Ebben a részben egy új daltípussal ismerkedünk meg, amely
szintén a gyarmati idők terméke, és a korra jellemző műfaj. A neve manyo, ami a
humoros dalok összefoglaló neve. Eredete a szintén a japánokkal betelepült
mandam, ami olyasmi szórakoztatási formát jelentett, mint a mi múlt század
eleji kabaréink, amelynek jeleneteiben a hétköznapi élet furcsaságai vagy a
politikai élet visszásságai kerültek pellengérre. Ezek általában páros
jelenetek, melyekben két színész ugratta egymást, nyelvi poénok kíséretében
kifigurázva az okosabb által az ostobábbat, akinek valahogy mégis helyén volt
az esze - tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy Hacsek és Sajó távoli rokonainak
tekinthetők a mandam előadói. A témák szellemes megfogalmazása miatt a mandam kissé hasonlít
a stand-up comedy-hez is.
A Dansungsa filmszínház [Fotó: Szöuli Történeti Múzeum]
Ezeket a mandam előadásokat fűszerezték a manyók, melyek hol az egyes jeleneteket
választották el egymástól, hol szüneteket töltöttek ki, de akár bele is épülhettek
egy-egy jelenetbe. Zeneileg nem igazán lehet őket behatárolni, mert bármiféle
műfaji vagy stílusjegyet mutathattak. Lehettek trot jellegűek, de sokkal több hatott inkább új népdalnak, és a jazz is átjárta őket. Érdekes módon inkább a szövegek felől
közelítve lehet azonos csoportba sorolni őket: jellemző volt rájuk a komikum,
annak szelídebben humoros változatától a csúfolódóbbakon át a kíméletlenül éles
szatíráig. Előadásuk ennek megfelelően jóval harsányabb, sokszor színészi
képességeket igénylő volt - ha itt is párhuzamot szeretnék vonni, akkor a manyo nem
más, mint amit mi kupléként ismerünk. A népszerű dalok - sokszor a szöveges
előadásrészletekkel együtt - hanglemezen is megjelentek.
Meiji-za, egy mozi a japán gyarmati időszakban
(a Szöuli Történelmi Összeállítási Testület tájékoztatása szerint)
ⓒ News1
Kicsit a kialakulás helyi kulisszái mögé nézve: a gyarmati sors nem volt
ínyére a koreaiaknak, éles bizonyságát adták ennek az 1919. március 1-én
indult függetlenségi megmozdulásaik sorozatával. A japánok kegyetlenül
leverték ezeket, de közben mintha rá is jöttek volna valamire. A kapitalizmus
egyre erőső terjeszkedése, a munkamegosztási szerkezet átalakulása és a
városiasodás egy teljesen új jelenséget hozott magával Joseonban éppen úgy,
ahogyan a világ más tájain is: a munkaidő mellett megjelent a szabadidő.
Márpedig ezzel kezdeni kellett valamit, hogy az unatkozó városlakók (főként a
fiatalabbja) ne a szervezkedéssel foglalja el magát. Tehát a japán
kormányzóság is alkalmazta a "panem et circenses" (kenyeret és cirkuszt) régi
hatalmi találmányát, és saját elhatározásból segítette a szórakoztató
intézménystruktúra kiépülését, létrehozva színházakat, mozikat, könyvtárakat,
parkokat, uszodákat, éttermeket, kávézókat, bárokat, sportlétesítményeket,
sőt még szerencsejáték-létesítményeket is. Természetesen mindezek létrejöttét vissza sem
lehetett volna szorítani, hiszen a nyugati kultúra beáramlása megkövetelte az intézményi háttér kiépülését is.
A Nakrangpara teaház, ami irodalmi és művészeti szalon is volt
Ma talán el sem tudjuk képzelni, hogy az élet hányféle területén szembesültek
újdonságokkal a korabeli emberek. A zenefogyasztás változásairól már beszéltünk, némiképp
érintettük a mozik világát is. De ki gondolna arra, hogy legalább ekkora
újdonságot jelentettek a sportok is, a síeléstől a baseballig való megismerkedéssel, vagy a nyugati
konyhák újféle ízei, ételei, italai? Ezek mind magukkal hoztak megtanulandó dolgokat is, a szabályoktól kezdve a gyakorlatig. A Chosun Ilbo
sok-sok cikke számolt be a ma már tréfásan ható nehézségekről, mint például az éttermek nyugati
terítékeinek kiismeréséről (volt, aki megitta a kézmosóvizet), vagy a kés-villa
használatának bonyodalmairól. Filmforgatást se látott addig senki, csoda-e, ha a banknál
forgató stábot összetévesztették egy rablóbandával? Megjelentek a nyugati
viselkedési minták, egy melodrámai kapcsolat hirtelen vulgárisnak tűnt, a nők
lenge ruhái pedig szokatlan szemérmetlenséggel kirajzolták az alakjukat. Egy művészeti kiállításon
döbbenten csodálkoztak rá egy női aktszoborra, dühödten el is pusztították, de
hiába, mert már a reklámokban is meztelen nőkkel találkoztak. Akárhova néztek,
újdonságot láttak. Nyilvános telefon, rádió, villamos, közlekedési lámpa,
rágógumi, brikett, és sorohatnánk a végtelenségig. Az ezekkel való találkozás
és ismerkedés, az esetleg divatból már felvett, de még nem természetes viselkedésminták mind-mind
humorforrást jelentettek a manyók számára.
Morinaga tejcsokoládé reklámja, 1931
Gyógyszerreklám, 1927
Lion fogkrémpor reklámja, 1931
A nép oktatására hivatkozó japán kormányzatot azonban nem altruista
szándékok vezérelték. Minden szabad volt - amit ők engedtek. A cenzúra uralta a szórakoztatóipart és minden szót mérlegelt, de a szórakozni vágyók intézményekbe terelése is az
ellenőrizhetőséget szolgálta. Ezek működését szigorúan kordában
tartották, megalkotva a Szórakoztatási Ellenőrzési Szabályzatot. A
szórakozásnak és szabadidőtöltésnek ezt a lazábbnak tűnő világát szintén átjárták
a társadalmi berendezkedés hagyományos szabályai, melyek ezen a területeken is
érvényesítették az etnikai, valamint a társadalmi osztály- és rangbeli
különbségeken alapuló hierarchiát, ráadásul az elnyomókkal szemben
hátrányosan diszkriminálva a honi lakosokat, akiknek csak töredéke tehette
be a lábát az előkelő nyugati vagy japán éttermekbe,
áruházakba.
Egy illusztráció a „Byeolgeongon” magazin 1927. februári számából,
amely előszeretettel közölt történeteket a modern fiúkról és lányokról
a japán gyarmati időszakban.
Ezzel együtt virágzott a lemezkiadás, egyre nőtt a mozik látogatottsága,
amelyek filmszínházakként a hagyományos színházak mellett helyet adtak a varietéknek, musicaleknek és kabaréesteknek. A lemezkiadók közül több is működtetett saját utazó
színtársulatot, amelynek színész, énekes és zenész tagjai rendelkeztek a megfelelő repertoárral. Érdekes jelenség, hogy új és erős fogyasztói rétegként jelentek
meg a nők, a házasok mellett főként a fiatal hajadonok köre. Az már a 2. világháborút közvetlenül megelőző évek
fejleménye, hogy az ekkor létrehozott intézményrendszer egy része alkalmas
volt a japánok általi bújtatott katonai felkészítésre is. Érdekes módon ilyenek voltak a
rendkívül népszerű, tömeges látogatottságú uszodák tanfolyamai vagy a nyári táborok, ahol a fiatalok
erőnléti felkészítése is folyt, hogy megfelelő "császári harcosokká"
váljanak.
Főként a 30-as években a manyo vidámsága ellensúlyt képezett a más műfajokat jellemző szomorúsággal vagy keserédességgel szemben, ám a közeledő háború komor légköre végül lehetetlenné tette a manyók könnyedségét,
élcelődését, ezért a 40-es években teljesen eltűnt a műfaj. A háború után már nem is tudott igazán életre kelni, bár a közkedvelt dalokat időnként még
ma is előveszik.
Ahogyan az egyes dalműfajok határai
átjárhatóak voltak, az előadók is könnyedén közlekedtek az éneklési stílusok
között. Így nem meglepő, hogy a manyók leghíresebb énekese az a Kim Jeong-gu
volt, akit a szomorú Könnyáztatta Duman folyó előadójaként ismerhettünk meg. A
sorozatunk ötödik részében már írtam róla, és ahogyan ott is említettem, Kim távolról
sem volt bánatos személyiség, eredendően derűs természetéhez ezért nagyon jól
illeszkedtek a humoros manyók. Vagy az olyanok, mint ez a dal, amelynek
keserédes hangulatához éppen jól jött, hogy Kim mindkét érzésvilágot remekül
tudta közvetíteni, így ennek a dalnak az érzelmi feszültségét éppen a kétfajta
érzelem egymásba oltásának keserédessége adja. A partnere itt Jang
Se-jeong énekesnő.
A Ha lenne egymillió wonom című dal zeneszerzője
Yang Sang-po, szövegírója Nam Cho-yeong, 1937-ben jelent meg az Okeh
Recordsnál.
Kim Jeong-gu (1916-1998) és Jang Se-jeong (1921-2003)
Ha lenne egymillió wonom
(nyersfordítás)
Férfi: Ha lenne egymillió wonom... Nő:
Arany hajtűt, meg egy drágaköves gyűrűt vennék. Férfi: Én még egy repülőgépet
is vennénk. Nő: Felszállnék magasan az égbe. Férfi: Körbe-körbe
repülnék. Együtt: Ó, hát így egymillió wonról álmodozva fiatalon nyakig
belefulladnánk a vágyba.
Férfi: Ha lenne egymillió wonom Nő:
Egy nagy, „grand” zongorát vennék. Férfi: Ez már a kapzsiság, a semmit sem
dolgozó bandája! Nő: Ha nem veszed meg, nem szeretlek! Férfi: Most
meg miért bőgsz? Együtt: Ejha, ez nagy baj! Egymillió wonról álmodozva
férj és feleség közt háború robban ki!
Férfi: Ha lenne egymillió
vonom Nő: Műselyem szoknyát, blúzt varratnék. Férfi: Ami megmarad,
azon mind vegyünk csak makgeollit! Nő: Azt megvenni minek? Férfi:
Hát eltenni és meginni! Együtt: Ó, hát így üres fecsegéssel és hiú
álmokkal a korpakenyér és a szójasajtleves kihűlt az asztalon.
Park Hyang-rim (ismeretes Park Jeong-rim néven is, de valódi neve Park
Eok-byeol) énekesnőnek nagyon rövid élet adatott. 17 éves korában szerződtette a Taepyeong Records, és a debütáló dala, A
bátyám egy playboy azonnal meghozta számára a sikert. Szólóénekesi karrierje
mellett tagja volt a Jeogori Sistersnek. Énektudását mind a mai napig
magasra értékelik. Az egyik énekesnő, aki szintén énekelte az említett dalt,
ezt mondta: „Ha a hangmagasság emelkedő és ereszkedő frekvenciájára
koncentrálsz, nehéz lesz nazális hangot képezned, és fordítva, ha az
orrhangra koncentrálsz, a dal egyszerűen lapos lesz.”
Park Hyang-rim túlélte a világháborút, de röviddel a felszabadulás után
szült, és ahogy a nő kortársainak túlnyomó része, semmiféle szülés utáni
ellátásban nem részesült (az csak a felső osztálybeli vagy gazdag nők
kiváltsága volt). A nők már a szülést követő napon munkába álltak, Park is
fellépést vállalt, és állítólag a gyermekágyi láz végzett vele alig 25 éves
korában.
A bátyám egy playboy zeneszerzője Kim Hae-song (Kim Song-gyu néven), szövegírója Park Yeong-ho.
Oppa egy playboy
(nyersfordítás)
Oppa egy playboy, na
Oppa egy zsémbes, na
Nem értem, nem értem,
elszedi az összes köretemet, nem értem.
A bulgogit, a tteokbokkit mind maga eszi meg,
nekem csak uborkát, szójacsírát hagy.
Oppa kapzsi,
Oppa zsémber,
Oppa fukar!
Oppa egy kötekedő, na
Oppa egy zsörtölődő, na
Utálom, utálom,
hogy titokban elolvassa a leveleimet, utálom!
