Love Clinic (Szerelmi klinika) címmel több koreai film is található, most a
2012-ben készült, Kim Jin-young által rendezett romantikus komédiáról lesz szó, melynek eredeti címe
Tone-deaf Clinic (Botfülűek klinikája). Kedvesen közepes alkotás, melyben
ezúttal a kedvesen van a hangsúly. Ne számítsunk többre, mint kétórányi laza
kikapcsolódásra, ám ha éppen erre lenne szükségünk, ez a vígjáték tökéletesen
alkalmas rá.
A története végtelenül egyszerű: a középiskolában
Dong-joo-t (Park Ha-sun) megszégyeníti az énektanára azzal, hogy az osztály
előtt éneklésre kényszeríti a fahangú lányt. Kínos helyzetéből osztálytársa,
Min-soo (Choi Jin-hyuk) menti meg, aki az iskolai énekkar tagja. A lány
azonnal beleszeret, és hogy együtt lehessenek, jelentkezik a kórusba. Bár
énekelni nem tud, zongorakísérőként beveszik, azonban a köszöntő találkozón
rögtön megtudja, hogy Min-soo több évre Japánba utazik. Tíz évig jár titokban a fiú után, de csak akkor látják újra egymást, amikor a már szinkronszínész Dong-joo találkozót szervez a kórus egykori tagjainak.
Rémülten veszi észre, hogy a színházi rendező Min-soo-t
elvarázsolja barátnőjének éneklése. Bo-ra (Lim Jung-eun) igyekszik
tekintettel lenni Dong-joo érzéseire, aki mindent elkövet azért, hogy
hasonló hatással lehessen szerelmére. Beiratkozik egy énekiskolába, ahol
Sin-hong (Yoo Sang-hyun) lesz a tanára. A fickó kissé lepukkant jelenség,
Dong-joo pedig tíz évvel fiatalabb, középiskolás lánynak igyekszik álcázni
magát a tandíjkedvezmény miatt. Rögös úton, de eljutnak együtt a célig, a
lány végre énekel Min-soo előtt, bár nem egészen a tervei szerint. Végül esélye nyílik egy ismétlésre, amely már annyira jól sikerül, hogy elérhetné
vele a célját, ha Min-soo és Bo-ra addigra nem habarodott volna egymásba. A
fájdalmas felismerés azonban végre rányitja a szemét valamire, amit addig
nem vett észre, de Sin-dong fellépésén szembesülnie kell vele.
