2025. május 1., csütörtök

[Tévédrámákról] THE GOLDEN SPOON (2022)

금수저
MBC, 2022, 16 rész
Műfaj: dráma
Eredeti mű: HD3 - The Golden Spoon (2016)
Írta: Kim Eun-hee 김은희, Yoon Eun-kyeong 윤은경
Rendezte: Lee Han-joon 이한준, Song Hyeon-wook 송현욱
Adatok bővebben: HanCinema / MyDramaList



Aranykanállal a szájában született - mondja az angol mondás azokra, akik beleszülettek egy extrémen gazdag családba. De van ennek mérsékelt változata is, az ezüstkanál, ami a gazdag középosztályba születetteknek jut. Evidens ez a szimbolika a társadalmi különbségek kifejezésére, hiszen annak mikéntje, ahogyan valaki a minden ember számára egyformán alapvető szükségletet ki tudja elégíteni, az tükrözi a vagyoni állapotát, ami többnyire meghatározza a társadalmi hovatartozását is, de legalábbis erőteljesen befolyásolja azt. Ám mi található az ellenkező végponton, ahol a szegények vagy nincstelenek élnek? Nekik a nevében is degradáló piszkos kanál jut, és ezzel a dichotómiával elő is áll az a világkép, amellyel a The Golden Spoon (Az aranykanál) című dráma dolgozik.

Ami rémesen statikus, a két ellenpont között nincsenek sem átjárási lehetőségek, sem közbülső árnyalatok. Ezért mindkét világ rajzolata leegyszerűsített, és szinte a karikírozásig menően sematizált. Két alapvető sztereotípiával találkozunk: a "tisztes szegénységük" gyötrelmeit emelt fővel viselők a becsületesek, míg a gazdagok a sunyi manipulációk árán szerzett és fenntartott helyzetük hatalmi arroganciájában tobzódnak. Bántó is lehetne ez a rajzolat, ám valamennyire mégis indokolt abból a szempontból, hogy a dráma egy erkölcsi dilemmára tudjon fókuszálni.

Valójában a jól ismert "koldus és királyfi" toposz kortárs közegben játszódó, rendkívül szellemes változatát láthatjuk. Itt a főhősünket nem a véletlen, hanem a saját, tudatos döntése hozza új helyzetbe, melynek egy társa is áldozatul esik.


De hogyan dönthet a változásról? Egy mesei elem segítségével, bár a meseiség ezen kívül nem jellemző a drámára. Mivel egyre nő a sorsukkal elégedetlenek száma, egy különös módon elő- és eltűnő utcai árus vénasszony felismeri a piaci rést, és aranykanalakat árul, melyek csodatételre képesek. Ha találsz egy hozzád hasonló korú, általad irigyelt helyzetben lévő embert, akkor nem kell mást tenned, csak háromszor a lakhelyén az aranykanállal enned - és hipp-hopp, máris egymás helyében találjátok magatokat.

A dráma legjobb ötlete, hogy ezzel a helyet cserélők sem külsőleg, sem belsőleg nem változnak meg, hanem a környezetükben lévők szemére hull valami mákony, amitől másnak látják őket. Ráadásul mindketten tudatában is vannak a helycseréjüknek, ami ellenségekké is tehetné őket, ám valami más történik.

Lee Seung-cheon (Yook Sung-jae) jólelkű kisfiú, akiben kamaszodva egyre nagyobb indulatok gerjednek kilátástalan életkörülményeik miatt, melyekért elsősorban tehetetlennek, életképtelennek tartott szüleit hibáztatja. Bár ösztöndíjjal bejut egy elit iskolába, ott tűrnie kell a bántalmazásokat. Végül barátjának tragikus elvesztése löki a végső döntés meghozatalához: beveti az aranykanalat, hogy megváltoztassa a sorsát. Az új világba viszont a szülei megtagadásán át vezet az út. A helycsere nem végleges, háromszori revízióra van lehetősége: egy hónap, egy év, majd tíz év elteltével vissza lehet térni az eredeti állapotokhoz, ha úgy határoz. Van még egy-két különös szabály is, melyek szintén befolyásolhatják a történéseket. Seung-cheon boldogan kezdi meg életét a vágyott körülmények között, a pénz bűvöletében élő új apja, mostohaanyja, egy borzalmas nagybácsi, valamint az őt egyedül megértő testőre társaságában. Hamar rá kell jönnie, hogy aranykanállal sem fenékig tejfel az élet, de a romlottság egyre mélyebb rétegei csak lassan válnak világossá előtte. Azt is meg kell tapasztalnia, hogy az elhagyott családján való segítés se könnyű, elsősorban azok ellenállása miatt. Seung-cheon a menekülési és a megfelelési kényszer között ingadozva él, ezek, és esetenként a valóság megváltoztathatatlan nyomása alatt hozza meg döntéseit.