Ha a Myeongchijwa-ba [színház/mozi] megy, egyedül megy,
de ha rá kellene bíznom valamit, mindig másra hárítja.
Oppa kifogáskereső,
Oppa türelmetlen,
Oppa kötekedő!
Oppa részeges, na
Oppa iszákos, na
Nem értem, nem értem,
éjjel részegen jön haza, nem értem.
Minden nap elkésik a munkából,
aztán morog, hogy soha nem emelik a fizetését.
Oppa nyafogós,
Oppa minden baja van,
Oppa iszákos!
오빠는 풍각쟁이
오빠는 풍각쟁이야 머
오빠는 심술쟁이야 머
난 몰라 난 몰라
내 반찬 다 뺏어 먹는거 난 몰라
불고기 떡볶이는 혼자만 먹고
오이지 콩나물만 나한테 주구
오빠는 욕심쟁이
오빠는 심술쟁이
오빠는 깍쟁이야
오빠는 트집쟁이야 머
오빠는 심술쟁이야 머
난 싫어 난 싫어
내 편지 남몰래 보는것 난 싫어
명치좌 구경갈땐 혼자만 가구
심부름 시킬때면 엄벙땡하구
오빠는 핑계쟁이
오빠는 안달쟁이
오빠는 트집쟁이야
오빠는 주정뱅이야 머
오빠는 모주군이야 머
난 몰라이 난 몰라이
밤늦게 술취해 오는것 난 몰라
날마다 회사에선 지각만하구
월급만 안 오른다구 짜증만 내구
오빠는 짜증쟁이
오빠는 모두쟁이
오빠는 대포쟁이야
Ugyancsak 1938-ban Park Hyang-rim együtt énekelt egy duettet Kim Hae-song
zeneszerzővel. Ennek a vérbeli kabarédalnak a komponálója és a szövegírója is Kim Hae-song (Kim Song-gyu néven).
A dalban többszörös humorforrás van elrejtve: a férfi és a nő flörtölve zsémbeskedő beszélgetésében, a korabeli telefonálás technikai megoldásainak és
nehézségeinek megéneklésében, valamint a kevert nyelvhasználatban rejlő
káoszban. A beszélgetők ugyanis az anyanyelvükön kívül használják még a
gyarmatosítók által hivatalossá tett japán nyelvet, valamint harmadikként az
angol kifejezéseket, amikről úgy tűnik, éppen nagyon menőnek
hatottak.
Honkyoku 2788-ban yo [japánul: Központ, adja a 2788-as számot!] Halló, halló, maga Jeong-hee kisasszony?
(Nő) Igen. Igen, igen. What is your name?
[angolul: Önt hogy hívják?]
(Férfi) Ugye megkapta a tegnapi sürgönyömet?
(Nő) Ah, azt hittem, hirdetés, begyújtottam vele.
(Férfi) Na de... na de... I love you.
[angolul: Én szeretem magát.]
(Nő) Ajjaj, I don’t know, bye bye.
[angolul: Én nem tudom, viszlát!]
(Férfi) Ajajajajaj... mé-mé-mé-még... ne, ne tegye le!
Vá-vá-vá... várjon kicsit! [koreaiul hangutánzó szavak: 아차차차차 으응 으응 으응 으응, majd
japánul: Chotto matte! „Várjon egy kicsit!”]
(Együtt) Ha letenné, nem szeretném, hogy nem tudom [miként állunk].
(Férfi) Halló, halló, de hát ez túl drága!
(Nő) Hohó, hohó, ki látott már ilyet?
(Férfi) Mint a Daedong folyó jege, kicsit olvadjon már fel!
(Nő) Ah, ne színészkedjen így, maga alattomos!
(Férfi) Na de... na de... I love you. [angolul: Én szeretem magát.]
(Nő) Hát ez elképesztő! Get out, bye bye. [angolul: Tűnjön el, viszlát!]
(Férfi) Ajajajajaj... mé-mé-mé-még... ne, ne tegye le!
Vá-vá-vá... várjon kicsit!
(Együtt) Ha letenné, nem szeretném, hogy nem tudom [miként
állunk].
(Férfi) Halló! (Nő) Halló!
(Férfi) Nos, maga fukar!
(Nő) Igen, igen, miért erősködik folyton?
(Férfi) Maga talán kétszer lesz fiatal? Túlságosan kevély!
(Nő) Mit tegyek, ha minden erőmmel próbálom szeretni, de mégse megy?
(Férfi) Na de... na de... I love you. [angolul: Én szeretem magát.]
(Nő) Örökre sayonara, sumimasen wa, bye bye.
[japánnal és angollal keverve: Viszlát
örökre, sajnálom, bye bye]
(Férfi) Ajajajajaj... mé-mé-mé-még... ne, ne tegye le!
Vá-vá-vá... várjon kicsit!
(Együtt) Ha letenné, nem szeretném, hogy nem tudom [miként állunk].
전화일기
(남) 모시모시 아 모시모시
혼쿄꾸 후따센 나나햐꾸 하찌쥬 야빠요
할로우 할로우 당신이 정희씨요
(여) 네 네네 홧 이즈 유어네임
(남) 엊저녁 속달편진 보셨을 테지요
(여) 아 약광곤줄 잘못 알고 불쏘시갤 했군요
(남) 저응 저응 아이 러브 유
(여) 아이고 망칙해라 아이 돈 노우 빠이 빠이
(남) 아차차차차 으응 으응 으응 으응
저 끊지 말아요 죠죠죠 죠또마떼
(합) 끊으면 나는 싫어 나는 몰라요
(남) 할로우 할로우 너무나 비싸구려
(여) 호호 호호 별꼴을 다 본다
(남) 대동강 풀리듯이 슬쩍 좀 녹구려
(여) 아 우거지떼 쓰지 마우 아이 능글능글해
(남) 저응 저응 아이 러브 유
(여) 아이고 기가 막혀 겟 아웃 빠이 빠이
(남) 아차차차차 으응 으응 으응 으응
저 저 끊지 말아요 죠죠죠 죠또마떼
(합) 끊으면 나는 싫어 나는 몰라요
(남) 할로우(여) 할로우
(남) 아서라 요 깍정아
(여) 네 네네 왜 자꾸 보채우
(남) 청춘이 두 번 있나 너무나 도도해
(여) 아 기를 쓰고 사랑해도 안 되는 걸 어떡해
(남) 저응 저응 아이 러브 유
(여) 영원히 사요나라 스미마센와 빠이 빠이
(남) 아차차차차 으응 으응 으응 으응
저 저 끊지 말아요 죠죠죠 죠또마떼
(합) 끊으면 나는 싫어 나는 몰라요
Kim Jeong-gu néhány dalával folytatjuk, mivel ő volt az egyik legnépszerűbb
előadója a manyóknak. Egy naiv szerelmi történet következik: Wang kereskedő
szerelmes levele, zene és hangszerelés Park Si-chun, dalszöveg Kim
Jin-mun, 1938-ban jelent meg.
Wang kereskedő szerelmes levele
(nyersfordítás)
A selyemkereskedő Wang úr
beleszeretett Myeongwolba.
A selyem eladásából összegyűlt pénzt
az utolsó fillérig neki adta.
Ting-ho-wa*, ting-ho-wa, még ha nincs is pénze, ting-ho-wa,
együtt élhet Myeongwollal,
Pénz nélkül is, ting-ho-wa,
Mert egymásba szerettek, hahaha,
a selyem eladásából, ting-ho-wa!
Ha el is adja a selymet, akkor is Myeongwol,
ha álomba szenderül, akkor is Myeongwol.
Már csak Myeongwol jár az eszében,
Wang úr betegen ágynak dőlt.
Ting-ho-wa, ting-ho-wa, bár betegágyban fekszik is, ting-ho-wa!
együtt élhet Myeongwollal,
Wang úrnak még a halál sem baj.
Mert beleszeretett, hahaha,
a selyem eladásából, ting-ho-wa!
Myeongwol arca is ting-ho-wa, Myeongwol szíve is ting-ho-wa.
Még ha minden pénzét odaadja is a selyemből, Myeongwol nem fogadja el őt.
Ting-ho-wa, ting-ho-wa, még ha Myeongwol nincs is, ting-ho-wa!
Ha nem is él együtt Myeongwollal,
de sok pénzt keres, ting-ho-wa!
Sok pénzt keres, hahaha,
a selyem eladásából, ting-ho-wa!
* A „띵호와 (ting-ho-wa)” kínai hangzású bekiáltás, kb. „hurrá”,
„éljen”, „ó, de jó!” jelentéssel. Ezeket, és a hasonló hangulatfestő
elemeket a közönség sokszor együtt mondta vagy énekelte az előadóval.
왕서방연서
비단이 장사 왕서방
명월이한테 반해서
비단이 팔아 모은 돈
퉁퉁 털어서 다 줬어
띵호와 띵호와 돈이가 없어도 띵호와
명월이 하고 살아서
돈이가 무유데 띵호와
우리가 반해서 하하하
비단이 팔아서 띵호와
비단이 팔아도 명월이
잠이가 들어도 명월이
명월이 생각이 다다유
왕서방 병들어 누웠어
띵호와 띵호와 병들어 누워도 띵호와
명월이하고 살아서
왕서방 죽어도 괜찮아
워디가 반해서 하하하
비단이 팔아서 띵호와
명월이 얼굴이 띵호와
명월이 마음이 띵호와
비단이 팔아 다 줘도
명월이 돈이 안 받어
띵호와 띵호와 명월이 없어도 띵호와
명월이하고 안 살어
돈이가 많이 벌어 띵호와
돈이가 많이 벌어 하하하
비단이 팔아서 띵호와
Most Kim Jeong-gu egy évvel későbbi dala következik, amely a 3. részben már szerepelt a manyók példájaként, de most a szövegét is
megfejtjük. Már a címében is van egy különös szó: yojigyeong (요지경 /
妖地境). Ez egy nyugaton raree boxnak vagy peep show-nak nevezett optikai eszközt
jelent, amiben egy nagyítón át lehetett különböző
térhatású, sőt, forgatás segítségével még mozgóképeket is nézegetni. A készüléket vásári mutatványként,
sokszor történetmeséléssel kísérve használták. A szó maga "furcsa, különös
világ"-ként fordítható, tehát a dal címe: A világ egy yojigyeong/furcsa, különös hely.
Fordíthatnám talán varázsdoboznak is, ám mivel a konkrét készülékről van
szó, annak pedig nem ez a neve, még ez is félrevezető lenne. Ezért yojigyeong marad, viszont az érdeklődők itt láthatnak a megjelenésében is
tekintélyes készülék működéséről és készítéséről egy érdekes videót:
Raree Boxes
A dal 1939-ben jelent meg, zeneszerző és hangszerelés Park Si-chun,
dalszöveg Jo Myeong-am.
A világ egy yojigyeong
(nyersfordítás)
Ez a világ egy yojigyeong, ez a világ egy yojigyeong,
숫배기: Naiv, tapasztalatlan fiatal – főleg hajadon lány vagy legény.
홀애비 / 과부: Özvegy férfi, özvegyasszony.
Kim Jeong-gu következő dala most egy nősülni vágyó fiatalembert
szólaltat meg, ám a dalba ennél több is van becsomagolva: egy idealizált falusi
élet eszményképe, melyben a lánynak a szépsége mellett a dolgos, családcentrikus
erények adják a legfőbb vonzerejét. Az Egy agglegény kérelme című dal 1938-ban jelent meg,
zeneszerzője Park Si-chun, szövegírója Jo Myeong-am.
Látszólag hasonló a következő dal is, ám itt Kim Jeong-gu szó szerint
virágnyelven énekel. A dal címe Cseresznyevirág-vihar, és kinek ne jutna
rögtön eszébe, hogy ha a gyarmati időkben a japánok számára oly fontos
természeti jelenségről a koreaiak énekelnek, akkor talán többet is el
akarnak mondani a virágok szépségének dicsőítésénél. Így is van: a fővárosi
parkban a sakurát élvező fiú és lány, idős és fiatal között nincs különbség, a
forgatagban mindenki egyenlő - tehát kimondatlanul a japánok és a
koreaiak is, ami biztosan nem esett jól a felsőbbrendőségük tudatában leledző
megszállóknak. A dal szerzőpárosa ismét Park Si-chun zeneszerző és Jo Myeong-am szövegíró.
