Az előző bejegyzésekben már hallhattuk énekelni Yun Sim-deokot (A halál dala) és Lee Jeong-sukot (Jaramera), a kornak azonban három kiemelkedően népszerű énekesnője volt, ezért szót kell ejteni Lee Ari-soo-ról is.
Valódi neve Lee Eum-jeon volt, amit néha tévesen Lee Bo-jeonként említettek. A művészneve Lee Ari-soo, amiből a keresztnév a nyugati Alice koreai átirata. 1910. január 1-én született Kaesong városban (Gyeonggo-do). Anyai nagybátyja Jeon Kyung-hee humorista volt, aki a Chwiseongjwának és a Joseon Színházi Társulatnak dolgozott. Anyai nagyanyja "Madam Jeon", aki egy panziót vezetett Kaesongban és támogatta a színházi társulatot. Kim Do-san, szintén anyai ágon, befolyásolta korai színházi debütálását, ami kilencéves korában történt. A Hosudon Leányiskolába járt, majd csatlakozott Yun Baek-nam Minjung Színházi Társulatához, mielőtt Kim So-rang Chwiseongjwájának tagja lett. Ezek mind újhullámos színtársulatok voltak, és Lee sok darab főszerepét játszotta. A Constellation nevű színházi együttesben énekelte először egyik nagy slágerét, a Hwangseong romjai című dalt.
Az 1930-as évektől kezdve a könnyűzenei éneklésre összpontosított. 1931-ben a Columbia Recordsnál a "메리의 노래 (Mary dala)", "라인강 (Rajna)" és a "부활 (Feltámadás)" feldolgozásaival szerzett hírnevet. 1932-ben Lee Ki-se, a Victor Records egyik osztályának vezetője figyelt fel rá, és kiadta vele a "황성의 적 (Hwangseong ellenségei)" című dalt (dalszöveg: Wang Pyeong, zene: Jeon Su-rin, ami később "Hwangseong romjai" néven lett ismert). Ebből 50.000 albumot adtak el, és Lee a legkelendőbb énekesnővé vált. Ugyanebben az évben egy sor népszerű dala is megjelent, köztük a "Quiet Chang-an" és az "Era Jo-geun-na" címűek.
A következő évben össze akartak házasodni Bae Dong-pillel, aki a Yonhee Egyetem hallgatója volt, de a fiú családja ellenezte. Lee 1933-ban öngyilkosságot kísérelt meg, ami végül megtörte a szülők ellenállását. A házasság feltételeként azonban megszabták, hogy Lee hagyjon fel a szórakoztatóipari tevékenységével, amit teljesített is, miután 1934-ig eleget tett a különböző társulati kötelezettségeinek. Azután átlagos feleségként élt, két fia és hét lánya született. A hatvanas évekig még emlékeztek rá, de minden médiamegkeresést visszautasított. Sokáig a gyermekei sem tudták, hogy egykor mivel foglalkozott, talán arra gondolva titkolta, hogy a tanulmányi idejük alatt árthatott volna nekik anyjuk egykori foglalkozásának híre. Idős korában Ansanban élt a nagyobbik fiával, ahol mindig hanbokban sétált, ezért "hanbok nagyiként" emlegették, de már senki sem ismerte fel. A médiában régen halottnak hitték. Amikor kiderült, hogy még életben van, egy dokumentumfilmet készültek róla forgatni, ám ez végül meghiúsult. Hosszú élete volt, 2009-ben halt meg, 99 éves korában.
Ezzel a felvétellel megtörjük az eddigi időrendet, de majd visszatérünk hozzá. Most élvezzük Lee Ari-soo hangját!
황성옛터
황성 옛터에 밤이 되니 월색만 고요해
황성 옛터에 밤이 되니 월색만 고요해
폐허에 서린 회포를 말하여 주노라
아 외로운 저 나그네 홀로이 잠 못 이뤄
구슬픈 벌레 소리에 말없이 눈물져요
구슬픈 벌레 소리에 말없이 눈물져요
성은 허물어져 빈 터인데 방초만 푸르러
세상이 허무한 것을 말하여 주노라
아 가엾다 이 내 몸은 그 무엇 찾으려
끝 없는 꿈의 거리를 헤메어 있노라
나는 가리로다 끝이 없이 이 발길 닿는 곳
산을 넘고 물을 건너서 정처가 없이도
아아 한 없는 이 설움을 가슴 속 깊이 안고
이 몸은 흘러서 가노니 옛 터야 잘 있거라
Hwangseong romjai
(nyersfordítás)
Amikor leszáll az éj a régi Hwangseong romjaira, csak a holdfény nyugodt.
