Hogy rögtön egy közhellyel indítsak, azt hiszem, hogy kétféle mozinéző létezik: az egyik, aki szereti a jó melodrámát, a másik, aki nem vallja be, hogy szereti. És még mielőtt felkapcsolják a lámpákat, igyekszik elmorzsolni azt a kis kigördülni készülő nedvességet a szeme sarkában.
A koreai filmgyártás ontja magából a melodrámákat, ez a műfaj új életre kelve virul arrafelé. Vannak jobb és rosszabb változatai, hogy megint a régi viccet idézzem, van olyan is, ami a színésznek meló, a nézőnek meg dráma, de többnyire magas színvonalon, élettel - méghozzá a hétköznapok életével - telítik ezt az érzékeny, rossz kezekben giccsbe hajló műfajt.
És még egy nagy igazság: a jó melodráma igazán színészcentrikus műfaj, mert teret enged a mély karakterformálásnak és a testi-lelki változások kibontásának, a szereplők közötti kapcsolatrendszerek részletgazdag bemutatásának, és egy ilyen szerep érthetően minden színész álma.
KIM Jin-sung filmje, a My 11th Mother annak rendje szerint fel is vezeti a szükséges alapsémát, szereplőpárosát az élet halmozott hátránnyal sújtja. A tizenegy éves kisfiú az alkoholista és agresszív apával él, aki minden évben hoz egy új nőt - reménybeli pótanyát - a házhoz, akik rövidesen ahogy jöttek, úgy távoznak is. Ugyanezt várja a legújabb jelölttől is, aki életunt, rideg és közönyös. Aztán kiderül, hogy a nőt egy bárból "szerezte" az apa, aki csak azért tartott vele, mert komoly betegség gyötri, és máshová nem volt mennie. A gyerek, ahogyan az egész helyzet is, csak púp a hátán. Egészen addig, amíg nem szembesül az apa gyerek elleni agressziójával, ami egy részeg éjszaka segítségével azt eredményezi, hogy kapcsolatot teremt a kisfiúval.
A történet innentől kezdve jól kiszámítható, nem tartalmaz különösebben váratlan fordulatokat. De nem is ezért szerethető a film, hanem a kiváló szereposztásért, amelynek következtében nagyszerű színészi alakítások sorában részesülünk. A törékeny, enervált, egyre inkább leépülő lányt az a KIM Hye-soo hívja életre, akit majd egy év múlva a Modern Boy varázsos bárénekesnőjének bőrébe bújva láthatunk, mindkét alakítása nagyszerű. A film főhőse Jae-soo, akit a tizenhárom éves KIM Young-chan játszik nagyon árnyaltan, Jae-soo titkolt gyermeki vágyait, hiányait épp olyan hitelesen mutatja meg, mint kényszerűen családfenntartó, koravén énjét. Az apa szerepében RYU Seung-ryong egydimenziós figurájának esélye sincs a kibontakozásra, de van a filmnek egy másik férfi szereplője, aki igazi meglepetés. A felnőttként az anyjával élő, kissé pipogya szomszéd, akiben vonzalom ébred a lány iránt, egy rendkívüli alakításra nyújt lehetőséget HWANG Jung-min számára, aki most sem hagyja ki ezt a lehetőséget. (Aki látta őt az A Bittersweet Life Baek elnökének szerepében, az most élvezheti a hatalmas kontrasztot a két figura között.)
A történet sajnos a kezdeti izgalommal telített, realisztikus megformálásból a film végéhez közeledve egyre inkább a könnyfakasztásra hajt, ami nekem sok és erőltetett. Történt ami történt, úgy tűnik, az élet visszaáll a rendes kerékvágásba, sőt, az inga inkább átlendül a napsütötte oldalra. Amikor mindenki egymásra mosolyog, és még a cseresznyevirágeső is hullik, akkor a látvány nálam émelyítően szirupos illattal párosul. Bár tagadhatatlanul szeretjük hinni, hogy minden jó, ha a vége jó, ez most nálam nem vonatkozik a film végére.
