SZEMELVÉNYEK A KOREAI KÖNNYŰZENE TÖRTÉNETÉBŐL [7] - Szabadidő, szórakoztatás, manyo
Ebben a részben egy új daltípussal ismerkedünk meg, amely
szintén a gyarmati idők terméke, és a korra jellemző műfaj. A neve manyo, ami a
humoros dalok összefoglaló neve. Eredete a szintén a japánokkal betelepült
mandam, ami olyasmi szórakoztatási formát jelentett, mint a mi múlt század
eleji kabaréink, amelynek jeleneteiben a hétköznapi élet furcsaságai vagy a
politikai élet visszásságai kerültek pellengérre. Ezek általában páros
jelenetek, melyekben két színész ugratta egymást, nyelvi poénok kíséretében
kifigurázva az okosabb által az ostobábbat, akinek valahogy mégis helyén volt
az esze - tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy Hacsek és Sajó távoli rokonainak
tekinthetők a mandam előadói. A témák szellemes megfogalmazása miatt a mandam kissé hasonlít
a stand-up comedy-hez is.
A Dansungsa filmszínház [Fotó: Szöuli Történeti Múzeum]
Ezeket a mandam előadásokat fűszerezték a manyók, melyek hol az egyes jeleneteket
választották el egymástól, hol szüneteket töltöttek ki, de akár bele is épülhettek
egy-egy jelenetbe. Zeneileg nem igazán lehet őket behatárolni, mert bármiféle
műfaji vagy stílusjegyet mutathattak. Lehettek trot jellegűek, de sokkal több hatott inkább új népdalnak, és a jazz is átjárta őket. Érdekes módon inkább a szövegek felől
közelítve lehet azonos csoportba sorolni őket: jellemző volt rájuk a komikum,
annak szelídebben humoros változatától a csúfolódóbbakon át a kíméletlenül éles
szatíráig. Előadásuk ennek megfelelően jóval harsányabb, sokszor színészi
képességeket igénylő volt - ha itt is párhuzamot szeretnék vonni, akkor a manyo nem
más, mint amit mi kupléként ismerünk. A népszerű dalok - sokszor a szöveges
előadásrészletekkel együtt - hanglemezen is megjelentek.
Meiji-za, egy mozi a japán gyarmati időszakban
(a Szöuli Történelmi Összeállítási Testület tájékoztatása szerint)
ⓒ News1
Kicsit a kialakulás helyi kulisszái mögé nézve: a gyarmati sors nem volt
ínyére a koreaiaknak, éles bizonyságát adták ennek az 1919. március 1-én
indult függetlenségi megmozdulásaik sorozatával. A japánok kegyetlenül
leverték ezeket, de közben mintha rá is jöttek volna valamire. A kapitalizmus
egyre erőső terjeszkedése, a munkamegosztási szerkezet átalakulása és a
városiasodás egy teljesen új jelenséget hozott magával Joseonban éppen úgy,
ahogyan a világ más tájain is: a munkaidő mellett megjelent a szabadidő.
Márpedig ezzel kezdeni kellett valamit, hogy az unatkozó városlakók (főként a
fiatalabbja) ne a szervezkedéssel foglalja el magát. Tehát a japán
kormányzóság is alkalmazta a "panem et circenses" (kenyeret és cirkuszt) régi
hatalmi találmányát, és saját elhatározásból segítette a szórakoztató
intézménystruktúra kiépülését, létrehozva színházakat, mozikat, könyvtárakat,
parkokat, uszodákat, éttermeket, kávézókat, bárokat, sportlétesítményeket,
sőt még szerencsejáték-létesítményeket is. Természetesen mindezek létrejöttét vissza sem
lehetett volna szorítani, hiszen a nyugati kultúra beáramlása megkövetelte az intézményi háttér kiépülését is.
A Nakrangpara teaház, ami irodalmi és művészeti szalon is volt
Ma talán el sem tudjuk képzelni, hogy az élet hányféle területén szembesültek
újdonságokkal a korabeli emberek. A zenefogyasztás változásairól már beszéltünk, némiképp
érintettük a mozik világát is. De ki gondolna arra, hogy legalább ekkora
újdonságot jelentettek a sportok is, a síeléstől a baseballig való megismerkedéssel, vagy a nyugati
konyhák újféle ízei, ételei, italai? Ezek mind magukkal hoztak megtanulandó dolgokat is, a szabályoktól kezdve a gyakorlatig. A Chosun Ilbo
sok-sok cikke számolt be a ma már tréfásan ható nehézségekről, mint például az éttermek nyugati
terítékeinek kiismeréséről (volt, aki megitta a kézmosóvizet), vagy a kés-villa
használatának bonyodalmairól. Filmforgatást se látott addig senki, csoda-e, ha a banknál
forgató stábot összetévesztették egy rablóbandával? Megjelentek a nyugati
viselkedési minták, egy melodrámai kapcsolat hirtelen vulgárisnak tűnt, a nők
lenge ruhái pedig szokatlan szemérmetlenséggel kirajzolták az alakjukat. Egy művészeti kiállításon
döbbenten csodálkoztak rá egy női aktszoborra, dühödten el is pusztították, de
hiába, mert már a reklámokban is meztelen nőkkel találkoztak. Akárhova néztek,
újdonságot láttak. Nyilvános telefon, rádió, villamos, közlekedési lámpa,
rágógumi, brikett, és sorohatnánk a végtelenségig. Az ezekkel való találkozás
és ismerkedés, az esetleg divatból már felvett, de még nem természetes viselkedésminták mind-mind
humorforrást jelentettek a manyók számára.
Morinaga tejcsokoládé reklámja, 1931
Gyógyszerreklám, 1927
Lion fogkrémpor reklámja, 1931
A nép oktatására hivatkozó japán kormányzatot azonban nem altruista
szándékok vezérelték. Minden szabad volt - amit ők engedtek. A cenzúra uralta a szórakoztatóipart és minden szót mérlegelt, de a szórakozni vágyók intézményekbe terelése is az
ellenőrizhetőséget szolgálta. Ezek működését szigorúan kordában
tartották, megalkotva a Szórakoztatási Ellenőrzési Szabályzatot. A
szórakozásnak és szabadidőtöltésnek ezt a lazábbnak tűnő világát szintén átjárták
a társadalmi berendezkedés hagyományos szabályai, melyek ezen a területeken is
érvényesítették az etnikai, valamint a társadalmi osztály- és rangbeli
különbségeken alapuló hierarchiát, ráadásul az elnyomókkal szemben
hátrányosan diszkriminálva a honi lakosokat, akiknek csak töredéke tehette
be a lábát az előkelő nyugati vagy japán éttermekbe,
áruházakba.