A kiváltságait elveszítő másik fiú, Hwang Tae-yong (Lee Jong-won) viszont nem várt módon reagál új körülményeire. Felfedezi mindazon emberi értékeket, amiket addigi életében hiányolt, és úgy érzi, ezek messzemenően kompenzálják az elvesztett gazdagságot, melynek hiánya ugyan fáj, de nem annyira, mint az azzal együtt átélt szorongások és magányosság.



Az elvesztett és elnyert dolgok, emberi kapcsolatok valódi értékeinek felismerése mindkét fiú esetében egy felnőtté válási folyamat része is. Két nőalak is kíséri ezt a folyamatot, akik mintha női tükörképei lennének a két főszereplő fiúnak. Erős karakter mindkettő, Na Joo-hee (Jung Chae-yeon) kiesik a jólét világából, és saját erejére támaszkodva kell új életét megteremtenie, míg Oh Yeo-jin (Yeonwoo) bemesterkedi magát a gazdagok közé, ahol további manipulációkkal tör újabb pozíciók megszerzésére.

A történetbe ágyazódik némi thriller is, történnek újabb gyilkosságok, és kísértenek korábban elkövetettek, melyek felderítése is megtörténik. A szereplők által átélt traumák és azok lelki lenyomatai egyaránt jól ábrázoltak, némi pszichológiai árnyalatot adva a thrillerhez.

De a dráma nemcsak a fiatalokról szól, hanem azok szüleiről is. A fiúk belső világának mély ábrázolásával vetekszik a szegény család szülőpárjának megjelenítése. Az anya és az apa alakja is gazdagon megrajzolt, mélyen megérintő a szégyenérzetük, az erkölcsösségük, a szívük melege, és a soha ki nem apadó harci szellemük, mellyel a gyermekeikért vívnak. Minden szerető szülő láthatja bennük visszaköszönni az alapvető szülői dilemmákat, hiszen mindannyian jobbat akarunk a gyermekeinknek a saját életünknél, és kudarcként éljük meg, ha ezt nem tudjuk biztosítani. Ám ennél is fontosabb, hogy a gyermekünkbe vetett hit megrendülhet, ha megtagadnak bennünket - de csak megrendül, és csodálatos módon ekkor is új erőre kap. Lee Cheol (Choi Dae-chul) és Jin Seon-hye (Han Chae-ah) alakítása megindító szépségű, melyben a sorsuk miatti szégyenérzet keveredik az önértékelés képességével és nemes emberi tartással. Előbb csak ösztönösen, majd tudatosan is "átlátnak a szitán", és mélyen humánus választ adnak gyermekeik megértésére és elfogadására.

Ezzel az érzelemgazdag világgal szemben áll az aranykanalasok rideg környezete. A gazdagság valódi, minden más csak látszat, melyek következményei a megalkuvások, a hazugságok leplezésére szolgáló status quo-kban való kiegyezések. Fő figura itt természetesen az apa, Hwang Hyeon-do (Choi Won-young), aki a dráma főgonoszaként ugyan nem több egydimenziósnál, de azon belül számos árnyalattal bír. Legérdekesebb, ahogyan a fiával (vagyis inkább fiaival, hiszen a régivel és újjal is) birkózik, és a megvetéstől a büszkeségig érez irántuk eléggé leszedált érzéseket. Hasonlóan ábrázolt a felesége, Seo Yeong-shin (Son Yeo-eun) és a nagybácsi, Seo Joon-tae (Chang Ryul) is. Nem nehéz megjósolni, hogy erről a hármasról sok minden kiderül, és egyik sem tünteti fel őket jó fényben.

A dráma legfőbb gyengesége, hogy jobban bízhatna a saját ábrázolásának erejében, és akkor elkerülhetné a fölösleges szájbarágósságot, melyet a pénz mindenhatóságának megértetésére alkalmaz.

Ha az erősségeket kellene kiemelni, akkor a cselekményszövést említeném, hiszen az aranykanál nemcsak egyszeri helycserét jelent, hanem többszöri áttűnést is, sőt ez csak fokozódik, amikor kiderül, hogy aranykanala sem csak Seung-cheonnak van. A folytonos szerep- és nézőpontváltások a drámát fordulatossá, izgalmassá és gördülékennyé teszik, mely nem veszít az erejéből. A legvégén érzékelhető talán egynél több kanyar, melynek a kibontása is bombasztikusan eltúlzott, hiszen elég korán egyértelmű jelzést adnak arra, hogy még egy végső fejlemény várható. Bár az is igaz, hogy ebben a végső fordulatban rejlik az a büntetés, melyet Seung-cheon megérdemel. De ott van a megváltás is Joo-hee személyében, aki látja őt. Úgy, ahogyan azt egy közismert klasszikusban olvashatjuk: "Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."






















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése