős barátom Koreában, szóval ismerem őt nagyon jól. 

Aztán 2005-ben rátaláltam az eredeti képregényre egy könyvesboltban, és helyben felfaltam a könyvet. Megmutattam Park Chan-wooknak és megkérdeztem, hogy "Mit gondolsz erről?", mire azt válaszolta: "Remek! Sci-fi! Próbáljuk meg." Ennyi volt. De akkor a The Host előkészítésén dolgoztam és már tettem egy ígéretet, hogy megcsinálom a Mothert Kim Hye-jával. 

Szóval három vagy négy évet töltöttem annak a két filmnek az elkészítésével, és azután kezdtem felkészülni a Snowpiercerre, és igen, ebben most Park Chan-wook a producer, bár rendesen ő filmrendező. Tehát tényleg mindent megpróbált, hogy megvédje az elképzeléseimet, mivel érti mind az elgondolásomat, mind a látomásomat. Ironikus, hogy a Snowpiercer készítése alatt Nashwille-ben forgatta a Stokert. Hallottam, hogy nagyon sokat szenvedett a Fox Searchlighttól. Folyamatosan gyötörték a stúdióból a produkcióval kapcsolatos megjegyzéseikkel. De a Snowpiercer esetében engem nem bántott senki. Nem ért zavaró hatás. Ő mindenben megvédett engem, ezért nagyon szerencsés vagyok, hogy a szárnyai alatt dolgozhattam.

Vágyik arra, hogy a Snowpiercer után angolul folytassa a munkáját?

Igazából nem. Pélnának okáért, Guillermo del Toro készített angol nyelvű filmeket, mint a Pacific Rim vagy a Hellboy, de ugyanakkor leforgatta a Pan's Labyrinth és a The Devil's Backbone című filmeket spanyolul. Remélem, hogy én csinálhatok filmet Koreában és Japánban, az Államokban vagy bármely másik országban. Ez a történettől függ, attól, hogy milyen a sztori. De természetesen az Államokban, Hollywoodban, a producernek és a stúdiónak sokkal nagyobb hatalma van, és én kevéssé vagyok kontroll-rajongó. Tehát ha nem tudom irányítani a teljes filmet - az írást, a szereplőválogatást, a forgatást és a vágást - attól megőrülök. Szóval, talán nem vagyok olyan jó rendező hollywoodi rendezőnek.

Az interjú első két része:

Bong Joon-ho a Weinsteinről, Tarantinóról, és a SNOWPIERCERről 1/3

Bong Joon-ho a SNOWPIERCER szereposztásáról 2/3

Forrás: http://twitchfilm.com/2013/11/exclusive-interview-bong-joon-ho-on-the-crew-and-influences-behind-snowpiercer-part-3-of-3.html

Fordította és bejegyezte: Ricemegatron Expert