Cseresznyevirág-vihar
(nyersfordítás)
Itt is sakura, ott is sakura,
A Changgyeongwon kertben most nyíltak a fák.
Öregek, fiatalok, tolongás, zsibongás,
Hej, de jó, hm~ a virág ideje ez, hej-hej!
A lány hajában selyemszalag,
A legény mellényben, műselyem mellényben.
Toljad, húzd, ragadd meg, ereszd el,
Hinta-palinta, hm~ ez is virág,
Ezer szívet olvasztó virág ez!
Nappal is sakura, éjjel is sakura,
A Changgyeongwon kertben most nyíltak a fák.
Elbódult pillangók, libbennek, lebbennek,
Hej, de jó, hm~ a virág ideje ez, hej-hej!
Az öreg kontya félrecsúszott,
A feleség cipője megszökött.
Nézzék csak az öreget meg az asszonyát!
Hejhó, hm~ ez is virág,
Mosolygó, hahotázó virág ez!
Özvegy is sakura, ikrek is sakura,
A Changgyeongwon kertben most nyíltak a fák.
Az állatkert barátai zsonganak, morajlanak,
Hej, de jó, hm~ a virág ideje ez, hej-hej!
A gavallér kalapja összegyűrődött,
A kisasszony szoknyája végigszakadt.
Nézzék csak, hogy vonulnak!
A Chundangjeong pavilon, hm~ ez is virág,
Hej, lám csak, Changgyeongwonban minden virág!
앵화폭풍 (櫻花暴風)
여기도 사꾸라 저기도 사꾸라
창경원 사꾸라가 막 피어났네
늙은이 젊은이 우글우글 우글우글
얼씨구 좋다 응~ 꽃시절일세 헤헤이~
처녀 댕기는 갑사나 댕기
총각 조끼는 인조견 조끼
밀어라 당겨라 잡아라 놓아라
두둥실 흥~ 꽃이로구나
일천간장 다 녹이는 꽃이로구나
낮에도 사꾸라 밤에도 사꾸라
창경원 사꾸라가 막 피어났네
혼 나간 범나비 너울너울 너울너울
얼씨구 좋다 응~ 꽃시절일세 헤헤이~
영감 상투는 삐뚤어지고
마누라 신발은 도망을 쳤네
영감 마누라 꼴 좀 보소
어헐싸 흥~ 꽃이로구나
싱긋벙긋 껄껄 웃는 꽃이로구나
홀애비 사꾸라 쌍둥이 사꾸라
창경원 사꾸라가 막 피어났네
동물원 친구들 웅성웅성 웅성웅성
얼씨구 좋다 응~ 꽃시절일세 헤헤이~
신사 모자는 찌부러지고
아가씨 치마는 쭉 찢어졌네
저 거동 좀 봐요
춘당정 흥~ 꽃이로구나
어헐씨구 창경원에 꽃이로구나
Kim Yong-hwan (1909-1949)
A Kim család több tehetséges zenészt is adott a világnak, Kim Yong-hwan az
idősebb testvére volt Kim Jeong-gunak és az öccse Kim An-ra
szopránénekesnek, és még egy testvérük, valamint Kim felesége is zenész, énekes volt. Kim Yong-hwan egyszerre volt zeneszerző, szövegíró és színész,
előadóművész. Pályafutását színészként kezdte, később ő volt a főszereplője Na Un-gyu
rendező Arirang musical-adaptációjának is, melynek dalait is ő írta.
Szerepelt filmben is, de elsősorban új népdalok komponálásáról volt híres,
melyek közül több is található az előző fejezetben (Kkolmangtae Arirang,
Szénazsákos pásztorfiú, Anya), és ő fedezte fel Lee Hwa-ja énekesnőt
is. Dalai közül a japán kormányzó többet betiltott, arra hivatkozva, hogy
azok a nacionalista érzelmeket szítják.
Ennek ellenére történtek vele olyan dolgok is, amelyek furcsán illeszkednek az
életművébe. Talán meg sem kellene említeni ezeket egy ilyen vázlatos
életrajzban, leginkább azért teszem, mert valószínűleg több alkotóval
kapcsolatosan merülhetnek fel hasonló kérdések. Kim Yong-hwan 1937-ben a
Polydor alkalmazásában állt, amikor a kiadó által a második kínai-japán
háború kitörésekor megjelentetett himnuszalbumra fel kellett énekelnie két
katonai dalt. Míg ebben az esetben érthető volt a kötelezettsége, nem tudni,
hogy mi vitte rá 1943-ban a Mi vagyunk a császári katonák című dal
megírására, mely a szövege miatt a legerősebb japánbarát dalok egyike. A dal
énekese Choi Chang-eun Japánban tanult és rendszeresen fel is lépett ott. Kim
pályáfutásába ez viszont annyira nem illik bele, hogy a magam részéről csak
valami erős külső presszióra tudok gyanakodni, sajnos a valódi okot már soha nem
fogjuk megtudni. A következmény viszont az lett, hogy 1948-ban a
Politikai Gazdaságtan és Kultúra Intézete által kiadott „Japánbarát
kollaboránsok portréi” című könyvbe a dal mindkét szerzője bekerült (a szöveget Kim Jeong-il írta).
Kim a világháború idején, 1944-ben megszervezte a Csendes-óceáni
Előadóművészeti Hadtestet, melynek hatóköre Mandzsúriára is kiterjedt.
Közvetlenül a háború után ő írta az első felszabadulási dalt. Korai
halálának okáról nem találok információt. Mivel a manyo műfajában is
mesteri dalokat alkotott, most néhány slágerét ide idézem, melyek mind
1939-ben jelentek meg lemezen.
A Részeg Jin uraságban Kim nemcsak dalszerzői képességeit (a
szöveg és a zene is az övé), hanem előadói virtuozitását is megcsillogtatja.
A szöveg szinte lefordíthatatlan, hiszen a részegség mámorában teljesen
összezagyválódik benne a japán és a koreai nyelv. A szatirikus
kabarédal egyszerre figurázza ki a részegeskedést, a kínai
kereskedőt és a japán nyelvi jelenlétet Joseonban. A japán szavak komikus
torzítása pedig egyszerre keltett nevetési ingert és szolgált „ellenálló”
gesztusként is a gyarmati korszakban.
Részeg Jin uraság
(nyersfordítás)
Jaj-jaj-jaj, jaj-jaj-jaj!
Az a kínai ember (짱궤) –
hontoni (ほんとに – tényleg)
kawaisoyaru (かわいそうやる –
szánalmas)!
Csak a tökmagot rágcsálja, már mind kihullott a foga,
még a hoddeokot se tudja megenni.
Ej, ez aztán hontoni (tényleg)
komaru hanashi da (こまるはなしだ
– kínos eset).
De hát gosake wa (ごさけわ – az
ital meg) fog nélkül is jól csúszik,
yoku nonderu (よくのんでる – jól
issza)!
Három근* pálinkától bepiál, és csak forog, forog,
mawaru mawaru (まわる –
forog)…
Az egész világ
guru guru guru guru mawaru
(ぐるぐる まわる – körbe-körbe forog)!
Így ha csak forog, forog – hát ez az ember belehal,
belehal, bele, bele, belehal!
Jaj-jaj-jaj, jaj-jaj-jaj!
Az a szép selyem –
hontoni (tényleg)
kawaisoyaru (szánalmas)!
A koreai lány tamburára, kayagum hangjára elcsábul, s ész nélkül
eszik-iszik.
Ez is hát
hontoni komaru hanashi da
(tényleg kínos eset).
A drága pálinkát megveszi, de ha kihányja, az már veszteség,
mégis folyton visszajön.
A feje atama (あたま – fej)
kong, s beleszédül – forog, forog,
mawaru mawaru (forog)!
Az egész világ
guru guru guru guru mawaru
(körbe-körbe forog)!
Így ha csak forog, forog – hát ez az ember belehal,
belehal, bele, bele, belehal!
Jaj-jaj-jaj, jaj-jaj-jaj!
Az a kínai ember (짱궤) –
hontoni kawaisoyaru (tényleg
szánalmas)! Kusakede (くさけで – rossz
szokásból) a selyemkereskedelemből szerzett pénzét
moketa okane (もけた おかね –
megkeresett pénz) mind elverte Koreában.
Ej, ez aztán
hontoni komaru hanashi da
(tényleg kínos eset)!
Ilyen semmirekellő apja
otōsan (おとうさん – apuka) s
anyja okāsan (おかあさん –
anyuka) van –
itsu ageru (いつあげる – mikor
is adja fel őket?)!
Három근 pálinkától bepiál, és csak forog, forog,
mawaru mawaru (forog)!
Az egész világ
guru guru guru guru mawaru
(körbe-körbe forog)!
Így ha csak forog, forog – hát ez az ember belehal,
belehal, bele, bele, belehal!
* Érdekesség: a 근 (geun) valójában egy ma már nem használatos súlymérték
(kb. 60 dkg), de állítólag sokszor ebben fejezték ki a pálinka mennyiségét
is.
술 취한 진서방
야야야이 야야야이
워디 짱궤 사람이 혼토니(ほんとに) 가와이소야루(かわいそうやる)
호박씨만 자꾸 까먹구 이빨이 다 뼈져 호떡이도 못먹어
이것 참 혼토니 워디 고마루하나시다(こまるはなしだ)
그렇지만 고사케와(ごさけわ) 이빨이 없어도 요쿠 논데루(よくのんでる)
배갈이 세 근에 취해서 끅 끅 마와루 마와루(まわる)
세상이 구루(くる) 구루 구루 구루 마와루
이렇게 자꾸 마와루해서 이거 사람 죽은다
죽은다 죽어 죽어 죽은다
야야야이 야야야이
워시 시나 비단 혼토니 가와이소야루
조선 색시 장구 가야금 소리에 반해서 정신없이 먹어서
이거 참 혼토니 워지 고마루하나시다
비싼 배갈 사먹으어 토하면 손핸데 자꾸 올라와
아다마(あたま) 띵해서 죽은다 마와루 마와루
세상이 구루 구루 구루 구루 마와루
이렇게 자꾸 마와루해서 이거 사람 죽은다
죽은다 죽어 죽어 죽은다
야야야이 야야야이
워시 짱궤 사람이 혼토니 가와이소야루
쿠사케데(くさけで) 비단 장사나 모케타( もけた)오카네(おかね) 조선와서 다썼어
이거 참 혼토니 워디 고마루하나시다
이런 제기 산동있는 오토상(おとうさん) 오카상(
おかあさん)이쓰아게루(いつあげる)
배갈이 세 근에 취해서 마와루 마와루
세상이 구루 구루 구루 구루 마와루
이렇게 자꾸 마와루해서 이거 사람 죽은다
죽은다 죽어 죽어 죽은다
A Tiltakozás az anyósomhoz című következő dalhoz sok magyarázatot kell fűznöm,
hogy ne járjatok ugyanúgy, mint én. Ugyanis az első nyersfordítás után
teljesen értetlenül álltam a szöveg előtt, mert az csak látszatra tűnt
értelmesnek, valójában se füle, se farka nem volt. Természetesen ez nem
hagyott nyugodni, így némi keresgélés után rátaláltam Lee Dong-soon igazgató, a
Koreai Könnyűzenei Központ vezetőjének
magyarázó írására. Megosztom ennek azt a részét, ami nélkül talán fogalmunk sem lenne, hogy
miről énekel Kim Yong-hwan. A dal zeneszerzője Kim Yang-chon, szövegét Kim
Seong-jip írta.
Tehát a magyarázat:
"Az idén harmincéves agglegény egy tizenkét éves kislány házába kerül, 'vőként befogadva' – ezzel az ürüggyel adják el oda. A család ígéretet
tett arra, hogy ha a lány felnő, rendes esküvőt tartanak majd nekik, de
ezt az ígéretet soha nem váltják be. Az agglegény, aki nem ismeri fel a
ravasz anyós (노회한 장모) valódi szándékait, a cselédsorsnál alig jobb,
keserves életet él, miközben a szíve csak egyre jobban emésztődik.