KIM Jin-sung rendező
KIM Hye-soo és KIM Young-chan gyermekszínész:
RYU Seung-ryong:
HWANG Jung-min:
Készült a filmhez magyar felirat? - Tudomásunk szerint NEM.
Ilyenkor, advent idején különösen kívánkozunk a szívet melengető élményekre,
és vannak filmek, amelyek maradéktalanul eleget tesznek vágyainknak. A
karácsonyi toplistára nyugodtan ajánlom az IL MARE (SIWORAE) című filmet,
LEE Hyeon-seung 2000-ben bemutatott alkotását, még karácsonyi fények is
lesznek benne.
Szerelmes történet bontakozik ki előttünk, egy tengerparti ház hölgy lakója
levelet tesz a postaládába, és azt ki is veszi onnan valaki, ugye máris
kitaláltuk, hogy egy férfi az illető. Levelezni kezdenek egymással, és a
magányos szívek egyre komfortosabbnak érzik egymás társaságát. Egyetlen
dolog előtt áll értetlenül a férfiember: vajon miért dátumozza a lány két
évvel későbbre a leveleit? Józan ész ide vagy oda, meg kell alkudni a
képtelennel - párosunk timeslip áldozata, és a férfi ugyanannak a háznak a
korábbi lakója. Ám nemhiába mondják, hogy a szerelem mindent legyőz,
meglátjuk, hogy akadály-e a két évnyi időeltolódás, vajon sikerül-e
megoldást találniuk erre a személyes találkozást jelentősen megnehezítő
problémára.
Mivel a koreai lélek hajlamos a rezignációra, így a keserédes vagy mélyen
bánatos hangulatokban különösen kiteljesedésre talál. Ez a film ugyan csak
annyit adagol ebből, ami még nem fájdalmas, viszont mélyen romantikus, a
film a történet kedvességén túl a hangulatával ejti rabul nézőit, pont olyan
élményben részesít, mint amikor a fogvacogtató téli hidegben egy pohár
forralt bort szorongatunk a kezünkben. Megindító és mesei is egyben, a
végére mindannyian szeretnénk majd egy hasonlóan extravagáns tengerparti
lakot, egy varázslatos postaládát, és nem bánnánk, ha Cola, a filmtörténelem
egyik legbájosabb kutyája futna hozzánk a nappalinkban.
A főszerepekben JUN Ji-hyun, LEE Jung-jae, és
a ház,
a postaláda,
valamint Cola:
Hollywood rövidesen szemet vetett a sikeres filmre, és 2006-ban egy nem
túlságosan remek remake-et készítettek belőle The Lake House (Ház a
tónál) címmel, amelyet Alejandro Agresti rendezett, a főszerepeket Sandra
Bullock és Keanu Reaves játszotta. De hiába volt pazar a szereposztás, ami a
koreai filmben felnőtteknek szóló mesélés volt, az itt szájbarágás lett, ami
költőien érzelmes finomság volt az eredeti moziban, az az utángyártásban
dagályossággá változott. Aki csak ezzel találkozott volna, bátran
induljon neki az eredeti filmnek, kellemesen fog csalódni.
Il Mare (2000)
LEE Hyeon-seung rendező 이현승
JUN Ji-hyun
LEE Jung-jae
Készült a filmhez magyar felirat? - Tudomásunk szerint IGEN.
Már nem először csodálkozom rá arra jelenségre, hogy koreai rendezők első / második filmjét nézve olyan mesterien kiforrott, saját stílusjegyeket mutató alkotásokkal találkozunk, hogy az ember elgondolkozik: vajon hogyan, mikor tettek szert erre az érettségre?
NA Hong-jin rendező második filmje is ilyen (és állítólag már az első, a Chaser is, bár azt sajnos még nem láttam, de ezek után rohanvást pótolom). A THE YELLOW SEA 2010-ben készült, és Park Chan-wook Oldboy-ának melanko-brutál nyomvonalát folytatja.
Kína területén létezik egy önrendelkezéssel bíró tartomány, melyet koreaiak laknak. A lakosság fele él törvényes munkával szerzett jövedelemből (ehhez Dél-Koreába kell átmenniük), a másik fél illegális tevékenységeket űzve tengeti mindennapjait. A szerencsejátékokból reménytelenül pénzt gyűjtögető taxisofőr hősünk váratlanul kap egy esélyt arra, hogy megkereshesse fél éve munkavégzésre Szöulba távozott feleségét, akiről azóta semmi hírt nem kapott. Ám a lehetőséget nem adják ingyen, ahhoz egy ember megölésének vállalásán keresztül vezet az út.
A Dél-Koreába történő illegális beutazás, majd a küldetés balsikerű kimenetele után taxisunk ráébred arra, hogy kegyetlenül átverték. Gengszterek egymással való leszámolásának sötét viszonyai között találja magát, sarkában a rendőrséggel és a bűnbanda bérenceivel. Magára hagyatva és magára utalva kell átlátnia a helyzetét, és megtalálnia elveszített feleségét. Hogy mi vár hősünkre, arról a thrilleres izgalmakat sem nélkülöző film majd mesél nekünk.
NA Hong-jin rendező
A film főbb szerepeiben három nagyon különböző karaktert találunk. A taxisofőrt játszó HA Jung-woo (akit több Kim Ki-duk filmből is ismerhetünk) egyszerre naiv, eltökélt, érzelmes és bosszúállásában kíméletlen, a legapróbb mozdulatokig végtelenül reálisan megformált karakter, véletlenül sem enged a történet melodramatikus megkísértéseinek. A két gengszter egyikének szerepében KIM Yoon-seok rendkívüli természetességgel játszott, velejéig romlott, dörzsölt figurája természetesen illeszkedik az alvilági karakterek sorába, de CHO Seong-ha akár jóarcúnak is mondható, végig enyhe paranoiával küzdő elegáns gengsztere igazi különlegesség.
A film a szentimentalizmus határát súroló alapmotívuma ellenére rendkívül brutális jelenetek sorát tartalmazza. Különösen a tartomány sanyarú és bűnös életét naturálisan ábrázoló, mégis lenyűgöző hangulatú képi világ mesteri tudásról árulkodik. Bár a film 156 perces tartama nem mondható rövidnek, "legunalmasabb" perceit számomra azok a képsorai jelentették, amelyek a nyugati filmek autós üldözéseinek sémájára peregtek. Bár ezek is rendkívül látványosan kivitelezett jelenetek voltak, csak éppen az volt az érzésem, hogy megtörik a film eredetiségét, és igazán nem is hiányoznak a filmből. Mert sokkal inkább odaszögezték a figyelmemet a ritmusváltások, a lassan hömpölygő, szinte epikus leírásokkal dolgozó képsorokat felváltó őrült tempójú felpörgések. Feszült, izgalmas alkotás, bőségesen megéri a ráfordított időt.
Készült a filmhez magyar felirat? - Tudomásunk szerint IGEN.
Miközben a világ KIM Ki-duk rendező sikerétől hangos, akinek Pieta című filmje elnyerte a Velencei Filmfesztivál Arany Oroszlánját (és találgatják Oscar-esélyességét), mellette a koreai toplistás rendezők java is kilépett a hazai filmipar köreiből. Jelenleg négy produkció készül vagy tisztán külföldi finanszírozásban, vagy koprodukciós keretekben.
PARK Chan-wook rendező amerikai debütáló filmjének bemutatását 2013. március 1-re ígérik. Az előrejelzések szerint a STOKER egy modern történet lesz, gótikus hangulatban elbeszélve. Mind a szereplőgárda, mind a finanszírozás amerikai (így értelemszerűen a film nyelve is angol). Mindenki izgatottan várja, hogy az eddigi alkotásaival (JSA; bosszú-trilógia; I'm A Cyborg, But That's OK; Thirst) kultikus figurává nőtt rendező meg tudja-e őrizni különös varázsát a hollywoodi keretek között.
Külön érdekesség, hogy PARK Chan-wook legendás Oldboy-ának amerikai újraforgatása is most készül, 2013-ra ígérik a bemutatót. A filmet Spike Lee rendezi, a szereplőgárdában nem kisebb neveket találunk, mint Josh Brolin és Samuel L. Jackson. A női főszerepet Elisabeth Olsen játssza.
Az amerikai filmipar úgy tűnik, hogy bizakodó, mert már a Stokert követő felkérésről is lehetett olvasni. Ezek szerint a következő film a CORSICA '72 címet viseli majd, és
olyan jeles forgatókönyvírók dolgoztak rajta, mint Neal Purvis és Robert Wade
(Casino Royale). Két férfi sorsára fókuszál a valós alapokon nyugvó
történet, akik ifjúkori barátságukat követően nagyon eltérő életpályát
futnak be, és később a sors egy drámai konfliktusban ismét
összetalálkoztatja őket.
De vissza az utómunkálatok alatt álló Stokerhez. A film főszerepeiben Nicole Kidman mellett Mia Wasikowskát és Matthew Goodit láthatjuk. Lassan csepegnek az első ízelítők is, megjelent a film - rendkívül műves - plakátja, az első trailer, és a film zenéjéből is közreadtak egy felvételt, amely ezen az oldalon meghallgathatö.
KIM Jee-won rendező is Amerikában
forgatja The Last Stand című filmjét, melyben Arnold Schwarzenegger tér
vissza a színészi pályára. A filmnek már magyar címe is van: Erőnek erejével cím alatt kereshetjük majd a filmszínházak műsoraiban.
A film további szereplői között is nagy neveket találunk: Forest Whitaker, Eduardo Noriega, Rodrigo Santoro, Johnny Knoxville, Jaimie Alexander, Peter Stormare, Zach Gilford és Genesis Rodriguez. A thriller egy seriff és egy
drogkartell összecsapását meséli majd el. Kim rendező azt nyilatkozta, hogy bár egy
tipikus amerikai film rendezésére kapott felkérést, szeretné azt a saját
stílusában elkészíteni. Az eredményt nemsokára meglátjuk, addig is nagy reményeket táplálunk, hiszen Kim Jee-won eddigi hibátlan előtörténete erre feljogosít
bennünket (többek közt: A Bittersweet Life; Tale Of Two Sisters; The Good, The Bad, The Weird; I Saw The Devil). A film bemutatóját 2013. január 18-ra várhatjuk.
KIM Jee-won neve már szintén nem ismeretlen Hollywood számára: a Tale Of Two Sisters című nagyszerű horrorjából amerikai remake készült.
BONG Joon-ho, a koreai filmrendezők egyik legnagyobbika viszont a
magyar és a cseh filmstúdiók között mérlegelt, hogy hol forgassa angol nyelvű debütáló filmjét, a Snowpiercert, és szomorúan olvasom, hogy sajnos nem a mi javunkra döntött.
A poszt-apokaliptikus
akció-thriller koreai-francia-amerikai koprodukcióban készül, 90 %-a
egy 80-90 méter hosszú vonaton játszódik, témája pedig a klímaváltozás
következtében beálló extrém fagyos időszak jövőbeli víziója. A film
címét adó vonatot foglalják el a túlélők, amelyen van víz és élelem -
még egy ideig. A történet alapja egy francia sci-fi grafikus novella, a Le Transperceneige.
Érdekesség, hogy a film egyik producere Park Chan-wook rendező. A
többségében angol anyanyelvű színészek, mint Tilda Swinton, John Hurt, Jamie Bell, Chris Evans, Alison Pill mellett Song Kang-ho, a rendező korábbi filmjeinek sztárja is attraktív
szerepet kap, de ezúttal nem főszerepet.
BONG Joon-ho nevét olyan veretes alkotások fémjelzik, mint a Memories Of Murder, a Mother, vagy a The Host.
A film bemutatójának időpontja még nem ismert, de 2013-ban várható. Más téren is nagyobb titkolózás övezi, így nem látható még sem plakát, sem előzetes. Ezen a linken megtekinthető egy részben angol nyelvű interjú, melyet a rendezővel készítettek.
RYOO Seung-wan (The City Of Violence, Crying Fist, Arahan, If You Were Me 2) rendezője is
Európában forgatja kém-thrillerét, a The Berlin File-t (In Berlin címen is fut), melynek
kiindulási pontja az észak-koreai klán déliek által felfedezett titkos
európai bankszámlája. A film forgatásának előkészületeként Ryoo rendező
Spies címmel dokumentumfilm-sorozatot készített számos északi disszidenssel, amelyet
már le is adtak az MBC televízióban, és ezek stílusát és hangvételét
szándékozik megteremteni az egész estés játékfilmben is. A szereplőgárda sok koreai színész mellett többnemzetiségű, a film nyelve koreai és angol.
Az utómunkálatok alatt álló film bemutatója 2013 februárjában várható, ennél több még nem található róla.
Egy hollywoodi blockbuster főszerepe minden színész vágyálma, és ha erre
egy nemzet bizonyításvágya is ráterhelődik, akkor átérezhetjük, hogy
milyen kihívással találta magát szemben
JUNG Ji-hoon (Rain), amikor a koreai színészek közül elsőként neki ajánlottak fel amerikai
filmben főszerepet a Wachowski testvérek. Az ajánlat előzménye Rain Speed
Racerben nyújtott alakítása volt, ahol a rendező és producer páros
ráérzett a fiatal színészben rejlő lehetőségekre, így a következő filmjük
főszerepét egyenesen rá írták.
Mindannak ellenére, hogy a NINJA ASSASSIN alapvetően ismét egy keleti
harcos figura sztereotípiáját kínálta Rainnek, azért mégis óriási lehetőség volt, és Rain tudott is élni vele. A nagy otthoni várakozás ellenére Raint sokan támadták azzal a honfitársai közül, hogy egy japán karaktert fog játszani (ennek magyarázata a két nemzet történelmi viszonyában rejlik), így a rendező nem győzte hangsúlyozni, hogy Raizo alakja nem köthető konkrétan egyetlen ázsiai nemzethez sem, a neve pusztán tisztelgés egy régi filmhős előtt.
Raizo
karaktere messze túllépett az ázsiai karakterek amerikai filmekben addig látható kliséin. Rain már a maga 185 cm-es magasságával is elég rendkívüli volt, és cool, vonzó
fiatalembert varázsolt a nindzsából, aki valóban nagyon "szexi" lett,
ahogyan azt nem győzték a promóciós interjúkban hangsúlyozni. Ez pedig
bármilyen meglepő, de merőben szokatlan jelenség, sőt valódi áttörés volt
egy ázsiai karakter jellemzőinek tekintetében a hollywoodi filmvásznon.
Azonban az alkotók addig mégse merészkedtek, hogy a kézenfekvő (és a
szereplők által is reklamált) szerelmi szálat ki merjék bontani a két
főszereplő között. Egy ázsiai karakterrel csókolózni? Ehhez még nem volt
bátorság, így maradt az alvó nindzsa arcára cuppantott puszi.
A film rendezését James McTeigue-re bízták, aki a V For Vendetta című
filmjének köszönhetően már nagyon jó névre tett szert, tehát minden együtt
állt egy remek mozi születéséhez. Hogy mégsem lett maradéktalan a
siker, azért talán a producer Wachowski testvérek felelősek, mert a film
minden titkosügynökös kliséje ellenére jó lehetőségeket tartogatott, a
flashbackek érdekes drámai alapozást adtak a történetnek, de a mesterkélt
látványvilág és a túlhajtott CG ismét túl soknak bizonyult a közönség egy
része számára.
Rain lenyűgöző Raizo karaktere viszont mindezek ellenére egyöntetű rajongást
kiváltva kultikus figura lett. Filmbéli alakítását megelőzte egy tréning,
amely során Berlinbe költözve öt hónapon át minden hétköznapon 6-8 órás
fizikai erőnléti edzésben és több harcművészeti ágban való képzésben
részesült.
Ehhez segítségül kapta Hollywood legjobb edző-párosát (akik a 300 c. film
harcosait is felkészítették), az ő munkájukat dicséri az a szoborszerű
szépségű test, melyet Rainből faragtak (szinte szó szerint, hiszen tíz kiló
mínusszal zárt a workout végére, habár a fizikai adottságai a kiindulásnál
sem hagytak kívánnivalót maguk után).
A forgatás idején Rain már Ázsia-szerte ismert táncos-énekes
szólósztárja volt, milliós eladású zenei albumokkal és őrjöngő nemzetközi
rajongótáborokkal a háta mögött. Kezdetekben az amerikai stáb ezt nem is
sejtette a 26 éves fiatalemberről, ezért nagyon szórakoztató volt a későbbi
tudósításokban a megdöbbent színészkollégák beszámolóit hallgatni, hogy
miként jöttek rá, hogy kivel játszanak együtt. Az akciófilmek koreográfusai
viszont mennybe menesztették Raint, akinek kivételes táncos képességei és
mozgáskultúrája egyre nagyobb teret engedett az akciókat tervezők
számára.
A csak szuperlatívuszokkal leírható harcművészeti felkészültségének és
vakmerőségének csillogtatásán kívül - a szerepet szinte teljes
egészében dublőrök nélkül csinálta végig - azonban itt sem nyílt esély
színészi mélységeinek megmutatására. Rain ekkor már túl volt Park Chan-wook
Berlinale-díjas filmjének, az I'm A Cyborg, But That's OK-nak a főszerepén,
maga mögött tudhatott három tévésorozatot, melyek főhőseként mély és drámai
alakításokat nyújtott (Sangdoo, Let's Go to School!, Full House, A Love to
Kill). A Ninja Assassinért azonban elnyerte az MTV Movie Awards Biggest
Badass Star díját, olyan nomináltakat utasítva maga mögé, mint Angelina
Jolie.
Egy közbevetett kis érdekesség: Raizo ifjúkori alakjának bőrébe nem más
bújt, mint a Rain produceri érdekeltségébe tartozó és általa felkészített
együttes, az MBLAQ egyik tagja, Lee Joon, aki szintén sikerrel vette mind a
workout megpróbáltatásait, mind a filmbéli szerep megformálását. Lee azóta a
színészetre váltott, és messzemenően megállja a helyét a pályán.
Tehát ők lennének azok a helyes, lányos arcú énekes-táncos fiúcskák? Nos, ne
is viccelődjünk...
A Ninja Assassin előzetese:
Raizo reggeli edzésének legendássá vált jelenete:
James McTeigue rendező
A Speed Racernél már idézett Rain Is Coming című dokumentumfilm (hét
részletben van feltöltve a YouTube-ra angol felirattal), amely főként a
Ninja Assassinra koncentrál, és rengeteg részletet mutat be Rain
felkészüléséből:
Rain Los Angelesben, a Ninja Assassin premierjén:
James McTeigue és Rain rendkívül közvetlen hangvételű közös
interjúja:
Az Arirang TV tudósítása az MTV Movie Awards eseményéről, amelyen Rain
nyerte el a Biggest Badass Star díjat Raizo megformálásáért, jól
érzékelteti, hogy milyen jelentős eredmény volt ez nemcsak Rain, hanem
egész Dél-Korea, sőt megkockáztathatjuk, hogy egész Ázsia számára
is. De mit is jelent pontosana badass kifejezés? Egy remek
netes definíció AudioTherapy tollából:
"Ez azért nem ilyen egyszerű. Nem szimplán fasza. A 'badass'
jelző a mai kor terméke és nem egyszerűen azt jelenti, hogy valami tök
jó, vagy cool. Nem. A badass kifejezést leginkább olyan
személyekre használják, akik valami oknál fogva (jó értelemben)
felkavarják azt az atmoszférát, amiben élnek. De ez globalizált is
lehet. Például Bradley Cooper egy kifejezetten badass karakter.
