Walking on Thin Ice: A megtévedt és a megtévesztett az önként vállalt bűn fogságában

Lehet második esélyünk, ha beszakad alattunk a jég?

Read this article in English here →

Talán nem helyénvaló egy ismertetőnek szánt bejegyzést saját érzés említésével kezdeni, még számomra is furcsa, hogy miért kerített hatalmába valamiféle egyre erősödő fájdalom, több a sajnálatnál, amíg néztem a Walking on Thin Ice (Vékony jégen járva, eredeti címén Eun-soo nagy napja) című sorozatot, de ez történt - egyre összébb szorult a szívem, pedig a hasonló feszültségű drámákat, annak rendje és módja szerint, inkább a fordulatok iránti kiváncsisággal teljes izgalommal szoktam figyelni. De talán éppen ebben rejlik ennek a thrillernek a titka: a főszereplőkön keresztül olyan közel hozza hozzánk a történetet, hogy szinte úgy érezzük, velük - vagyis inkább bennük - a saját bőrünket visszük a vásárra.

(A szerző képernyőképe a Walking on Thin Ice című sorozatból.)

Jeon Yeong-sin eddigi munkáiban (Argon, The Lies Within) már megmutatta, hogy kiváló érzéke van az érzelmi intenzitással játszó történetek írásához, a másodikként említett Hazugságok mindenütt is erős darab volt. Mostani munkájában egy szerény és szorgalmas családanyát állít a középpontba, aki annyira szorult élethelyzetbe kerül, hogy már csak valami csodáért imádkozik, ami megmenthetné. Ki gondolná, hogy a csoda be is következik, mégpedig egy droggal teli táska formájában. Kang Eun-soo (Lee Young-ae) erkölcsi dilemma elé kerül a drog beszolgáltatása vagy megtartása kérdésében, azonban ez csak látszólagos, hiszen lehetne-e más választása, mikor a tisztességgel szemben a férje élete a tét? Eun-soo kényszerpályája az első pillanattól világos, a továbbiakban az új helyzethez való alkalmazkodása, a személyiségének változásai izgalmasak.

(A szerző képernyőképe a Walking on Thin Ice című sorozatból.)

(A szerző képernyőképe a Walking on Thin Ice című sorozatból.)

(A szerző képernyőképe a Walking on Thin Ice című sorozatból.)

(A szerző képernyőképe a Walking on Thin Ice című sorozatból.)

Férfi főhősünk Lee Kyeong (Kim Young-kwang), akit jó fej, lányok kedvence rajztanárként ismerünk meg, de több is ennél, mert figyel a tanítványaira és emberséges velük. Nem kis meglepetés, amikor Eun-soo vele szembesül Jamesként, akiben a drogokat VIP-körökben terítő partnerét reméli. James egyedül dolgozó, profi figura, aki éppen annak köszönheti megmaradását az életveszélyes terepen, hogy nem bízik senkiben. Már a bemutatkozásakor megtudjuk, hogy nem a drogok érdeklik, az abból származó haszon egy nagyobb tervét szolgálja. A célja és annak indítéka csak apránként csepegtetve derül ki, mellyel egy bosszú-dráma is belecsavarodik a történetbe, de a lényeg, hogy James sem azonos a szimpla maffiózókkal. A nőnél lévő újfajta drog viszont felkelti az érdeklődését, és megszületik a szövetségük. Ami természetesen minden további baj forrása, hiszen sosem jelent jót, ha normális beállítottságú emberek keverednek a gengszterek üzelmeibe.

(A szerző képernyőképe a Walking on Thin Ice című sorozatból.)

(A szerző képernyőképe a Walking on Thin Ice című sorozatból.)

(A szerző képernyőképe a Walking on Thin Ice című sorozatból.)

(A szerző képernyőképe a Walking on Thin Ice című sorozatból.)

Éppen ezért az első pillanattól megjósolható, hogy a dolgok nem fognak jó irányba haladni, ám ez a biztos tudás nem von le semmit a bekövetkező fordulatok izgalmi értékéből. Annak ellenére, hogy az elveszett drogok után hajtóvadászatot folytat a Fantom nevű, maffiamódszerekkel működő társaság, valamint a rendőrség is a droghálózat után, nem egy szokványos krimit látunk. A bűnügyi történetet átszínezik az egyéni drámák, mert a fontosabb szereplők mögött kirajzolódnak a családi viszonyaik, és ezek a legellenszenvesebbeknek is emberarcot adnak. Bőségesen találkozunk ilyenekkel, vannak köztük házastársak, szülők, gyermekek, munkatársak, akik hol pitiánerek, hol álságosak, hol jobbra törekvők. Emiatt érezzük érzelmileg telítettnek a drámát, még ha abból a szerelmi szál teljesen hiányzik is. Eun-soo és James között ez a köztük lévő életkori különbség miatt sem lenne nagyon életszerű, azonban érdekes, hogy a "vállalkozói" kapcsolatuk mégis szinte egy szerelmi kapcsolat stációit járja végig: van benne megismerkedési fázis, a bizalom kialakulásának szakasza, a féltékenység és a megcsalatottság átélése, szakítási krízis, majd a kitárulkozás, a megértés és elfogadás, a végső kitartás, akár az önfeláldozásig - mégis mindvégig csak a "munkáról" van szó. Még akkor is, ha a jelenetek időnként (tényleg ritkán) romantikus drámákat idéznek, mindig van bennük némi csavar, például némán zajlanak, tehát nem tudjuk meg, hogy éppen mi hangzik el a szereplőktől.