Mesél a romokon megülő bánatról.
Ah, az a magányos vándor, ki nem tud egyedül elaludni,
a szomorúan szóló rovar hangjára szótlanul könnyet ejt.
A vár leomlott, puszta hely lett, csak a vadfüvek zöldellnek.
Elmondja, hogy a világ hiábavaló.
Ah, szánandó ez a testem, mit is keresve
végtelen álmok utcáit bolyongom.
Elmegyek én, végtelenül, oda, ahová lépteim elérnek,
hegyet átszelve, vízen átkelve, céltalanul is.
Á, e végtelen bánatot szívem mélyén hordozva,
testem sodródva megy tovább – ó régi rom, maradj békében.
A dalról:
A hwangseong jelentése királyi palotaerőd. A dalt a régi Goryeo fővárosában,
Kaesongban található palota, a Manwoldae romjai ihlették, ami a történelem
során többször lángok martaléka lett. Lassú tempójú, 3/4-es ütemű dal, amit
yona-nuki mollban írtak, ami egy pentaton skála a 4. és 7. fok kihagyásával.
Ezt a melankolikus dallamot a zeneszerző, Jeon Su-rin védjegyének tartják, és
éppen ez a moll skála az, ami erősen a japán enka zenéhez kapcsolja a dalt (az
enkáról később lesz szó). A korabeli beszámolók szerint a közönség
tapsviharral és ismétlést követelve fogadta a dalt a bemutatáskor, amit később
mindig együtt is énekeltek az előadóval. A japán hatóságok igyekeztek útját
állni a dal terjedésének, mivel egyértelmű volt az analógia a leomlott vár és
a korabeli Joseon állapota között.
Vissza az idősorrendhez:
Eddig azokról a dalokról volt szó, amelyek a gyarmati időkben úgy lettek
népszerűek és jelentek meg lemezen, hogy a külföldi slágereknek megtartották a
dallamát, de írtak hozzá egy új koreai szöveget.
Az első, zenéjében és szövegében is koreai személy által szerzett dalt
1928-ban adták ki gramofonlemezen. A "Hulló virágok és áramló víz" (낙화유수)
komponálója és szövegírója is Kim Seo-jeong volt, a dalt Lee Jeong-suk
énekelte fel (bár egy helyen Yu Gyeong-i neve van megadva).
A dal példáján be tudok mutatni néhány tényezőt, ami jelentősen megnehezíti
azon kutatók dolgát, akik majd egy évszázad távolából indulnak a gyarmati idők
zenei világának feltérképezésére. A dalcímek elég nagy változékonyságot
mutatnak. Mivel ez a dal megjelent lemezen, van egy "hivatalos" címe, ám mégis
a dal kezdő sorából véve Gangnam-dalként is elhíresült. Ha egy dalt eltérő
időben többen is énekeltek, vagy többször is lemezre vették, akkor lehet, hogy
minden alkalommal más-más címet adtak neki. A szerzők a hivatalos személynevük
mellett többnyire választottak maguknak írói álnevet is - ha több téren is
alkottak, akkor lehet, hogy többet is. Ezért pl. ennél a dalnál egy helyütt
Kim Seo-jeong szerepel zeneszerzőként és szövegíróként, míg máshol a
zeneszerző Kim Yeong-hwan - csakhogy a kettő ugyanazt a személyt takarja.
|
| A film plakátja |
Külön érdekesség, hogy bár ekkor még a némafilmek korszakában járunk, a
filmek és a népszerű zenék máris összefonódtak. A vetítések alkalmával élő
zenét és hangalámondást élvezhettek a nézők, sőt ezeket időnként narrációs
lemezeken is megjelentették. A "Hulló virágok és áramló víz" egy 1927-ben
bemutatott film címe, Kim Yeong-hwan pedig a film forgatókönyvének írója és
főcímdalának szerzője volt. Legalábbis némely források szerint, mert a kMDB
filmes adatbázisában Lee Gu-young nevét olvashatjuk
forgatókönyvíró-rendezőként. Valószínű, hogy a dal a film nyomán vált
slágerré, ezért vették fel lemezre is, ám a kiadás dátumaként már ismét
különböző éveket láthatunk. A Danseongsa moziban állítólag Lee Jeong-suk
énekelte a dalt, de lehet, hogy Yu Gyeong-i énekelte fel a film
kommentáralbumára, és ez okozott némi keveredést. Az akkori alkotók igazán
sokszínű szerepvállalók voltak, Kim Yeong-hwanról megemlítik, hogy a filmek
közkedvelt narrátora is volt.
A kMDB egyik írásában kiemeli, hogy az 1920-as évek némafilmszínházaiban három kulcsfontosságú szakember volt (samsa 삼사, vagyis a három "sa 사): a mozigépész (kisa 기사), a narrátor (byeonsa 변사) és a zenész (aksa 악사).
Azt is megjegyzik, hogy a két ismertebb színész-énekesnő, Lee Jeong-suk és Kim Yeon-sil mellett Yu Gyeong-i neve méltatlanul feledésbe merült, hiába volt élő fellépéseit tekintve aktívabb náluk, önálló albuma nem jelent meg.
A kMDB egyik írásában kiemeli, hogy az 1920-as évek némafilmszínházaiban három kulcsfontosságú szakember volt (samsa 삼사, vagyis a három "sa 사): a mozigépész (kisa 기사), a narrátor (byeonsa 변사) és a zenész (aksa 악사).
Azt is megjegyzik, hogy a két ismertebb színész-énekesnő, Lee Jeong-suk és Kim Yeon-sil mellett Yu Gyeong-i neve méltatlanul feledésbe merült, hiába volt élő fellépéseit tekintve aktívabb náluk, önálló albuma nem jelent meg.
Lee Jeong-sukról annyit tudunk, hogy a Joongang Árvaházban tanult zenét, és
főként gyermekdalokat énekelt. Egyébként pedig a Hulló virágok és áramló víz
című film rendezőjének, Lee Gu-yeongnak húga. (Őt hallhattuk már a Jaramera
előadójaként is az írás első részében.)
낙화유수 (강남달)
강남달이 밝아서 님이 놀던 곳
구름 속에 그의 얼굴 가리워졌네
물망초 핀 언덕에 외로이 서서
물에 뜬 이 한밤을 홀로 새우나
멀고 먼 님의 나라 차마 그리워
적막한 가람가에 물새가 우네
오늘 밤도 쓸쓸히 달은 지노니
사랑의 그늘 속에 재워나주오
강남에 달이 지면 외로운 신세
부평의 잎사귀에 벌레가 우네
차라리 이 몸은 잠들리로다
님이 절로 오시어서 깨울 때까지
Hulló virágok és áramló víz
(nyersfordítás)
Gangnam holdja fényes ott hol kedvesem játszott,
de arca felhők közé rejtőzött.
A nefelejcstől virágzó dombon magányosan állva,
egyedül virrasztom át az éjszakát, mely a vízen tükröződik.
Oly messze van szerelmem országa, mégis fájón vágyom rá.
A csendes folyóparton vízimadár jajong.
Ezen az éjjelen is szomorúan hanyatlik a hold.
Hadd aludjak el a szerelem árnyékában.
Ha Gangnamban lemegy a hold, magányossá válik a sorsom.
A lebegő vízi leveleken (vízililiom / hínárlevél) bogarak sírnak.
Inkább hát elalszom,
míg kedvesem magától el nem jön, hogy felébresszen.
A dal nemcsak amiatt érdemel figyelmet, mert az első valódi populáris koreai
dal, hanem azért is, mert zeneileg egyedi, stílusjegyei alapján nem lehet
besorolni egyik akkori aktuális könnyűzenei trendbe sem. A tisztasága miatt
sokan arra gondoltak, hogy a gyerekdalok ihlették, amire ráerősített az is,
hogy Lee Jeong-suk énekelt gyerekdalokat. A szöveg költői ihletettségű és
többrétű. A hulló virág és az elfolyó víz az idő múlásának, vagy akár a
hatalom ideiglenességének is lehet a metaforája, a magányosság és a
szeretett személy utáni vágyódást pedig kissé más megvilágításba helyezi a
"szerelmem országának távolisága", amely szintén lehet arra való utalás,
hogy erősen virágnyelven, de inkább a függetlenség vágyának
megfogalmazásáról van szó, mintsem pusztán szerelmi érzésről.