Egy illusztráció a „Byeolgeongon” magazin 1927. februári számából,
amely előszeretettel közölt történeteket a modern fiúkról és lányokról
a japán gyarmati időszakban.
Ezzel együtt virágzott a lemezkiadás, egyre nőtt a mozik látogatottsága,
amelyek filmszínházakként a hagyományos színházak mellett helyet adtak a varietéknek, musicaleknek és kabaréesteknek. A lemezkiadók közül több is működtetett saját utazó
színtársulatot, amelynek színész, énekes és zenész tagjai rendelkeztek a megfelelő repertoárral. Érdekes jelenség, hogy új és erős fogyasztói rétegként jelentek
meg a nők, a házasok mellett főként a fiatal hajadonok köre. Az már a 2. világháborút közvetlenül megelőző évek
fejleménye, hogy az ekkor létrehozott intézményrendszer egy része alkalmas
volt a japánok általi bújtatott katonai felkészítésre is. Érdekes módon ilyenek voltak a
rendkívül népszerű, tömeges látogatottságú uszodák tanfolyamai vagy a nyári táborok, ahol a fiatalok
erőnléti felkészítése is folyt, hogy megfelelő "császári harcosokká"
váljanak.
Főként a 30-as években a manyo vidámsága ellensúlyt képezett a más műfajokat jellemző szomorúsággal vagy keserédességgel szemben, ám a közeledő háború komor légköre végül lehetetlenné tette a manyók könnyedségét,
élcelődését, ezért a 40-es években teljesen eltűnt a műfaj. A háború után már nem is tudott igazán életre kelni, bár a közkedvelt dalokat időnként még
ma is előveszik.
Ahogyan az egyes dalműfajok határai
átjárhatóak voltak, az előadók is könnyedén közlekedtek az éneklési stílusok
között. Így nem meglepő, hogy a manyók leghíresebb énekese az a Kim Jeong-gu
volt, akit a szomorú Könnyáztatta Duman folyó előadójaként ismerhettünk meg. A
sorozatunk ötödik részében már írtam róla, és ahogyan ott is említettem, Kim távolról
sem volt bánatos személyiség, eredendően derűs természetéhez ezért nagyon jól
illeszkedtek a humoros manyók. Vagy az olyanok, mint ez a dal, amelynek
keserédes hangulatához éppen jól jött, hogy Kim mindkét érzésvilágot remekül
tudta közvetíteni, így ennek a dalnak az érzelmi feszültségét éppen a kétfajta
érzelem egymásba oltásának keserédessége adja. A partnere itt Jang
Se-jeong énekesnő.
A Ha lenne egymillió wonom című dal zeneszerzője
Yang Sang-po, szövegírója Nam Cho-yeong, 1937-ben jelent meg az Okeh
Recordsnál.
Kim Jeong-gu (1916-1998) és Jang Se-jeong (1921-2003)
Ha lenne egymillió wonom
(nyersfordítás)
Férfi: Ha lenne egymillió wonom... Nő:
Arany hajtűt, meg egy drágaköves gyűrűt vennék. Férfi: Én még egy repülőgépet
is vennénk. Nő: Felszállnék magasan az égbe. Férfi: Körbe-körbe
repülnék. Együtt: Ó, hát így egymillió wonról álmodozva fiatalon nyakig
belefulladnánk a vágyba.
Férfi: Ha lenne egymillió wonom Nő:
Egy nagy, „grand” zongorát vennék. Férfi: Ez már a kapzsiság, a semmit sem
dolgozó bandája! Nő: Ha nem veszed meg, nem szeretlek! Férfi: Most
meg miért bőgsz? Együtt: Ejha, ez nagy baj! Egymillió wonról álmodozva
férj és feleség közt háború robban ki!
Férfi: Ha lenne egymillió
vonom Nő: Műselyem szoknyát, blúzt varratnék. Férfi: Ami megmarad,
azon mind vegyünk csak makgeollit! Nő: Azt megvenni minek? Férfi:
Hát eltenni és meginni! Együtt: Ó, hát így üres fecsegéssel és hiú
álmokkal a korpakenyér és a szójasajtleves kihűlt az asztalon.
Park Hyang-rim (ismeretes Park Jeong-rim néven is, de valódi neve Park
Eok-byeol) énekesnőnek nagyon rövid élet adatott. 17 éves korában szerződtette a Taepyeong Records, és a debütáló dala, A
bátyám egy playboy azonnal meghozta számára a sikert. Szólóénekesi karrierje
mellett tagja volt a Jeogori Sistersnek. Énektudását mind a mai napig
magasra értékelik. Az egyik énekesnő, aki szintén énekelte az említett dalt,
ezt mondta: „Ha a hangmagasság emelkedő és ereszkedő frekvenciájára
koncentrálsz, nehéz lesz nazális hangot képezned, és fordítva, ha az
orrhangra koncentrálsz, a dal egyszerűen lapos lesz.”
Park Hyang-rim túlélte a világháborút, de röviddel a felszabadulás után
szült, és ahogy a nő kortársainak túlnyomó része, semmiféle szülés utáni
ellátásban nem részesült (az csak a felső osztálybeli vagy gazdag nők
kiváltsága volt). A nők már a szülést követő napon munkába álltak, Park is
fellépést vállalt, és állítólag a gyermekágyi láz végzett vele alig 25 éves
korában.
A bátyám egy playboy zeneszerzője Kim Hae-song (Kim Song-gyu néven), szövegírója Park Yeong-ho.
Oppa egy playboy
(nyersfordítás)
Oppa egy playboy, na
Oppa egy zsémbes, na
Nem értem, nem értem,
elszedi az összes köretemet, nem értem.
A bulgogit, a tteokbokkit mind maga eszi meg,
nekem csak uborkát, szójacsírát hagy.
Oppa kapzsi,
Oppa zsémber,
Oppa fukar!
Oppa egy kötekedő, na
Oppa egy zsörtölődő, na
Utálom, utálom,
hogy titokban elolvassa a leveleimet, utálom!
Ha a Myeongchijwa-ba [színház/mozi] megy, egyedül megy,
de ha rá kellene bíznom valamit, mindig másra hárítja.
Oppa kifogáskereső,
Oppa türelmetlen,
Oppa kötekedő!
Oppa részeges, na
Oppa iszákos, na
Nem értem, nem értem,
éjjel részegen jön haza, nem értem.
