사랑이라 말해요 Disney Plus, 2023, 16 rész Műfaj: dráma, melodráma,
bosszú, szerelem, család, iroda Rendező: Kim Ji-yeon 김지연, Lee
Gwang-yeong 이광영 Forgatókönyv: Kim Ga-eun 김가은
A Call It Love (Nevezzük szerelemnek) a csend drámája. A magány csendjéé. A védekezés csendjéé. Ha a két főszereplő filmes idejét összeadnánk, és megvizsgálnánk a kommunikációs helyzeteikben beszéddel és hallgatással töltött idő arányát, biztosra veszem, hogy a némaságban töltött idő lenne a hosszabbik. Lehet, hogy a türelmetlenebb nézők emiatt lassúnak, esetleg még unalmasnak is érezhetik a sorozatot, azonban a figyelmesek egy alapos lélektani mélyfúrásnak lehetnek tanúi.
(A szerző képernyőképe a Call It Love című sorozatból.)
Kim Ga-eun író első és
eddig egyetlen megfilmesített története a két főhős belső világára, és azok
változásaira koncentrál, még ha egy sokszereplős, mozgalmas közegbe is helyezi
a megfigyelésüket. A műfajok is szokatlan elegyben vannak jelen. A romantikus
koreai sorozatok között gyakrabban találkozunk reális drámai elemekkel
színezett nagyívű melodrámákkal, ám itt éppen fordított a helyzet: a fő
cselekményszál egy valószerű, aprólékosan kidolgozott lélektani dráma, amit a
melodrámák kelléktárába tartozó elemek színeznek. A két főhős közötti
kapcsolatot a bosszúállás szándékának motívuma mozgatja, történetük pedig bele
van ágyazva mindkettejük családi viszonyainak feltárásába, tehát családi
drámát is látunk. Ha ez nem lenne elég, akkor átélhetjük még egy nehézségekkel
szembesülő vállalkozás küzdelmeit is. Mivel a sorozat túlnyomó részében egy
klasszikus dráma kibontására összpontosít, ezzel magasan tudja tartani az
érdeklődési szintünket, ami az utolsó részekben lanyhul egy kissé, egyenes
arányban a melodrámai fordulatok és hangulatok nagyobb térnyerésével.
A
rendezőpáros egyike Kim Ji-yeon, akinek az ezt követő (általam éppen a
napokban látott) nagyszerű drámája a The Haunted Palace, másikuk a már kilenc
rendezést maga mögött tudó Lee Gwang-yeong, köztük van a The Secret Life of My
Secretary, amit a férfi főszereplő személye is összeköt a Call It
Love-val. Mindketten avatott rendezők, ami mindvégig érződik a sorozatban: a
képi kompozíciók ezerféleképpen tudnak mesélni a magányról, a kamerák figyelő tekintete pedig nem
mulaszt el a színészi játékból egyetlen árulkodó tekintetet vagy megmozdulást
sem.
(A szerző képernyőképe a Call It Love című sorozatból.)
Ezt azért kell kiemelni, mert a dráma minden beleadott
írói-rendezői érték mellett mégis a két fő karaktert játszó színész kivételes
játékterepe. Pedig utólag visszatekintve a dráma egészére, abban nem nagyon
találunk olyan jeleneteket, amelyekben a két főhőst nagy érzelmi kilengést
mutató helyzetben látnánk. Sim Woo-joo (Lee Sung-kyung) az impulzívabb
karakter, de a kezdeti harsánysága gyorsan átvált fojtott, ámde eszelős dühbe,
ami inkább bántó, durva élt kölcsönöz kevés szavának, majd a történet előre
haladtával ébredő belső bizonytalansága egyre hallgatagabbá teszi.
(A szerző képernyőképe a Call It Love című sorozatból.)
(A szerző képernyőképe a Call It Love című sorozatból.)
(A szerző képernyőképe a Call It Love című sorozatból.)
(A szerző képernyőképe a Call It Love című sorozatból.)
Han
Dong-jin (Kim Young-kwang) pedig maga a megközelíthetetlenség, a maga köré
húzott falai áthatolhatatlanok. Woo-joo renitens, korlátokat nem tűrő lázadó,
külön érdemes megfigyelni, hogy fikarcnyit sem hasonlít a vizuálisan (jelmez,
smink) kínosan tökéletesre formált hősnőkhöz, arca természetes, öltözködése
mindvégig leginkább egy kamaszfiúéra emlékeztet. Erős és harcedzett egyéniség,
aki kényszerűen, mégis önként vállalva viseli a családjáról való gondoskodás
terheit is. Dong-jin viszont maga a pedantéria, a szabálykövetés és
megfelelés, de nem ezek idegesítően eminens értelmében, hanem belső
szükségletként, személyiségének igazodási pontjaként, megtartó erőként. Tűz és
víz, magukban is ősellenségek, ám itt egy bosszúállás szándéka is egymás ellen
vezeti őket. Azaz vezetné, mert Dong-jin értelmezhetetlen válaszokat ad
Woo-joo neki szegezett, bár ki nem mondott kérdéseire.