(A szerző képernyőképe a Walking on Thin Ice című sorozatból.)

Mivel nem a tisztes családanya és a gaz drogdíler kapcsolatáról van szó, a drámában elég későn lesz világos, hogy ki a valódi főgonosz. Amíg ez kiderül, elég részletes rajzot kapunk két szervezet, a Fantom és a rendőrség működéséről, és nehéz eldönteni, hogy melyiküknél átláthatóbbak a viszonyok.

Song Hyeon-wook sokszínű rendezői életművének utóbbi munkái között találjuk a The Golden Spoon és a The Midnight Studio című sorozatokat, de a neve felbukkan olyan drámák, mint a Brain vagy a Comrades kapcsán is. Egyaránt erős az emberi kapcsolatok, a thriller és az akciók ábrázolásában, és ezeket a képességeit bőségesen kamatoztatja a Walking on Thin Ice-ban is. A képei kifejezőek, a jelenetek ritmusosak, és a kamerája figyel a színészek apró rezdüléseire is. Kiválóan él a megtévesztés művészetével, számos esetben visz vékony jégre minket, nézőket is, elhitetve a látszatot, majd utólag, a teljesség bemutatásával korrigálva azt. Talán nem spoiler, ha kiemelem egy rendkívüli kamerabeállítását, mely teljesen elüt a dráma képi világától, ezért úgy tűnik, hogy üzenet értékű a történet egyik fordulópontján. Azt hiszem, érdemes elgondolkodni azon, hogy mi mindent fejez ki ez a kép, ami mintha egy pillanatra az időt is megállítaná:

(A szerző képernyőképe a Walking on Thin Ice című sorozatból.)

Külön figyelemre méltó a dráma befejezése, mely egyszerre lezárt és nyitva hagyott. Mindenki eljut a története végére, átélve sikert, bukást és penitenciát, a "hogyan tovább?" azonban kétséges. A dráma végső kérdése, hogy vajon másodszor is elbukik-e valaki, ha hasonló esélyt kínál fel számára a sors, és ha figyelünk arra, hogy miként válaszolják meg ezt a főhősök, akkor sejthetjük, hogy mi felé vezet a rohanó Eun-soo, és az épület tetejének peremén egyensúlyozó Lee Kyeong sorsa. Mivel itt spoilert jelentene, az írásom legvégére (a trailer után) tettem a saját értelmezésemet Lee Kyeong utolsó jelenetéhez, de azt csak a dráma megnézése után javaslom elolvasni.

Nehéz felsorolni minden színészt, akiknek nagyszerűen alakított karakterei a két főszereplőt kísérték és befolyásolták az útjuk során. De néhányukat mégis kiemelem: Eun-soo köréből a férj Bae Soo-bin, a diáklányok szerepében Kim Si-a, Seo Eun-sol, Lee Ju-yeon, az öntelt anyuka, Jo Yeon-hee, az álságos barátnő, Oh Yeon-ah. A maffiózók köréből a két szerencsétlen sorsú testvér, Lee Kyu-sung és Son Bo-seung, a főnök Won Hyun-joon. James köréből a drogfüggő chaebol-örökös, Do Sang-woo, aki egyúttal a drogos életút állomásait is megjeleníti, vagy a testvér szerepében Kim Dong-won. A rendőrség köréből a meghurcolt, mégis saját lábára állni képes Kwon Ji-woo, és a kopóként kiszemeltjeit nem eresztő Park Yong-woo, vagy a gyanút fogó Hwang Jae-yeol. 

(A szerző képernyőképe a Walking on Thin Ice című sorozatból.)

(A szerző képernyőképe a Walking on Thin Ice című sorozatból.)

(A szerző képernyőképe a Walking on Thin Ice című sorozatból.)

A drámát ádáz akciójelenetek tarkítják, melyek eléggé brutálisak. Az ökölharcok kiválóan kivitelezettek, különösen a profi kiképzettségű főrendőr és az e téren amatőr James közötti összecsapások.