Minden nap elkésik a munkából,
aztán morog, hogy soha nem emelik a fizetését.
Oppa nyafogós,
Oppa minden baja van,
Oppa iszákos!
오빠는 풍각쟁이
오빠는 풍각쟁이야 머
오빠는 심술쟁이야 머
난 몰라 난 몰라
내 반찬 다 뺏어 먹는거 난 몰라
불고기 떡볶이는 혼자만 먹고
오이지 콩나물만 나한테 주구
오빠는 욕심쟁이
오빠는 심술쟁이
오빠는 깍쟁이야
오빠는 트집쟁이야 머
오빠는 심술쟁이야 머
난 싫어 난 싫어
내 편지 남몰래 보는것 난 싫어
명치좌 구경갈땐 혼자만 가구
심부름 시킬때면 엄벙땡하구
오빠는 핑계쟁이
오빠는 안달쟁이
오빠는 트집쟁이야
오빠는 주정뱅이야 머
오빠는 모주군이야 머
난 몰라이 난 몰라이
밤늦게 술취해 오는것 난 몰라
날마다 회사에선 지각만하구
월급만 안 오른다구 짜증만 내구
오빠는 짜증쟁이
오빠는 모두쟁이
오빠는 대포쟁이야
Ugyancsak 1938-ban Park Hyang-rim együtt énekelt egy duettet Kim Hae-song
zeneszerzővel. Ennek a vérbeli kabarédalnak a komponálója és a szövegírója is Kim Hae-song (Kim Song-gyu néven).
A dalban többszörös humorforrás van elrejtve: a férfi és a nő flörtölve zsémbeskedő beszélgetésében, a korabeli telefonálás technikai megoldásainak és
nehézségeinek megéneklésében, valamint a kevert nyelvhasználatban rejlő
káoszban. A beszélgetők ugyanis az anyanyelvükön kívül használják még a
gyarmatosítók által hivatalossá tett japán nyelvet, valamint harmadikként az
angol kifejezéseket, amikről úgy tűnik, éppen nagyon menőnek
hatottak.
Honkyoku 2788-ban yo [japánul: Központ, adja a 2788-as számot!] Halló, halló, maga Jeong-hee kisasszony?
(Nő) Igen. Igen, igen. What is your name?
[angolul: Önt hogy hívják?]
(Férfi) Ugye megkapta a tegnapi sürgönyömet?
(Nő) Ah, azt hittem, hirdetés, begyújtottam vele.
(Férfi) Na de... na de... I love you.
[angolul: Én szeretem magát.]
(Nő) Ajjaj, I don’t know, bye bye.
[angolul: Én nem tudom, viszlát!]
(Férfi) Ajajajajaj... mé-mé-mé-még... ne, ne tegye le!
Vá-vá-vá... várjon kicsit! [koreaiul hangutánzó szavak: 아차차차차 으응 으응 으응 으응, majd
japánul: Chotto matte! „Várjon egy kicsit!”]
(Együtt) Ha letenné, nem szeretném, hogy nem tudom [miként állunk].
(Férfi) Halló, halló, de hát ez túl drága!
(Nő) Hohó, hohó, ki látott már ilyet?
(Férfi) Mint a Daedong folyó jege, kicsit olvadjon már fel!
(Nő) Ah, ne színészkedjen így, maga alattomos!
(Férfi) Na de... na de... I love you. [angolul: Én szeretem magát.]
(Nő) Hát ez elképesztő! Get out, bye bye. [angolul: Tűnjön el, viszlát!]
(Férfi) Ajajajajaj... mé-mé-mé-még... ne, ne tegye le!
Vá-vá-vá... várjon kicsit!
(Együtt) Ha letenné, nem szeretném, hogy nem tudom [miként
állunk].
(Férfi) Halló! (Nő) Halló!
(Férfi) Nos, maga fukar!
(Nő) Igen, igen, miért erősködik folyton?
(Férfi) Maga talán kétszer lesz fiatal? Túlságosan kevély!
(Nő) Mit tegyek, ha minden erőmmel próbálom szeretni, de mégse megy?
(Férfi) Na de... na de... I love you. [angolul: Én szeretem magát.]
(Nő) Örökre sayonara, sumimasen wa, bye bye.
[japánnal és angollal keverve: Viszlát
örökre, sajnálom, bye bye]
(Férfi) Ajajajajaj... mé-mé-mé-még... ne, ne tegye le!
Vá-vá-vá... várjon kicsit!
(Együtt) Ha letenné, nem szeretném, hogy nem tudom [miként állunk].
전화일기
(남) 모시모시 아 모시모시
혼쿄꾸 후따센 나나햐꾸 하찌쥬 야빠요
할로우 할로우 당신이 정희씨요
(여) 네 네네 홧 이즈 유어네임
(남) 엊저녁 속달편진 보셨을 테지요
(여) 아 약광곤줄 잘못 알고 불쏘시갤 했군요
(남) 저응 저응 아이 러브 유
(여) 아이고 망칙해라 아이 돈 노우 빠이 빠이
(남) 아차차차차 으응 으응 으응 으응
저 끊지 말아요 죠죠죠 죠또마떼
(합) 끊으면 나는 싫어 나는 몰라요
(남) 할로우 할로우 너무나 비싸구려
(여) 호호 호호 별꼴을 다 본다
(남) 대동강 풀리듯이 슬쩍 좀 녹구려
(여) 아 우거지떼 쓰지 마우 아이 능글능글해
(남) 저응 저응 아이 러브 유
(여) 아이고 기가 막혀 겟 아웃 빠이 빠이
(남) 아차차차차 으응 으응 으응 으응
저 저 끊지 말아요 죠죠죠 죠또마떼
(합) 끊으면 나는 싫어 나는 몰라요
(남) 할로우(여) 할로우
(남) 아서라 요 깍정아
(여) 네 네네 왜 자꾸 보채우
(남) 청춘이 두 번 있나 너무나 도도해
(여) 아 기를 쓰고 사랑해도 안 되는 걸 어떡해
(남) 저응 저응 아이 러브 유
(여) 영원히 사요나라 스미마센와 빠이 빠이
(남) 아차차차차 으응 으응 으응 으응
저 저 끊지 말아요 죠죠죠 죠또마떼
(합) 끊으면 나는 싫어 나는 몰라요
Kim Jeong-gu néhány dalával folytatjuk, mivel ő volt az egyik legnépszerűbb
előadója a manyóknak. Egy naiv szerelmi történet következik: Wang kereskedő
szerelmes levele, zene és hangszerelés Park Si-chun, dalszöveg Kim
Jin-mun, 1938-ban jelent meg.