Még egy értelmezési érdekesség, amire magamtól nem gondoltam volna,
valójában ellenőrizni sem tudom, de a ChatGPT ezt írta, mivel rákérdeztem a
közhasználatban elterjedt címre:
"강남 (江南): szó szerint „a folyó déli része”, hagyományosan a kínai Jangce déli vidékét jelölte, a koreai irodalomban is sokszor az idillikus, szépséges tájak szinonimája lett (nem a mai szöuli Gangnam!)."
Egy rövidebb videó, amiben valószínűleg a mozifilmmel kapcsolatos anyagok
láthatók,
valamint Kim Yeong-hwan, a dal szerzője:
Kim Yeong-hwanról egy kicsit bővebben:
Jinjuban született 1898-ban egy gisaeng fiaként. Miután befejezte a Whimoon Középiskolát, Kim Yeong-hwan az akkoriban a felbukkanó új művészet, a film világába mélyedt el. 1924-ben ő kapta meg a filmszövegmagyarázó (byeonsa) szerepét a Dansungsa moziban, és ez lett az a fordulópont, amelynek hatására valóban a filmhez hivatásként kötődő emberré vált. Ebben az időben a Dansungsa létrehozta saját filmfelvevő részlegét, amelynek első alkotása a Janghwa Hongryeonjeon (1924) című film volt, ennek az akkor 25 éves Kim készítette az átdolgozását és a narrációját. (Forrás: Koreai filmrendezők lexikona) Tíz film kötődik a nevéhez, melyeknek hol az adaptálásáért, hol a forgatókönyvéért, hol a rendezéséért volt felelős. Közülük a Janghwa és Hongryeon meséje (1924) elérte a 100.000, a Három koldus (1928) pedig a 150.000 nézőszámot, ami kiemelkedő kasszasikert jelentett.
Sokoldalú személyiség volt, hegedűművész és zeneszerző is, számos népszerű dal és filmes főcímdal komponálója. A Hulló virágok és áramló víz című film, és a főcímdal is erősen önéletrajzi ihletettségű, hiszen egy jinjui gisaeng és egy festő tragikus szerelméről szól. A történetet, ami Kim édesanyjának és a saját neveltetésének emlékeit is megidézte, már a filmet megelőzően színdarabként is bemutatták.
Kim Yeong-hwan volt a korszak első számú narrátora, filmrendezője, forgatókönyvírója, dalszövegírója, zeneszerzője és hegedűművésze, és a legnépszerűbb személyiség volt a fővárosban. Szórta a pénzt, riksával járta a szórakozónegyedeket. Fényűző életet élt, de a hangosfilm térnyerése idején már nem találta a helyét, drogfüggő lett, és nagyon fiatalon, 38 évesen meghalt.
Zenei hatása mind a mai napig tart, szerzeményei a mai fül számára is élvezhetőek. Egyediségükkel kimozdította a koreai népszerű dalokat a korabeli meghatározó befolyás, az enka által meghatározott kényszerpályájáról.
Ugyanabban az évben, tehát 1928-ban, amikor a "Hulló virágok és áramló
víz" megjelent, Kim Yeong-hwan másik dalát is kiadták gramofonlemezen. A
삼걸인(세동무), azaz A három koldus / A három bajtárs ismét egy film
főcímdala volt, melynek a szöveget ezúttal Moon Soo-il írta, az
vetítéseken először Kim Yeon-sil énekelte, de a lemezfelvétel Chae
Dong-wonnal készült el, akinek művészneve Chae Gyu-yeop volt.
세동무
지나간 그 옛날에 푸른 잔디에
꿈을 꾸던 그 시절이 언제이던가
서녁 하늘 해지고 날을 저물어
나그네의 갈 길이 아득하여요
장미같은 내 마음에 가시가 돋혀
이다지도 어린 넋이 시들어졌네
사랑과 굳은 맹세 사라진 자취
다시 두 번 피지 못할 고운 내 모양
즐거웠던 그 노래도 설은 눈물도
저 바다에 물결에 띄워 버리고
옛날의 푸른 잔디 다시 그리워
황혼의 길이나마 돌아 가오리
A három koldus / A három bajtárs
(nyersfordítás)
A réges-régi időkben, a zöld pázsiton
Mikor is volt az az idő, amikor álmokat szőttem?
A nyugati égen lenyugszik a nap, s eljön az este,
Az utazó előtt az út távolba vész.
Rózsához hasonló szívemben tövisek nőttek,
S ily fiatal lélek is így elhervadt.
A szerelem és a szilárd eskü nyoma is eltűnt,
És a szépségem, amely többé már nem virágozhat újra.
Az örömteli dalok és a keserű könnyek is,
Mindet rábízom a tenger hullámaira.
Visszavágyom a régi idők zöld pázsitjára,
És bár alkonyi úton járok, mégis visszatérek oda.
Hogy miért tartják ezt a dalt választóvíznek a zenei szakértők? Mert
visszatekintve a korábbi populáris zenékre, azokon egyértelműen a japán enka
erős befolyását lehetett tapasztalni. Azonban a 1920-as évek végére
kikristályosodott egy újfajta zene, ami megszólalásában és érzelmi
tartományában sokkal közelebb állt a koreai fülekhez és szívekhez. A
változás nem egycsapásra következett be, de Kim Yeong-hwan remekül
rátapintott az új irányra, és ebben a dalban szinte összegezte az új
sajátosságokat. Emiatt számítják ezt a dalt egy következőkben kibontakozó
zenei műfaj kezdetének, aminek sokáig még nevet sem adtak, ám később
trotként lett a hazai közönség egyik kedvence.
Az 1910-től megjelenő, főként japán zenei hatás alatt álló populáris dalok
mellett az emberek természetesen továbbra is szívesen énekeltek népdalokat,
de azok hagyományok általi kötöttsége szemben állt a népszerű dalok
hajlékony alkalmazkodóképességével. Ám 1926-ban történt valami, ami
egyszerre film- és zenetörténeti jelentőséggel bír. Bemutatták az Arirang
című némafilmet, ami az első hazafias filmes alkotás lett, a film
zárójelenetéhez énekelt dal pedig egy új populáris dalműfaj kiindulási
pontja. Ezt a műfajt "új népdal"-ként jelölték meg.
A film kópiái a koreai háború idején elvesztek, de tartalmának részletes
leírása fennmaradt, mely alapján többször újraforgatták néma- és
hangosfilmként egyaránt. A korabeli beszámolók szerint a közönséget
szórólapokon kérték, hogy a főhőssel együtt énekeljék az Arirangot, mert a
dal címe is ez lett.
A filmdalt először 1929-ben adta ki a Columbia lemezen, sajnos sem a
zeneszerző, sem a szövegíró nevét nem ismerjük. A teljes dal sem hallható,
csak egy rövid részlete, mivel ez a film narrációs lemezének kiadása, Yu
Gyeong-i énekel rajta.
A21-발췌 : 1929년 영화설명 아리랑 중 '아리랑 음악' - 노래:유경이
(1929년 2월 22일 Columbia 40002 & 40003 SP음반)
아리랑 아리랑 아라리요
아리랑고개로 넘어간다
나를 버리고 가는 님은
십리도 못가서 발병나네
Arirang, Arirang, Arariyo
Átmegyek az Arirang-hágón
A kedvesem, aki elhagy engem
Tíz ri-t sem tesz meg, s máris feltöri a lábát
Ezt követően az Arirangnak számtalan további kiadása született különböző
előadókkal, más és más szöveggel és hangszereléssel. A legérdekesebb, hogy a
dal "kettős életet élt", mert miközben a koreaiak számára az ellenállás
kifejezése lett, Japánban is slágerré vált.
A japán eredetű, enka-jellegű koreai dalok, az ezekből kinövő saját
trot-kezdemények és a hazai népzenére épülő új népdalok megjelenése mellett
természetesen Joseonban is népszerű volt a nyugatról importált jazz, a
harmincas évek végére különösen a swing. Véletlenszerűen kiválasztva a kor
felvételei közül Benny Goodman Sing, Sing, Sing című 1936-os dalának koreai
adaptációját, ami 1939-ben jelent meg lemezen Son Mok-in előadásában.
Végezetül pedig nem maradhat említés nélkül a 30-as években megjelenő
manyo sem, ami az enka melankóliájával szembehelyezkedő, humoros és
szatirikus dalokat tartalmazó populáris zenék összefoglaló neve. Példaként
1939-ből Kim Jeong-gutól A világ egy yojigyeong (hogy ez mit jelent, majd az 5. részben kiderül):
Források:
