Az Itaewon Class a koreai sorozatok egyik remekbe szabott darabja. Főhőse a
fiatalon tönkrement élete miatt igyekszik revansot venne a sorson és fő
ellenségén egyaránt. Elkeseredett küzdelem, erőnfelüli kitartás jellemzik a
drámát, melyben a megpróbáltatások felnőtté érlelik az egykori fiút, aki
megtalálja társait a küzdelméhez, és eligazodik szerelmi érzéseinek
zűrzavarában is. A drámában az emlékezetes alakítást Park Seo-joonnak
köszönhetjük.
A sorozat zenéje is kiemelkedő, vannak benne érzelmes
és harcias dalok egyaránt. A most lefordított dal (eredeti címén 그때 그
아인, angol címén Someday, The Boy) lett talán a legnépszerűbb. Talán azért
is, mert Kim Feel feszes, mégis intim hangvételű előadása tökéletesen
illeszkedik a dráma főhősének karakterisztikájához.
Kim Feel természetesen sokszor énekelte élőben is a dalt, ezek közül mutatok
néhányat. A Yoo Hee-yeol Sketchbookban acapella élvezhettük az énekes fülbe-
és szívbemászó, különös hangját.
Az SBS Legend 12 című műsorában a teljes dal elhangzott Kim Feel
előadásában
Akiket megragadott Kim Feel hangjának szépsége, ajánlom még a Killing Voice című sorozat
vele készült részét. A dalválogatásból itt sem hiányozhat Az egykori fiú.
AZ EGYKORI FIÚ
A hosszú napok árnyában még mindig ott lapul a fájdalom? Nem szól, csak némán arra vár, elbukok tán, s jöhet, hogy körülfonjon. Szívemben rejlő fájó emlékek nem fognak kimosódni könnyem árjától. Hol kezdjek neki a törlésüknek? Arcomon csüggedt mosoly... Több éles emlék megragadt bennem: arcok tűnnek fel és belőlem gúnyt űznek. Utánuk nyúlva őket elérem, csak összetört álmaim távolodnak el. Mint aki útelágazáshoz ért, kábultan bámulok magam elé. Egy belső hang volt, mi eddig elvezérelt, azonban visszanézve, fiatalkorom minden percében a bánat velem maradt, azzal nőttem fel. Éjjel is, ha egyedül aludtam a fájás velem maradt. Felnőtté tett már engem az idő, el kell indulnom, kilépnem a világba. Az egykori fiú majd megkérdezi: "Elég boldog vagy már, hogy tudj majd nevetni, amíg a kínzó vágyaid be nem tudod teljesíteni?" Felnőtté tett már engem az idő, el kell indulnom, kilépnem a világba. Az egykori fiú majd megkérdezi: "Elég boldog vagy már, hogy tudj majd nevetni?" Egyszer majd az az egykori fiú megkérdezi: "Elérted minden álmodat?"
(Saját fordítás, Harudo11 néven)
그때 그 아인
길었던 하루 그림잔 아직도 아픔을 서성일까 말없이 기다려 보면 쓰러질 듯 내게 와 안기는데 마음에 얹힌 슬픈 기억은 쏟아낸 눈물로는 지울 수 없어 어디서부터 지워야 할까 허탈한 웃음만이 가슴에 박힌 선명한 기억 나를 비웃듯 스쳐 가는 얼굴들 잡힐 듯 멀리 손을 뻗으면 달아나듯 조각난 나의 꿈들만 두 갈래 길을 만난 듯 멍하니 한참을 바라보다 무언가 나를 이끌던 목소리에 한참을 돌아보면 지나온 모든 순간은 어린 슬픔만 간직한 채 커버렸구나 혼자서 잠들었을 그 밤도 아픔을 간직한 채 시간은 벌써 나를 키우고 세상 앞으로 이젠 나가 보라고 어제의 나는 내게 묻겠지 웃을 만큼 행복해진 것 같냐고 아직 허기진 소망이 가득 메워질 때까지 시간은 벌써 나를 키우고 세상 앞으로 이젠 나가 보라고 어제의 나는 내게 묻겠지 웃을 만큼 행복해진 것 같냐고 아주 먼 훗날 그때 그 아인 꿈꿔왔던 모든 걸 가진 거냐고
Az I Am A Singer 2011. májusi adásában hangzott el Yim Jae-beum előadásában ez
a dal, melyet ebben a változatában ismertem meg. Szívem szerint a műsor
felvételét feliratoztam volna, de azt nem tudtam volna megmutatni senkinek.
Ezért választottam egy másik élő előadás hangfelvételét Yim Jae-beum Free című
albumáról, amely 2011 végén jelent meg. A drámai hangszerelés, az
énekszólammal egyenértékű női vokál, de főként Yim Jae-beum előadása a néhány
sorból álló szöveget megemelik, és az életről, a társkapcsolatról szóló
vallomássá avatják. Az eredetivel való összevetésből az is kiderül, hogy a dal
szövegét minimálisan átírták, ami így sokkal keserűbb lett.
A magyar fordítás videója:
Yim Jae-beum előadása az I Am A Singer műsorban:
A koreaiul 빈잔, angolul Empty Glass című dal fenti
változata után valószínűleg senki nem fogna gyanút, hogy ez egy átirat, az
eredetije pedig - bármily meglepő - egy hamisítatlan trot dal. A 80-as években
mutatta be Nam Jin 남진, később több albumán is megjelent. A következő felvételen
egy tévéműsorban énekli 1988-ban, tökéletesen bemutatva a trot műfaj minden
manírját.
Mivel nagyon népszerű dalról van szó, se szeri, se száma a covereknek. Éneklik
férfiak és nők, magas és mély hangfekvésben, szólóban, duóban, és bóséges a
hangszeres változatok száma is. A dal állandó darabja a tehetségkutatóknak,
szórakoztató műsoroknak. Azonban a tengernyi felvétel között alig találni
olyat, amely kilépne a trot kereteiből. Páran mégis megpróbálkoztak ezzel,
több-kevesebb sikerrel.
A jó változatok közé tartozik a Yoon
Do-hyun együttes rockos átirata. Nem olyan merész, mint Yim Jae-beumé, de
lehántja a dalról a negédességet, itt-ott mégis finoman utalva az eredeti
éneklésmódra. A rockzenei áthangszerelés viszont közelíti ahhoz a mélyebben
fekvő, rejtett tartományhoz a dalt, melyet Yim Jae-beum is felfedezett
benne.
Meg kell említeni még Ailee változatát, ami bár látványos, de
számomra mégis inkább cirkusz, mint a dal újraértelmezése, mivel szinte semmi
köze nincs az eredeti dal érzelem- és gondolatvilágához.
ÜRES POHÁR
A fagyos szemeid sarkában felgyűlő
könnycseppek olyan szépek,
hogy csak nézem végtelenül,
szívem is sír együtt velük.
Oly szegény vagy te, asszonyom!
Mi, a sok magányos közt,
csak ráleltünk egymásra, így együtt vagyunk.
Ó, hisz mi más ez az élet,
mint üres pohár, mi részegít.
Kedves, hát töltsd tele bánatoddal,
ha van még, üres poharam!
(Saját fordítás, Harudo11 néven)
빈잔
그대의 싸늘한 눈가에 고이는 이슬이 아름다워 하염없이
바라보네 내 마음도 따라 우네
가여운 나의 여인이여 외로운
사람끼리 타 만나서 그렇게 또 정이 들고
어차피 인생은 빈
술잔 들고 취하는 것 그대여 나머지 설움을 나의 빈 잔에 채워 주오
A
fenti szöveggel Yim Jae-beum énekli a dalt. Nam Jin eredeti szövege annyiban tér
el ettől, hogy a befejező két sorban nem a bánat, hanem a szeretet maradékával
kéri megtölteni az üres poharat.
악의 마음을 읽는 자들 SBS, 2020, 12 rész Műfaj: dráma, krimi,
rejtély, thriller Rendező: Kim Jae-hong 김재홍, Park Bo-ram 박보람 Forgatókönyv:
Seol Yi-na 설이나 Adatok bővebben:
HanCinema
/
MyDramaList
Mielőtt a drámáról írnék, meg kell említenem egy valós személyt, aki nélkül ez a sorozat nem születhetett volna meg. Kwon Il-yong (권일용) 1989-ben lépett a rendőrség kötelékébe, négy éven át gyilkossági nyomozóként, majd hét éven át törvényszéki nyomozóként dolgozott. Kwon az akkoriban szokatlan szemléletével és eljárásaival kitűnt kollégái közül, amivel felkeltette a figyelmét Yoon Oe-chul (윤외출) nyomozati osztályvezetőnek, aki ekkor már egy profilozókat foglalkoztató részleg létrehozatala érdekében lobbizott a rendőrség vezetőinél. Kwon a végül létrejött egységhez került, és több mint ezer bűnözői profil megalkotása fűződik a nevéhez, köztük számos sorozatgyilkosé. A profilalkotás mellett munkájuk részét képezte a bűnözők vallomásainak megszerzése is, amely sokszor komoly lélektani ismereteket igényelt. Míg Yoont a tudományos nyomozás atyjaként tartják számon Koreában, Kwon a kriminálpszichológiai elemzés területén lett világtekintély. Hozzájuk fűződik a modern tudományos eszközöket használó profilozók, törvényszéki nyomozók hazai kiképzése is. Kwon egyetemi diplomát szerzett pszichológiai tanácsadóként és közigazgatás szakon egyaránt, doktori fokozatot pedig kriminológia szakon. Később hivatali idejében már egyetemi adjunktusként oktatott.
Nyugdíjba vonulása után számos médiaszereplést vállalt, eleinte tanácsadóként, majd szórakoztató műsorokban kamatoztatta kiváló előadói vénáját.
Kwon Il-yong szakmai tapasztalatait több könyvben foglalta össze. Elsőként 2018-ban jelent meg az Akik olvasnak a gonosz szívében című könyve, melynek megírásában egy újságíróból lett szerző, Ko Na-mu segítette. Ez az írás lett az alapja a 2020-ban bemutatott azonos című drámának, mely angolul A sötétségen át címet kapta. Kwon Il-yong nem a saját nevén szerepel a történetben, hanem Song Ha-yeongként és Kim Nam-gil játssza a szerepét. Yoon Eo-chul drámabeli karaktere Gook Yeong-soo, akit Jin Sun-kyu játszik.
Az alábbi videóban Kwon Il-yong és Kim Nam-gil beszélget
A dráma két szorosan összefüggő cselekményszálon bontakozik ki. Ezek egyike a profilozó egység létrejöttének története és a létjogosultságáért folytatott küzdelme. Indításként egy körképet kapunk az aktuális rendőri eljárásokról, melyek gyors és lesújtó eredménye egy ártatlan áldozat börtönbe juttatása lesz. A szervezeten belül vannak renitens személyek is, akik a nem túl nagy testületi fegyelemnek köszönhetően a saját útjukat járják, bár ezért kitaszítottak lesznek. Mégis ők hozzák helyre a hibát, és ezzel lehetőséget nyernek a profilozó egység megalakítására. Értetlenség és megalázottság a részük, nevetség tárgyát képezik a gondolataik, ezért partizán módszerekkel tudják csak segítségre bírni azokat a kollégáikat, akik kissé nyitottabban állnak hozzájuk. A rendőrség egyre súlyosabb esetekkel szembesül, sorra csődöt mondanak a hagyományos megoldások, egyre aggasztóbb az egyhelyben járás. Song és Gook eközben elszántan és saját erőből tanulmányozza az amerikai szakirodalmat, gyűjti a tapasztalatokat a tetthelyeken és a korábbi bűnesetek elemzésével, miközben járják a börtönöket, ahol mélyinterjúkat készítenek a gyilkos elkövetőkkel.
Jin Sun-kyu
Lee Da-yeon és Kim Won-hae
A dráma másik szála erre a munkára épül, pontosabban Song Ha-yong profilozóvá válásának folyamatára, amelyben Kim Nam-gil nagyon megtalálta a testhezálló szerepet, és emlékezetessé is vált benne. A rendkívül introvertált személyiségű, folyton saját útját járó nyomozó nem nagyon lelte a helyét a rendőri közegben addig, amíg nem lett az új egység tagja. Itt végre hivatalosan is azt csinálhatja, amit eddig az intuíciói alapján tett.
