[Filmekről] AHN Gwon-tae: MY BROTHER (2004)

안권태: 우리형

__________________

Írta: Ricemegatron Expert
_____________________

Ismét egy film, amely hamisítatlanul koreai. Ez se nem pozitív, se nem negatív töltetű kijelentés, pusztán azt kívánja jelezni, hogy az erősség és a gyengeség mérlegelése a film nézése közben csodálatos módon érdektelenné válik, mint oly sok más koreai film esetében is. A történet, vagy még inkább a megvalósítás módja megragadja a nézőt, és érzelmileg viszi magával a film végéig, akkor is, ha közben pontosan érzékeljük a hiányosságokat vagy félmegoldásokat.

A történet klasszikus melodrámai felállás, de a főszereplők háromszögét most egy csonka család tagjai alkotják: a gyermekeit egyedül nevelő anya és két fia. Az egész film tulajdonképpen egy flashback, a nyitó jelenetből bomlik ki a visszatekintés. A múltbeli eseményeket és a végső következtetéseket is a kisebbik fiú nézőpontjából éljük át. A családfő az első gyermek születése után lelép, mert nem tudja elviselni, hogy ajakhasadékkal született fia "fogyatékos". Az anya ekkor már várandós a második gyermekkel, akinek megszületése után örökös harcot vív a kis család fenntartásáért, a nagyobbik fiúra váró műtétek árának előteremtéséért. 

A konfliktus mégsem az anyagi nehézségek miatt érlelődik, hanem azért, mert a két fiúnak egyenlőtlenül osztott anyai szeretet kényszerpályára tereli a gyermekeket. A nagyobbik a család érte hozott folytonos áldozatainak súlya alatt nyög. Ő a gyenge, akinek csak a folytonos jól teljesítés és példaértékű viselkedés jelenthet előrelépési lehetőséget. Az anya minden figyelmét rá fordítja, és eközben érthetetlen vaksággal szemléli a kisebbik fiú vergődését, aki a hiányait és a frusztrációit egyre erősödő aggresszivitásban éli ki, tulajdonképpen uralkodik a bátyján is, akit sorozatosan megalázva vesz revansot a saját kitaszítottságáért. A film valójában az ő fejlődéstörténete, amelyben számos mélypont megélése és egy végső katasztrófa hozza meg a változást.

A karakterek kezdetben eléggé klisészerűek, de időnként szép és igaz pillanatokkal gazdagodik az arculatuk. Ugyanakkor a történet meglehetősen kiszámíthatóan halad a végkifejlet felé. A film lezárása az alkotás leggyengébb pontja, nem túl ízlésesen, viszont hosszasan rágja szájba a tanulságot, miközben direkten hajt az arra hajlamos nézők könnycsapjainak megnyitására.

A végétől eltekintve a film mégis nagyon nézhető, valódi érzelmeket is megérintő alkotás. Különösen nagy szerepe van ebben a testvérpárost alakító két színész játékának. A kisebbik fiút Won Bin kelti életre, aki most a verekedős, nagyszájú, gátlástalan testvér bőrében sokszor harsány eszközökkel kissé túljátssza a figurát, de érdekes, hogy éppen ezzel éri el azt, hogy végig érezzük a valódi, szeretetéhes lényének jelenvalóságát. Az ellenállása pillanataiban lenyűgöző, elszánt tekintete és a belőle sugárzó konok elszántság emlékezetes marad. A másik póluson az idősebb fiút Shin Ha-kyun alakítja (akit ezt megelőzően a Sympathy for Mr. Vengeance zöld hajú hőseként láthattunk) éppen az ellenkező színészi eszköztárral. Finom gesztusai, rejtegetett érzései bár nyilvánvalóak, de rezdülésekből olvashatóak ki. Lázadása viszont elszánt, és bár fizikailag megőrzi a karakter gyengeségét, mégis nagyon nagy belső erőt mutat fel. Az anya szerepében Kim Hae-sook is ki tud lépni a szűkre szabott keretből, és különösen a vidámsága perceiben látjuk meg az igazi arcát.

A film erénye a kemény környezetrajz, kendőzetlenül mutatja meg az iskolai galerik belső hierarchiáit és a bűnbandák felnőtt világban való jelenlétét is. A mellékszereplők között is találunk kiváló alakításokat, különösen ilyen Jo Jin-woong, az értelmi fogyatékos Du-sik szerepében.

A film Ahn Gwon-tae rendező első filmje, és mindent összevetve szerethető, reményteljes alkotás.

Készült a filmhez magyar felirat? - Tudtunkkal NEM. 

Ha mégis, akkor kérjük, hogy értesítsen erről. 

 AHN Gwon-tae rendező

Won Bin

SHIN Ha-kyun