Wang kereskedő szerelmes levele
(nyersfordítás)
A selyemkereskedő Wang úr
beleszeretett Myeongwolba.
A selyem eladásából összegyűlt pénzt
az utolsó fillérig neki adta.
Ting-ho-wa*, ting-ho-wa, még ha nincs is pénze, ting-ho-wa,
együtt élhet Myeongwollal,
Pénz nélkül is, ting-ho-wa,
Mert egymásba szerettek, hahaha,
a selyem eladásából, ting-ho-wa!
Ha el is adja a selymet, akkor is Myeongwol,
ha álomba szenderül, akkor is Myeongwol.
Már csak Myeongwol jár az eszében,
Wang úr betegen ágynak dőlt.
Ting-ho-wa, ting-ho-wa, bár betegágyban fekszik is, ting-ho-wa!
együtt élhet Myeongwollal,
Wang úrnak még a halál sem baj.
Mert beleszeretett, hahaha,
a selyem eladásából, ting-ho-wa!
Myeongwol arca is ting-ho-wa, Myeongwol szíve is ting-ho-wa.
Még ha minden pénzét odaadja is a selyemből, Myeongwol nem fogadja el őt.
Ting-ho-wa, ting-ho-wa, még ha Myeongwol nincs is, ting-ho-wa!
Ha nem is él együtt Myeongwollal,
de sok pénzt keres, ting-ho-wa!
Sok pénzt keres, hahaha,
a selyem eladásából, ting-ho-wa!
* A „띵호와 (ting-ho-wa)” kínai hangzású bekiáltás, kb. „hurrá”,
„éljen”, „ó, de jó!” jelentéssel. Ezeket, és a hasonló hangulatfestő
elemeket a közönség sokszor együtt mondta vagy énekelte az előadóval.
왕서방연서
비단이 장사 왕서방
명월이한테 반해서
비단이 팔아 모은 돈
퉁퉁 털어서 다 줬어
띵호와 띵호와 돈이가 없어도 띵호와
명월이 하고 살아서
돈이가 무유데 띵호와
우리가 반해서 하하하
비단이 팔아서 띵호와
비단이 팔아도 명월이
잠이가 들어도 명월이
명월이 생각이 다다유
왕서방 병들어 누웠어
띵호와 띵호와 병들어 누워도 띵호와
명월이하고 살아서
왕서방 죽어도 괜찮아
워디가 반해서 하하하
비단이 팔아서 띵호와
명월이 얼굴이 띵호와
명월이 마음이 띵호와
비단이 팔아 다 줘도
명월이 돈이 안 받어
띵호와 띵호와 명월이 없어도 띵호와
명월이하고 안 살어
돈이가 많이 벌어 띵호와
돈이가 많이 벌어 하하하
비단이 팔아서 띵호와
Most Kim Jeong-gu egy évvel későbbi dala következik, amely a 3. részben már szerepelt a manyók példájaként, de most a szövegét is
megfejtjük. Már a címében is van egy különös szó: yojigyeong (요지경 /
妖地境). Ez egy nyugaton raree boxnak vagy peep show-nak nevezett optikai eszközt
jelent, amiben egy nagyítón át lehetett különböző
térhatású, sőt, forgatás segítségével még mozgóképeket is nézegetni. A készüléket vásári mutatványként,
sokszor történetmeséléssel kísérve használták. A szó maga "furcsa, különös
világ"-ként fordítható, tehát a dal címe: A világ egy yojigyeong/furcsa, különös hely.
Fordíthatnám talán varázsdoboznak is, ám mivel a konkrét készülékről van
szó, annak pedig nem ez a neve, még ez is félrevezető lenne. Ezért yojigyeong marad, viszont az érdeklődők itt láthatnak a megjelenésében is
tekintélyes készülék működéséről és készítéséről egy érdekes videót:
Raree Boxes
A dal 1939-ben jelent meg, zeneszerző és hangszerelés Park Si-chun,
dalszöveg Jo Myeong-am.
A világ egy yojigyeong
(nyersfordítás)
Ez a világ egy yojigyeong, ez a világ egy yojigyeong,
숫배기: Naiv, tapasztalatlan fiatal – főleg hajadon lány vagy legény.
홀애비 / 과부: Özvegy férfi, özvegyasszony.
Kim Jeong-gu következő dala most egy nősülni vágyó fiatalembert
szólaltat meg, ám a dalba ennél több is van becsomagolva: egy idealizált falusi
élet eszményképe, melyben a lánynak a szépsége mellett a dolgos, családcentrikus
erények adják a legfőbb vonzerejét. Az Egy agglegény kérelme című dal 1938-ban jelent meg,
zeneszerzője Park Si-chun, szövegírója Jo Myeong-am.
Látszólag hasonló a következő dal is, ám itt Kim Jeong-gu szó szerint
virágnyelven énekel. A dal címe Cseresznyevirág-vihar, és kinek ne jutna
rögtön eszébe, hogy ha a gyarmati időkben a japánok számára oly fontos
természeti jelenségről a koreaiak énekelnek, akkor talán többet is el
akarnak mondani a virágok szépségének dicsőítésénél. Így is van: a fővárosi
parkban a sakurát élvező fiú és lány, idős és fiatal között nincs különbség, a
forgatagban mindenki egyenlő - tehát kimondatlanul a japánok és a
koreaiak is, ami biztosan nem esett jól a felsőbbrendőségük tudatában leledző
megszállóknak. A dal szerzőpárosa ismét Park Si-chun zeneszerző és Jo Myeong-am szövegíró.
Cseresznyevirág-vihar
(nyersfordítás)
Itt is sakura, ott is sakura,
A Changgyeongwon kertben most nyíltak a fák.
Öregek, fiatalok, tolongás, zsibongás,
Hej, de jó, hm~ a virág ideje ez, hej-hej!
A lány hajában selyemszalag,
A legény mellényben, műselyem mellényben.
Toljad, húzd, ragadd meg, ereszd el,
Hinta-palinta, hm~ ez is virág,
Ezer szívet olvasztó virág ez!
Nappal is sakura, éjjel is sakura,
A Changgyeongwon kertben most nyíltak a fák.
Elbódult pillangók, libbennek, lebbennek,
Hej, de jó, hm~ a virág ideje ez, hej-hej!
Az öreg kontya félrecsúszott,
A feleség cipője megszökött.
Nézzék csak az öreget meg az asszonyát!
Hejhó, hm~ ez is virág,
Mosolygó, hahotázó virág ez!