A két főhőst alakító színész játékában a teljesen különböző karakterük ellenére van valami hasonlóság: végtelenül reális és természetes az alakításuk. Lee Young-ae mindvégig látszólag szürke kisegér, akiben a belső erő dominál, ami kreatív megoldásokra, és tőle nem elvárható merészségre sarkallja. Lee Young-ae nagyon erős a megkísértettség, a gazdagság iránti elcsábulás, az érzelmi elveszettség, majd az észre térés minden egyes megjelenítésében. Kim Young-kwangot az aurája az utóbbi szerepeihez hasonlóan (Evilive, Trigger) ismét minden helyzetben dominánssá teszi. Bámulatosan viszi végig azt a folyamatot, ahogy a nagymenő maszkjai mögül fokozatosan előbukkan és teljessé válik egy esendő ember arca. Ez az arc egyúttal a színész arca is, amit nem lehet eléggé tanulmányozni annak megfejtéséhez, hogy milyen csekély rezdülésekkel tud árulkodni a karakter sokszor titkolni szándékozott érzelmeiről. Az ő történetének végső fordulata annyira megrázó, hogy némi melodramatikus árnyalatot is felfedezhetünk benne, de Kim Young-kwang ezúttal sem téveszt mértéket, ezért is fáj annyira nézni az érzelmi összeomlását.

(A szerző képernyőképe a Walking on Thin Ice című sorozatból.)

És ezzel vissza is értünk a bevezetésként említett fájdalomhoz, ami talán nem csak engem ért utol a dráma nézésekor. Ha nem is a konkrét karakterekkel történtekben, de a kényszerítő helyzeteikben ráismerhetünk a saját sorsunk hasonló kihívásaira, amelyekre gondolva nehéz eldöntenünk, hogy mennyire vagyunk mi magunk vagy a külső tényezők felelősek a velünk történő rossz dolgokért. Mindkét kérdés fájdalmas, az is, hogy miért hibázunk, és az is, hogy miért érdemlünk ki a sorstól ilyen csapásokat. Mindenesetre szokatlan, hogy ilyen gondolatokkal maradunk magunkra egy thriller után. 

A sorozat hivatalos zeneszerzője és zenei rendezője Taven (태건), akinek a keze alá egész csapatnyi zeneszerző dolgozott, mindegyikük más-más hangulatú zenei területeket birtokolva: Park Min-ji (박민지) többek közt az Eunsoo's Good Day és az Eunsoo's Decision számait, Roark & Jeong Jinwoo az akciójelenetek feszültségkeltő zenéit (pl. Mission Clear, The Chaser), Eom Gi-hyunnak drámaibb háttérzenéket (pl. Sales Strategy, Under The Radar), Kim Seo-hyunnak és Kim Jin-yangnak ritmikusabb, pulzáló zenéket (Run or Burn, Siren), míg a FARA EFFECT-nek sötétebb hangulatú, rejtélyes zenei háttereket (Whispering Pain, Silent Storm) köszönhetünk.

A hat kiemelt vokális betétdalért Eom Gi-yeop (엄기엽) felelt. Az előadók sorában olyan neveket találunk, mint Im Yoonseong, An Siu, Yunmin, Jamie, Lyle. A dalok közül különösen jól sikerült az Echoes of Tomorrow és a Dejavu című szerzemény, utóbbi előadása is Im Yoonseong által kiemelkedően átélt.

A sokféle hangulatú zenék sora itt meghallgató:

Kattints a képre! ▶️

(Lejátszólista a YouTube-ról)

.  .  .

SOUTH KOREA | K-DRAMA | WALKING ON THIN ICE (은수 좋은 날) | WRITTEN BY: JEON YEONG-SIN (전영신) | DIRECTED BY: SONG HYEON-WOOK (송현욱) | 2025 | 12 EPISODES | KBS

.  .  .

 

SPOLIER! 

Ahogy az írásban ígértem, leírom, hogy miként értelmezem Lee Kyoung utolsó jelenetét:

Az utcán szinte önkívületi állapotban vonszolódó férfinak beszól valaki, hogy "Meg akarsz halni?" Kyoung arcán rejtélyes mosoly jelenik meg, mintha éppen arra kérdeztek volna rá, amit legjobban szeretne. Ezután már csak azt látjuk, hogy egy épület tetején egyensúlyoz, de csak úgy, mint ahogy a gyerekek a járda peremény, hogy le ne lépjenek. Azután a mélység felé fordul, de a lába alatt fénylő várost veszi szemügyre, mintha valami soha nem látott, felfedezésre váró világ lenne. Majd lenéz, és belenyúl a zsebébe, amelyben ott lapul az utolsó két szem drog. Kitartja a mélység fölé, és elengedi, mint akinek ez már semmit sem jelent. Leveszi a szemüvegét, és a tekintete újra a messzeségbe irányul (a rövidlátók közül sokan szemüveg nélkül látnak jobban a távolba). A képsorok számomra azt tették egyértelművé, hogy a régi Kyeong lelkileg "belehalt" a vele történtekbe, ugyanakkor megnyílt a filmben kérdésként elhangzó második esély. Kyeong igyekszik nem ugyanazt a hibát elkövetni, leszámol a múltjával, és felszabadult lélekkel áll nyitva a jövő előtt, amelyben végre megszabadulva a bizonyításvágytól, a saját életét kezdheti el élni. A jelenetbe belecsúsznak Eun-soo utolsó képsorainak hangjai is, ezek is azt erősítik, hogy bár a vékony jég beszakadt mindkettőjük alatt, valahogy sikerült partra kecmeregniük.