[Filmekről] KIM Do-young: KIM JI-YOUNG, BORN 1982 (2019)

김도영: 82년생 김지영

A soha el nem fogyó házimunka rutinnal végzett sietős mozdulatait látjuk a modern lakótelep sokemeletes házának egyik felső szintjén lévő lakásban, majd pár perc pihenőre a fiatalasszony kimenekül az erkélyre. Szép, fiatal arc bámul kifejezéstelenül a nagy üres semmibe, a szeme lecsukódik, magában keresne nyugalmat, de máris megszólal a szobából egy hang: Anyu! És a hátraforduló nő arcán már egy meleg, anyai mosoly ragyog.

Főcím következik.

Ennél pontosabban nem is lehetne felvezetni a témát, melyet Kim Do-young rendező választott, aki maga is nő, és nem félt belenyúlni egy darázsfészekbe. A film látens előtörténete évekkel korábbra vezet vissza. Egy régebbi tévésorozat forgatókönyvírója, Cho Nam-joo írt egy saját élettapasztalataiból táplálkozó regényt, mely 2016-ban jelent meg. Koreában ezt tartják az első feminista irodalmi műnek, melynek kapcsán élénk vita bontakozott ki a közösségi felületeken. Néhányan üdvözölték, de a nagy többség felháborodottan elutasította. Azonban 2018. májusában az Igazság Párt vezetője egy ajánlással kísérve Moon Jae-in elnöknek ajándékozta a könyvet, amely iránt felrobbant az érdeklődés. A regény 2018. novemberétől több mint egymillió példányban kelt el.

Egy évvel később, 2019. októberében mutatták be a filmes adaptációt, melynek kapcsán a régi viták újraéledtek, de az idők változása és az emberek szemléletének formálódása a kérdéskör újragondolását is segíti.

A főcím után a férjet látjuk, aki segítséget kér egy pszichológustól a felesége számára, bár a problémáról még nem értesülünk, hogy miért is teszi ezt. Maga a helyzet rendkívüli, hiszen sok egyéb forrásból tudjuk, hogy Koreában még mindig nem általánosan elfogadott gyakorlat, hogy lelki gondokkal valaki szakemberhez folyamodjon segítségért. Később megtudjuk, hogy a felesége depressziós, és az állapotát egy furcsa tünet kíséri: időnként más személyek hangján szólal meg, és ennek nincs tudatában.

A film további jeleneteiből ezután lajstromozni lehetne a fiatal anyákra, valamint általánosan a nőkre zúduló szexista megnyilvánulási formákat. A férfiak gátlástalanul megjegyzéseket tesznek rájuk, ingyenélőknek és semmittevőknek nevezve a gyermekük nevelésével foglalkozó, otthon maradó nőket, és nem kivétel ez alól az orvos sem, amint azt a családi vacsora közben megtudjuk a feleségtől. Azonban mi egy modern család életét szemléljük, ahol a férfi nem hasonlít az előbb említett társaihoz. Besegít a gyerek gondozásába, szerető figyelemmel törődik a feleségével, és ellenszenvvel viseltetik férfi munkatársai bigott, előítéletes gondolkodásával szemben. Keresi a segítséget, amivel a feleségét kivezetheti a bajból, és megérti, hogy a szerepek időnként felcserélődhetnek, a férfi is lehet gyermekét otthon gondozó apuka, ha a felesége munkában való kiteljesedése, karrierje úgy kívánja.

De míg ide eljutunk, elsőként részletes rajzot kapunk mindkettőjük családjáról. A férfi makacs, maradi gondolkodású, agresszív anyjáról, akinek gondolkodása teljes mértékben foglya a leghagyományosabb, hierarchikus nagycsaládi modellnek. Ebben a családban kérdőjelek nélkül élik azt az életet, melyet a felmenőiktől örököltek, és leginkább az anya ostoba magabiztossággal igyekszik szétrombolni az ettől eltérő törekvéseket. Minden szava mérgezett fullánk, és bizonyos kéjjel meregeti azt a leggyengébb láncszem, a legfiatalabb menye felé.

A nő családja jóval összetettebb, az anyához, akár az origóhoz lehet viszonyítani a szélsőségeket, hiszen jelen van itt is a férfiak nagyobb értékűségének, ezért kivételezettségének szemlélete, de nem megfellebbezhetetlenül - már az anya is fellázad ellene, a fiatalok pedig elég bátrak ahhoz is, hogy kíméletlenül humor tárgyává tegyék. Ebben a családban meg is születnek a legfontosabb felismerések, és képesek lesznek egymás segítségére lenni.