De egy hétköznapi (de közben nem mindennapi) emberre is lehet ezt
mondani. Jó fizikumú, agilis, temperamentumos, jóképű, kifejezetten
erős egyéniséggel rendelkező emberre is lehet ezt mondani. Csak
nyilván a magyar ezt nem használja.
A lényeg, hogy leginkább emberre mondjuk ezt a kifejezést. De
nem akármilyen emberre..."
Nem kétséges, hogy a badass jelző tökéletesen illik nemcsak Rain
Raizo karakterére, hanem magára Rainre is.
[Az írás a képek után folytatódik]
Képek Raizo filmbeli megjelenéséről:
A film bemutatását követően Hollywood annak a lázában égett, hogy
megtalálták az új Bruce Lee-t, aki méltó módon léphet a nagy előd
nyomdokaiba. Számos egyéb felkérés mellett Rain neve felmerült az Enter The
Dragon remake-jének főszerepe kapcsán, Sylvester Stallone pedig maga
nyilatkozta, hogy meghívta a The Expendablesben való szereplésre. Rain
azonban nem vett részt ezekben a filmekben, két okból: egyrészt az
akciófilmek szűkös színészi lehetőségei talán nem igazán hozták lázba a
drámai szerepekre vágyó tehetséget, másrészt nem is gondolhatott már nagyobb
feladatok vállalására, mivel el kellett kezdenie a koreai férfiak számára
kötelező kétéves katonai szolgálatát. Már a behívója a zsebében volt, amikor
Richard Gere felkereste Koreában egy nagyobb projekt kapcsán, melyet a
katonai szolgálat utánra terveztek. Hogy pontosan mi volt ez és mi lett a
sorsa, arról nincsenek információk.
Hollywood elég gyorsan felejt, így a leszerelés után Rain számára már nem
álltak nyitva a korábbi lehetőségek. Ugyan szinte azonnal elvállalt egy
érdekesnek ígérkező szerepet a The Prince című filmben, melyet két igazi
nagyágyú, Bruce Willis és John Cusack társaságában játszott el ismét
kiválóan és rendkívül egyedi karaktert formálva, ám ennek ellenére a film
csak erősen közepesre sikerült, ami valószínűleg nem csinált Rainnek túl
nagy kedvet a korábbi pozíciójának visszaszerzéséért folytatandó
küzdelemhez.
A későbbi nyilatkozataiban ugyan elmondta, hogy nem elégedett a hollywoodi
karrierjével, energiáit mégis egy még nagyobb piac meghódítására fordította.
Kína ugyanis szuperprodukciónak számító televíziós sorozatok és egész estés
játékfilm főszerepeit kínálta a számára. Rainből így nem lett Hollywood
szupersztárja, viszont valószínűleg az első olyan színész, aki a világ három
vezető filmpiacán (Amerika, Dél-Korea, Kína) sikerrel megvetette a lábát,
három nyelven forgató színészként.
Nem tudhatjuk, hogy lesz-e még visszatérése Hollywoodba, de azt igen, hogy
még mindig nagyon sokan visszavárják, makacsul reménykedve a Ninja Assassin
folytatásában. Ha ez éppen nem is esne egybe Rain vágyaival, bizonyára nem
mondana nemet egy újabb, izgalmas kihívásra. Ezért őszintén kívánjuk, hogy
találjon rá egy jó rendező kezébe adott veretes történet árnyalt szerepe,
melyben végre megmutathatná színészi képességeinek teljes, rendkívül gazdag
tárházát a nyugati filmszínházak közönségének is. Hiszen annak ellenére,
hogy Hollywood kedvére válogathat a végtelen sokféleségű színésztehetségek
között, érdekes módon Rainnek még ma sem igazán akadt versenytársa.