Özvegy is sakura, ikrek is sakura,
A Changgyeongwon kertben most nyíltak a fák.
Az állatkert barátai zsonganak, morajlanak,
Hej, de jó, hm~ a virág ideje ez, hej-hej!
A gavallér kalapja összegyűrődött,
A kisasszony szoknyája végigszakadt.
Nézzék csak, hogy vonulnak!
A Chundangjeong pavilon, hm~ ez is virág,
Hej, lám csak, Changgyeongwonban minden virág!
앵화폭풍 (櫻花暴風)
여기도 사꾸라 저기도 사꾸라
창경원 사꾸라가 막 피어났네
늙은이 젊은이 우글우글 우글우글
얼씨구 좋다 응~ 꽃시절일세 헤헤이~
처녀 댕기는 갑사나 댕기
총각 조끼는 인조견 조끼
밀어라 당겨라 잡아라 놓아라
두둥실 흥~ 꽃이로구나
일천간장 다 녹이는 꽃이로구나
낮에도 사꾸라 밤에도 사꾸라
창경원 사꾸라가 막 피어났네
혼 나간 범나비 너울너울 너울너울
얼씨구 좋다 응~ 꽃시절일세 헤헤이~
영감 상투는 삐뚤어지고
마누라 신발은 도망을 쳤네
영감 마누라 꼴 좀 보소
어헐싸 흥~ 꽃이로구나
싱긋벙긋 껄껄 웃는 꽃이로구나
홀애비 사꾸라 쌍둥이 사꾸라
창경원 사꾸라가 막 피어났네
동물원 친구들 웅성웅성 웅성웅성
얼씨구 좋다 응~ 꽃시절일세 헤헤이~
신사 모자는 찌부러지고
아가씨 치마는 쭉 찢어졌네
저 거동 좀 봐요
춘당정 흥~ 꽃이로구나
어헐씨구 창경원에 꽃이로구나
Kim Yong-hwan (1909-1949)
A Kim család több tehetséges zenészt is adott a világnak, Kim Yong-hwan az
idősebb testvére volt Kim Jeong-gunak és az öccse Kim An-ra
szopránénekesnek, és még egy testvérük, valamint Kim felesége is zenész, énekes volt. Kim Yong-hwan egyszerre volt zeneszerző, szövegíró és színész,
előadóművész. Pályafutását színészként kezdte, később ő volt a főszereplője Na Un-gyu
rendező Arirang musical-adaptációjának is, melynek dalait is ő írta.
Szerepelt filmben is, de elsősorban új népdalok komponálásáról volt híres,
melyek közül több is található az előző fejezetben (Kkolmangtae Arirang,
Szénazsákos pásztorfiú, Anya), és ő fedezte fel Lee Hwa-ja énekesnőt
is. Dalai közül a japán kormányzó többet betiltott, arra hivatkozva, hogy
azok a nacionalista érzelmeket szítják.
Ennek ellenére történtek vele olyan dolgok is, amelyek furcsán illeszkednek az
életművébe. Talán meg sem kellene említeni ezeket egy ilyen vázlatos
életrajzban, leginkább azért teszem, mert valószínűleg több alkotóval
kapcsolatosan merülhetnek fel hasonló kérdések. Kim Yong-hwan 1937-ben a
Polydor alkalmazásában állt, amikor a kiadó által a második kínai-japán
háború kitörésekor megjelentetett himnuszalbumra fel kellett énekelnie két
katonai dalt. Míg ebben az esetben érthető volt a kötelezettsége, nem tudni,
hogy mi vitte rá 1943-ban a Mi vagyunk a császári katonák című dal
megírására, mely a szövege miatt a legerősebb japánbarát dalok egyike. A dal
énekese Choi Chang-eun Japánban tanult és rendszeresen fel is lépett ott. Kim
pályáfutásába ez viszont annyira nem illik bele, hogy a magam részéről csak
valami erős külső presszióra tudok gyanakodni, sajnos a valódi okot már soha nem
fogjuk megtudni. A következmény viszont az lett, hogy 1948-ban a
Politikai Gazdaságtan és Kultúra Intézete által kiadott „Japánbarát
kollaboránsok portréi” című könyvbe a dal mindkét szerzője bekerült (a szöveget Kim Jeong-il írta).
Kim a világháború idején, 1944-ben megszervezte a Csendes-óceáni
Előadóművészeti Hadtestet, melynek hatóköre Mandzsúriára is kiterjedt.
Közvetlenül a háború után ő írta az első felszabadulási dalt. Korai
halálának okáról nem találok információt. Mivel a manyo műfajában is
mesteri dalokat alkotott, most néhány slágerét ide idézem, melyek mind
1939-ben jelentek meg lemezen.
A Részeg Jin uraságban Kim nemcsak dalszerzői képességeit (a
szöveg és a zene is az övé), hanem előadói virtuozitását is megcsillogtatja.
A szöveg szinte lefordíthatatlan, hiszen a részegség mámorában teljesen
összezagyválódik benne a japán és a koreai nyelv. A szatirikus
kabarédal egyszerre figurázza ki a részegeskedést, a kínai
kereskedőt és a japán nyelvi jelenlétet Joseonban. A japán szavak komikus
torzítása pedig egyszerre keltett nevetési ingert és szolgált „ellenálló”
gesztusként is a gyarmati korszakban.
Részeg Jin uraság
(nyersfordítás)
Jaj-jaj-jaj, jaj-jaj-jaj!
Az a kínai ember (짱궤) –
hontoni (ほんとに – tényleg)
kawaisoyaru (かわいそうやる –
szánalmas)!
Csak a tökmagot rágcsálja, már mind kihullott a foga,
még a hoddeokot se tudja megenni.
Ej, ez aztán hontoni (tényleg)
komaru hanashi da (こまるはなしだ
– kínos eset).
De hát gosake wa (ごさけわ – az
ital meg) fog nélkül is jól csúszik,
yoku nonderu (よくのんでる – jól
issza)!
Három근* pálinkától bepiál, és csak forog, forog,
mawaru mawaru (まわる –
forog)…
Az egész világ
guru guru guru guru mawaru
(ぐるぐる まわる – körbe-körbe forog)!
Így ha csak forog, forog – hát ez az ember belehal,
belehal, bele, bele, belehal!
Jaj-jaj-jaj, jaj-jaj-jaj!
Az a szép selyem –
hontoni (tényleg)
kawaisoyaru (szánalmas)!
A koreai lány tamburára, kayagum hangjára elcsábul, s ész nélkül
eszik-iszik.
Ez is hát
hontoni komaru hanashi da
(tényleg kínos eset).