Kim Nam-gil
Kim Nam-gil
Kim So-jin
Bár kezdetben mindenben akadályozzák, lassanként találó meglátásaival kivívja a kollégái elismerését, mivel több bűnügy is megoldódik ezeknek köszönhetően. Song azonban munkamániás, és ő sem mentes néhány gyerekkori traumától, bár őt ezek inkább a hivatása felé terelik. Mivel az új munkának még nincsenek szabályai, így határai sem, Song egyre mélyebbre merül a kegyetlen sorozatgyilkosok gondolkodásának és lelkületének kiismerésébe. Az előtte feltáruló, addig ismeretlen világ feltérképezése azonban kikezdi a saját személyiségét, ami komoly válsághoz vezet. A dráma egyik kérdése, hogy miként őrizhető meg az egészséges személyiség integritása ebben a józan észt veszélyeztető közegben. Meglepő és rendkívül találó módon a dráma egy fontos pontján Nietzschét idézik:
"Aki
szörnyekkel harcol, az vigyázzon, hogy közben ne váljon szörnyeteggé.
És ha sokáig nézel a mélységbe, a mélység is beléd fog nézni."
A bűnözők tanulmányozása során óhatatlanul felmerülnek olyan kérdések, melyekre természetesen nem adhatók egyértelmű válaszok. Mint arra, hogy az ember születhet-e eleve jónak vagy gonosznak, vagy ha jónak születünk, akkor mi tesz néhányunkat gonosszá, miközben mások ezt el tudják kerülni. Ezen a mezsgyén haladva a dráma nem titkolva üzeneteket is megfogalmaz, kicsit talán iskolásan kimondva, de szerencsére mégsem didaktikusan. Felhívja a figyelmet a kisgyerekkori nevelés, az érzelmi biztonság, a szülők szerepének fontosságára éppen úgy, mint a szociális együttműködésre, az egymás iránti odafigyelésre. Ám jóval túllép ezen a körön, amikor a szakma nézőpontján keresztül felvet átfogóbb társadalmi meglátásokat, és azokból von le a jövőre vonatkozó következtetéseket. Döbbenetes, amikor Song megfogalmazza, hogy az aktuális bűnözőtípusokat mi magunk neveljük ki, így a valós élettől elidegenedett urbánus lét lett a melegágya a motiváció nélküli gyilkosságnak, vagyis az ölésnek pusztán az ölés élvezetéért.
A drasztikus események sorában szinte alig észrevehetően, mégis kellő hangsúllyal érzékelteti a dráma a megtartó erőket: például az éppen magányosan élő Gook esetében a családjától érkező születésnapi felköszöntést, és ennek tükörképét Song születésnapján. A történetből teljesen hiányzik a szerelmi szál, ehelyett egy emlékezetes anya-fiú kapcsolat képét kapjuk Song és édesanyja esetében.
A mellékalakok nagyon elevenek, kellőképpen elegendőt tudunk meg róluk ahhoz, hogy megértsük a cselekedeteik mozgatórugóit. Érvényes ez a rendőrségi munkatársakra, vezetőkre egyaránt, akkor is ha segítőket vagy akadályozókat látunk, vagy ha éppen megváltozik a hozzáállásuk a profilozók munkájához.
A téma sajátosságából következik, hogy a bűnözők is erőteljes megvilágításba kerülnek, ezért az őket játszó színészek gazdag játékteret élveznek a gyilkosságok kegyetlenségének bemutatásától a vallomások során megnyilvánuló pszichopátiák megjelenítéséig.
Kim Joong-hee
Han Joon-woo
A drámát a sokféle szín ellenére meglehetősen egységes kompozícióvá gyúrta írója, Seol Yi-na. A két rendező, Kim Jae-hong és Park Bo-ram nem fél semmit megmutatni, tehát bőven láttatnak brutalitást, ostobaságot, borzongást keltő félelmet, de ezeket igyekeznek egyensúlyban tartani a normális emberi érzelmek megmutatásával. A dráma 12 része eleinte a bűnesetek mellett inkább a rendőrség belső állapotaira koncentrál, középtájon érzékelhető a tempó kissé leülése, de ez hamar elmúlik, és a pszichologizáló második rész nagyon felpörgeti az érzelmi feszültséget.