A koreai ősi mítoszokban is olvashatjuk, hogy még Silla alapító
királyának, Pak Hyeokgeose-nek és Seok Talhaének is volt 'vőként
befogadott' időszaka. Ennek a szokásnak, amely a Joseon-koron át egészen a
japán megszállás idejéig fennmaradt, a nyomait fedezhetjük fel ebben a
dalban is. Ezt nevezték Yeseoje (예서제 / 豫壻制)-rendszernek: a
szegényparasztok vagy az irtásföldeken élő földművesek körében még akkor
is befogadtak egy vejnek szánt férfit, ha amúgy volt saját fiuk. Egy ideig
ingyenmunkát sajtoltak ki belőle, később külön háztartást állíthattak fel
neki, vagy pedig végleg összeköltöztették a családjukkal. Az ilyen 'vőként
befogadott' férj azonban teljesen gazdasági függésben állt az asszony
családjával, így sorsa egyáltalán nem különbözött a megalázott
cselédekétől. Nem véletlenül született meg a szomorú közmondás is: Ha
csak három mal [1 mal ma 20 liter] árpád is lenne, vajon beállnál-e vejnek a
feleséged családjához?
Azóta sok idő eltelt. De még mindig akadtak az országban olyan vők, akik
egy jómódú após-anyós házában élve teljesen gúzsba kötve, szabad akarat
nélkül, alárendelt életet voltak kénytelenek folytatni. Az ő
függetlenedésük, önálló létük napjának eljöttét remélve hallgassuk most
meg a 'Tiltakozás az anyósomhoz' című dalt."
- Lee Dong-soon igazgató, Koreai Könnyűzenei Központ
Tiltakozás az anyóshoz
(nyersfordítás)
Anyósom, anyósom,
harmincévesen elsőre egy tizenkét éves lányt mutattak nekem,
az én megégett agglegény-lelkemet még a szellemek sem érthetik.
Mikor jön el az a nap, hogy felnő, rizstortát süssünk, tésztát főzzünk, s
végre lakodalom legyen?
Anyósom, miért csinálja ezt, anyósom, hogyan teheti?
Olyan-olyan-olyan szomorú vagyok, hogy így nem bírok élni... ó, nem bírok
élni!
Anyósom, anyósom,
„bejáró vőnek” mondták, milyen jó lesz, s én tudatlanul bedőltem.
A napszámos keserű szívét még az ég sem érti meg.
Mikor jön el az a nap, hogy felnő, felvegyem a díszsüveget, felkössem az
övet, és megtarthassuk a lakodalmat?
Anyósom, miért csinálja ezt, anyósom, hogyan teheti?
Olyan-olyan-olyan bánat emészt, hogy így nem bírok élni... ó, nem bírok
élni!
Anyósom, anyósom,
körmöm-körömágyam elkopik a sok munkától, fizetség nélkül dolgozva,
csak várjak, míg a lány felnő, s közben itt, maguknál öregedjek el?
Mikor jön el az a nap, hogy kifesse az arcát, homlokdíszt kapjon, és végre
meglegyen a lakodalom?
Anyósom, miért csinálja ezt, anyósom, hogyan teheti?
Olyan-olyan-olyan dühös vagyok, hogy így nem bírok élni... ó, nem bírok
élni!
장모님전 항의
장모님 장모님 가버른에 첫버선이12살짜리
노총각 타는 속은 귀신도 몰라줄끼다
온제나 다자라서 자뻑지고 국수담고 잔치하나요
장모님~ 왜그러냐 장모님~ 우째그래
정말정말 정말 속상해서 못살겠어요..응~ 못살겠어요.
장모님 장모님 다리사이 좋단말이 모르고 한번 속앗어요
머슴꾼 슬픈꿈은 하늘도 몰라줍디다
온제나 다자라서 '사모쓰고 관대끼고' 잔치하나요
장모님~ 왜그러냐 장모님~ 우째그래
정말정말 정말 애가타서 못살겠어요. 응~못살겠어요.
장모님 장모님 손톱 발톱 다닿도록 꿈적도않고 일만하면
바랄때 기다리다 제물에 늙으랍니까
언제나 다자라서 연지찍고곤지 찍고 잔치하나요
장모님~왜그러냐 장모님~우째그래
정말정말 정말화가나서 못살겠어요. 응~못살겠어요
Végül elérkeztünk a bejegyzésünk utolsó dalához, ami Kim Yong-hwanhoz illően
szintén nem egy átlagos darab. Ő a dal zeneszerzője és szövegírója, és
előadásával színesen életre kelti azokat az alakokat, akikkel az egyes verszakokban
találkozunk. A dalszövegek után ismét Lee Dong-soon fejti fel a dal különböző
rétegeit.
"Hulló virágok és áramló víz" Hotel
(nyersfordítás)
A szomszédos szobában lakó zenész mindent eljátszik, jabkát és új népdalt
egyaránt.
A haja rövidre nyírt, szeplői ezer színben játszanak.
Félhomályban, a gázlámpa alatt hangolja hegedűjét.
Tessék!
Changbu Taryeong, Noraegarak vagy a Kaesongi nanbongga!
Tessék! Itt
van minden, kivéve ami nincs!
Eh... még a
könnyet-nyálat csorgató „Hulló virág és áramló víz", sőt "A három bajtárs” is!
Tessék! Csak
tíz jeon az ára – mindössze tíz jeon, tíz jeon!
Olcsó, olcsó,
maga a daloskönyv is olcsó,
a daloskönyv
olcsó!
A felső szobában lakó byeonsa [némafilmek narrátora]
Szalmakalapot hord még késő ősszel is, és gallér nélküli ingben jár.
A színpadról a sötétbe belehasít a norangmok. [pansori énektechnika, ami a hagyományos éneklésben tilos]
Reggeltől hull
a hó,
estére már
hatalmas pelyhek szakadnak.
Sanderson
becsapta Annát egy hamis házassággal,
Bartlett, a
gazda, meg kiutasította,
az élete
romokban hever.
[utalás az 1935-ös Way Down East című film karaktereire]
Olcsó, olcsó,
a némafilm is olcsó,
a némafilm
olcsó!
A szemközti szobában lakó egyetemista nappal tanul, éjjel karamellt árul.
Gyűrött egyenruháján aranygombok, az arcán pattanások dudorodnak,
a kihalt éji utcán nyakába akasztva cipeli a cukorkás fatálcáját.
Olcsó, olcsó,
az éjjeli karamell! Olcsó!
Cirokkaramell,
szezámkaramell, szójás karamell, kaesongi ginzenges, bukcheongi fekete
karamell!
Az anyós háta
mögött, a pár takaró alá bújva eszi, észre se vennék, ha egyikük meghalna.
Ó, gesztenyés,
borssal fűszerezett karamell!
Ó, az éjszakai
karamellám
Olcsó, olcsó,
a datolyás karamell is olcsó,
a datolyás
karamell olcsó!
낙화유수 호텔
우리 옆방 음악가 新舊신구 雜歌잡가 음악가
머리는 상고머리 알록달록 주근깨
으스름 까스불에 바요링을 맞춰와
자~ 창부타령, 노래가락, 개성난봉가
자~ 뭐든지 없는 거 빼놓곤 다 있습니다.
에~ 또 눈물 콧물 막 쏟아지는 낙화유수, 세
동무
자~ 십전입니다. 단돈 십전, 십전!
싸구려 싸구려 唱歌冊창가책이 싸구려,
창가책이 싸구려~
우리 웃방 변사님 無聲映畵무성영화 변사님
철늦은 麥藁帽(子)맥고모(자)에 카라 없는 와이샤쓰
캄캄한 스테지에 *노량목을 뽑아서 *전통 창에서는 금기시 된 판소리 창법
아침부터 내리는 눈이
저녁이 되어서는 함박꽃이 쏟아진다.
*산다손(샌더슨)으로 말미암아 거짓 결혼에
희생이 되어
생의 파멸을 당한 안나는 주인
*파드레드(버틀렛)로부터
나가라는 선고를 받았다. *1935 무성영화
"동도-東道-Way Down East"의 등장인물들
싸구려 싸구려 무성영화 싸구려,
무성영화 싸구려~
우리 앞방 大學生대학생 밤 엿장수 대학생
쭈그렁 금단추에 울퉁불퉁 여드름
슬쓸한 밤거리에 엿 목판을 메고서
싸구려, 싸구려, 밤엿이 싸구려
수수엿 깨엿 콩엿 개성 인삼엿 북청 검은엿
시어머니 몰래 이불 속에서 둘이 먹다
하나가 죽어도 모를 후추 양념에 밤엿~
어으아 밤엿~
싸구려 싸구려 대추엿이 싸구려,
대추엿이 싸구려~
Lee Dong-soon, aki nemcsak a Koreai Könnyűzenei Központ igazgatója,
hanem költő és irodalomkritikus is,
így ír erről a dalról:
"Az első versszakban egy éjszakai utcai könyvárus képe jelenik meg, aki
karbidlámpa fényénél énekeskönyveket árul – a jelenet szó szerint olyan,
mintha festmény lenne. Az árus fiatal kinézetű, rövid, kb. 3 cm-esre nyírt
hajjal és az arca szeplőkkel teli, és a 'zenész' nevet viseli. A karbidlámpa a sercegése mellett éles, erős fényt ad. A
fiatal fiú hegedül, majd leteszi a hangszert, és magányosan kiabálva árulni kezd. Próbálja
hangosan reklámozni a mindössze tíz jeonért kínált 'Shingu Japga (Új
és régi vegyes dalok)' című daloskönyvet, de az arra járó járókelők alig
vesznek róla tudomást. Felmerülnek a 1920-as évek némafilmjeinek témái is,
mint a 'Hulló virágok és áramló víz' vagy 'A három bajtárs'.
A második versszak főszereplője egy névtelen byeonsa (némafilm-narrátor),
aki régi némafilmtekercsekkel járkál, felkelti a falusiak kíváncsiságát,
vetíti a filmeket, és kevéske belépődíjat szed. Figyeljük meg a szegényes
kinézetét: a hideg szélben régi, elhasználódott szalmakalapot visel,
vékony nyári ingének gallérja pedig hiányzik. A nézők száma kevés a
szabadtéri színházban, a byeonsa magányosan, szomorúan, de ügyesen fűzi
össze a gazdag hangzású történetet. Mindez azonban az egész mű során
majdnem kiáltásszerű, panaszos tónusban hallatszik.
A harmadik versszak főszereplője egy szegény diák, aki késő éjszaka a
hátsó sikátorokban járkál, és édességet (karamellcukorkát) árul, hogy
fedezze a saját tanulmányi költségeit. Az egyetemista öltözete egy kopott,
aranygombos egyetemi egyenruha, és az arca még mindig tele van
pattanásokkal. A magányos diák a gesztenyés karamellek fatálcáját a
mellkasára kötve hangosan kiabálva kínálja az áruját. Kiáltásában az
akkori nép által kedvelt mindenféle cukorféle felmerül: borsos ízesítésű
gesztenyés karamell, szezámmagos karamell, gyeongseongi ginzenges karamell,
bukcheongi fekete karamell, édes datolyás karamell stb. Éppen a
gesztenyés karamell kapcsán mutatja be, hogy a fiatal házasok a takaró
alatt, fejüket betakarva titokban osztoznak az édességen, miközben attól
tartanak, hogy az anyós esetleg észreveszi őket – a jelenet komikus és
nevettető.
Azonban az egyes versszakokban szereplő hangos kínálások nem
találnak visszhangra. Mindannyian idegenek a hideg, szeles éjszakai utcán.
Ahogy az éjszaka mélyül, összepakolják a szétszórt kellékeket, majd
nehézkesen hazasétálnak a szállásra, amely egy rendkívül olcsó vendégház.
A három karakter – az utcai könyvárus zenész, a némafilmet vetítő byeonsa
és az édességet áruló diák, mind a vendégház különböző szobáiba mennek: az
elülső, a fenti és a szomszédos szobába. Már néhány napja itt
tartózkodnak. Az üzleti eredményük gyenge, így a szállásdíj kifizetése is
nehézséget okoz, és a másnapi étel miatt is aggódniuk kell. Mindazonáltal
az egész műből árad a tipikus népi derű, optimizmus: a szereplők a
legsürgetőbb válságok közepette sem esnek kétségbe, hanem kitartóan, nap
mint nap előre haladnak, mint az igavonó ökrök.
Bár nem más, mint egy olcsó fogadó, szállásukat 'Nakhwa Yusu Hotelnek' nevezik. A 'Hulló virágok és áramló víz' nemcsak egy némafilm címe, hanem a gyarmati
társadalom alján vándorló vándorok nehéz helyzetét is szimbolizálja. Bár
csak egy fogadóról van szó, mégis különös figyelmet kell fordítanunk
életmódjuk humorára és könnyedségére, amivel hotelnek nevezik azt.
A műben élénken érződik a gyarmati társadalom alsóbb rétegeiben élők
sajátos élete az 1930-as évek végén, és mintha élőben hallanánk élénk
kiáltásaikat a szeles éjszakai utcákon. Vajon bármilyen dal vagy irodalmi mű
élénkebben megragadhatná-e a korszak tipikus tájképét és társadalmi
környezetét? Pontosan itt nyer megerősítést a mű valódi értéke. Kim
Yong-hwan könnyedén testesíti meg a dal vokáljának és párbeszédeinek
egészét egyedi, páratlan tehetségével. Kim Yong-hwan egy másik hatalmas
slágerrel, a "Menj Choripdongba" című dallal folytatta, mielőtt 1949-ben,
40 éves korában hirtelen elhunyt. Ennek a zseniális popzenésznek a neve,
aki fiatalon, idő előtt hagyta el ezt a világot, amikor még oly sok
mindent elérhetett volna, fájdalmasan hiányzik."
Ennél szebben nem is tudnám lezárni a manyo dalok világháború előtti
történetét. Mint már említettem, a 40-es években már nem volt helye a műfaj
vidámságának. A felszabadulás után sem folytatódott töretlenül a történetük, a
történelem úgy hozta, hogy sokat kellett még várni arra, hogy az egyik furcsa
manyobeli nevetés újra felcsendülhessen. Igazából a befejező videót nem is a
dal miatt gondoltam megmutatni, hiszen George W. Johnson Nevető dalát mindenki
ismeri. A koreaiak ebből is saját manyót csináltak, meghagyva a zenét új
szöveget írtak hozzá. De nem is ez a fontos, hanem a nevetés. Mármint Seo
Young-chun nevetése 1964-ből, ami olyan pazar, hogy nem is lehet megállni...
nevetés nélkül.
A következő részben a jazz helyzetét fogjuk áttekinteni, és ezzel majd végére is érünk a koreai könnyűzene 2. világháború előtti történetének.
Az 1920-30-as évek zenei útkereséseit úgy is leírhatnánk, mintha
eleinte a különféle dalok kavargó sokasága egy széles úton együtt haladt
volna, ám amikor többirányú útelágazáshoz értek, akkor az összetartóbb
csoportok már külön utakon haladtak tovább. Ezért van az, hogy a kezdeti
időszakban ugyanazon dalok többféle későbbi műfaj sajátosságait is mutatják,
tehát a korábban a trot kialakulására mutatott példákat akár a mostani
fejezetben is idézhetnénk, csakhogy most az új népdalok illusztrálására.
A trot előszelét képező yuhaengga egyértelműen a japán enkában gyökerezett, és
ez a többnyire melankolikus műfaj tökéletesen alkalmas volt a gyarmati sor gyötrő
érzéseinek kifejezésére nemzeti és egyéni szinten egyaránt. Azonban hiába volt divatos, az
elnyomóktól érkező zene volt, és talán még annyira sem csengett otthonosan a
koreai fülekben, mint az egyértelműen idegen nyugati jazz, ami ettől
függetlenül szintén egyre nagyobb népszerűségre tett szert. A 20. század
elején még elevenen éltek a koreaiak nagy része számára zenei komfortzónát
képező népi-nemzeti tradicionális dalműfajok is, a népdalok mellé pedig már a
19. század végétől felsorakoztak ismert szerzők által írt közkedvelt
népdalszerű dalok is. A szórakoztatóipar formálódásának hatásai nem hagyták
érintetlenül ezeket a zenéket sem, egyre inkább a tömegek általi könnyű
énekelhetőség, a változtatás nélküli reprodukálhatóság irányába terelgetve
azokat. Bár úgy gondolhatjuk, hogy e tulajdonságok a népdalok alapvető
sajátosságai közé tartoznak, azért ez nem féltetlenül igaz - gondoljunk csak a
pansorira, amelynek avatott előadása hosszú tanulási, felkészülési
időt követel az énekesektől.
A sokszínű népzenén belül volt egy jabka (잡카) nevű dalcsoport, amely
különösen alkalmasnak mutatkozott az új igények teljesítésére. Ezeket a
dalokat a Joseon-kor második felétől kezdve elsősorban utcai előadóművészek
énekelték a piacokon és egyéb köztereken. A jabka igen rugalmas műfaj volt,
könnyedén magába szívott mindenféle hatásokat más népdalcsoportokból is. Volt
még két előnye: a témái többnyire az egyszerű emberek érzelmeiről és
hétköznapjairól szóltak, zeneileg pedig félúton helyezkedett el a
"csiszolatlanabb" népzene és a fennkölt nemesi muzsika között, ráadásul a
yuhaenggával szemben általában vidámabban tekintett a világra.
A 19. század végétől kezdve minden átalakulóban volt a koreai társadalomban,
így a művészetekben is. Az irodalom terén például a japánban tanuló diákok
megismerkedtek a nyugati költészettel, és a koreai vers hagyományaitól az "új"
(sin) jelzővel különböztették meg az annak hatására általuk képviselt
költészetet. Ez a jelző kapcsolódott a népdalokra emlékeztető dalokhoz is, így
lett a műfaj neve "sin minyo", azaz "új népdal". Ennek a megjelölésnek létezik egy
tágabb és egy szűkebb értelmezése is, előbbi szerint beletartoznak a 19. század
végétől keletkezett, új stílusjegyeket mutató dalok is, míg az utóbbi csak az
1930-as évekre létrejött zenéket jelenti. Most csak ezzel a második megjelöléssel foglalkozunk.
Az egyik korábbi részben már láthattuk, hogy az "új népdal" kiforrott
megjelenését 1926-ra teszik, amikor bemutatták Na Un-gyu rendező Arirang
című filmjét, melyhez főcímdalként egy szokatlan Arirangot játszottak. Ez a
dal egy évszázadok óta énekelt népdal, melynek számtalan tájegységi
változata is ismeretes. Miben volt mégis más a filmdal?
Először is abban, hogy egy konkrét személy zene- és szövegalkotói
tevékenységének nyomait viselte. Már határozottan egy városi, populáris
feldolgozás, ami arra lett kitalálva, hogy ne csak alkalmi, közös
események spontán énekléseként elhangzó, kötetlenül előadott dal legyen,
hanem alkalmassá váljon professzionális előadásra és terjesztésre
színházakban, rádiókban, és főként hanglemezen. Ennek érdekében
sztenderdizálták a formátumát: rögzített versszakra és refrénre osztották,
melyek ismételhető hosszokba rendeződtek. A népdaléneklésben megszokott
rugalmas, rubatós előadásmódot (ahol az énekes az érzelmeinek hatására hol
gyorsítja, hol lassítja a tempót) kizárták a kötött, többnyire 2/4-es vagy
3/4-es ütemezéssel, és az így rendszerezett metrum megkönnyítette az ének
zenei kíséretét és a lemezre való felvételt is. A szólóéneket
hagyományosan legfeljebb egy dob kísérte, ezt most felváltotta a nyugatias, városias hangszerelés, mely elsősorban nyugati hangszerekre
támaszkodott. A következő jellemzőt valószínűleg a zenészek értik igazán,
az ő kedvükért ideírom (ám mivel én nem vagyok az, nem vállalok érte
felelősséget): megjelenik a funkcionális harmónia, egyszerű I–IV–V jellegű
diatonikus harmóniamenetek a modális–pentaton alap fölött. Végül a
regionális variánsok helyett egyetlen, könnyen felismerhető dallamot
alkottak, rádió- és gramofonbarát tempóban.
Tehát az ismerős dallam ne tévesszen meg senkit, a Bonjo Arirangként is
nevezett dal valóban egy új kor kezdete, melyben számtalan hasonló követte. Az új népdalok természetesen nem népdalok, hanem konkrét
zeneszerzőkkel és dalszövegírókkal rendelkező műdalok, és ha stílusukban
emlékeztetnek is a valódi népdalokra, vagy ha a dallamukban fel is
ismerhető egy-egy konkrét népdal, igazából a hagyományos koreai és a
nyugati zene elemeit használó hibridek, melyek egyértelműen
tömegfogyasztásra szánt termékek. Gyors népszerűségükhöz elengedhetetlen
volt a koreaiak által működtetett hanglemezkiadó létrejötte, mely a
hazai igényekre koncentrált, már amennyire azt tehette - mégis nagyobb
szabadsággal rendelkezett, mint a közvetlen japán irányítás alatt álló
rádiók.
A yuhaenggák bánatos szerelmekről és elvágyódásról szóló
dalai helyett az új népdalok megénekelték a természet és a helyi élet
örömteli szépségeit. Időnként ismert dallamok éledtek újjá friss, aktuális
érzéseket kifejező, új szövegekkel. Az előadásmód is megváltozott, míg
korábban csak a népdaléneklésben jártas előadók énekelték őket, egyre több
más stílust képviselő népszerű énekes is repertoárjára vette az új
népdalokat.
Az új népdalok énekesei azonban főként olyan gisaengek voltak, akik képzettségüket gwonbeonokban szerezték. A gisaengek felső osztályához tartozók (ilpae, 일패) eredetileg az udvar felügyelete alatt álltak, költészetre, zenére, kalligráfiára, éneklésre és etikettre tanították őket. Feladatuk volt a palota ünnepségein a tánccal-énekléssel való szórakoztatás, míg a hétköznapokon gyógyszerkészítéssel vagy varrással foglalkoztatták őket. A középső osztálybeliek (ipae,이패) a köztisztviselőket és alacsonyabb rangú nemeseket, míg a harmadik osztálybeliek (sampae, 삼패) a közembereket szórakoztatták, nem ritkán (bár nem törvényszerűen) prostitúcióval is összekapcsolva. Senkit ne vezessen félre ez az osztályozás, ami csak a foglalkozáson belüli rangsor - a kasztrendszer fennállásáig a gisaengek egyöntetűen a legalacsonyabb társadalmi stászuszúak közé tartoztak.
A gyarmati uralom beköszöntével azonban ez a rendszer is eltűnt. A gisaengeknek magukról kellett gondoskodniuk, és rövidesen létre is hozták a saját szervezeteiket, melyek szinte minden nagyvárosban megtalálhatók voltak, Szöulban négy is működött. Ezeket hívták gwonbeonoknak, melyek egyrészt képző intézmények voltak, másrészt a mai művészügynökségekhez hasonló feladatokat is elláttak, részesülve a hozzájuk tartozó színészek, előadók bevételeiből. Meglehetősen nagy intézmények voltak, a legnagyobbak elérték a közel 200 fős létszámot is. A gwonbeonokhoz kötődő művészeknek regisztráltatni kellett a tevékenységüket, és adót is fizettek (mintha ma egyéni vállalkozók lennének), ezzel elkülönültek a többi gisaengtől. Érdekes módon külön intézmény szolgált a házas és a hajadon gisaengek számára, mivel azok közül, akik csak előadóművészettel foglalkoztak, sokan családot alapítottak. A gwonbeonokban a hagyományos képzési tartalmak mellett a különböző népzenei műfajok előadásához is professzionális képzettséget szerezhettek. Mivel az új népdalok ihletői főként a pansori, a jabka és a minyo voltak, értelemszerűen a gisaengek bizonyultak legalkalmasabbnak az előadásukra. Amikor Wang Su-bok, az első gisaengből lett énekesnő hatalmas népszerűséget ért el, nyomában a gisaengek sokasága igyekezett betörni a szórakoztatóiparba. Ugyanakkor ezeknek az énekeseknek eléggé kétes volt a társadalmi megítélése, aminek köszönhető az is, hogy elég keveset tudunk a privát életükről, a rokoni kapcsolataikról, mivel ezeket igyekeztek a nyilvánosság elől minél inkább elzárni.
Képeslap a japán gyarmati időszakból: A phenjani gisaengiskola épületének látképe
Az új népdalok műfaja az 1930-as években élte fénykorát. Szinte
változatlan formában még túlélte a világháborút is, az 50-es években sok olyan új népdal jelent meg, ami nem sokban különbözött a korábbiaktól.
Azonban a számtalan újabb zenei hatás, amely a háború utáni Koreát érte,
végül oda vezetett, hogy az új népdalok az 50-es évek végétől már nem
igazán tudtak megújulni, a 80-as években pedig végképp eltűntek.
Ismerjünk meg néhány népszerű dalt és előadót a háború előtti
időkből!
Kang Seok-yeon (1914-2001)
Elsőként a kor egyik sztárénekesnőjének felvétele következik. Kang
Seok-yeon Jejun született egy egyedülálló ötgyermekes anya egyik
gyermekeként. Szöulba költözésük után testvéreit követve előbb
színtársulatok tagja lett. Színészként dicsérték a természetességéért.
Énekesként 17 évesen debütált, és igazi sikereit ekkor aratta, kilenc év
alatt 130 felvétele jelent meg különböző lemezkiadóknál. Dalainak fő
témái - elválás, családok szétszakadása, gazdasági csőd - a gyarmati Korea
tragikus valóságára utalnak.
A kínai császárfa (The Paulownia
Tree) című dalt az elsők között, egy 1931-es hanglemezen énekelte. A lírai
dal pansori stílusú, a szövege tele van szimbolikus képekkel. Kezdetben
mintha csak egyéni fájdalomról szólna, de ez a dal végére kiteljesedik az
egész nemzetre. Zeneszerzője Kang Yun-seok, szövegírója Lee Gyu-song.
A kínai császárfa
(nyersfordítás)
A hegy szellemének varjúja károg-károg, de a kedvesem betegsége egyre
súlyosbodik.
Ehe-ra, hát ez a könny.
Ehe-ra, hát ez a bánat.
Ahol piros és fehér barackok dúsan nőnek, ott lányok és fiúk
járnak-kelnek.
Ehe-ra, hát ez a szerelem.
Ehe-ra, hát ez a bánat.
Repüljünk, ne sírjatok, a nap lenyugszik a Baekdu-hegy oldalán.
Ehe-ra, hát ez a búcsú.
Ehe-ra, hát ez a bánat.
Hová tűnt a gyönyörű hegyekkel és folyókkal ékes ország, és miért jött
helyette ez a sivár pusztaság?
Ehe-ra, hát ez a neheztelés.
Ehe-ra, hát ez a bánat.
오동나무
오동나무 열두 대 속에 신선 선녀가 하강을 하네
에헤라 이것이 이별이란다 에헤라 이것이 설움이라오
산신령 까마귀는 까욱 까욱 하는데 정든 님 병환은 점점 깊어가네
에헤라 이것이 눈물이란다 에헤라 이것이 설움이라오
홍도 백도 우거진 곳에 처녀 총각이 넘나드네
에헤라 이것이 사랑이란다 에헤라 이것이 설움이라오
날아가자 우지를 마라 백두산 허리에 해 저물어가네
에헤라 이것이 이별이란다 에헤라 이것이 설움이라오
금수강산은 다 어데 가고요 황막한 광야가 왠 일인가
에헤라 이것이 원한이란다 에헤라 이것이 설움이라오
Kang Seok-yeon másik népszerűvé vált felvétele A vándor dala volt,
ami a 30-as évek végén jelent meg. Melankolikus hangulatával hasonló az
előző dalhoz, és ebben még szoros rokonságban állnak a yuhaenggák
letargiájával. Az idegen országba menekült, hazájára visszagondoló vándor
témája hatalmas siker lett, így ez a dal tekinthető a 40-es évek számos
vándor- és csavargódala kiindulási pontjának. Zeneszerző: Kang
Yun-seok, dalszöveg: Lee Gyu-song.
A vándor dala
(nyersfordítás)
Szívem, átitatva egy fiatalember könnyeivel, akinek vére megfagyott,
Testem, elkeseredettségtől és bánattól megbetegedve,
Végtelenül vándorolva az Északi-sarkvidék hójában és aurorájában,
Ki ismerheti a mellkasomban rejlő fájdalmat?
A felkelő holdra és a lenyugvó napra tekintve,
Vágyakozva szülőföldemre, ahol a hegyek gyönyörűek és a vizek tiszták,
Magányos utazóként, egyedül, könnyeim törölgetve,
Vándorlásom egy újabb napja véget ér.
Tavaszi szelek és őszi esők, az évek hiábavalón múlnak,
Közben a szívem is lassan megöregedett,
A szerelmem, amely egykor állhatatos volt, szintén elhervadt,
A testem megöregedett, a szívem megöregedett, én magamtól fonnyadok el.
방랑가
피 식은 젊은이 눈물에 젖어
낙망과 설음에 병든 몸으로
북극한설 오로라로 끝없이 가는
애달픈 이내 가슴 뉘가 알거나
돋는 달 지는 해 바라 보면서
산 곱고 물 맑은 고향 그리며
외로운 나그네 홀로 눈물 지울새
방랑의 하루 해도 저물어 가네
춘풍추우 덧없이 가는 세월
그동안 나의 마음 늙어 가고요
가약 굳은 내 사랑도 시들었으니
몸도 늙어 맘도 늙어 절로 시드네
Park Bu-yong (1901- ?)
Fényképészeti anyagok a Nemzeti Gugak Központ gyűjteményéből.
Fekete-fehér fotó Park Bu-yong népdalénekesről, 1932 körül.
Park Bu-yong énekesnőről nem tudunk sokat. Édesapjának korai
elvesztése megrendítetta a családja anyagi helyzetét, ezért nagyon
fiatalon, mindössze 12 évesen jelentkezett az egyik
gisaeng-intézménybe, ahol képzett énekessé és táncossá vált. Az Okeh
Records 1933-ban választotta énekesévé, és közel három évig volt a
kiadó reprezentativ előadóművésze, de a már nyomában járó fiatalabb
énekesek egyre nagyobb népszerűségre tettek szert. A 40-es évektől nem
tudni semmit a sorsáról. Leghíresebb dala A Nodeul folyó partja, amit
1934-ben adtak ki. Zeneszerzője Moon Ho-wol, szövegírója Shin
Bul-chul.
A Nodeul folyó partja
(nyersfordítás)
Nodeul-parton, a tavaszi fűzek lelógó ágai közé kötözhetem-e a könyörtelen éveket, mint egy szoros övet?
Hej, még a fűzfában sem lehet bízni,
csak a zöld víz az, mi ott folyik, csak folyik tova.
Nodeul-parton, a fehér homokot mindenütt lépésnyomok borítják, ezeréves viharok, esők és szelek között hányan pihentek meg
itt?
Hej, még a homokban sem lehet bízni,
csak a zöld víz az, mi ott folyik, csak folyik tova.
Nodeul-part, ó te zöld víz, milyen téboly hajtott téged,
hogy annyi értékes fiatalt, tehetséget és szépséget elvittél?
Hej, ha megfordulna a szíved, igazán e világ felgyülemlett bánatát is elvihetnéd a hullámaidon
tova.
노들강변
노들강변 봄버들 휘휘 늘어진
가지에다 무정세월 한 허리를 칭칭 동여 매어나 볼까 에헤요
봄버들도 못 믿으리로다 푸르른 저기 저 물만 흘러 흘러가노나
노들강변
백사장 모래마다 밟은 자죽 만고풍상 비바람에 몇 번이나
쉬어갔나 에헤요 백사장도 못 믿으리로다 푸르른 저기 저 물만
흘러 흘러서 가노나
노들강변 푸른 물 네가 무슨
망녕으로 재자가인 아까운 몸 몇몇이나 실어갔나 에헤요 네가
진정 마음을 돌려서 이 세상 쌓인 한이나 두둥실 싣고서 가거라
Kang Hong-sik (1902-1971)
Kang Hong-sik bár középiskolásként Japánba ment tanulni, a tokiói operához
énekesi ambíciókat dédelgetve került, később mégis színész és
forgatókönyvíró, színházi rendező lett. 1927-ben tért vissza Joseonba,
ahol filmekben és színdarabokban szerepelt. Filmjeihez számos dalt
felénekelt, és sok önálló dalfelvétele is készült. Phenjanban született,
és a háború után sem hagyta el szülővárosát. Észak-Koreában segítette egy filmgyártó
cég létrejöttét, majd rendezőként dolgozott a Nemzeti
Filmstúdiónál. A 38. szélességi kör című dokumentumfilm az ő nevéhez
kötődik, hasonlóan az első ott készült nagyjátékfilmhez, amelynek Szülővárosom a címe. Gyermekei is rendezők, színészek, zenészek lettek, és a
fényképen talán felismerhető némi hasonlóság az unokájával is, aki nem
más, mint az igen neves dél-koreai színész, Choi Min-soo.
A Leány és legény című dala 1934-ben jelent meg, melyben már jobban
érzékelhető az új népdalok játékosabb természete. A dal alapja
a "Heungtaeryeong" népdal, melyet Kim Jun-young zeneszerző
használt a kompozíciójához, a szöveget Beom-o (ez Yoo Do-soon álneve)
írta.
Leány és legény
(nyersfordítás)
Megjött a tavasz, a tavasz elérte a szűzleány szívét is.
„Megyek zöldet gyűjteni” – mondja, és tipegve kisétál a rétre.
A lágyan fújó szélre önkéntelenül felcsendül az Arirang-dal.
Hm~~~~
Ott a kapát fogva szántó legény szívét is eléri a tavasz.
A tavasz megérkezett, a vére felforr, a szíve hevesen dobog.
Az orra alatt dúdolt dal is dallamos, csengve száll a levegőben.
Hm~~~~
A tavasz kisasszony nagy sóhajjal eldobja a virágkosarát,
letör egy fűzfaágat, majd félig leheveredik a napos oldalon,
és a késével farigcsálva furulyát készít, amin rögtön játszani kezd.
Hm~~~~
A dalt hozó tavaszi szellő gyengéden fújdogál.
Az öreg legény elámul, eldobja a kapa nyelét,
és a furulyaszóra rázendít, énekli a maga keserédes panaszdalát.
Hm~~~~
처녀총각
봄은 왔네 봄이와 숫처녀의 가슴에도
나물 캐러 간다고 아장아장 들로가네
산들 산들 부는 바람 아리랑 타령이 절로난다
흥~~~~
호미들고 밭가는 저 총각의 가슴에도
봄은 찾아 왔다고 피는 끓어 울렁울렁
콧노래도 구성지다 멋들어지게 들려오네
흥~~~~
봄 아가씨 긴한숨 꽃바구니 내던지고
버들가지 꺽드니 양지쪽에 반만 누워
장도든 손 싹둑싹둑 피리 만들어 부는구나
흥~~~~-
노래 실은 봄바람 은은하게 불어오네
늙은 총각 기막혀 호미자루 내던지고
피리 소리 맞춰 가며 신세타령을 하는구나
Kang Hong-sik másik nagy sikere a szintén 1934-ben megjelent Aranyfa-hágó /
Gaenari-hágó, melynek zeneszerzője Kim Jun-young, szövegét Yoo
Do-soon írta. A cím egyszerre utal egy valós és egy jelképes helyre,
értelmezés kérdése, hogy ki hogyan fordítja. Állítólag az 1960-as évekig a
hegymászók, hegyekre kirándulók kedvenc dala volt.
Aranyfa-hágó
(nyersfordítás)
Az Aranyfa-hágó a könnyek hágója.
Hiányzik az az idő, amikor a kedvest fogadtam.
E-he-he-ya, a kedves, persze, úgy van, a kedves,
vajon most hol gondol a forsythiára?
A holdfényen lépdelve jöttem, hogy találkozzam a kedvessel.
A várakozás érzésében letörtem egy aranyfaágat.
E-he-he-ya, az aranyfa, persze, úgy van, az aranyfa,
akkor is mosolyog, tudva, még ha úgy tesz is, mintha nem tudná.
Az Aranyfa-hágó fölött függő hold,
megvilágítja azt a rövid utat, amelyen a kedves jött.
E-he-he-ya, az a hold, persze, úgy van, az a hold,
most mégis csalódást okoz a szívemnek.
Aranyfa-hágó, minden jót!
Te hold, világítsd meg az utat, hamarosan visszatérek.
E-he-he-ya, a kedvest, persze, úgy van, a kedvest,
még hajnalhasadás előtt elhozom őt, és visszatérek vele.
개나리고개
개나리 고개는 눈물의 고개
님을 맞던 그 때가 그리웁고나
에헤헤야 그님은 아무렴 그렇지 그님은
지금은 어데서 개나리 생각하나
달빚을 밟으며 임맞이 와서
기다리는 심사에 꺽은 개나리
에헤헤야 개나리 아무렴 그렇지 개나리
모른 척 할래도 안다고 싱글벙글
개나리 고개에 걸린 저 달은
임 오시던 지름길 비춰 주니
에헤헤야 저 달이 아무렴 그렇지 저 달이
지금은 이맘을 실망케 하는구나
개나리 고개야 너 잘있거라
길 밝혀라 저 달아 쉬 다녀오마
에헤헤야 그님을 아무렴 그렇지 그님을
먼동이 트기 전 모시고 돌아오마
Sunwoo Ilseon (1919-1990)
Sunwoo Ilseon a hároméves phenjani gisaeng-iskola elvégzése után 1933-ban debütált a Polydor felfedezettjeként. Wang Su-bok énekesnővel duettet is alakítottak, és az 1935-ös népszerűségi felmérés első két helyét foglalták el. Korea kettéosztása után északon maradt, és a Phenjani Zenei Főiskola népzenei szakának professzora lett. Lee Bu-pung író úgy emlékezett rá, hogy a hangja olyan szép és tiszta volt, „mintha egy jáde fuvola hangját hallanánk a mennyben”.
Sunwoo Ilseonról feljegyezték, hogy Ahn Sang-ho függetlenségi aktivistát, aki oktató és művészetpártoló is volt, titokban felkereste a szöuli fogva tartása alatt, amikor Ahnt a rendőrségi kínzások miatt kórházban kezelték. Pénzzel is segítette a férfit, akit végül nem sikerült megmenteni, belehalt az utóhatásokba. Sunwoo Ilsont viszont rajtakapta a rendőrség, és bár nem bántották az éppen sikerei csúcsán lévő énekesnőt, állítólag valamilyen módon megalázták.
Az 1934-ben megjelent Virágszedés hozta meg számára a népszerűséget, melynek zeneszerzője Lee Myeong-sang, szövegírója Kim An-seo.
Virágszedés
(nyersfordítás)
A tavaszi szellő, könnyű, mint a levegő Amikor a virágok nyílnak Nem tudom elfelejteni Azokat a régmúlt napokat
Bár próbálok felejteni Az évek elszálltak, mint a felhők Szomorú szívem Nem tudja, hogyan felejtsen
Virágot szedtem és játszottam Mintha csak tegnap lett volna De a szeretett ember eltűnt És egyedül hagyott engem
Nehéz kiemelni egyet a sok híres dala közül, de az 1936-ban megjelent Joseon
Palgyeonggára esett a választásom, különösen azért, mert a videóban
látható képsorok remekül illusztrálják a dalt. A reggeli nyugalom földjén című
filmet Norbert Weber atya, német misszionárius forgatta 1925-ben.
A
dal két dologra is példa: tükrözi az elnyomás alatt élő koreaiak
rendíthetetlen hazaszeretetét, valamint a később kettéválasztott ország
"tudathasadását". Hiszen míg az elnyomás éveiben szabadon büszkeség tárgyát
képezte bármely honi tájegység, addig az 1950-es években az Észak-Korea
területére került természeti szépségek éltetése Dél-Koreában már cenzúrázandó tartalom lett.
A
dal zeneszerzője Hyeong Seok-gi, szövegírója Pyeonwol.
Joseon nyolc híres tájának dala
(nyersfordítás)
Ó, a Kumgang-hegy (Gyémánt-hegy) tizenkétezer csúcsán mind különös sziklák
vannak,
a Hallasan pedig olyan magas, olyan magas, hogy eltávolodott az emberi
világtól.
Istenem, milyen szép ez, szép! Ó, igen, oly csodás!
Ó, e neves hegy és folyó hazánk büszkesége!
Ó, a Seokguram-barlang reggeli látványa, ha nem látod, örök bánat marad,
a Haeundae esti holdja pedig, minél inkább nézed, annál szívmelengetőbb.
Istenem, milyen szép ez, szép! Ó, igen, oly csodás!
Ó, e neves hegy és folyó hazánk büszkesége!
[A versszak az 1950-es évek után
cenzúrázva:]
Ó, Keumpo, Bujeon-fennsík a nyár paradicsoma,
és Phenjan, e gyönyörű föld országában az ifjúság királysága.
Istenem, milyen szép ez, szép! Ó, igen, oly csodás!
Ó, e neves hegy és folyó hazánk büszkesége!
Ó, a Baekdu-hegy Mennyei Tavában tündérek álma mélyen él,
az Amnok (Yalu) folyó zuhatagán pedig a tutajozás maga a látványosság.
Istenem, milyen szép ez, szép! Ó, igen, oly csodás!
Ó, e neves hegy és folyó hazánk büszkesége!
조선팔경가
에~ 금강산 일만 이천 봉마다 기암 이요
한라산 높아 높아 속세를 떠났구나
에헤라 좋구나 좋다 지화자 좋구나 좋아
명승의 이 강산아~ 자랑이로구나
에~ 석굴암 아침 경은 못보면 한이 되고
해운대 저녁 달은 볼수록 유정 해라
에헤라 좋구나 좋다 지화자 좋구나 좋아
명승의 이 강산아~ 자랑이로구나
3절은 6.25 사변후 검열됨 :
에~ 캠프의 부전고원 여름의 낙원 이요
평양은 금수강산 청춘의 왕국이라
에헤라 좋구나 지화자 좋구나 좋아
명승의 이 강산아~ 자랑이로구나
에~ 백두산 천지간엔 선녀의 꿈이 짙고
압록강 여울에는 땟목이 경이로다
에헤라 좋구나 지화자 좋구나 좋아
명승의 이 강산아~ 자랑이로구나
Lee Eun-pa (~1917- ?)
Születési dátumát nem ismerjük, mint ahogyan valódi nevét sem a minden
bizonnyal Jinnampóból (Dél-Phjongan) származó lánynak. Az Eun-pa
művésznév, amit valószínűleg a felfedezője adott a gisaengnek, aki nem
volt más, mint Moon Ho-wol zeneszerző. Egy vidéki útján hallotta énekelni
Lee-t, és Szöulba invitálta. Hamarosan egymásba szerettek és élettársak is
lettek. Lee 1934 májusában debütált, és rövidesen a legnépszerűbb énekesek
közé került, rengeteg felvétele között többnyire ő énekelte Moon
szerzeményeit is. Néhány év múlva azonban szinte teljesen nyoma veszett, még 1949-ig nyomon
lehetett követni egy-két nyilvános szereplését, de utána semmit nem tudni
róla. Meglehet, hogy családot alapított, és mint sok pályatársa, azután a
múltját eltitkolva csendes életet élt.
Szót kell ejteni a dal szerzőiről is. Moon Ho-wol (1908-1952) állítólag
autodidakta módon tanult zenét, de így is széles zenei képzettségre tett szert.
Játszott a Korea Jazz Bandben, zeneszerzőként pedig 1933-ban kezdett
dolgozni, legnagyobb sikereit 1940-ig aratta. Többféle műfajban is írt
dalokat, de leginkább az új népdalok reprezentativ szerzőjének számít. Bár a
szerzeményei feldolgozások, mégis erősen érződik bennük az eredeti népdalok
lelkülete. Ugyanez igaz Kim Neung-in, valódi nevén Seung Eung-sun
(1910-1937) szövegíróra is. A tragikusan rövid életű Kim jelentős
munkásságot hagyott hátra gyermek- és drámaíróként is. Szintén ő alapította és
elnökölte a Remény Társasága nevű költői klubot. A két férfinak volt egy
közös szenvedélye: az országot járva felkutatták és lejegyezték a helyi
népdalok dallamait és szövegeit, és megkezdték azok rendszerezését. Ez a
folklórkinccsel ápolt közvetlen kapcsolat teszi különösen élővé és
érzékennyé a saját feldolgozásaikat, kompozícióikat és szövegeiket.
Koreában
is az 1900-as évek elején ébredt fel az érdeklődés a folklór iránt, az
értelmiségiek ekkor kezdtek a hagyományos dalok megőrzésén dolgozni. Az új
népdal zeneszerzői és szövegírói is gyakran utaztak vidékre
népdalgyűjtő körutakra,
lejegyezték a helyi dallamokat, amelyek egyúttal alapjául szolgáltak az
általuk készített “modernizált” verzióknak. Furcsa módon a japán
főkormányzóság is szorgalmazta a népdalok gyűjtését, de főként tudományos
katalogizálás céljából (és gyakran torzító, kolonialista szempontból).
Az
1935-ben megjelent Kwanseo ezer mérföldje című dal Moon Ho-wol és Kim
Neung-in együttműködésében készült, fentebb pedig már hallhattuk Moontól a
Nodeul folyó partja c. dalt is.
A videóban Lee Eun-pa mellett látható férfi Moon Ho-wol.
Kwanseo ezer mérföldje
(nyersfordítás)
Kwanseo ezer mérföldjének eldugott hegyvölgyéből kereskedni indult kedvesem.
E lehulló levelű őszben sincs semmi hír róla, teljes a csend.
Hegyen túl, felhőn túl, az álomösvényen járkálva ide-oda bolyongok.
Hajdan a kék madár egy sóhajjal is messzire repült.
Kwanseo ezer mérföldjén, Nagnang (Lelang) ősi helyén, a Taedong folyó őszbe
öltözött.
A vándor a Moran-dae (Moran terasz) alatt könnyeket ejt.
A Sárga-tenger kéken terül, a hajóút végtelen.
Yongdangpo (rév, gázló) környékén az alkony vastagon ereszkedik.
Kwanseo ezer mérföldjén a kövér (bő termő) mezőkön áthaladó szekér zaja
hallik.
A gyapotföld emelt góréján egy hajadon sóhajtása ül.
Vajon hol lehet Hanyang (Szöul)? – hegyek és folyók egymásra torlódnak.
Csak az egykor itt járt kedves árnyéka dereng a szemem előtt.
관서천리
관서천리 두메산골 장사차로 떠난 님
이 가을 낙엽져도 소식이 감감해
산 넘고 구름 넘어 꿈길은 오락가락
옛날엔 푸른 새가 한숨에 날렀소
관서천리 낙랑옛터 대동강은 가을빛
나그네 모란대에 눈물을 집니다
황해는 푸른바다 뱃길은 끝이없고
용당포 여울터에 황혼이 짙으오
관서천리 살진 벌판 지나는 차(車)소리에
목화밭 축등에는 처녀의 한숨
한양이 어데련가 물과 산이 겹치고
떠난 님 옛 양자만 눈앞에 암암
A kompozíciók sokszínűségének érzékeléséért érdemes meghallgatni még egy
Moon Ho-wol szerzeményt, a szöveget ezúttal Kim Yeon-su írta. Férfi-nő
duett Go Bok-su és Lee Eun-pa előadásában, a címe Új nap virrad, 1936-ban
jelent meg. A dal a bő termést (풍년 pungnyeon) ünnepli, a menari
egy koreai népi dallamforma, a „sinsangmaji” (신상맞이) pedig egy régi
rituálé az istenek/ősök fogadására, amit a 20. század elejére már kikopott
hagyománynak mutat a szöveg.
Halljuk benne a samulnori adta alaplüktetést, de kicsit indulószerűen,
szokatlan, de ötletes a kánon megjelenése. Némiképp kórusműre is, jazz
bandre is hasonlít, de mindent összevetve lendületes, vidám a
végeredmény.
Új nap virrad
(nyersfordítás)
A Sinjaeryeong (hegyhágó) alatti Namuri-mezőn bő termés lett az új rizsből,
De a hátsó domb gesztenyefája alatt a lányokból is „bő termés” lett (sok
fiatal lány gyűlt össze).
Eheya, deheya – vállrázós tánc kerekedik!
A bő termést ünnepelve új nap virrad!
A Sinjaeryeong Namuri-mezőin teljes erővel zeng a „menari” (népi
énekdallam).
Az utcabeli lányok (az első és hátsó házakból) serényen szövik a
nyersvásznat.
Eheya, deheya – vállrázós tánc kerekedik!
A bő termést ünnepelve új nap virrad!
Az a hajdani „sinsangmaji” (ősök, istenek tiszteletére tartott szertartás)
már évtizedek óta nyomtalanul eltűnt,
Csak a menari szép dallama hangzik mindenütt szét.
Eheya, deheya – vállrázós tánc kerekedik!
A bő termést ünnepelve új nap virrad!