A drága pálinkát megveszi, de ha kihányja, az már veszteség,
mégis folyton visszajön.
A feje atama (あたま – fej)
kong, s beleszédül – forog, forog,
mawaru mawaru (forog)!
Az egész világ
guru guru guru guru mawaru
(körbe-körbe forog)!
Így ha csak forog, forog – hát ez az ember belehal,
belehal, bele, bele, belehal!
Jaj-jaj-jaj, jaj-jaj-jaj!
Az a kínai ember (짱궤) –
hontoni kawaisoyaru (tényleg
szánalmas)! Kusakede (くさけで – rossz
szokásból) a selyemkereskedelemből szerzett pénzét
moketa okane (もけた おかね –
megkeresett pénz) mind elverte Koreában.
Ej, ez aztán
hontoni komaru hanashi da
(tényleg kínos eset)!
Ilyen semmirekellő apja
otōsan (おとうさん – apuka) s
anyja okāsan (おかあさん –
anyuka) van –
itsu ageru (いつあげる – mikor
is adja fel őket?)!
Három근 pálinkától bepiál, és csak forog, forog,
mawaru mawaru (forog)!
Az egész világ
guru guru guru guru mawaru
(körbe-körbe forog)!
Így ha csak forog, forog – hát ez az ember belehal,
belehal, bele, bele, belehal!
* Érdekesség: a 근 (geun) valójában egy ma már nem használatos súlymérték
(kb. 60 dkg), de állítólag sokszor ebben fejezték ki a pálinka mennyiségét
is.
술 취한 진서방
야야야이 야야야이
워디 짱궤 사람이 혼토니(ほんとに) 가와이소야루(かわいそうやる)
호박씨만 자꾸 까먹구 이빨이 다 뼈져 호떡이도 못먹어
이것 참 혼토니 워디 고마루하나시다(こまるはなしだ)
그렇지만 고사케와(ごさけわ) 이빨이 없어도 요쿠 논데루(よくのんでる)
배갈이 세 근에 취해서 끅 끅 마와루 마와루(まわる)
세상이 구루(くる) 구루 구루 구루 마와루
이렇게 자꾸 마와루해서 이거 사람 죽은다
죽은다 죽어 죽어 죽은다
야야야이 야야야이
워시 시나 비단 혼토니 가와이소야루
조선 색시 장구 가야금 소리에 반해서 정신없이 먹어서
이거 참 혼토니 워지 고마루하나시다
비싼 배갈 사먹으어 토하면 손핸데 자꾸 올라와
아다마(あたま) 띵해서 죽은다 마와루 마와루
세상이 구루 구루 구루 구루 마와루
이렇게 자꾸 마와루해서 이거 사람 죽은다
죽은다 죽어 죽어 죽은다
야야야이 야야야이
워시 짱궤 사람이 혼토니 가와이소야루
쿠사케데(くさけで) 비단 장사나 모케타( もけた)오카네(おかね) 조선와서 다썼어
이거 참 혼토니 워디 고마루하나시다
이런 제기 산동있는 오토상(おとうさん) 오카상(
おかあさん)이쓰아게루(いつあげる)
배갈이 세 근에 취해서 마와루 마와루
세상이 구루 구루 구루 구루 마와루
이렇게 자꾸 마와루해서 이거 사람 죽은다
죽은다 죽어 죽어 죽은다
A Tiltakozás az anyósomhoz című következő dalhoz sok magyarázatot kell fűznöm,
hogy ne járjatok ugyanúgy, mint én. Ugyanis az első nyersfordítás után
teljesen értetlenül álltam a szöveg előtt, mert az csak látszatra tűnt
értelmesnek, valójában se füle, se farka nem volt. Természetesen ez nem
hagyott nyugodni, így némi keresgélés után rátaláltam Lee Dong-soon igazgató, a
Koreai Könnyűzenei Központ vezetőjének
magyarázó írására. Megosztom ennek azt a részét, ami nélkül talán fogalmunk sem lenne, hogy
miről énekel Kim Yong-hwan. A dal zeneszerzője Kim Yang-chon, szövegét Kim
Seong-jip írta.
Tehát a magyarázat:
"Az idén harmincéves agglegény egy tizenkét éves kislány házába kerül, 'vőként befogadva' – ezzel az ürüggyel adják el oda. A család ígéretet
tett arra, hogy ha a lány felnő, rendes esküvőt tartanak majd nekik, de
ezt az ígéretet soha nem váltják be. Az agglegény, aki nem ismeri fel a
ravasz anyós (노회한 장모) valódi szándékait, a cselédsorsnál alig jobb,
keserves életet él, miközben a szíve csak egyre jobban emésztődik.
A koreai ősi mítoszokban is olvashatjuk, hogy még Silla alapító
királyának, Pak Hyeokgeose-nek és Seok Talhaének is volt 'vőként
befogadott' időszaka. Ennek a szokásnak, amely a Joseon-koron át egészen a
japán megszállás idejéig fennmaradt, a nyomait fedezhetjük fel ebben a
dalban is. Ezt nevezték Yeseoje (예서제 / 豫壻制)-rendszernek: a
szegényparasztok vagy az irtásföldeken élő földművesek körében még akkor
is befogadtak egy vejnek szánt férfit, ha amúgy volt saját fiuk. Egy ideig
ingyenmunkát sajtoltak ki belőle, később külön háztartást állíthattak fel
neki, vagy pedig végleg összeköltöztették a családjukkal. Az ilyen 'vőként
befogadott' férj azonban teljesen gazdasági függésben állt az asszony
családjával, így sorsa egyáltalán nem különbözött a megalázott
cselédekétől. Nem véletlenül született meg a szomorú közmondás is: Ha
csak három mal [1 mal ma 20 liter] árpád is lenne, vajon beállnál-e vejnek a
feleséged családjához?
Azóta sok idő eltelt. De még mindig akadtak az országban olyan vők, akik
egy jómódú após-anyós házában élve teljesen gúzsba kötve, szabad akarat
nélkül, alárendelt életet voltak kénytelenek folytatni. Az ő
függetlenedésük, önálló létük napjának eljöttét remélve hallgassuk most
meg a 'Tiltakozás az anyósomhoz' című dalt."
- Lee Dong-soon igazgató, Koreai Könnyűzenei Központ
Tiltakozás az anyóshoz
(nyersfordítás)
Anyósom, anyósom,
harmincévesen elsőre egy tizenkét éves lányt mutattak nekem,
az én megégett agglegény-lelkemet még a szellemek sem érthetik.