A film különböző idősíkok megjelenítésén át vezet be a munkahelyi hierarchiák rendjébe, és komoly gyűjteményt láttat az egyenlőtlenségek, ízléstelen élcelődések köréből. Ezek mellé rendeli azokat a stratégiákat, amelyek a nők túlélését teszik lehetővé az őket folytonosan hátrányosan megkülönböztető, megalázó közegben. Végül nem marad ki a felsorolásból a kukkoló kamerákon keresztül a munkahelyekre befurakodó illegális szexpiac felemlítése sem, mint ahogyan a nyilvános helyeken a fiatal lányokat érő szexuális abúzusok sem.

Kim Do-young rendező

Rendkívül fontos kijelentések hangzanak el a filmben, meglehetősen direkt megfogalmazásban. Talán a legfontosabb ezek közül, hogy a nők élete ugyanannyit ér mint a férfiaké, a tanulásba fektetett erőfeszítéseikkel ugyanúgy megdolgoztak az érvényesülésükért, ahogyan a férfiak. KIM Do-young rendező időnként a humor eszközével is el tudja érni, hogy megértsük a dolgok képtelenségét. A film egyik jelenetében a nőtársaság tagjai arról számolnak be, hogy milyen tanulmányokat folytattak, és mire használják a sokéves befektetéssel megszerzett tudásukat. Együtt nevetünk a színésznővel, aki a gyermekének mesélt Hófehérke dramatizált előadásával tudja csak kamatoztatni diplomáját, de nem tudjuk megúszni, hogy belegondoljunk, hányféle elvetélt életterv üli körül a baráti társaság asztalát.

Mindezzel együtt a film elkerüli, hogy didaktikus tanmesévé váljon, mert a megidézett jelenségek belesimulnak a történet fősodrába, mely egyre mélyebben arra koncentrál, hogy a pár miként küzdi le a krízishelyzetet. A legnagyobb fegyvertény, hogy a feleség meg tud szabadulni a beléje nevelődött megfeleléskényszertől, mely gúzsba köti az énjét. Fel meri vállalni a hiányérzeteit, melyeket a személyiségének kiteljesítése terén érez. A gyógyulás egyúttal az önmagára találás folyamata is, melynek végén - ha az eredeti tervektől eltérő módon is -, de megszületik az öntudatos, sikeres Kim Ji-young.

GONG Yoo a férj szerepében egy olyan karaktert formál meg, melyet még ritkán látunk koreai filmekben. Már nem a paternalista, családtagjairól gondoskodó családfőt jeleníti meg, hanem a társat, aki együtt érez, együtt gondolkodik, és keresi a saját felelősségét is a történésekben. Sokáig meg fogjuk őrizni azt a jelenetet, melyben az addig titkolt aggódása töri át érzelmei gátjait. 

A feleség szerepében JUNG Yu-mi pedig érdekes kettősséget tud megjeleníteni: légiesen törékeny lénye mégis mindvégig gyakorlatias marad. Bátorságát felelősségérzete táplálja, és gyönyörű az a kulcsjelenete, melyben a legelveszettebb pillanataiban hívja elő magából régi, magabiztos lényét, akinek határozott lépéseit a rendező meg is jeleníti számunkra. Ezek a léptek indítják el hősnőnket azon az úton, melynek végén ismét találkozhatunk ezzel a magabiztos nővel, immár a valóságban.

A film megmutatja azt is, hogy nemcsak a házaspár változik, hanem a társadalmi közeg is. Fontos szereplője a történetnek e szempontból a feleség öccse, aki elkényeztetett nevelése ellenére lassan átlát apja gondolkodásának korlátain, és felismeri, hogy testvére mennyire méltánytalan mellőzésben részesül. Magának az apának is dereng már valami, bár vele ezért még komoly konfrontációba kellett keverednie a feleségének. A családok mikro-közegén túl már a társadalom makro-szintjén is elkerülhetetlenek a változások, ezt jelzik a munkahelyi képzés képsorai, melyen még kissé feszengve veszik tudomásul a férfinép előjogokra ácsingozó egyedei, hogy másfajta fordulatszámra kell kapcsolniuk.