(A szerző képernyőképe a Call It Love című sorozatból.)
Kim Young-kwang valami egészen elképesztő alakítást nyújt Dong-jin szerepében.
Ez a férfi szelíd és visszahúzódó, a megértésen és az elfogadáson kívül alig
ad másféle reakciót az őt érő, bármennyire bántó hatásokra. Tartása hajlott,
járása kimért, mintha mindig védekezne valami ellen. Hangja fakó, és szinte csak egyszavas vagy tőmondatokban beszél. Már-már autisztikus
tünetekre emlékeztetően nem képes, vagy nem akarja kifejezni a saját érzéseit,
csak a tekintetéből tudjuk, ami mindig élénken
beszédes, hogy nem ilyesmiről van szó, mert elárulja mindazt, amiről nem tud beszélni. A karakter nem nélkülözi a belső
erőt, tökéletes a helyzetfelismerése és értékelése, a maga módján fel is veszi
a kesztyűt a méltatlanságokkal szemben. Csak végtelenül magányos, és a
védekező stratégiáinak gyökere az élete során többszörösen elszenvedett
traumáinak következménye.
(A szerző képernyőképe a Call It Love című sorozatból.)
Ebben nem különbözik Woo-joo-tól, aki
szintén halmozottan sérült személyiség, csak éppen más utat választott
magának. Ezt a két embert vezeti egymáshoz a történet, akik eleinte
kóstolgatják egymást, de a kölcsönös megismerési folyamatuk végül azzal jár,
hogy mindketten kimozdítják egymást a kiépített önvédelmi bázisukról. Ám ezzel kockázatos terepre tévednek, mivel a kettőjüket összekötő, sokáig csak Woo-joo
által tudott kapocs sötét árnyékot vet az egymás iránt ébredő érzéseikre.
Nézőként tudatában vagyunk a veszélynek, és szinte egy thrillerhez hasonló az
aggodalmunk, amit értük érzünk, különösen a gyanútlan Dong-jin iránt.
(A szerző képernyőképe a Call It Love című sorozatból.)
Miközben
figyeljük kettőjük kapcsolatát, kibomlanak a családi történeteik, melyek
összefüggésben állnak egymással. Megismerünk kétféle anyafigurát. Egyikük, Ma
Hee-ja (Nam Gi-ae) teljesen alkalmatlan erre a szerepre, mert valójában egy
női predátor, akit csak az érdekel, hogy kiszemelt férfiáldozatai révén
jólétet biztosítson magának. Családosokra is szemet vet, és ennek áldozata a
gyermekeivel magára maradó másik anya, Kim Hyeon-joo (Kim Hee-jung), aki
belebetegszik a vele történtekbe, de éppen ezért sokáig ő sem képes a
gyermekei mellett betölteni a szerepét. Míg Dong-jin teljesen magára marad,
Woo-joo-nak fel kell vállalnia a testvéreiről való gondoskodás feladatát.
(A szerző képernyőképe a Call It Love című sorozatból.)
(A szerző képernyőképe a Call It Love című sorozatból.)
A dráma a két testvérének, valamint közös barátjuknak története
is. Alkalmi pszichologizálással a történetet annak feltárásaként is
értelmezhetjük, hogy a családi viszályok miféle traumákat okoznak a védtelen
gyermekeknek, akik a hatásokat egy életen át cipelik magukkal. Woo-joo túlzott
felelősségvállalása, a bosszúszomja is ennek a következménye. Nővére, Sim
Hye-song (Kim Ye-won) menekülése a rosszul választott párkapcsolataiba,
pszichoszomatikus tünetei szintén a szülők nélküli felnövekvés problémájából
fakadnak. Külön érdekesség, hogy az ő története szinte "dráma a drámában", akár önállóan is megállná a helyét. A fiatalabb fiútestvér, Sim Ji-goo (Jang Sung-bum) inkább már a
nővérei deformáltan túlféltő, fojtogató szeretetétől szenved, mely akadályozza
az önmegvalósításának útját. A családi barát, Yoon Joon (Sung Joon) remek
figura, aki folytonosan kiegyenlítő szerepet játszik a testvérek harcaiban,
miközben érzelmei ingadoznak a két lány között. A drámába még az is belefér,
hogy Yoon Joon önálló családtörténeti hátteret kap, mi pedig egy riasztó
családmodellt, amelyből csak elmenekülni lehet, ahogy a férfi is teszi - aki
egyúttal levonja azt a követeztetést is, hogy legjobb lenne az életét saját
család vállalása nélkül leélni. A két főszereplő párkapcsolata mellett ennek a
négyesnek a folyton változó kapcsolatrendszere adja a történet dinamikájának
egyik forrását.
(A szerző képernyőképe a Call It Love című sorozatból.)
(A szerző képernyőképe a Call It Love című sorozatból.)
A másik forrás Dong-jin cége, amelynek a helyzete
nem stabil, mivel van egy kemény ellenlábasuk Sin Seong-man (Shin Mun-sung),
akinek célja a vállalkozásuk bedöntése. Woo-joo megjelenése a cégben egyrészt hatással van a kollektívára, másrészt ez a közeg folytonos
visszajelzéssel szolgál a számára Dong-jin személyiségének kiismeréséhez. Ide
kötődik a dráma egyik fontos alakja, Choi Seon-woo társigazgató (Jun Suk-ho),
aki nemcsak Dong-jin egyetlen értő és féltő barátja, hanem a dráma talán
legelevenebb alakja is. Hangos, vicces és látszólag dologkerülő, de mindig ott
van a kellő pillanatban, ahol szükség van rá, és összekötő kapcsot képez olyan
szereplőkkel, akikkel kapcsolatban Dong-jinnek el kell simítania a fennálló
konfliktusokat. Ilyen Dong-jin előző szerelme is. Kang Min-yeong (Ahn
Hee-yeon) karaktere nagyon ügyesen lett megírva, folyamatosan mélyítve a
kezdetben egydimenziósnak tűnő láttatását. A céges kapcsolati hálóban gazdag a megjelenő alakok sora, mindegyikük hordoz olyan
személyiségelemet - és ezzel együtt morális tanulságot is -, ami a munka világához
köthető (versenytársakkal való viszony, céges árulás vagy éppen kitartás,
stb.).
A történet viszonylag különálló alakja Yoon Dae-hong
(Choi Jung-woo), akinek bár semmi köze az apasághoz, mégis apai menedék
Dong-jin számára. Nagyon szép a hozzá fűződő kempingezés szimbolikus
motívumként való használata Dong-jin lelkiállapotainak kifejezésében, érdemes
megfigyelni azt a képsort, amikor a kempingezés eszközein már csak polcra helyezett dísztárgyakként pásztáz végig a kamera. Sok drámában
feltűnnek a vérségi családi kapcsolatok pótlékaként kiépülő emberi szövetkezések, önkéntes szerepvállalások, Yoon alakjában itt is valami hasonlót látunk.
(A szerző képernyőképe a Call It Love című sorozatból.)
Visszatérve
az anyafigurákra: mindkét esetben világos, hogy a gyermekek nem menekülhetnek
az "örökségüktől" - Dong-jin az anyja által elkövett bűnök terhétől, Woo-joo
pedig nem tekinthet el az anyja életét tönkretevő bajok forrásától. Mindebben
benne van annak a kérdése is, hogy a gyermekek meddig felelősek a szüleik
életéért. Láttunk már drámákat, amelyek különböző módon, sokszor szélsőségesen
válaszolták meg ezt a kérdést, a gyerekekre hol tragédiát hozva, vagy éppen
bátorsággal felruházva őket a szülői örökséggel való leszámoláshoz. Itt némi
melodramatikus fordulatot követően, az időre is bízva a megbékélést jutunk el
a végkifejletig, melyben nem kevés szerepe van az anyai szívnek. Annak az
anyai ösztönnek, ami felismeri a jót az ellenség gyermekében is, és
megenyhülve magához fogadja az eltaszítottat.
A Call It Love
további erénye, hogy bár sok könnyet hullajtanak benne, mégis ellenáll minden
melodramatikus stíluselemnek. Mentes a dagályosságtól és a
szentimentalizmustól, mindvégig megőrzi a karakterek és a helyzetek valós
életszerűségét. Igaz ez a zenéjére is, ami szép és érzelmes, de kicsit sem
érzelgős. Végül meg kell említeni, hogy Jang Sung-bumnak angyali hangja
van.
Jogi nyilatkozat: A cikkben felhasznált összes kép a Call It Love oldalról a Disney Plus tulajdonát képezi, és itt a Fair Use feltételei szerint használjuk kritikai és tudományos ismertetési céllal.