Mikor jön el az a nap, hogy felnő, rizstortát süssünk, tésztát főzzünk, s
végre lakodalom legyen?
Anyósom, miért csinálja ezt, anyósom, hogyan teheti?
Olyan-olyan-olyan szomorú vagyok, hogy így nem bírok élni... ó, nem bírok
élni!
Anyósom, anyósom,
„bejáró vőnek” mondták, milyen jó lesz, s én tudatlanul bedőltem.
A napszámos keserű szívét még az ég sem érti meg.
Mikor jön el az a nap, hogy felnő, felvegyem a díszsüveget, felkössem az
övet, és megtarthassuk a lakodalmat?
Anyósom, miért csinálja ezt, anyósom, hogyan teheti?
Olyan-olyan-olyan bánat emészt, hogy így nem bírok élni... ó, nem bírok
élni!
Anyósom, anyósom,
körmöm-körömágyam elkopik a sok munkától, fizetség nélkül dolgozva,
csak várjak, míg a lány felnő, s közben itt, maguknál öregedjek el?
Mikor jön el az a nap, hogy kifesse az arcát, homlokdíszt kapjon, és végre
meglegyen a lakodalom?
Anyósom, miért csinálja ezt, anyósom, hogyan teheti?
Olyan-olyan-olyan dühös vagyok, hogy így nem bírok élni... ó, nem bírok
élni!
장모님전 항의
장모님 장모님 가버른에 첫버선이12살짜리
노총각 타는 속은 귀신도 몰라줄끼다
온제나 다자라서 자뻑지고 국수담고 잔치하나요
장모님~ 왜그러냐 장모님~ 우째그래
정말정말 정말 속상해서 못살겠어요..응~ 못살겠어요.
장모님 장모님 다리사이 좋단말이 모르고 한번 속앗어요
머슴꾼 슬픈꿈은 하늘도 몰라줍디다
온제나 다자라서 '사모쓰고 관대끼고' 잔치하나요
장모님~ 왜그러냐 장모님~ 우째그래
정말정말 정말 애가타서 못살겠어요. 응~못살겠어요.
장모님 장모님 손톱 발톱 다닿도록 꿈적도않고 일만하면
바랄때 기다리다 제물에 늙으랍니까
언제나 다자라서 연지찍고곤지 찍고 잔치하나요
장모님~왜그러냐 장모님~우째그래
정말정말 정말화가나서 못살겠어요. 응~못살겠어요
Végül elérkeztünk a bejegyzésünk utolsó dalához, ami Kim Yong-hwanhoz illően
szintén nem egy átlagos darab. Ő a dal zeneszerzője és szövegírója, és
előadásával színesen életre kelti azokat az alakokat, akikkel az egyes verszakokban
találkozunk. A dalszövegek után ismét Lee Dong-soon fejti fel a dal különböző
rétegeit.
"Hulló virágok és áramló víz" Hotel
(nyersfordítás)
A szomszédos szobában lakó zenész mindent eljátszik, jabkát és új népdalt
egyaránt.
A haja rövidre nyírt, szeplői ezer színben játszanak.
Félhomályban, a gázlámpa alatt hangolja hegedűjét.
Tessék!
Changbu Taryeong, Noraegarak vagy a Kaesongi nanbongga!
Tessék! Itt
van minden, kivéve ami nincs!
Eh... még a
könnyet-nyálat csorgató „Hulló virág és áramló víz", sőt "A három bajtárs” is!
Tessék! Csak
tíz jeon az ára – mindössze tíz jeon, tíz jeon!
Olcsó, olcsó,
maga a daloskönyv is olcsó,
a daloskönyv
olcsó!
A felső szobában lakó byeonsa [némafilmek narrátora]
Szalmakalapot hord még késő ősszel is, és gallér nélküli ingben jár.
A színpadról a sötétbe belehasít a norangmok. [pansori énektechnika, ami a hagyományos éneklésben tilos]
Reggeltől hull
a hó,
estére már
hatalmas pelyhek szakadnak.
Sanderson
becsapta Annát egy hamis házassággal,
Bartlett, a
gazda, meg kiutasította,
az élete
romokban hever.
[utalás az 1935-ös Way Down East című film karaktereire]
Olcsó, olcsó,
a némafilm is olcsó,
a némafilm
olcsó!
A szemközti szobában lakó egyetemista nappal tanul, éjjel karamellt árul.
Gyűrött egyenruháján aranygombok, az arcán pattanások dudorodnak,
a kihalt éji utcán nyakába akasztva cipeli a cukorkás fatálcáját.
Olcsó, olcsó,
az éjjeli karamell! Olcsó!
Cirokkaramell,
szezámkaramell, szójás karamell, kaesongi ginzenges, bukcheongi fekete
karamell!
Az anyós háta
mögött, a pár takaró alá bújva eszi, észre se vennék, ha egyikük meghalna.
Ó, gesztenyés,
borssal fűszerezett karamell!
Ó, az éjszakai
karamellám
Olcsó, olcsó,
a datolyás karamell is olcsó,
a datolyás
karamell olcsó!
낙화유수 호텔
우리 옆방 음악가 新舊신구 雜歌잡가 음악가
머리는 상고머리 알록달록 주근깨
으스름 까스불에 바요링을 맞춰와
자~ 창부타령, 노래가락, 개성난봉가
자~ 뭐든지 없는 거 빼놓곤 다 있습니다.
에~ 또 눈물 콧물 막 쏟아지는 낙화유수, 세
동무
자~ 십전입니다. 단돈 십전, 십전!
싸구려 싸구려 唱歌冊창가책이 싸구려,
창가책이 싸구려~
우리 웃방 변사님 無聲映畵무성영화 변사님
철늦은 麥藁帽(子)맥고모(자)에 카라 없는 와이샤쓰
캄캄한 스테지에 *노량목을 뽑아서 *전통 창에서는 금기시 된 판소리 창법
아침부터 내리는 눈이
저녁이 되어서는 함박꽃이 쏟아진다.