새날이 밝아오네
신재령 나무리벌판 올벼 풍년이 졌건만
뒷동산 밤나무 아래는 아가씨 풍년이 졌네
에헤야 데헤야 어깨춤 나온다
풍년맞이에 새날이 밝아오네~
신재령 나무리벌판 메나리 소리 한창이요
앞뒷집 아가씨들은 무명지 길쌈 한창일세
에헤야 데헤야 어깨춤 나온다
풍년맞이에 새날이 밝아오네~
그 옛날 신상맞이도 자취 끊긴지 몇 십년
메나리 좋은 곡조만 구석구석 떨치네
에헤야 데헤야 어깨춤 나온다
풍년맞이에 새날이 밝아오네~
Most egy teljesen másféle duett következik, van benne felvezető szöveg, a
tréfás történetet pedig egymásnak felelgetve adja elő Ham Seok-cho és Lee Byeong-han.
Az egyszerű, mégis szokatlan dallammeneteket tartalmazó zenét Jeon
Ki-hyeon írta, a szöveg Kim Da-in munkája. Az Ondol-éji mese 1939-ben
jelent meg, és talán ebben rugaszkodunk el legmesszebbre a tradicionális
koreai dalok valódi zenei világától. A szöveg még őrzi a jellemző jegyeket,
de már nyugati harmóniákat hallunk, erős a jazz hatása is. Az egész dal
hangvétele sokkal közelebb áll a városi kabarék színpadi dalainak
világához.
Ondol-éji mese
(nyersfordítás)
[Bevezető narráció:]
„Ami abban a régi feljegyzésben áll:
mostantól úgy hatvan évvel ezelőtt
Kjonggi-do Jödzu földjén élt egy Bakdori nevű legény
és egy Kapszuni nevű lány.”
Bakdori és Kapszuni ugyanabban a faluban éltek.
Kettejük nagyon szerette egymást.
De ez csak a szívükben volt,
kívülről pedig hmm~~~ úgy tettek, mintha nem is ismernék egymást.
Időközben Kapszuni férjhez ment.
A menyasszonyi palankinban* könnyeket hullatott.
De az a palankin belsejében történt,
kívülről pedig hmm~~~ úgy tett, mintha semmi sem történt volna.
Haragjában Bakdori is megnősült.
Azon az éjjelen férjként fennhangon nevetett.
De a szíve fájt és égett.
Kívülről pedig hmm~~~ úgy tett, mintha „ugyan, az a nő semmi” lenne.
Azután is, ugyanúgy egyikük sem tudta a régi gondolatokat,
a fájó szerelmi vágyakozást elfelejteni.
De az csak a szívükben volt,
kívülről pedig hmm~~~ úgy tettek, mintha nem is ismernék egymást.
*menyasszonyi hordszék, gyaloghintó
온돌야화
[ "그 사기에 적혀있는것은
아니되 지금으로부터 한육십년전
경기도 여주땅에는 박돌이란 총각과
갑순이란 처녀가 있었답디다" ]
박돌이와 갑순이는 한마을에 살았오
두사람은 서로서로 사랑을 하였대요
그러나 그것은 마음속 뿐이요
겉으로는 음~~~ 서로서로
모르는척 하였오
그러는중 갑순이는 시집을 갔다나요
시집가는 가마속에 눈물이 흘렀대요
그러나 그것은 가마속 일이요
겉으로는 음~~~ 아무런일 없는척 하였오
화가나서 박돌이도 장가를 들었대요
그날밤에 서방님은 하늘높이 웃었오
그러나 마음은 아프고 쓰리었오
겉으로는 음~~~ 그까짓년 하여도 보았오
그후에도 두사람은 한결같은 옛생각
안타까운 상사념을 잊을수는 없었오
그러나 그것은 마음속 뿐이요
겉으로는 음~~~ 서로서로
모르는척 하였오
Az új népdalok kiindulópontját képező 1926-os Arirang mindent elsöprő sikere
után természetesen rengeteg újabb, egymástól merőben különböző
Arirang-változat született. Ezek közül most csak egyet idézek ide, amely nem
igényel különösebb magyarázatot.
Kim Yong-hwan - Kkolmangtae Arirang (1939) Dalszöveg: Kim Seong-jip,
zene: Kim Yong-hwan
A dalok sorát végtelenül lehetne folytatni, de lezárásként azt az előadót
hallgassuk meg, akit a legizgalmasabbnak találtam.
Lee Hwa-ja (~1916 – ~1950)
Lee Hwa-ja életéről sem tudunk sokat, hiányoznak a születési adatai, valódi neve talán Lee Won-jae lehetett. Már 13 éves korában énekelt,
mivel vándorló kocsmazenészként élte az életét. Felfedezésének történetét több helyen is elmesélik, meglehet, hogy kissé kiszínezve. Eszerint 1935-ben Kim Yong-hwan, az akkori zeneélet "keresztapjaként" emlegett zeneszerző hallotta a híresztelést, hogy egy vidéki kocsmában egy nő kiválóan énekli a korabeli nonae dallamstílust. Eleinte nem nagyon foglalkozott vele, majd mégis felkeltette a kíváncsiságát a dolog, így társaival elmentek megnézni. Állítólag azonnal lelombozta őket a hőségben olajosan fénylő arcú, nem túl szép, térdig feltűrt szoknyában szétvetett lábakkal ülő, magát legyezővel hűtő nő látványa. De ha már ott voltak, akkor megittak valamit, Lee Hwa-ja töltött nekik, és végül sor került az előadásra is. A nő csodálatosan énekelt, ezért rögtön Szöulba hívták. Nem kellett sok idő ahhoz sem, hogy a több műfajt is nagyszerűen interpretáló nő arcképei és dalainak szövegei borítsák be a zeneüzleteket, és mindenki őt próbálja utánozni. Több lemezkiadóval állt szerződésben, de az új népdalok szuperslágerei az Okeh Recordsnál jelentek meg vele, kiérdemelve általuk az "új népdalok királynője" címet. Ragyogásának korszaka a 40-es évek legelejéig tartott, amikor az erős dohányos Lee az ópiummal is kísérletezni kezdett. Utolsó felvétele 1942-ben készült, ami egy japánbarát dal volt. Bár vannak más variációk is, a felszabadulás idején már drogfüggő énekesnőről azt sejtik, hogy a Danseongsa templom közelében egyedül élt egy bérelt szobában, és testileg és mentálisan is teljesen leépülve halhatott meg, valószínűleg 1950-ben, mivel azután már nem találni róla feljegyzéseket.
A szénazsákos pásztorfiú dala (1938) az új népdalok énekléséhez való kiváló érzékét mutatja, különösen élvezetes a szinte életképet megjelenítő, állatokat nógató hangok beépítése a dalba.
A zeneszerző Kim Yong-hwan, a dal szövegét Jo Myeong-am írta, és Son Mok-in hangszerelte.
Szénazsákos pásztorfiú
(nyersfordítás)
Szénás zsákját a hátára kapva, a marhákat terelő pásztorfiú,
ahogy lazán rángatja a kantárt, dúdolgat egy nótát:
„Gyerünk, hé, siessünk, a kedvesem már várhat!”
Hm~ gyerünk, hajj, hajj!
A lemenő nap felé tekintve énekelget a pásztorfiú,
kopott dohányzacskóját rázogatva szájába veszi a pipát,
„Gyerünk, hé–, siessünk, a kedvesem már várhat!”
Hm– gyerünk, hajj, hajj!
A falu előtti patakocskánál arcát mosó pásztorfiú,
nadrágja szárát kirázva újra vállára kapja szénás zsákját,
„Gyerünk, hé–, siessünk, a kedvesem már várhat!”
Hm~ gyerünk, hajj, hajj!
꼴망태 목동
꼴망태 둘러메고 소를 모는 저 목동
고삐를 툭툭 채며 콧노래를 부르다가
이랴 흥- 어서 가자 정든 님 기다릴라
응~ 이랴 쯧쯧
석양산 바라보며 타령하는 저 목동
골통대 툭툭 털어 입담배를 피워 물고
이랴 흥- 어서 가자 정든 님 기다릴라
응- 이랴 쯧쯧
마을앞 실개천에 얼굴 씻던 저 목동
고의춤 툭툭 털어 농구망태 다시 메고
이랴 흥- 어서 가자 정든 님 기다릴라
응~ 이랴 쯧쯧
Bár Lee Hwa-ja több műfajban is otthonosan mozgott, most mégis egy olyan dalt mutatok meg, amely egyikbe sem illeszkedik. Ezzel megragadom a lehetőséget arra is, hogy felemlítsem azokat az itt nem tárgyalt dalokat, melyek erősen szerzői ihletésűek, és nem feltétlenül viselik magukon egy-egy műfaj jegyeit.
Az Anya című dal 1939-ben jelent meg, és jobb híján önéletrajzi dalként jelölték meg. A hányatott sorsú, szülők nélküli Lee Hwa-ja valószínűleg a saját életére ismert a dalban, ezért az előadása különösen drámai erejű.
Zene: Kim Yong-hwan, dalszöveg: Jo Myeong-am.
Anya
(nyersfordítás)
Anya, anya, élj ezer évig és tízezer napig!
Legyen részed kilencszeres szerencsében és tízszeres boldogságban!
Amikor megkaptam a leveledet, könnyek homályosították el a szememet,
és az arcomat a szoknyám halványrózsaszín redőibe temettem,
és sírtam, sírtam, sírtam.
Anya, anya, ez a fiatal lány előtted
vérkönnyekkel őröl tintát, hogy könyörgését megfogalmazza.
Milyen bűn a múlt életemben okozta ezt a tőled való elválást, anya?
A virágok virágzó reggeleken vagy a madarak éneklő estéken,
Végezetül Lee Hwa-ja 1940-ben megjelent híres dala arra is alkalmas, hogy e bejegyzés végén főhajtás legyen a kor gisaeng énekesei előtt, akik a népszerűség és a siker, valamint a megvetettség kettős szorításában élték művészi és köznapi életüket, mely sokszor tragikusan rövidre sikerült. Kim Hae-song zeneszerző hiába volt Lee Nan-young énekesnő férje, mégis makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy a dalát Lee Hwa-ja énekelje. Lee sokáig hezitált, hogy elvállalja-e a saját korábbi életének metaforájaként is értelmezhető dalt, de végül megtette. Az előadása mély átélésű kifejezése lett a szórakoztatóiparban dolgozó nők életérzésének.
A dal szerzője Kim Hae-song, szövegírója Jo Myeong-am.
Egy kurtizán álma
(nyersfordítás)
Tizenhat éves virágfiú is sírt már utánam,
s én is sírtam bolondos első szerelemért.
A pirosítóval és púderrel kifestett arcomon a fiatalság hullott virágokként szóródott szét.
A szívemet is gisaengnek bélyegezték, de ez címke ellenemre van.
Méltóságteljes férfiak kedveltek engem,
én pedig viszont szerettem fiatal férfiakat.
Késő éjjeli riksában ittasan vitettem magam,
hányszor is áztattam zsebkendőmet könnyeimmel?
Még ha a nevem gisaeng, annak is kell éreznem magam?
A ragyogó gyémántot is megkívántam, a félelmetes hatalom előtt még kacérkodtam is.
A fényűzés is megfakult, a szerelem is megfakult,
egy letépett, megtaposott virág lett belőlem.
De romlottnak is kell lennem, attól, hogy gisaeng vagyok?
화류 춘몽
꽃다운 이팔 소년 울려도 보았으며 철 없는 첫사랑에 울기도 했더란다. 연지와 분을 발라 다듬는 얼굴 위에 청춘이 버스러진 치는 낙화 신세 마음마저 기생이라 이름이 원수다
점잖은 사람한테 귀염도 받았으며 나 젊은 사람한테 사랑도 했더란다 밤 늦은 인력거에 취하는 몸을 실어 손수건 적신 적이 몇 번인고 이름조차 기생이면 마음도 그러냐
빛나는 금강석을 탐내도 보았으며 겁나는 세력 앞에 아양도 떨었단다 호강도 시들하고 사랑도 시들해진 한 떨기 짓밟히운 낙화 신세 마음마저 썩는 것이 기생의 도리냐
A gyarmati időszak könnyűzenei műfajainak áttekintését a következő részben a manyóval folytatom, és majd abban kiderül, hogy ez a megnevezés mit is jelent.
Han, Joon - Han, Shin Kap - Zhang, Eu Jeong - Kwon, Do Hee: The
Formation and Differentiation of Modern Korean Music World; Korean Social
Sciences Review | Vol. 3, No. 1, 2013: 107-131