*산다손(샌더슨)으로 말미암아 거짓 결혼에
희생이 되어
생의 파멸을 당한 안나는 주인
*파드레드(버틀렛)로부터
나가라는 선고를 받았다. *1935 무성영화
"동도-東道-Way Down East"의 등장인물들
싸구려 싸구려 무성영화 싸구려,
무성영화 싸구려~
우리 앞방 大學生대학생 밤 엿장수 대학생
쭈그렁 금단추에 울퉁불퉁 여드름
슬쓸한 밤거리에 엿 목판을 메고서
싸구려, 싸구려, 밤엿이 싸구려
수수엿 깨엿 콩엿 개성 인삼엿 북청 검은엿
시어머니 몰래 이불 속에서 둘이 먹다
하나가 죽어도 모를 후추 양념에 밤엿~
어으아 밤엿~
싸구려 싸구려 대추엿이 싸구려,
대추엿이 싸구려~
Lee Dong-soon, aki nemcsak a Koreai Könnyűzenei Központ igazgatója,
hanem költő és irodalomkritikus is,
így ír erről a dalról:
"Az első versszakban egy éjszakai utcai könyvárus képe jelenik meg, aki
karbidlámpa fényénél énekeskönyveket árul – a jelenet szó szerint olyan,
mintha festmény lenne. Az árus fiatal kinézetű, rövid, kb. 3 cm-esre nyírt
hajjal és az arca szeplőkkel teli, és a 'zenész' nevet viseli. A karbidlámpa a sercegése mellett éles, erős fényt ad. A
fiatal fiú hegedül, majd leteszi a hangszert, és magányosan kiabálva árulni kezd. Próbálja
hangosan reklámozni a mindössze tíz jeonért kínált 'Shingu Japga (Új
és régi vegyes dalok)' című daloskönyvet, de az arra járó járókelők alig
vesznek róla tudomást. Felmerülnek a 1920-as évek némafilmjeinek témái is,
mint a 'Hulló virágok és áramló víz' vagy 'A három bajtárs'.
A második versszak főszereplője egy névtelen byeonsa (némafilm-narrátor),
aki régi némafilmtekercsekkel járkál, felkelti a falusiak kíváncsiságát,
vetíti a filmeket, és kevéske belépődíjat szed. Figyeljük meg a szegényes
kinézetét: a hideg szélben régi, elhasználódott szalmakalapot visel,
vékony nyári ingének gallérja pedig hiányzik. A nézők száma kevés a
szabadtéri színházban, a byeonsa magányosan, szomorúan, de ügyesen fűzi
össze a gazdag hangzású történetet. Mindez azonban az egész mű során
majdnem kiáltásszerű, panaszos tónusban hallatszik.
A harmadik versszak főszereplője egy szegény diák, aki késő éjszaka a
hátsó sikátorokban járkál, és édességet (karamellcukorkát) árul, hogy
fedezze a saját tanulmányi költségeit. Az egyetemista öltözete egy kopott,
aranygombos egyetemi egyenruha, és az arca még mindig tele van
pattanásokkal. A magányos diák a gesztenyés karamellek fatálcáját a
mellkasára kötve hangosan kiabálva kínálja az áruját. Kiáltásában az
akkori nép által kedvelt mindenféle cukorféle felmerül: borsos ízesítésű
gesztenyés karamell, szezámmagos karamell, gyeongseongi ginzenges karamell,
bukcheongi fekete karamell, édes datolyás karamell stb. Éppen a
gesztenyés karamell kapcsán mutatja be, hogy a fiatal házasok a takaró
alatt, fejüket betakarva titokban osztoznak az édességen, miközben attól
tartanak, hogy az anyós esetleg észreveszi őket – a jelenet komikus és
nevettető.
Azonban az egyes versszakokban szereplő hangos kínálások nem
találnak visszhangra. Mindannyian idegenek a hideg, szeles éjszakai utcán.
Ahogy az éjszaka mélyül, összepakolják a szétszórt kellékeket, majd
nehézkesen hazasétálnak a szállásra, amely egy rendkívül olcsó vendégház.
A három karakter – az utcai könyvárus zenész, a némafilmet vetítő byeonsa
és az édességet áruló diák, mind a vendégház különböző szobáiba mennek: az
elülső, a fenti és a szomszédos szobába. Már néhány napja itt
tartózkodnak. Az üzleti eredményük gyenge, így a szállásdíj kifizetése is
nehézséget okoz, és a másnapi étel miatt is aggódniuk kell. Mindazonáltal
az egész műből árad a tipikus népi derű, optimizmus: a szereplők a
legsürgetőbb válságok közepette sem esnek kétségbe, hanem kitartóan, nap
mint nap előre haladnak, mint az igavonó ökrök.
Bár nem más, mint egy olcsó fogadó, szállásukat 'Nakhwa Yusu Hotelnek' nevezik. A 'Hulló virágok és áramló víz' nemcsak egy némafilm címe, hanem a gyarmati
társadalom alján vándorló vándorok nehéz helyzetét is szimbolizálja. Bár
csak egy fogadóról van szó, mégis különös figyelmet kell fordítanunk
életmódjuk humorára és könnyedségére, amivel hotelnek nevezik azt.
A műben élénken érződik a gyarmati társadalom alsóbb rétegeiben élők
sajátos élete az 1930-as évek végén, és mintha élőben hallanánk élénk
kiáltásaikat a szeles éjszakai utcákon. Vajon bármilyen dal vagy irodalmi mű
élénkebben megragadhatná-e a korszak tipikus tájképét és társadalmi
környezetét? Pontosan itt nyer megerősítést a mű valódi értéke. Kim
Yong-hwan könnyedén testesíti meg a dal vokáljának és párbeszédeinek
egészét egyedi, páratlan tehetségével. Kim Yong-hwan egy másik hatalmas
slágerrel, a "Menj Choripdongba" című dallal folytatta, mielőtt 1949-ben,
40 éves korában hirtelen elhunyt. Ennek a zseniális popzenésznek a neve,
aki fiatalon, idő előtt hagyta el ezt a világot, amikor még oly sok
mindent elérhetett volna, fájdalmasan hiányzik."
Ennél szebben nem is tudnám lezárni a manyo dalok világháború előtti
történetét. Mint már említettem, a 40-es években már nem volt helye a műfaj
vidámságának. A felszabadulás után sem folytatódott töretlenül a történetük, a
történelem úgy hozta, hogy sokat kellett még várni arra, hogy az egyik furcsa
manyobeli nevetés újra felcsendülhessen. Igazából a befejező videót nem is a
dal miatt gondoltam megmutatni, hiszen George W. Johnson Nevető dalát mindenki
ismeri. A koreaiak ebből is saját manyót csináltak, meghagyva a zenét új
szöveget írtak hozzá. De nem is ez a fontos, hanem a nevetés. Mármint Seo
Young-chun nevetése 1964-ből, ami olyan pazar, hogy nem is lehet megállni...
nevetés nélkül.
A következő részben a jazz helyzetét fogjuk áttekinteni, és ezzel majd végére is érünk a koreai könnyűzene 2. világháború előtti történetének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése